Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-16 / 12. szám

www.ujszo.com | 2020. január 16. KULTÚRA I 9 Jókai találkája Petőfivel Új bemutatóra készül a Kuttyomfitty Társulat, ezúttal nem a legkisebbek számára JUHÁSZ KATALIN '_____________________ ...............:.............f Jókai Mór kisregónyóből, a Sárga rózsából kószített tánc­­játókot az ekecsi Kuttyomfitty Társulat. A bemutató a helyi kultúrházban lesz a magyar kultúra napján, január 22-én, ám az eddigiekhez hasonlóan ezt az előadást is minél több helyre el szeretnék vinni. A nyolc éve alakult, kétszemé­lyes minitársulatot egy házaspár al­kotja, Dobsa Fodor Mónika és Dobsa Tamás. Mindketten A Népművészet Ifjú Mestere cím bir­tokosai és Fülöp Ferenc-díjas tán­cosok. Főleg gyerekelőadásokat készítenek, a legkisebbekhez sze­retnék közel vinni a népművészetet. A Sárga rózsát viszont inkább ka­maszkortól felfelé ajánlják. A kis­regény idén kötelező olvasmány lett hetedikben, de nem ezért kezdtek el foglalkozni vele. „Én egyszerűen imádom a pász­torkultúrát, az alföldet, a korszakot. Itt egy szerelmi háromszögről van szó, amelynek szereplői Klárika, a kocsmáros kisasszony, Decsi Sán­dor, a csikósbojtár és Lacza Ferkó, aki a regényben gulyásbojtár, ná­lunk viszont nagygazdalegény. A táncképek közti átvezetők alatt régi hortobágyi képek jelennek meg, úgy 120 korabeli fotográfia közül válo­gattunk” - mesélte lapunknak Dob­sa Tamás. Az előadásban ámytechnikát is használnak, és azt is meg tudták ol­dani, hogy egymással táncoljon De­csi és Lacza. A kulcsszó itt is a ki­vetítő, ahogy a darab végi kitáncol­­tatásnál is. Természetesen elsősorban horto­bágyi táncokat láthatnak a nézők, de a cigány asszony és párja cigány­botolóval jelenik meg a színen, La­cza Ferkó karaktere pedig az ecsedi láp táncait mutatja be. Az előadás további érdekessége, hogy Petőfi Sándor népies verseiből is elhang­zik benne egy csokomyi, méghozzá énekelt változatban. „Az általunk kiválasztott népda­lokra húztuk rá ezeket a verseket, már amelyiknek nem volt dallama. Pető-Dobsa Fodor Mónika és Dobsa Tamás, fit sok helyen éneklik a hagyomá­nyos paraszti kultúrában, mármint anno énekelték. Az alku című verse például nagyon korán folklorizáló­­dott”- tudtuk meg Dobsa Tamástól. Kodály Kállai kettősét is bele­csempészték az előadásba, mert szerintük remekül illik a Sárga ró­zsa történetéhez. „Mindkettő szerelemről, csalfa­­ságról, hitegetésről szól. Nagykál­­lóban már a 17. századból vannak adatok, hogy létezett egy ilyen nevű szerelmi táncballada. Ez keltette fel Kodály érdeklődését, 1926-ban le­jegyezte, majd később megírta a művet. Több neves koreográfus is alkotott táncot a Kállai kettősre, köztük Rábai Miklós is. Itt mi sem szakadtunk el Nagykállótól a darab prológusa és az összekötő táncok, nóták is oda valók. Az előadásunk vége kicsit eltér Jókai regényétől, mert belecsempésztük a Halálra táncoltatott lány balladáját. Vagyis a a kétszemélyes színtársulat két legény kitáncoltatja a lányt, ré­gen a bálokban ezt tették a csalfa, csapodár lányokkal”. Érdekesség, hogy ez lesz a mini­társulat 14. műsora, és mindegyiket folyamatosan repertoáron tartják. A legkisebb falvakba is elmennek, ahová nagyobb színházi produkci­óknak esélyük sincs eljutni. „Csak legyen színpad, vagy va­lami hasonló, meg áram. Minden mással rendelkezünk” - mondja Dobsa Tamás. Hírük az óceánon túlra is eljutott: tavaly novemberben Kanadába kaptak meghívást egy többállomá­sos turnéra, amelynek során az ott élő magyar közösségek előtt is be­mutatkozhattak. De nagy sikerrel léptek már fel Ausztriában, Hollan­diában, Németországban, a kapolcsi Művészetek völgyében, két éve pe­dig a budapesti Nemzeti Színházba is meghívták őket Cirkusz folklóri­­kusz című műsorukkal. Iskolákban (Képarchívum) is rendszeresen fellépnek, kis túl­zással azt is mondhatnánk, hogy aki magyar tannyelvű oktatásban ré­szesül ebben az országban, nagy eséllyel találkozhatott már velük. Formabontó előadásaik legjellem­zőbb vonzereje az ötletesség. Mivel csak ketten vannak, az összes felbuk­kanó szereplőt ők jelenítik meg, mi­nimális díszlettel, gyakran bábok se­gítségével. Ám a közönségnek nem hiányzik a kavalkád, sőt, a nézők leg­többször úgy érzik, sokszereplős da­rabot látnak. A hangsúly mindig a tartalmon van, nem pedig a körítésen. Az elsődleges cél a népzene és nép­tánc, valamint az irodalmi művek népszerűsítése, laza, játékos módon. Néprajzi ismereteket is becsempész­nek az előadásokba, így a gyerekek szinte észrevétlenül tanulnak meg ezt­­azt őseikről, a magyar közösségről, egy-egy konkrét régióról, aminek köszönhetően erősödik identitástu­datuk. Sylvester Stallone, a képzőművész « Stallone egyik szürrealista stílusú alkotása (Képarchívum) A Rocky- és Rambo-filmek sztárjaként megismert színész, Sylvester Stallone festményeiből nyílik kiállítás tavasszal Manhattan fontos művészeti negyedében, a SoHóban található Georges Bergés Gallery-ben. A szakmai berkekben jelentősnek számító galéria vezetője, Geor­ges Bergés szerint Stallone már jó­val azelőtt vizuális művész volt, mint hogy színésszé vált volna. Főleg ko­rai figurális műveit, illetve az utóbbi évtizedben készült, harsány színek­kel operáló absztrakt munkáit tartja rendkívül értékeseknek. Az ötven év festményeiből készü­lő tárlat nem titkolt célja, hogy meg­teremtse a képzőművész Stalloné­­nak azt a szakmai figyelmet, ame­lyet a galéria vezetője szerint meg­érdemel. A most 73 éves filmsztár festményeit bemutató honlap, a stalloneart.com tanúsága szerint maga Stallone is sokkal inkább fes­tőnek tartja magát, mint színésznek. Szerinte a festészet jóval személye­sebb műfaj, mint a filmezés, amely­ben a színész feladatot teljesít, nem saját gondolatait jeleníti meg, ha­nem mások által megírt karaktert játszik. Amikor Stallone a Rocky című filmre készült 1975-ben, meg­festette Rocky Balboa, a bokszbaj­nok figuráját, hogy jobban bele tudja élni magát a rá váró szerepbe - vagy­is a kép sokkal előbb született meg, mint maga a film. Stallone „másik énje” eddig kevésbé volt ismert, ké­peit csupán néhány jótékonysági ár­verés kapcsán láthatta a közönség. Néhány filmrajongó gyűjtő ugyan szerette volna vásárolni tőle, ám az alkotó kevés festményétől vált meg, mivel úgy érezte, az érdeklődés el­sősorban a filmsztárnak szól, nem pedig a festőnek. A Retrospective, 50 Years of Art című kiállítást egyébként nemcsak New Yorkban láthatja majd a kö­zönség, Berlinben is bemutatják majd a több mint 300 festményből álló életművet, amelynek egyes da­rabjai 120 000 dollárt is érnek. Quk) RÖVIDEN Billie Eilish történelmet ír London. Bombaként robbant a zenei sajtóban a hír, mely sze­rint a mindössze 18 éves ame­rikai dalszerző-énekesnő, Billie Eilish kapta a felkérést az új James Bond-film főcímdalára. Ez a megbízás sok zenész álma, hiszen a producerek mindig olyasvalakit szemelnek ki, akit az aktuális időszak meghatáro­zó művészének tartanak. Billie Eilish már tavalyi bemutatkozó albuma megjelenése előtt az amerikai tinédzserek kedvence volt, azóta rakétasebességgel növekszik a népszerűsége, és a kritikusokat is sikerült meg­győznie. Hat fontos kategóriá­ban kapott Grammy-jelölést (január 27-re virradóra derül ki, hány díjjal távozik a gáláról), és természetesen ő minden idők legfiatalabb Bond-dalszerzője. Sam Smith mindössze 23 éves volt, amikor a 2015-ös Spectre - A Fantom visszatér főcímda­lát, a Writing's On The Wallt szállította, Sheena Easton pedig 22 évesen énekelte az 1981 -ben bemutatott Szigorúan bizalmas (For Y our Eyes Only) zenéj ét. Ä 25. James Bond-film, aNo Time to Die (Nincs idő meg­halni) bemutatója április 3-án lesz, a címadó dalt ezúttal is egy hónappal a premier előtt ismerheti meg a világ. Quk) Billie Eilish saját ruhakollekciójá­nak egyik darabjában (Képarchívum) Új halhatatlanokat avatnak Cleveland. Nyilvánosságra hozták, kik kerülnek be idén a Rock and roll hírességek csarno­kába. A névsor változatos: Doo­­bie Brothers, T-Rex, The Noto­rious B.I.G., Nine Inch Nails, Depeche Mode, Whitney Hous­ton, valamint a veterán producer, Jon Landau. Tizenhat jelölt közül választották ki őket (a listán olyanok szerepeltek még, mint a Kraftwerk, a Judas Priest, a Mo­­törhead, vagy a Soundgarden). A Clevelandben található múze­umba (Rock and Roll Hall of Fame) minden évben a könnyű­zene történetének azon jelentős alakjait jelölhetik, akiknek leg­alább 25 évvel korábban jelent meg az első albumuk. Ez számít a legnagyobb elismerésnek az USA-ban. A jelöltekről egy művészekből, zenetörténészek­ből álló ezerfős testület szavaz, és a közönség is leadhatja voksát a csarnok honlapján. (nme, juk)

Next

/
Thumbnails
Contents