Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

2020-01-11 / 8. szám

www.ujszo.com I 2020. január 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Női politikusokat! Nézzük meg, hogy a választási szlogen mögött van-e tartalom BOLEMANT LILLA A zért válasszunk nőket a parlamentbe, hogy na­gyobb legyen a nők ará­nya? Csak azért kerül­jenek be, mert nők? Gyakran kérde­zik ezt olyan emberek, időnként felháborodottan, akik nem foglal­koznak azzal, hogy még mindig nem egyenrangúként ítéli meg a társada­lom a nőket és a férfiakat, sőt akad­nak, akik egyenesen tagadják, hogy bármilyen zavar lenne a rendszer­ben, és meggyőződésük, hogy a nőknek minden joguk és lehetősé­gük megvan ahhoz, hogy eléijék a céljaikat. A párkapcsolati és csalá­don belüli erőszak létezésére is vi­lágos magyarázatuk van: Hiszen a nők sokkal rafináltabb módon tud­nak erőszakot tenni a férfiakon, manipulációval, „női eszközökkel”, aztán, ha a férfinek eljár a keze, nem ítélhetjük el ezért. Hiszen ő más­hogy nem tud védekezni! Máshogy nem tudnak védekezni azok a férfiak, akik gyöngék, más­hogy nem tudják megmutatni az erejüket, csak a fizikai, anyagi vagy politikai hatalmukon keresztül. Csakhogy a bántalmazás nem vé­dekezési módszer. Éppen ellenke­zőleg: a bántalmazó egy pontos sé­ma szerint működik. Kiszemeli ál­dozatát, bekeríti (a szerelemnek, ; féltésnek nevezett viselkedés azt je­­; lenti, hogy állandó kontroll alatt ; tartja, elzáija a családtól, a barátok­tól), és miután már a hatalmában ér­zi, kezdődhet az igazi terror, a szá­monkérések, az elbizonytalanítás, később pedig a fizikai bántalmazás. A bántalmazást követi a látszólagos megbánás, amikor a bántalmazó szerelmet vall, bocsánatot kér, és : fogadkozik, hogy mindezt csak szerelemből tette, és sohasem fordul elő többször. így eléri, hogy a bán­­; talmazott érezze magát végül bűnösnek abban, hogy ilyen csele­­; kedeteket hív elő a partneréből. Ez ! az érzés a megalázottság és a meg­­; félemlítettség érzésével együtt na­­; gyón nehézzé teszi a bántalmazott számára a kiutat, miközben a család, a barátok nem hiszik el, hogy part­­; nere bántalmazó, hiszen sehol más­hol nem viselkedik erőszakosan. : Nem üti meg a postást, a főnökét, a i szomszédasszonyt, csak és kizáró­­; lag a partnerét. Azért válasszunk tehát női politi­­: kusokat a parlamentbe, hogy ott : végre komolyan vegyék a nők problémáit, a nők elleni erőszakot, a nők munkapiaci helyzetét (alacso­nyabb bérezés, alacsonyabb nyug­díj), az oktatásban, a döntéshozói pozícióban elfoglalt helyüket (a nők nagyobb számban végeznek egye­temet és magasabb képzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, még­sem ilyen arányban kerülnek dön­téshozói pozícióba a tudományos, a gazdasági és a politikai életben). Nézzük viszont meg azt is, hogy a politikusnők választási szlogenjei mögött valós tartalom van-e. Foglalkoztak-e és milyen módon a nők helyzetével az elmúlt négy év­ben? Vagy férfi társaikhoz hason­lóan különféle kifogásokat kerestek például a Nők elleni erőszak felszá­molásáról szóló egyezmény elfoga­dása ellen? Ha most indulnak a nagypolitikában való megmérette­tésen, vajon látható-e a tevékenysé­gükben olyan elem, ami a nők prob­lémáira is fókuszál? Természetesen a férfiakon ugyanúgy számon kell kémünk, hogy foglalkoztak-e a nők problémáival! De ha legalább harminc száza­lékban nők lesznek a parlamentben, hatékonyabban tudják majd képvi­selni az érdekeiket, nem lesznek kénytelenek alárendelni a vélemé­nyüket a férfitöbbségnek. És lesz­nek olyan férfiak, aki vagy meg­győződésből, vagy számításból, de csatlakoznak hozzájuk! Mi válasz­tunk! Orbán szerint 2020 SZÓ M BATH Y PÁL hogyan tavaly, idén is a baráti sajtónál szélesebb körben, nemzetközi tájékoztatón válaszolt a magyar kormányfő évnyitó kérdésekre. Szavaiból kirajzolódhat, melyik poli­tikusi arcát mutathatja 2020-ban. Kampányok után az épít­kezés két éve jön Orbán szerint, ami a belpolitikában harc helyett nyá­jasabb hangvételt jelenthet, főleg, hogy az önkormányzatokban meg­erősödő ellenzék folyamatosan üti majd a hatalmat, hogy a kihívói szerepbe felkapaszkodhasson. A magyar politika öreg rókájának még jól is jöhet némi béke. „Ha tényleg öregszem, akkor támadó középpályás, 8-as helyett az ember lehet 6-os, azaz védekező középpályás.” (Orbán Viktor) A focipélda üzenete egybevág az előző gondolatmenetemmel: nem le­het mindig csak tüzelni, ha feljebb jön az ellenfél, ideje összeszedni a lab­dákat, kibekkelve a nehezebb időszakokat a pályán. Éőleg, hogy az ellen­felek végtelenül örülnének egy fekvő nyolcasnak. , Jól érzem magam, van egy rendes állásom, és elég tisztességes fizetést kapok. Ami az én életemhez kell, az rendezve van. Amíg az emberek úgy látják, hogy erre a munkára képes vagyok, addig én folytatom.” (Orbán Viktor 2020-as évnyitó kormány infoján) Hát tényleg, ami az élethez kell, elrendezte Orbán Viktor, nagycsaládi nagyságrendben is. Környezetének gazdagodása, a hozzá közeli új magyar burzsoázia hatalmi kialakítása komoly támadási felületet ad, miközben maga Orbán személyesen aligha érdeklődik a cicoma, luxus mindennapos külsőségei iránt: ő vezetni szeret és a hatalom természete érdekli szenve­délyesen. Ki szeretné különben az életét mégoly csillogó körülmények között is lényegében robotolással tölteni hajnaltól éjszakáig? Aki őt le akaija győzni, annak meg kell értenie e politikusi munkabírás félelmetes előnyét - lásd a fociban C. Ronaldo energiáját. „Száz nap jár szerintem az ellenzéknek is, ki kell ismerniük magukat az újonnan megválasztott embereknek. Szerintem nem helyes, ha a vesztesek azt mondják, mindennap bizonyíték arra, hogy érdemtelenek lennének.” 2020 küszöbén a magyar miniszterelnök leintette radikálisabb híveit és túlteljesítő sajtóját is kissé: csigavér, türelem, ő egyelőre kitérne az ellen­zék által kezdeményezett csaták elől, a kifárasztás, erőgyűjtés hónapjaira koncentrál, ami érthető abból a szempontból is, hogy a Fidesz az őszi vá­lasztási eredmények utáni önvizsgálat közben van. „A történelmi emlékezet, az évfordulók fontosak, az igazságnak ott el kell hangoznia, de ezzel a jövőt illetően már nem sokra megyünk.” Trianon 100. évfordulója előtt erős üzenet ez, mely szerint az emlékév nem szólhat a sérelmi politizálásról, miután Orbán önértékelésében az el­múlt évtizedben kivezette az országot a trianoni elszigeteltségből a szívé­lyes, de kemény regionális középhatalmi játékos pozíciójába. „Magyarország igazságtalan békediktátumok miatt elszenvedett vesz­teségeket, sőt kialakult egy olyan helyzet, ahol Magyarországot folyama­tosan izolálták. Ezt hívom száz év magyar magánynak. A legnagyobb eredmény, hogy véget tudtunk verni ennek a száz év magánynak.” Orbán országképe egy erős nemzet víziója, amely regionális szövetsé­geket köt, szomszédaival békés együttműködésre törekszik, politikai ér­tékrendjében pedig magához köti a határon túli magyar szervezeteket, amelyek többségükben bizalmilag távol állnak a baloldali-liberális ma­gyar ellenzéktől. Kihívói számára döntő fontosságú kérdés, képesek-e ez­zel szemben egy erős, hiteles, működő nemzetpolitikai alternatívát állítani —vagy elhitetni a Kárpát-medencei szavazók többségével, hogy a nemzet­államok kora lejárt. „Ha lesz nálunk osztrákhoz hasonló jobboldali-zöld koalíció, azt nem én fogom vezetni. A hazai zöldmozgalmak olyanok, mint a görögdinnye: kívül zöld, belül vörös.” Orbán ezt Kurz kancellárt dicsérve az osztrák néppárti-zöldpárti koalí­cióra utalva állapította meg. Mutatványa a következő: zöldnek látszani, a baloldaliság kulturális ismérvei nélkül. Ahogyan a nemzetpolitikában el­lenfeleinek, a környezetpolitikában neki lesz roppant nehéz arculati dolga a 20-as években. Bajban a légitársaságok: kerülő úton Irak és Irán felett SZABÓ LACI Fokozódik a helyzet az iraki és az iráni légtérben. Most már egyre valószínűbb, hogy az ukrán légitár­saság Teherán-Kij évjárata, 176 emberrel a fedélzetén nem műszaki okok miatt zuhant le, hanem azt az irániak lőtték le - „véletlenül”. Volt már ilyen, nem is olyan régen, akkor az orosz szeparatisták Ukrajna felett néztek be egy polgári repülőgépet, a maláj légitársaság MH17-es járatán a személyzettel együtt 298-an voltak, és ahogy a mostanit, úgy a 2014. jú­nius 17-én bekövetkezett tragédiát sem élte túl senki. A maláj gép lelövése után a légi­­társaságok úgy döntöttek, hogy el­kerülik a veszélyzóna légterét, ez ki­sebb kerülővel, de megoldható volt. Most is hasonló a helyzet, előbb az amerikai, a kanadai, a kínai és ázsiai, majd fokozatosan az európai légi­­társaságok is úgy határoztak, hogy elkerülik Irak és Irán légterét; szinte mindegyik - ideiglenesen - törölte az iráni és iraki járatait. Az utasok ebből főleg annyit éreznek, hogy a repülő más útvonalon, kicsit hosszabb menetidővel éri el a célál­lomást. Az útvonal most rendkívül fontos, hiszen Ázsiában most van a főszezon, szinte az összes gép telje­sen foglalt, így nagyon sok utast érinthetnek a változások. A legnagyobb bajban most az Öböl menti légitársaságok vannak, hiszen azok az elhelyezkedésük miatt sok­kal nehezebben tudják kikerülni ezen országok légtereit, arról már nem is szólva, hogy a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl teljes mértékben kike­rülhetetlen. Olyan, hazánkban is na­gyon népszerű légitársaságokat is érint ez a probléma, mint az Emira­tes, az Etihad és a Qatar Airways. Ezek a légitársaságok e cikk írása pillanatában továbbra is használják az iráni és az iraki légteret, igaz, mindegyik jelezte, hogy folyamato­san monitorozza a helyzetet, és amint biztonsági kockázatot jelentene a re­pülés az adott országok légtere felett, azonnal elkerüli Irak és Irán légterét. A legnehezebb helyzetben a katari légitársaság van, ugyanis a mostani válságzóna a Qatar Airways gépei számára még nagyobb, hiszen 2017 júniusában a szomszédos Szaúd- Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein (valamint a távolabbi Egyiptom is) politikai blokádot hir­detett Katar ellen, ami azzal jár, hogy az ország légitársaságának repülő­gépei azóta ezen országok légtereit nem használhatják. Akkor ezt a problémát kerülő útvonalakkal ol­dották meg (a mai napig így repül­nek), ami kicsit hosszabb repülési időt, a cég számára pedig jelentős többletkiadást eredményezett, de az üzemelés nem állt le, így az utasok - mondhatni - semmit sem éreztek a blokádból. Ám ha bekövetkezik a globális légtérzár Irak és Irán felett, akkor sokkal nehezebb helyzetbe kerülhet a Qatar Airways, hiszen a légitársaság számára a blokád miatt nem lesz alternatív kerülő útvonal. Megoldás lehet a politikai blokád feloldása (állítólag intenzív tárgya­­lásokiölynak, és hamarosan bekö­vetkezhet a megállapodás), vagy ha ez nem is sikerül, nemzetközi nyo­másra talán elérhető, hogy a szom­szédos országok feloldják ajogelle­­nes légtérzárat - a nemzetközi repü­lési szabályok szerint ugyanis csak biztonsági okok miatt lehet kitiltani a légtérből a gépeket, politikai indok­kal nem (bár számos ország visszaél azzal, hogy ezt a jogot szinte lehetet­len érvényesíteni). Abban szinte biztosak lehetünk, hogy a világ egyik legjobbjának tar­tott légitársaság nem fog leállni, ahogy a blokádot is megoldották, úgy a mostani helyzetre is minden bi­zonnyal találnak megoldást. Még akkor is, ha az ukrán gép tragédiája, a helyi politikai helyzet miatt - biz­tonsági okokból - leáll a nemzetközi légiforgalom Irak és Irán légterében.

Next

/
Thumbnails
Contents