Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-18 / 14. szám
I SZALON ■ 2020. JANUÁR 18.__________________________^EESBEHEIl TÁRCA A SZALONBAN György Norbert Gombóc art (ornitológiái regényj A szomszédok előbb a parki baglyokat, aztán a parki baglyok fiókáit szerették volna lelődözni szép sorban, de nem volt elég vér a pucában. Később benyújtottak ugyan egy petíciót, hogy minervaéknak menniük kell, de ezzel ki is füjt a dolog. Aztán augusztus elején a biciklis turistahíd alól a gólyák is elröpültek, így madárügyben sokáig semmi érdemleges nem történt. Most viszont megjelentek a varjak. Tulajdonképpen nem is varjak ezek, hanem hollók. S ha lehet, akkor ez így még rosszabb. Mert tudjuk, hogy holló a hollónak nem, de bárki másnak szemrebbenés nélkül. És állítólag azok a példányok, amelyek nyaranta itt élnek, a hidegebb időkre német- vagy franciaföldre röpülnek, viszont akik telente jelennek meg nálunk, azok mind Ukrajnából vagy Oroszországból jönnek. Szóval így. Szóval, ezek a ruszki meg ukrán fájzatok most itt tanyáznak a parkban, meg a biciklis turistahíd alatt, meg mindenhol. Vagy ott kinn a mezőkön, és itt benn, a panellakások közti réteken. És a folyó mellett hálnak. Egy egész kolónia. Látjuk, hogy ott döglenek, mondják a szomszédok. Sajnos nem meg, csak el. A napjaik azzal telnek, hogy átveretnek egyik helyről a másikra: a mezőről a magasfeszültségű póznára, a magasfeszültségű póznáról vissza a mezőre. És nem és nem. Mármint hogy nem bassza őket agyon az áram. Diót keresnek, akár a varjak. S ha megtalálják, a magosba röpülnek vele és az aszfaltra pottyantják, hogy összetörjön. Van eszük. Petíciót eddig senki nem nyújtott be ellenük, de egy-két szomszéd szemében megjelent az iszony. Mert túl feketék, túl nagyok, túl lármásak. És korábban nem voltak itt, de most itt vannak. Nehéz ezt feldolgozni. Elfordulnak a látványtól, hogy hátha csak rémálom az egész. Aztán visszapillantanak, és látják, hogy nem az. Aztán még egyszer el, még egyszer vissza, és akkor sem. Illetve, igen, mert még mindig ott vannak. És egyre többen. Mint abban a Hitchcock-filmben. Valami történni fog. Szarkák, szajkók, csókák: ezek mind rendben. A mi kutyánk kölykei. A verebeket nem is látják, a szürke gémeket figyelembe se veszik, a ragadozó madarakkal kapcsolatban meg fingom sincs, milyen a viszonyuk. Viszont az, hogy varjúfélék - már a neve is gyanús. Mezei varjú, fekete csóka, vetési varjú stb. A halál hírnöke mind. A szomszédok ilyenkor, „télvíz idején” kicsit problematikusabban nyilvánulnak meg. Nem arról van szó, hogy azok a madarak felzabálnák a termést, mert ilyentájt már semmilyen termés nincs. De miért vannak olyan sokan, kérdik aggodalmaskodva. Csak nem szaporodtak el? És miért nincs bennük semmi félelemérzet? Lesik a félméteres madarakat, ahogy a játszótéren kárognak. Metálkék, fekete, szürke szárnyasok kellemeden hanggal. Mire jók ezek a madarak? A szomszédokat most ez foglalkoztatja. Hogy mit lehetne kezdeni a hollókkal, például. A minap láttak egy hirdetést, hogy valaki hollót keres. Varjat, szelídített papagájt. Aztán jelentkezett is valaki, hogy hollófiókát árul betanításhoz, lepapírozva. A szomszédok szívesen betanítanának egy ilyen hollót, hogy riogassa a gyerekeket meg az idős, szemüveges néniket. Vagy hogy levadássza az agresszív kínai katicabogarakat, amelyek százával hemzsegnek az ablakaikon. Sőt, beszélni is meg lehet tanítani. Nevermore, meg hasonlók. Vagy eljárhatna a trafikba újságért, cigiért. Végül is, a kutyánál intelligensebbek. Most egész télen itt fognak nyaralni. A szomszédok vagy megszokják, vagy nem. És kizárólag a cinegéknek kirakott fággyúgolyókra fognak koncentrálni. Később előveszik a távcsövet, hogy megnézzék, megérkezett-e már az Olivér nevű gólya. Mert ez valamiért fontos nekik. FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN Hidak könyve XVIII. / Apokalipszis obrok tekintetében talán nem is a Károly hídon lévő szentek érdekesek, hanem egy kevésbé lenyűgöző szobor, amely a hídon járókat távolabbról és alacsonyabbról figyeli. És egyáltalán nem tartozik a szentek seregéhez. Bruncvík lovag szobráról van szó, a híd pillérjének csücskén áll a Moldva kisoldali partján. Közönyös tekintete, szinte már együgyűen egyszerű alakja mindig furcsa érzéssel töltött el, ha átmentem a hídon. Jobbjában kardot tart az égnek, baljával címert támaszt, a város címerét. Eszembe szokott jutni Kafka azonos című elbeszélése, amelyet a jelek szerint a Bábeli torony bibliai mítosza és Prága város címere inspirált. A címerben szereplő három torony asszociálhatta a Bábel tornyát, ám a szöveg legutolsó mondata igazán árulkodó: „Ezért is viseli címerében a város az öklöt.” Rögtön a címer közepén látható kapuból kinyúló ezüst kardot tartó ezüst kézre kell gondolnunk. Mintha ugyanaz a kardot tartó kéz lenne, mint amellyel Bruncvík vitéz az égre mutat. Abban az időben, amikor Kafka a szöveget írta, a kardos kéz a Republika által újraformált címerben - a légionárius ideológiának megfelelően - a Habsburg elnyomás és a németesítés ellen való ősi tiltakozás jelképét jelentette. A történelem fintora, hogy a kar és kard eredetileg egy Habsburg, III. Ferdinánd hálája jeléül került bele a városi címerbe. Az óvárosiaknak az uralkodó melletti kitartásuk, a svédek elleni hősies védelme jeléül, amikor a Károly híd csatatérré változott. A nemzeti ébredés idején pedig Szent Vencel kardjának vélték. Vencelben a nemzet egyesítését és az elnyomás alóli szabadulást látták. Ez a romantikus elképzelés egy régi próféciára utal, amely több verzióban is jelen van a cseh mondakörben. A legismertebb talán az a középkori eredetű legenda, amelyet Alois Jirásek is feldolgozott mondagyűjteményében, és amely Vencelhez és a Blaník hegyéhez kapcsolódik. A hegy gyomrában nyugvó, majd a jövőben, a legkilátástalanabb történelmi helyzetben seregével visszatérő szent király olyan messianisztikus elképzelés, amely az összeurópai folklórban ismert. Legismertebb irodalmi feldolgozása Heinrich Heine Németország. Téli rege című művében találjuk, ahol a meglehetősen cinikus narrátor a Kyffhäuser gyomrában találkozik Rőtszakállú Frigyessel, vélhetőleg a Grimm testvérek Német mondákjából merített. A magyar mondák Szent Lászlónak tulajdonítanak hasonló szerepet. Ehhez a mondatípushoz kapcsolódik a szobor története - azaz Bruncvíké, vagy Rolandé, esedeg II. Ottokáré, vagy VI. Károlyé, mivel kilétére csak egymástól elütő mesés mondák adnak magyarázatot. A kőremeket egyébként a svéd hadak megkárosították, mai alakját csak a 19. század végén nyerte el, ekkor került oda az oszlop tetejére a szobor is. A történészek szerűit ugyanis eredetileg Roland-oszlop volt, a városi jogok szimbóluma és védelmezője, akivel gyakran találkozhatunk a régi városokban, Ragusában éppúgy, mint Brémában. A hídépítő IV. Károly idején roppant népszerű volt, ugyanis a császár Nagy Károlyról való eredetét is hangsúlyozta. Josef Svátek, aki még a régi megrongált oszlopot látta, több mendemonda mellett a kardhoz fűződő legismertebb legendát is közli gyűjteményében. Eszerint Bruncvíknak mágikus kardja volt, amely varázsszóra működött („Vsem hlava dolú!”). Miután visszatért hőstettekkel tarkított útjáról Prágába, a kardot a híd azon pillérébe falaztatta, amelyen szobra áll. A prófécia szerint a kard kiemelkedik a hídból, amikor a Cseh Királyságot a legnagyobb szorongattatás éri, és amikor a megmentésére siető Szent Vencel király seregével a kőhídra ér, fehér lova patájának dobbantására kiemelkedik a kard a hídból, amelyet a király a szélrózsa négy irányába megsuhint - s ezzel beköszönt az Üj Királyság aranykora. A cseh kultúrtörténetben a próféciák meglehetősen fontos szerepet játszanak, a nyomtatás elterjedésével a népi Szibilla-könyvek variálták tovább a korábbi korok anyagát. S adtak hozzá újakat, amelyek a kor szellemét tükrözték, és az aktuális hatalom elleni, szimbolikus ballasztba rejtett propagandát. A középkori legenda és a nemzeti ellenállás propagandája két olyan elem volt, amelyet a nemzeti ébredés romantikája készen talált. Jirásek mondagyűjteménye épp a Blaníkmondakörrel végződik, s Jirásek nemzetféltő üzenetével zárul. Előtte azonban e ponyvanyomtatványokból merítve a Szibilla és a Vak Ifjú jóslatait is feldolgozza. A Királyság romlását és a Város pusztulását Szibilla és a Vak Ifjú is megjövendöli. A katasztrófák végét náluk is Vencel seregének („svatováclavské vojsko”) felbukkanása jelenti. Előtte azonban Szibilla jóslatában a Prága pusztulását követő, megható posztapokaliptikus képet fest. A város pusztulását csak annyian élik túl, hogy épp elférjenek egy sátorponyva alatt. „Prágát azonban más városoknál jobban veri meg az Isten. A tűz és szörnyű árvíz pusztítását az ellenség végzi be. Romjait burján és galagonyabokrok növik majd be, köztük nyusztok és rókák lelnek szállást. A hajdan híres város pusztasággá lészen, s ha időnként áthalad rajta egy-egy fuvaros, megáll a kőhídon, s ostorát elcsattantja a halotti csendben, és így szól majd fiához: Itt állt egykor a nagy város, Prága, s ott állt az Óvárosháza.” Hát nem különös, hogy a Város, amelynek története próféciával kezdődött, ugyanazzal ér véget? „Mésto vidím veliké, jehoz sláva hvézd se bude dotykat..- jövendők Libuse, a mitikus fejedelemnő az ősidőkben. „Tudy byvalo veliké mésto Praha” - konstatálja a fuvaros. A végromlás próféciája, a posztapokaliptikus kietlenség sokkal megkapóbb és valóságosabbnak tűnő költői kép, mint az utána következő messianisztikus dráma eszkatologikus happy endje. Talán a Holnapután című film Manhattan-látképe a jégbe süllyedt Szabadság-szoborral közelebb áll hozzánk, mint a Mennyei Jeruzsálem tizenkét drágakőből kirakott kapujának képzete. Talán erre a sivár kilátástalanságra jobban vágyunk, mint a megváltásra. Talán Kafka számára is így tűnhetett. Az ezüst kar és kard nála nem a felmentés jele, sőt, a kard hiányzik. Csak az ököl marad, a lesújtó. E szemszögből olvassuk újra A város címere című parabolájának utolsó előtti mondatát: „Mind e városban született mondákat s dalokat vágyakozás tölti el ama megjövendölt nap után, amelyen a várost öt gyorsan egymás után következő ütéssel szétzúzza egy óriásököl.” Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santafiujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3
