Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-10 / 7. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. január 10. | www.ujszo.com Parányi élőlények hatása a Föld éghajlatára - 2. rész A sarkak közelében az ökoszisztéma talán még nagyobb biztonságba is kerülhet a jövőben éppen az egyébként globálisan érzékelhető és tagadhatatlanul jelentős mértékű felmelegedés miatt CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az előző rész végén eljutottunk a sarkvidék parányi élőlényeihez. Most pedig következzen az, hogy ezek miként lehetnek hatással a Föld légkörére. A Föld sarkvidékei felől fúvó haragos szelek a közeli nyílt vizeken milliméteres jégkristályokat eredményeznek. Ezekre mikroorganizmusok telepednek és lemezekké fagyva csaknem zárt réteget alkotnak. A meg nem fagyó só kiválik és a kevésbé sós vízzel vegyülve néha több centiméteres vastagságúmagasságú réteget hoz létre. Am ez igen kemény fagyban azért mégiscsak megdermedhet valamennyire (de ez nem tévesztendő össze a fagyással!), létrehozva így egy különös életteret. Pár héttel a sarki tengervíz helyenkénti befagyása után ezekben a nagyon sós tengerrészekben burjánzó élet jelenik meg. Míg a tengervíz átlagos sótartalma 34—35g/l körüli, ezekben a kiemelkedően sós rétegekben az érték ennek a többszöröse is lehet. Az Antarktisz jegében számos algafaj él. (Kis kitérő: még a tenger olyan részén is gazdag életközösségre - ezen belül tengeri uborkákra, tengeri sünökre, rózsaszínű algákra, pitypangszerű férgekre, kókuszdióra hasonlító szivacsokra és pókszerű tengeri csillagra - leltek kutatók, amelynek felszínén évi tíz hónapon át másfél méteres ajégréteg. Erről 2016- ban az ausztrál környezetvédelmi és energiaügyi minisztériumhoz tartozó Antarktisz-kutató részleg a honlapján írt, és videót is közzétett.) Az algák fényszűke melletti létfenntartása bámulatba ejtő. Ajég alatt könnyebb elérni a vízben áramló tápanyagokat, ez a biomassza. A középső rétegekben jóval kevesebb a tápanyag. Am egyes fajok elképesztően alkalmazkodtak. Korábban a kutatók úgy vélték, hogy a sarkok közelében élő algák nem nőnek, amikor nem jutnak elég fényhez, ha a felszínt 30-50 cm hó borítja. Nemrég kiderült, egyes kovaalgák és parányi pikoalgák még a kétmétemyi hó és jégréteg alá beszűrődő kevéske fényt (a felszíni mennyiség 0,02%-a) is képesek a maguk javára fordítani; ez a valaha mért legalacsonyabb érték, amelyen algák fotoszintetizálnak és növekednek. A grönlandi kutatómunka alapján írt esettanulmányban újdonságként arra is rámutatnák, hogy a melegebb hó több fényt enged át (Journal of Geophysical Research, 2018. január), ami öröm az algáknak. Mivel ezek képezik a sarkvidéki tápláléklánc legalsó fokát, a több ilyen alga nagyobb reményt jelenthet a fölötte álló éhes fogyasztóknak. Egyesek úgy vélik, a sarkok közelében az ökoszisztéma talán még nagyobb biztonságba is kerülhet a jövőben éppen az egyébként globálisan érzékelhető és tagadhatatlanul jelentős mértékű felmelegedés miatt. Szerintük, ami az embereknek és sok más élőlénynek rosszat jelent, az egyeseknek jobbat hozhat. Más hozzáértők ellenben úgy vélik, hogy ajelenlegi helyzetkép sokkal inkább azt jelzi, hogy a sarkvidékeken egyre rosszabb a helyzet. És ez az egész bolygó jövőbeli sorsára nézve a jelenleginél sokkal rosszabb körülményeket jelez elő. Abba gondoljon bele a tisztelt olvasó, hogy a fagyó hideg Északi-sarkvidék valójában globális hűtési rendszerként működik. Ha jégtömege mindenestől elolvadna, az szinte bizonyosan katasztrofális helyzetet teremtene a Föld teljes életközösségére nézve. Az emberiség tekintetében pedig a jelenleginél is jelentősebb mértékű társadalmi, gazdasági és politikai feszültségek merülnének fel. És bizony a sarkvidéki jég rohamosan olvad. Sőt helyenként már lejjebb is komoly olvadás tapasztalható: 2019-re Izlandon teljesen eltűnt az egyik gleccser (Okjökull). Ugyan van ott még némi jég, de annyi már nincs, hogy megfeleljen a gleccser megnevezésnek, ezért a helyszín neve immár csak Ok (a jökull gleccsert jelent izlandi nyelven). Erről ma már egy izlandi és angol nyelven írt emléktábla is tájékoztatja az odaérkezőket. Az evezőlábú rákoknak bő 24 000 faja ismert. Némelyikük életrevalóságát bizonyítja az ozmotikus nyomás ellenébeni nyomás kifejtésének képessége, cukrok és/vagy alkoholok sejtjeikben való raktározása által. A jégben élő egyes baktériumok nagyobbra nőnek a folyékony vízben tenyésző fajtársaiknál. Egyes organizmusok fagyvédelem gyanánt olyan fehérjéket bocsátanak ki magukból, ami cseppfolyósán tartja közvetlen környezetüket. Más tengeri fajok mellett, az algák alkotta algagyepek metabolizmusuk során metil-bromidot is termelnek. Ez feljuthat a sztratoszférába, ahol - különféle kémiai reakciók folytán - végeredményben károsíthatja az ózonréteget. Kutatások szerint egymagukban az algák révén több tízmillió tonnányi metilbromid jut az óceánokba. Ezzel éves szinten felveszik a versenyt a gyárak ontotta ózonkárosító anyagok mennyiségével. Anyagcserefolyamataik során egyfajta kénvegyületet, dimetil-szulfidot is kiválasztanak. Ez a légkörbe jutva kölcsönhatásba lép más vegyületekkel, így olyan aeroszolrészecskék (gáznemű közegben eloszlott szilárd vagy folyadékrészecskék együttese) képződnek, amelyek bizonyítottan segítik a felhőképződést. Kutatók szerint az egész bolygóra vélhetően nincsenek hatással, de helyileg hűthetik a légkört, miután a nagyobb felületnyi felhőmennyiség több napfényt képes visszaverni. Az algákhoz kapcsolódó kettősség ékesen mutatja a természet összetettségét. Nem csak algák hathatnak közvetetten a légkörre. Egyes óceáni baktériumok is termelnek dimetil-szulfidot (Nature Microbiology, 2016. május). E kétrészes cikk célja egy ritkán hangoztatott nézőpontból rávilágítani néhány apró, figyelmen kívül mégsem hagyható részletre. Vészesen nő a bolygó áltaghőmérséklete. Ez kétségkívül és elsősorban az ember felelőtlen, természetre és emberre nézve is ártó ténykedéseinek következménye. De emellett, így vagy úgy, más, akár egészen picike testméretű fajok életfunkcióit sem szabad teljesen figyelmen kívül hagyni. így például a jeges élettér szemmel nem mindig látható lakóinak életfunkciói kihathatnak a tengermélyi és a magasabb légrétegek közti gázcserére. Nem mindig az ember tesz jót. Sőt, a Föld és a saját faja szempontjából is a legtöbbször inkább árt. De eközben nem is kizárólag az ember tettei lehetnek a negatívumok háttérben. Másként néz ki a szomszédos galaxis, mint azt eddig hitték MTI-HlR Másként néz ki három dimenzióban a szomszédos galaxis, mint azt eddig hitték. A Bécsi Egyetem és a Harvard Egyetem a Nature című lapban számolt be arról, hogy a galaktikus lemez alatt és felett egy hatalmas, gázban gazdag hullámformájú szerkezetet fedeztek fel. Ez a Radcliffe-hullám forradalmasítja a Naprendszer körüli, gyűrű formájú Gould-övről alkotott elképzelést. John Herschel brit csillagász és amerikai kollégája, Benjamin Gould a 19. század közepén fedezett fel és vizsgált egy fényes csillagokból álló gyűrűt, amely nem a Tejútrendszer síkjában, hanem ahhoz képest dőlten helyezkedik el. A Gould-övnek nevezett szerkezetről ismert, hogy fiatal csillagok és csillagképződési területek nagy halmaza. Egy nemzetközi csillagászcsoport már 2015-ben elkészítette az Európai Űrügynökség (ESA) Hipparcos nevű műholdjának adatai alapján a Tejútrendszerben lévő bizonyos csillagtípusok háromdimenziós térképét. Már akkoriban azt feltételezték, hogy a Gould-öv csak egy optikai csalódás. A munkában Joao Alves, a Bécsi Egyetem munkatársa is részt vett. így hozták létre a szakértők a Tejútrendszer csillagközi anyagának részletes, háromdimenziós térképét és eközben váratlanul találkoztak a Naprendszer közvetlen szomszédságában lévő hatalmas struktúrával. A hullámformájú képződmény hossza mintegy 9000 fényév, szélessége viszont csak 400 fényév. A galaxishalmaz központi síkjától felül és alul 500 fényévnyire nyúlik ki, és magába foglal sok olyan csillagképződési területet, melyet korábban a Gould-övnek tulajdonítottak. A csillagászok szerint ez a valaha megfigyelt legnagyobb gáztartalmú struktúra a galaxisban, a Radcliffe-hullám nevet adták neki. „A Nap csak 500 fényévnyi távolságra van a hullámtól. Egész idő alatt közvetlenül előttünk volt, de eddig nem láthattuk” - mondta Alves. A csillagászoknak át kell gondolniuk a Tejútrendszer háromdimenziós szerkezetére vonatkozó ismereteiket. Az új információk a Gould-öv végét is jelentik. Szakértők szerint az, hogy a Gould-öv szerkezete csak egy kivetülés volt, egy kisebb szenzáció. A csillagászoknak át kell gondolniuk a Tejútrendszer háromdimenziós szerkezetére vonatkozó ismereteiket (Shutterstock)
