Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-15 / 11. szám

KÖZÉLET www.ujszo.com I 2020. január 15. 3 „Én hiszem, hogy meglehet az 5 százalék" DEMECS PÉTER Érsek Árpáddal, a Híd listave­zetőjével beszélgettünk a parlamenti választásról, a kisebbségi oktatás helyzeté­ről, de arról is, miért nem sike­rült az összefogás a két legna­gyobb magyar párt között. Legutóbb, mikor itt a közleke­dési minisztériumban interjút ké­szítettem önnel, s a koalíción belüli problémákról kérdeztem, azt mondta, nem akar erről beszélni, mert szakembernek tartja magát, s inkább a közlekedési szaktémák érdeklik. Néhány hónappal később a Híd listavezetője lett. Mi válto­zott meg azóta, hogy meggyőzték? Számomra ez a megbecsülés jele, másodsorban viszont nagy kihívás. Azt az ígéretet kaptam, hogy min­denki, aki a Hídban számít és ered­ményt akar elérni, segíteni fog. Ezért is vállaltam el a lista vezetését. Eddig Bugár Béla vezette a pár­tot minden választáson, most ön fogja. Mit fog másképp csinálni? Ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz. Én nem úgy képzelem el a kampányt, hogy folklórműsort szervezünk énekesekkel, odavisszük a haknizókat, jól megfizetjük őket és megtelik a terem. A lényeg, hogy ké­pesek legyünk úgy megszólítani az embereket, hogy eljöjjenek minket meghallgatni, s ne az ingyen zenét. Nem baj, ha nem lesznek tele a ter­mek, de akik eljönnek, azok a Híd vé­leményére lesznek kíváncsiak. Mi el­mondjuk, mit értünk el, az emberek meg elmondhatják, hogy érdemes volt-e ebben a koalícióban maradni, vagy korábban el kellett volna menni. Mivel akarja megszólítani az embereket? El kell magyarázni, mit ígért a Híd, mit tudott teljesíteni, s mire készül a jövőben. Ezért sem írtunk új progra­mot, hanem kiegészítettük az előző négyéves programunkat, amelyből sok mindent sikerült teljesíteni. Az eredményeinket, amelyeket ebben a kormányban elértünk, senki nem ve­heti el tőlünk. Három minisztériumot vittünk, s ezek számos fontos tör­vényt vagy projektet keresztülvittek. Gondolok például az útépítésre, a ta­lajvíz védelmére - a lex Csallóköz nagyon fontos törvény volt -, és kétnyelvűsítettük Dél-Szlovákiát, hiszen három év alatt három olyan törvényt hoztunk, amely a kétnyel­vűséggel kapcsolatos. Hét évig nem tudtuk elérni, hogy járadékot kapja­nak az olimpikonok, mostanra sike­rült elfogadni ezt a törvényt is. Ezért nem kellett új program, csak kipipál­ni azt, amit teljesítettünk. Mennyire reális megugrani az öt százalékot? Ha nem tartanám reálisnak, nem vágtam volna neki. De ahhoz, hogy bekerüljünk a parlamentbe, minden egyes jelöltnek a listán el kell végez­nie a munkát. Nem elég, hogy Érsek, Bugár vagy Sólymos teljesít, min­denkinek teljesítenie kell ott, ahol él, ahol lakik, a saját családjában, saját ismerősei közt. S ha mindenki dol­gozni fog, akkor elérhetjük az öt szá­zalékot. Az öt százalékot akkor is elérték volna - s aránylag nagyobb bizton­sággal ha sikerült volna meg­egyezniük az MKP-val az együtt­működésben. Választási párt esetében igen, ak­kor elég lett volna az öt százalék. Megmondom őszintén, nekem ez az együttműködés nem volt a szív­ügyem, mert én ezzel a párttal sze­retnék dolgozni, ezzel a párttal sze­retnék bizonyítani. A többség viszont akkor úgy döntött, hogy igen, meg­oldás lehet, ha a két legnagyobb párt összefog. Mindent előkészítettünk, megegyeztünk, a Híd elnöksége ezt jóváhagyta, az MKP vezetése viszont nem. Teljesen mindegy, mit monda­nak, ezt a megegyezést nem a Híd rontotta el, hanem az MKP azzal, hogy nem szavazta meg azt, amiben megegyeztünk. Én elejétől fogva éreztem, hogy ebből nem lesz semmi. Ugyanis bármit is sikerült elérnünk, az MKP-tól soha nem kaptunk külö­nösebb simogatást. Mindig kevés volt az út, kevés volt a tábla, kevés volt a kétnyelvűség, mindig valamiből va­lami kevés volt. Ön szerint az MKP azzal az előre elhatározott szándékkal látott neki a tárgyalásoknak, hogy nem lesz megegyezés? Ahogy én tudom, két embernek volt őszinte szándéka a megegyezés. De ezt is csak közvetve tudom, mert en­gem az elnök úr nem engedett a tár­gyalásokra, ugyanis tudta, hogy ha ott lennék, ez az egész sokkal korábban véget ért volna. Az a két ember Menyhárt József és Ory Péter volt, s ők állították azt, ha megegyeztünk, akkor ezt tartsuk be. De végül nem tartották be. Úgy tűnik viszont, az ország tör­ténetében először hiányzik majd magyar párt a parlamentből, füg­getlenül attól, kinek a hibája, hogy nem jött össze a megegyezés. Ez az ön véleménye, szerintem lesz magyar párt a parlamentben, még­pedig a Híd. S ha bejut a nemrég ala­kult MKÖ, akkor többen leszünk. Horn Gyula mondta egyszer, mikor elvesztette a választásokat: elvtár­sak, mi nem vesztettünk, csak keve­sebb szavazatot kaptunk. Hát ne­hogy az legyen itt is, hogy mind a ketten kevesebb szavazatot kapunk. Én úgy gondolom, a Híd be fog jut­ni. Tiszteletben tartom az MKÖ képviselőinek a véleményét is, de nem szeretném, ha a kampányt kí­vülről irányítanák, mert az már en­gem egy kicsit bánt. Ön szerint Budapestről irányít­ják az MKÖ kampányát? Elég megnézni a tévét, mi már alig szerepelünk a tévében. A magyar kormánnyal az összes létező szerző­dést én írtam alá. Az Ipoly-hidakat, a komáromi hidat. Arra jók vagyunk, hogy kormányszinten minden mi­niszterrel találkozunk, Brüsszelben a Visegrádi négyek fórumain együtt tárgyalunk, de amikor a választás elé érünk, akkor egyszer csak eltűnik a munkánk. Ezt a munkát már nem le­het prezentálni a magyar tévében, hogy mi írtuk alá, inkább majd olyan beszél róla, akinek semmi köze hoz­zá. A Facebookon már láttam, ahogy Mózes Szabolcs bírálta, hogy kiír­tam az R2-es gyorsforgalmi út Szoroskő-alagutat tartalmazó sza­kaszára a versenyt, mert szerinte nincs hozzá építési engedély, meg ki tudja mi még. Hát bocsánat. Az én kérdésem viszont az, hogy ez az úri­ember mennyit ért hozzá? Mert a versenytárgyalás eltart nyolc-tíz hó­napig, azalatt pedig mindent, amiről ő azt állítja, hogy hiányzik, el lehet intézni. Az építési engedély nem ve­szélyezteti a pályázat kiírását. De azon senki sem csodálkozik, hogy ha új kormány lesz, s mi nem leszünk benne, akkor nem lesz előrelépés az R7-es további szakaszain Dunaszer­­dahely irányába, pedig ezek a pro­jektek már jelenleg úgy el vannak készítve, hogy ezeket a szakaszokat folytatni lehetne. Ha nem leszünk az új kormányban, nem hiszem, hogy bárki másnak érdeke lesz ennek a projektnek a befejezése. A Magyarországról érkező je­lentős támogatásokat a választás előtt nem tartja befolyásolásnak? Engem ez nem érdekel. Kapott most nem kis összeget a komáromi fociklub. Nem tudom, miért nem a somorjai csapat kapja, az is második ligát játszik, ha már ez a szempont. A dunaszerdahelyi akadémia évek óta kap támogatást, már egész jól állnak, talán kaphatna más is, vagy feltehetjük azt a kérdést is, hogy mi­ért kapják ezt a pénzt? Véletlen az, hogy a Szlovákia-Magyarország labdarúgó-mérkőzésen ki van fe­szítve Mátyás király képe és mögöt-Nézze, találunk ott fiatalokat, idő­sebbeket, tapasztaltakat, de olyano­kat is, akik még nem vettek részt vá­lasztáson. Az idősebbeknek van po­litikai múltjuk, tapasztaltak, a fiata­lok pedig perspektívával rendelkez­nek, van víziójuk, de nem biztos, hogy annyi karikát tudnak biztosítani, amennyit elvárnánk tőlük. Ezért jó, hogy vegyes listánk van. De helyet kaptak a listán olyan személyek is, akiknek a neve a Híd botrányaival volt összefüggésben. Például a nagy port kavart him­nusztörvény Bastrnák Tibor nevé­hez fűződik, ő az ötödik a listán. Sajnos rossz időben volt rossz he­lyen, mert akkor ő volt a frakcióve­zető. Ez nem mentesíti, s azonnal fel­ajánlotta a lemondását, de a párt ezt nem fogadta el. A himnusztörvényt egy sporttörvénybe csomagolták, ezért nem figyeltek annyira a mieink. Bugár viszont ekkor megmutatta a nagyságát, mert akkoriban műtötték, de ő azonnal bement a parlamentbe, és teljesen megváltoztatta a törvényt. Érsek Árpád közlekedési miniszter, a Híd listavezetője szerint jelenleg nem az a legfontosabb, ki kivel fog együttműködni a választás után, hanem az, hogy le­gyen magyar képviseleta parlamentben (Felvétel: Mate] Kalina/Plus jeden defi) te ülnek a fekete pólós emberek? Aki kicsit ért a történelemhez, az tudja, mi volt a fekete sereg. Engem ezek dühítenek és bántanak. Ne hagyjuk, hogy Szlovákiában ilyen irányba mozduljunk el. Míg a Híd ott volt a kormányban, képes volt visszaszo­rítani ezt a radikalizációt. Úgy lá­tom viszont, hogy ez most valami­nek az előjele, s féltem az unokái­mat, mi lehet ebből. Az, hogy a him­nuszok alatt fütyülnek, az már saj­nos így van, de az, hogy a szlovák szektort szlovák rohamrendőrök védjék, az már sok és ez nem jó. Mindez már látszik a Nagyszom­­bat-DAC vagy a Slovan-DAC meccseken, még ha csak klubok szintjén is. Ám ha az indulatok nagy tömegeket fognak megmozgatni, az már nem leszjó. A Híd pedig pont azt garantálja, hogy aki itt született eb­ben az országban, s itt akar élni, az kapja meg ugyanazokat az életfel­tételeket és biztonságban élhessen. Mennyire elégedett a Híd listá­jával? Látták a pártban, milyen nega­tív hatása volt ennek az ügynek a Hídra nézve, s ha Bastrnák szemé­lye olyan szorosan fűződik ehhez, nem lett volna jobb, ha nem kap olyan előkelő helyet a listán? A himnusztörvény eredményezte azt is, hogy most nem öt százalék fö­lött vagyunk, hanem négy környé­kén. De ezt is el kell magyarázni az embereknek, mert hiba történt. Hiba volt, hogy elfogadták, mert módosí­tani kellett a törvényt. Bastrnák vi­szont megérdemli a helyét a listán. Az Új Szóban megjelentettünk egy ankétot, amelyben a Híd és az MKÖ is különböző kérdésekre vá­laszolt. A kisebbségi oktatás hely­zeténekjavításával kapcsolatban a Híd válaszában az állt, hosszú távú megoldásra van szükség. Ez mit je­lent? Az egyik fontos lépés az lenne, hogy a magyarok idegen nyelvként tanulják a szlovákot, s nem úgy, mintha a szlovák lenne az anyanyel­vűk. A kisebbségi oktatásnak külön törvényi szabályozásra van szüksége. De mi mindennek a lényege? Ha a szülő nem adja be magyar iskolába a gyerekét, akkor az az iskola megszűnik. Az állam fontos dolga, hogy megteremtse a lehetőséget, de végső soron a szülő felelőssége az is­kolák megtartása. Azért bezárnak iskolák a szülők hozzájárulása nélkül is. Például az alacsony létszámú iskolák, ame­lyeket ugyan a Híd által beterjesz­tett törvénymódosításnak kö­szönhetően nem kellett egyik nap­ról a másikra bezárni, de mivel a finanszírozásuk az önkormány­zatok vállán maradt, fokozatosan így is bezárnak. Idén szeptember­től például hét ilyen iskola zárt be, s nem azért, mert a szülők nem ad­ták volna oda a gyerekeket, ha­nem mert nem volt pénz a fenn­tartásukra... Azt mondom akkor is, a lényeg: ha nem adják be a szülők a gyerekeket a magyar iskolába, akkor az be fog zár­ni. Ha lesz gyerek, lesz iskola. Lehet, hogy az iskola többletköltséget jelent az önkormányzatnak, de a pénz egy részét visszakapják az államtól. Amit nekünk sikerült elérni, hogy amikor nem volt pénz a fenntartásukra, ne­künk 5 százalékkal sikerült meg­emelnünk a magyar iskolák támoga­tását, 108-ról 113 százalékra. Ha nem jutna be a Híd a parla­mentbe, távozna a politikából? Még van egy lehetőség, amiről nem beszéltünk. Ha így marad a pártok tá­mogatottsága, akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy előrehozott vá­lasztások lesznek. Az államfő meg­bízza kormányalakítással mondjuk a győztes Smert. Nem járnak sikerrel. Aztán a második ESNS-t. Azok sem lesznek sikeresek. Aztán így me­gyünk tovább, mert senki nem fog akarni senkivel kormányozni. Azt lá­tom, bárkit is bízzon meg az elnök asszony, nehéz lesz kormányt alakí­tania. Ha előrehozott választás lesz, akkor legalább kezdhetik elölről a tárgyalásokat az összefogásról. Ez nem csak rajtam és Bugár Bélán múlik. Mi már lassan elérjük a nyug­díjkorhatárt, de amíg lehet, segítem fogjuk a pártot. A Smerrel való együttműködést, ha bejutnának a parlamentbe, még reálisnak tartja? Itt mindenki a Smerről beszél. Ha bejutunk, kell tárgyalni az OEaNO- val, a Smerrel, az ÉSNS-szel? Egye­lőre ne üljünk le senkivel, csak jus­sunk be, aztán majd a számok, a man­dátumok megmutatják, kivel lehet tárgyalni. Egyelőre úgy vagyunk, hogy a Smerrel nem akarunk, mert olyanok, amilyenek. De van ott több párt, amelyikkel nem akarunk tár­gyalni. Ilyen az OEaNO, a ESNS és akkor ki marad? Az ellenzéki pártok, a Progresszív Szlovákia vagy Andrej Kiska Za l’udí mozgalma sem külö­nösebben erősödik, az SNS hat szá­zalék körül mozog - ami mondjuk a statisztikai hiba szempontjából olyan, mint a mi négy százalékunk, csak a másik oldalról. Tehát nincs sok lehe­tőség, ezért sem akarok arról beszél­ni, kivel nem. Mert ha mindenkit ki­zárunk, leolthatjuk a villanyt és be­zárhatjuk a boltot. A célunk most az, hogy bejussunk a parlamentbe. Az interjú teljes változatát lapunk honlapján, a www.ujszo.com oldalon olvashatják.

Next

/
Thumbnails
Contents