Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-16 / 12. szám
www.ujszo.com | 2020. január 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nem Kotleba a fö gond, az ellenzék Az LSNS a második a felmérésekben, de nem erősödött ÉVA MIHOCKOVÁ Kisebb pánikot keltettek a közvélemény-kutatók felmérései: néhány héttel a választás előtt Kotleba a második helyen! Például a Focus ügynökségnél 11,8 százalékos a támogatottsága, de ha közelebbről megnézzük a számokat, nem arról van szó, hogy egyre több embert szédítenek el az autoritativ, neofasiszta szónoklatok. A valóság az, hogy már egyre kevesebben szégyellik bevallani, hogy Kotlebára szavaznának, az adatok szerint a kisvároson vagy falun élő, alacsonyabb végzettséggel rendelkező férfiak vannak köztük többségben. Mintha lekopott volna a stigma Kotlebáról. Hiszen egy parlamenti párt elnöke, és a Legfelsőbb Bíróság sem rendelte el pártja feloszlatását. Tárgyalt vele Stefan Harabin, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, Robert Fico pedig nyilvánosan köszönetét mondott a pártnak, amiért a parlamentben megszavazta a nyugdíjkorhatár plafonjának bevezetését. Mi több, Fico kiállt a rasszista kijelentések miatt elítélt Milan Mazurek volt ESNS-es képviselő mellett. Mindezek ellenére ugrásszerű népszerűségnövekedésről nem beszélhetünk. Tavaly nyáron szintén mértek már az ESNS-nek 12 százalék körüli eredményt, aztán visszacsúszott 10- re. Mindez csak azt a nézetet erősíti, hogy minden társadalomban van egy körülbelül 10 százaléknyi réteg, amely haj lamos radikális pártokra szavazni, és ez a tábor attól függően erősödik vagy fogy, hogy milyen a társadalmi hangulat, a közbeszéd és hogyan alakulnak a politikai folyamatok. Kotlebáék aranykora ez, hiszen az ő malmukra hajtja a vizet a smeres Eubos Blaha és Harabin is. Ugyanúgy feszültséget szítanak, egy követ fújnak az ESNSTSzel, de ezen a tűzön Kotleba sütögeti a pecsenyéjét. Mivel a választók szemében ő az autentikus, igazi rendszerellenes radikális politikus, a többiek pedig csak utánozzák, de ezzel is őt erősítik. Ám valójában az ESNS nem erősödik jelentős mértékben, a demokratikus ellenzék viszont gyengül. A Progresszíveknek tavaly nyáron még majdnem 15 százalékuk volt a Focusnál, a második legerősebb párt volt, őszre visszaesett 12-re, mostanra pedig 10-re. Kiska pártja, a Za l’udí feltörekvése is megtorpant, OEaNO és Igor Matovic új erőre kapott, de nem válik az ellenzék vezető erejévé. Ebben a helyzetben Kotleba igen könnyen a legerősebb ellenzéki párt elnöke lehet, bár senki sem fog vele kezet a demokrata táboról. . A gond a demokratikus ellenzéki pártokkal van. Minden erőfeszítés ellenére nem tudnak egységesen fellépni, a Smer pedig sikeresen támadja az egyes pártok vezetőit. A Progresszív Szlovákia kiválóan szerepelt a megyei választáson, majd álomszerűén végződött számára az államfoválasztás, de a lendület mostanra megtört, és jelentkezett az új pártok hagyományos problémája, a stabil szavazótábor hiánya. Persze a választásig van még néhány hét, egy jó kampány sokat hozhat és a tévéviták is alakítják a helyzetet, már ha valaki képes úgy szerepelni, mint Zuzana Caputová. Ha Michal Trubannak és Andrej Kiskának sikerül ezt megismételnie, letaszíthatják a dobogóról Kotlebát. Azonban egyikük sem olyan jó szónok, mint Caputová, és a személyes varázsát sem tudják utolérni. Csak úgy tudják megerősíteni szavazótáborukat, ha a vitákban a saját témáik fognak dominálni és meggyőzően tudják képviselni nézeteiket. Ez a téma pedig a túszul ejtett állam visszaszolgáltatása az állampolgároknak. A szerző a Trend hetilap kommentátora (Danglár/Trend) Izzik a tengerpart FELEDY BOTOND iközben Teherán beismerte, hogy lelőtte a kanadai utasokkal teli ukrán repülőgépet, ennél kevésbé tragikus, de hosszú távú következményekkel járó döntések borzolják a közel-keleti kedélyeket és a Földközi-tenger partvidékét. Kis nyilvánosságot kapott a döntés, hogy Törökország is beszáll a Líbiában zajló polgárháborúba. Már a harcoló oldalakat is nehéz körberajzolni, nemhogy a nemzetközi erőket, amelyek az egyik vagy a másik félt támogatják. Mindenesetre Ankara számára meghatározó lehet, ha sikerül összehoznia az együttműködést, mert ezáltal a líbiai—török partok közti, a tenger színe alatt húzódó erőforrásokra is igényt formálhat. A török-görög viszály áldozatául esett Ciprus körül hasonló versenyfutás zajlik. A török kutatóhajókat a görögök és szövetségeseik igyekeznek távoltartani, míg a nagy olajipari cégek lelkesen keresik a további erőforrásokat a tenger mélyén. Egyre fontosabb szerepet kaphat a nemzetközi jogban ismert „kizárólagos gazdasági zóna”, amely a tengeri erőforrások feletti nemzeti szuverenitás egy formája. A Földközi-tengeren Izrael is vitában áll Libanonnal, a törökök a görögökkel, Ciprussal; és sorolhatnánk a konfliktusokat. A menekültválság ennek egy egész másik aspektusát villantotta fel azáltal, hogy ki és honnan vihet vissza menekülteket, mely kikötőknek és országoknak kiket kell(ene) visszafogadni. A sok közel-keleti konfliktus mellett ne felejtsük el, hogy az egyik regionális hatalom, a katonailag meghatározó erőt képviselő Egyiptom sem rendezte még sorait. A Muszlim Testvériséggel leszámoló új elnök nem barátja Törökországnak, hiszen a testvériség alapvetően Ankara támogatására épült. Új fejlemény a konfliktusban, hogy Athén sikeresen gyűjti a szövetségeseket a törökökkel szemben - hiába NATO-tag mindkét ország. Mivel a görög hadsereg csapásmérő képessége az ország válságával együtt folyamatosan gyengült és létszáma jóval kisebb a török csapatoknál, továbbá új felszerelésre sem nagyon tiltotta, így prioritás számára, hogy maga mellé állítsa a térség többi országát. Ezért egy huszárvágással létrehozta a Kelet-Földközi Gáz Fórumot, amely a nevével ellentétben nemcsak az energiahordozókról szól, hanem a katonai kooperációról is. A tagok listája az igazán meglepő: Athén mellett Egyiptom, Izrael, Olaszország, Jordánia, Ciprus és még a Palesztin területek is szerepelnek benne! Ez felér egy virtuális fallal a török partok körül. Ankara évekkel ezelőtt elkezdte haditengerészete fejlesztését, ez a program zajlik, a tengeralattjáróktól a komolyabb műveletek fenntartásához szükséges képességekig. Eddig alapvetően a hosszú török partvonal őrzése volt a feladat, most már az úgynevezett erőprojekció, vagyis, hogy képes legyen katonai műveletre a Földközi-tenger távolabbi részein, például fenntartható legyen a jelenléte Líbiában. Még Angela Merkel is Törökországról beszélgetett - egyebek mellett - a múlt heti moszkvai útján Vlagyimir Putyinnal. A térség az arab tavasz után nem lett csendesebb, csak kevesebb figyelem jut már neki. Ahogy az ukrajnai háborúról is egyre kevesebbet hallunk, úgy a médiafáradtság utoléri ezt a térséget is. Persze csak addig, amíg nem lesz újabb látványos konfliktus. Érdemes figyelni, hogy a nagyhatalmak mellett a régió feltörekvő országai hogyan vágnak egymás alá sorozatosan, a saját pozíciók javítása érdekében. FIGYELŐ Egyre több helyi politikust ór támadás Egyre több helyi politikus és tisztségviselő ellen követnek el bűncselekményt Németországban, több tartományban meredek emelkedést tapasztaltak tavaly - írta a Welt am Sonntag. Leginkább az ország keleti részére, a volt NDK területére jellemző a helyi politikusok és tisztségviselők elleni támadások elszaporodása. Türingiában és Szászországban az egy évvel korábbihoz képest megduplázódott, 101-re, illetve 159-re emelkedett az esetek száma tavaly. A helyi politikusok és tisztségviselők tekintélyének gyengüléséről, és a velük szembeni türelmetlenség és erőszak erősödéséről számolt be a sajtó. Példaként említették az észak-rajna-vesztfáliai Kamp- Lintfort polgármesterét, Christoph Landscheidtet, aki a Jobboldal (Die Rechte) neonáci párttól érkező fenyegetések miatt fegyverviselési engedélyt akar szerezni. Ezzel kapcsolatban Wolfgang Schäuble, a parlament elnöke kijelentette, aki politikusnak áll, az tudja, hogy veszélynek teszi ki magát. „Tűzoltónak lenni Ausztráliában veszélyesebb, mint képviselőnek lenni Berlinben”-mondta. (MTI) Két rakétát is kilőttek az irániak az ukrán repülőgépn Az irániak két rakétát is kilőttek a Teheránból Kijevbe tartó ukrán gépre - írta a The New York Times egy újabb videófelvételre hivatkozva. A lap szerint a felvétel hiteles, és arról tanúskodik, hogy a két rakétát 30 másodperces különbséggel lőtték ki a repülőtértől mintegy 10-12 kilométerre lévő katonai támaszpontról. A videót a Bid Kaneh iráni rakétabázishoz közeli épület tetején lévő biztonsági kamera rögzítette, és kedden egy iráni felhasználó tette fel a YouTube videómegosztó csatornára. A férfit az iráni félhivatalos hírügynökség jelentése szerint őrizetbe vették. Az újabb felvétel magyarázatot ad arra, hogy a gép válaszjeladója miért állt le másodpercekkel a második rakéta becsapódása előtt. Az eddigi információk egyetlen rakétáról szóltak, feltételezhetően a másodikról. A The New York Times emlékeztetett, hogy egy korábbi elemzése már alátámasztotta azt, hogy a transzponder még azelőtt leállt, hogy a rakéta becsapódott. Az újonnan előkerült videófelvétel igazolja a feltevést, hogy az első csapásmérés tönkretette a radart, mielőtt 23 másodpercre rá becsapódott a második rakéta is. A lap elemzése szerint a repülőgép a második rakéta becsapódása után sem zuhant le azonnal. Az új videó azt mutatja, hogy az első rakétatámadás után kigyulladt, de megfordult és a teheráni repülőtér felé vette útját. Percekkel később robbant fel és zuhant le. A lap idézte Amir Ali Hadzsizadeh parancsnokot, az iráni Forradalmi Gárda légierejének egyik vezetőjét, aki szerint a rakétákat a Bid Kanehnél lévő rakétabázisról lőtték ki. (MTI)
