Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-11 / 8. szám

PRESSZÓ ■ 2020. JANUAR 11. www.ujszo.com Pár napot töltöttünk a mediterrán éghaj­latú pannon táj köz­pontjában, Pécsett. A városról sokat, sokan írtak már. Mi is többször jártunk itt, s mindig megérintett a vidék szelleme. Nem törekszünk a teljes­ség bemutatására - egy rövid cikk ehhez kevés —, inkább mostani utunk élményeit osztanánk meg az olvasóval. Az illírek, pannonok, kelták, ró­maiak lakta vidéket az utóbbiak Sopianae-nak nevezték. A pécsi püspökséget Szent István alapítot­ta, s a püspökök sorában találhat­juk Janus Pannonius költőnket. Az irodalomtörténet szerint magyar­­országi tartózkodásának első hét évében keletkezett az Egy dunán­túli mandulafáról című, Pécsett írt műve, melyben így versel: „..Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne, / Nemhogy a pannonföld északi, hűs rögein...” (Weöres Sándor fordítása). A Cella Septichora Látogatóköz­pont a világörökség részét képező ókeresztény emlékek bejárata. A névadó, temetkezési helyül szolgá­ló hét oldalfülkés építményt a Kr. u-i 4. században - vélhetően bar­bár támadások miatt - nem fejez­ték be, így az építkezéshez felhasz­nálandó mészkupacok a mai napig láthatók. Több sírhelyre s közép­kori falmaradványra bukkantak az ásatások során a régészek. A legér­dekesebb talán a nyolcszögletű sír­kápolna, egyedülálló alakzatával, valamint a freskómaradványokat őrző Péter-Pál kétszintes - így ket­tős célt szolgáló - temetkezési hely és kápolna. Régen járván Pécsett, új látniva­lónak kínálkozott á 2015-ben, a székesegyház mögött, a városfal­hoz tapadó romok rekonstruk­ciója, amiről úgy vélik, hogy itt njűködött a Nagy Lajos királyunk által 1367-ben alapított egyetem. Hosszú a 18. századtól kezdve a középkori egyetemet kutatók sora. A dokumentumok alapján a pápa által engedélyezett bölcseleti és jogi tudományban indulhatott meg az oktatás. Sajnos, pontos információk nincsenek az akkori­ban Studium generálénak nevezett szervezet működéséről. A feltárt épületmaradványokból az Aranyos Mária-kápolnát is megálmodták a régészek. A szent helyet Nagy La­jos király nevelője, Miklós püspök építtette a palotakápolna helyén. Itt temették el utódját, Vilmos püspö­köt. A rekonstruált töredékek alap­ján 1374-ben az avignoni pápák síremlékéhez hasonlót emeltek a pécsi egyetem első kancellárjának. Az egyetemalapítóknak, Nagy La­jos királynak és Vilmos püspöknek a hálás utókor áhított emléket egész alakos, kecses szobrukkal. A székesegyház napjainkra meg­újult. Belső, harmonikus tere fris­sen aranyozva csillog. A külső homlokzatot díszítő, homokkőből faragott óriási apostolszobrokat ki­kezdte az idő, így azok most földi tárolóhelyükön szemlélhetők, át­adván helyüket a magasban frissen született társaiknak. Pécset a törökök 1543-ban foglal­ták el, az Oszmán Birodalom jelen­tős végvári központjaként szolgált. A kiállításon érdeklődéssel néztük, mi mindenben hagyták nyomu­kat az építkező hódítók. Tizenegy dzsámit és mecsetet, hat kisebb imahelyet, egy derviskolostort tart számon az utókor. A mai város hangulatához hozzájá­rul a szépen kialakított Széchenyi tér, a Városháza és a Megyeháza méretével is tiszteletet parancsoló épülete. A lejtős tér tetejét a Dzsá­A Szent István tér és a székesegyház (Fotó: Wikipedia/ifitar) Weöres Sándor költő szobra a Király utcában (A szerzők felvételei) A középkori egyetem alapítóinak, Nagy Lajos királynak és Vilmos püspök­nek a hálás utókor állított emléket egész alakos szobrukkal. Veterán autók találkozója a Széchenyi téren, háttérben a Dzsámi, amely ma katolikus templomként szolgálja a város hívőit Pécsi mozaik mi uralja, amely katolikus temp­lomként szolgálja a város hívőit. A főutca a Király nevet viseli. A Széchenyi tér felől indulva egy bronzszoborba bodottunk Szó szerint, mivel az ember nagyságú alak egy kávéházi asztal mellett ül, keresztbe vetett lábbal. Weöres Sán­dor költőnk — akit rokoni, szellemi szálak fűztek Pécshez - szemléli a sétálókat. Az utcán megállásra készteti az embert a színház épülete. Sok elő­adás élményét köszönhetjük a jó rendezői-színészi gárdának. Város­járásunk fáradalmait egy - a leg­régebbinek tartott, 1789-ben ala­pított - cukrászdában pihentük ki több alkalommal. Az egyik egykori tulajdonos nevét viselő Caflish cuk­rászat finom édességekkel csábítja a betérőket, a mostani tulajdonos sem vallana szégyent kínálatával az ősök előtt, s a téli hidegben a forralt boruk is kényezteti az embert. A kéttornyú Lyceum-templom mellett két emléktáblára figyeltünk fel. Az egyiken az olvasható, hogy 1823-1923-ig itt, a volt pálos ko­lostorban működött a joglíceum. A másik Virág Benedek pálos szer­zetesnek állít emléket. Költőként, történetíróként dolgozott a 18—19. század fordulóján. Kortársai, s az utókor „magyar Horácnak” nevez­ték el, mivel lefordította Horatius műveit, s verseiben a római szelle­miséget és formakincset alkalmazta. Nem tudtunk úgy végigmenni a Király utcán, hogy zeneszó ne ütöt­te volna meg a fülünket. Hol he­gedűszó, hol gitár-, hol énekhang szállt a levegőben. Nemcsak han­gok, illatok is. Hívogató éttermek sorából választhat az éhes utazó. A városban sétálgatva kevésbé is­mert kincsekre bukkanhattunk. így lefotózhattuk a Szaracén, Szerecsen patika bejárata feletti kis, fekete fi­gurát. Egy mellékutcában lévő dí­szes tábláról tudtuk meg, hogy ab­ban a házban csendültek fel a pécsi dalárda hangjai. Pécstől elválaszthatadan a Zsolnay család neve. A Zsolnay Kulturális Negyed beruházása sajnos nem készült el, amikorra Pécs elnyerte az Európa fővárosa címet. A nagy területen fekvő, több épületben látható emlékek Zsolnay Vilmos örökké kutató, újító szellemének lenyomatai. A Zsolnay Család- és Gyártörténeti kiállítás mintegy 150 évről tanúskodik. Három dolgot emelnénk ki belőle: az egyik egy búboskemence-féle, ami egyszerű­ségével ütközik a mögötte látható díszes, cirádás kandallótervvel, iga­zolván a tevékenység sokrétűségét. Tetszettek az elhelyezett, keletről gyűjtött törött cserépminták, ame­lyek Zsolnay Péter utazásainak eredményeként bővítették a reper­toárt. Megdöbbenéssel olvastuk viszont, hogy az államosításkor megsemmisítették a mintaformá­kat; mekkora szellemi érték ment tönkre e tárgyak összezúzásával! A Zsolnay Aranykora - Gyugyi gyűj­temény lelkes kollektornak köszön­heti létét. A méretével és minőségé­vel is lenyűgöző kiállításból nekünk a szecessziós darabok nyerték el tet­szésünket. Érdekesség: egy eredeti, s egy másolat kancsó. A torinói nemzetközi kiállításon 1902-ben bemutatott dísztárgy „koppintása” 1906-ban, Amerikában készült. A Zsolnay Mauzóleumot negyvenkét eozin oroszlán szegélyezte úton le­het megközelíteni. Neoreneszánsz épület ad ott­hont a Csontváry Múzeumnak. A festő 1880-ban misztikus elhi­­vatásélményt élt át, egy belső hang azt jövendölte neki: „Te leszel a világ legnagyobb napút (plein air) festője, nagyobb, mint Raffaello.” Kortársai nem ismerték el tehetségét, festmé­nyei értékét - melyek némelyike RIPORT 13 hatalmas méretű — csak az utókor fedezte fel. Csontváry sajátos látás­módja megragad az ember emléke­zetében. A különc festő kultuszához kötő­dik a Pécsi Nemzeti Színház Az elveszett Csontváry című darabja. Az elmúlt év októberében bemu­tatott színmű három szálon fut: az elsőből a művész életének utolsó esztendejét ismerheti meg a néző, egy másik dimenzió a mecénás Gerlóczy Gedeonnak a festmé­nyek megszerzéséért tett erőfeszí­téseit taglalja, a harmadik pedig egy rejtélyes Csontváry-kép tulaj­donosainak hányatott sorsát re­géli el. A szerző, Kovács Krisztina drámai játéka részben ismeretter­jesztő, hűen ábrázolja a meg nem értett zseni korát, s a jelenbe is át­kacsint. A látottak elgondolkodta­tóak, a Csontváry-tárlaton sétálva keveseknek jut eszébe: csupán haj­szálon múlt, hogy a felbecsülhetet­len értékű festmények nem kocsi­ponyvaként végezték egy piacon. A jelenbe torkolló sztori pedig — bűnügyi elemeivel, fatális mese­szövéssel - a nézőtéri izgalmakat is fokozza. A másfél órás előadásban minden színész kiválóan játszott, a rendező az utolsó percig fenntartja a drámai hatást. Egy másik darabról, ahogy a pla­káton megjelenik, Lars von Trier Főfonök című „víg-játékáról”, csak említést teszünk, a Kamaraszínház­ban színpadra állított darab fergete­ges, keserédes humorával, abszur­ditásával nyújtott emlékezeteset, s kedvet csinált az alapjául szolgáló film megtekintéséhez is. A két ünnep közötti pécsi kulturális élet igazi csemegéje, társadalmi ese­ménye volt Kovács Szilárd orgona­­estje; a rendezvényen Dúlfalvy Éva hegedűművész és Solymosi Péter trombitaművész működött közre. A nemrégiben felújított pécsi Szent Péter és Szent Pál-székesegyház ze­neigazgatójának hangversenyére minden jegy elkelt, a művész kiváló ízléssel összeállított műsorral hálálta meg az érdeklődést. A válogatásban tendenciózusan a részben kétes ere­detű kompozíciók kaptak helyet, így például a közismert In dulci jubilo című szerzeményt ugyan a nagy Bachnak tulajdonítják, de az újabb kutatások a zeneköltő apó­sának, Johann Michael Bachnak a keze nyomát vélik felismerni a műben. Mozart bravúrdarabja, a Tükörkánon is vitás eredetű, s Albinoni Adagiója felett is hosz­­szú évtizedek óta polemizálnak a hozzáértők Az utóbbinál azért csendben megjegyezhetjük, hogy a velencei szerző csak jól járt e 20. századi „hamisítvánnyal”, amely a legtöbbet játszott szerzők közé emelte. A legnagyobb élményt Lo­uis Lefébure-Wély három darabja szerezte. A francia romantikában divatos Boellmann, Widor és César Franck monumentális kompozíci­óihoz képest a zeneköltő már saját korában is szerethető, könnyedebb tónusával tűnt ki. Érdekes színfoltja volt a szilveszter­re készülő baranyai nagyvárosnak a veterán autók találkozója. A Szé­chenyi téren egy sereg régi gépkocsi sorakozott fel, köztük ritkaságokkal is találkozhattunk Trabant 500-on, Velorexen, régi Wartburg 311-esen akadt meg az emberek szeme, de sokan állták körül a Maigret felü­gyelő klasszikus filmjeiből ismert Citroen 11 CV-t is. Különlegesség­nek számított az egykori benzinfa­ló lengyel Warsawa autó, ráadásul kombi változatban. Igazi élményekkel távoztunk a vá­rosból, s úgy érezzük, Pécs visszavár. Csermák Judit, Csermák Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents