Új Szó, 2020. január (73. évfolyam, 1-25. szám)
2020-01-08 / 5. szám
www.ujszo.com | 2020. január8. NAGYÍTÁS 113 Nem az épület volt a hibás Mozgay Béla: „A panelházak nem másodrendű épületek. Egy hatalmas gázrobbanás utáni tűzvész jócskán megrongálhatja, de nem omlik össze, a betonacéllal egybekötött és jól karbantartott elemei nem dőlnek romba" MIKLÓSI PÉTER Eperjesen, a Munkácsi utcai panelházban kereken egy hónapja történt a tragikus kimenetelű súlyos gázrobbanás és félelmetes tűzeset. A katasztrófa valós körülményeinek megállapítása, az okok, az okozatok és a következmények tárgyilagos összegzése - természetesen - a balesetet tényszerűen vizsgáló hatósági szakértők dolga. Ugyanakkor érthető, ha a december 6-án történtek óta mindez nemcsak a szűkebb szakmai köröket és büntetőjogi szerveket foglalkoztatja, hanem a panelházak megbízhatóságának vagy rizikóinak dilemmája a közvéleményben is élénken vitatott kérdés lett. Vajon milyen műszaki állapotban vannak hát a nálunk a múlt század második felének panelkorszakában dömpingszerűen erőltetett sokemeletes lakótömbök, amelyekben száz- meg százezrek laknak - az ország kisebbnagyobb városainak panelrengetegeiben. E téma több aspektusáról Mozgay Béla építészmérnökkel, a Szlovák Köztársaság Építészeti Kamarájának alelnökével, az ENSZ Nairobi székhelyű Településfejlesztési és Környezetvédelmi Szakosított Szervezetének bejegyzett szakértőjével beszélgettünk. Mérnök úr, ön is lakott már panellakásban? Nem önirónia, ha visszakérdezek: az egykori Csehszlovákiában miért pont az én életemből hiányozna az echt panelsztori? Sőt, Pozsonyban panelházban van a mai lakásom is. Igaz, ez már egy korszerűbb típus, mert a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján épült. Szó ami szó, még korábban a főváros túlsó végén, a régebbi gyártású „panelek” egyikében is laktam. Csupán azért érdeklődöm személyeskedve, hogy rákérdezhessek: „paneljártas” építészmérnökként mi jutott eszébe, amikor meglátta az eperjesi tragédia képeit? A felső emeletek riasztó állapotát, a három szinten tomboló lángokat, a lakosok kimentésének bonyodalmait? Természetesen az első pillanat a részvété és az emberi döbbeneté volt. Ám mert egész életpályám az építészethez kötődik, igyekeztem szakmai konzekvenciákat is levonni magamban. így például azt, hogy sajnos helyrehozhatatlan áron, de igazolást nyert, miszerint a vasbeton elemekből gyártott és betonacéllal egybekötött hagyományos panelház, építési rendszerként, elavulni elavulhat, de alapvetően nem omlik össze! Persze, ez nem záija ki azt, hogy az ekkora erejű és a tervezőmérnökök számára ezért előreláthatatlan gázrobbanás bizonyos fokig ne rongálja meg építészetileg, a robbanást követő hatalmas tűz pedig ne tegyen benne akár jóvátehetetlen károkat. Egyelőre viszont talány, hogy a katasztrófa sújtotta épület felső emeletein mi módon tudott felgyülemleni a háztartási gáztűzhelyek maximum négy megapascalt engedélyező nyomásértékét nyilván sokszorosan meghaladó erejű és ezért a rendelkezésre álló teret teljesen betöltő gázmennyiség?! Talán ennek a rendkívüliségnek tudható be, hogy szinte aknaszerűen a lépcsőház is beszakadt, ami őszintén szólva engem kissé meglepett; bár ennek miértje nyilván kiderül majd a hivatalos vizsgálatok lezártával. Ellenben kézenfekvő aggály, hogy a 10-12 emeletes és akár ötven lakást egyesítő „blokkokban” miért nincsenek megduplázott menekülési útvonalak? Ahogyan ez a boldogabb országok toronyházaiban szokás: acélból készült és pusztán erre megszabott külső lépcsőkkel vagy kizárólag a katasztrófamentésben használható külön felvonóval! Mai szemmel nézve már aligha mentség, hogy az egykori Csehszlovákia panelházainak zöme az 1950-es évek derekától egészen a rendszerváltásig épült. Szlovákiában jelenleg szépséget, az esztétikumot. Az épített forma, a lakótér és a környezet harmóniáját. Abban a hajcsártempóban nem volt „divat” arra is gondolni, hogy a lakályosság érzete - az épület statikai biztonsága mellett - az ember alapvető elvárása. A hatvanashetvenes évek panelnegyedei számos tekintetben ezért keltik jelenleg is még a bezártság és a sivárság benyomását. Mérnök úr, de hát a panelházak forszírozásával nem a csehszlovák építőipar fedezte föl a spanyolviaszt! Elvégre Hollandiában, Franciaországban, Svédországban és a Nyugat más országaiban is tekintélyes számban épültek házgyári elemekből lakóházak. Odakinn a lakótömbök panelházai mind annak idején, mind mostanában egészen más összképet mutattak/mutatnak... Viszont éppen a rendszeres karbantartás elhanyagolása lehet azután a szakmai minőség fokozatos romlásának egyik legfőbb forrása. Igen. Pedig minden anyag, így a vasbeton is fárad. Bár sietek megnyugtatólag hozzáfűzni: ezek a panelházak statikailag valóban rendben vannak. De ez nem zárhatja ki azt, hogy ha esik, akkor az illesztésekbe, az évek során keletkezett repedésekbe természetesen mégiscsak befolyjon aház állagát rontó víz. Más jellegű és többnyire csak idővel mutatkozó bajok eredője lehet még, ha a lakók, úgymond, saját szakállukra, tehát feketén s felelőtlenül átalakításokat végeznek. Átépítik a fürdőszobákat, kiemelnek köztesfalakat és így két szobát egy térbe nyitnak, beüvegeznek erkélyeket; mindezt szakértői véleményezésre alapozott „pecsétes” engedély nélkül. Ignorálják, hogy az épületfizikának szintén meg(Somogyi Tibor felvétele) is 760 ezer panellakást tartunk számon, amelyekben legalább másfélkét millió ember él. Ezek az épületek statikailag még ma is rendre megbízhatók. Kellőképpen állóképesek, robusztusak, hiszen a várható élettartamukat az akkori szakminisztérium, irányelvként, 80-90 évben határozta meg. Természetesen az 1989-et megelőző időszakban nálunk alkalmazott 23 különböző típusterv mindegyike a múló esztendők során folyamatosan fejlődött, tökéletesedett is. Ami viszont az úgynevezett panelkorszak jellegzetes hibáit és társadalmiszakmai mulasztásait illeti, mindaz tulajdonképpen napjainkig tetten érhető Szlovákia 567 kisebb-nagyobb településének panelnegyedeiben. Félreérthetetlenül észrevehetők például az akkori tömeges lakásépítés fejetlenségének nyomai, a laza katasztrófavédelmi követelmények átgondolatlanságai, az építőipari anyagok szegényes egyhangúságának igénytelensége. A mellkasfeszítő tervgazdálkodás gyors céljai egyszerűen száműzték a változatosságot, a Mert az ottani lakónegyedeket eleve körültekintőbb esztétikai és környezeti odafigyeléssel alakították ki. Ráadásul nem a régi belvárosok mielőbbi érzéketlen felszámolásának szándékával épültek, mint sok helyütt nálunk, hanem ott sokáig főként a komfortosabb szociális szükséglakások kategóriájába tartoztak. Később tudatosan hozzáláttak az érintett lakótelepek formai átalakításához, az öregedni látszó lakások célszerű korszerűsítéséhez, és ezt akár a magasabban fekvő emeletek irányított szétszerelésével érték el. Sajnos, Csehszlovákiában a rendszerváltás után sem ezt az utat választottuk, hanem az átfogó és gyors privatizálással az állam simán lerázta magáról a lakásállomány-tulajdonlással kapcsolatos kötelezettségeket. A mostani tulajdonosok zöme pedig ritkán tudatosítja megfelelő odaadással, hogy a közös lakótömb, tehát a társas panelház közös felelősség is. Meg hát a karbantartás dolgában nem kevésbé közös költség! vannak a maga szabványszerűségei. A társasházak közös műszaki berendezéseinek, a különböző hálózati vezetékeknek állandó karbantartásáról, a modem időkhöz illő vészjelzők, a szellőztetést javító szikramentes ventillátorok beépítéséről vagy a felvonók korszerűsítéséről már nem is beszélve. így mennyiben tudhatja magát biztonságban, aki egy negyvenvalahány vagy még több esztendeje épült „panelben” lakik? Pozsonyban 1955-ben készült el az első panelház, és az az épület megbízható nívón máig használatban van. Ott, ahol a lakók betartják a társasházakra vonatkozó karbantartási és egyéb szabályokat, a panelház is biztonságos otthont jelent. A soklakásos tömbházak többségére azonban nem az ilyen hozzáállás a jellemző. Az emberek zöme - hibásan - úgy gondolja, hogy egy panelházban kényekedve szerint fúrhat-faraghat, bármit megtehet, mondván, végül is ez az ő lakása. Ám ez alapos tévedés, hiszen az illető csak a népies zsargonban szólva „vett” egy lakást; a valóságban pusztán az ő és a családja számára egy kényelmes lakhatást biztosító teret vásárolt meg. Mert a mennyezet, a padló, a homlokzat, a fűtés, a lépcsőház és az összes közös tér és berendezés abban a házban közös tulajdon. Ezért is hívják lakóközösségnek, amelyben bizony a társtulajdonosok egyéni jogaival szemben általában a házirend megkötései, a karbantartás kötelezettségei vannak túlsúlyban. Ön szakmai életpályájának egy korábbi szakaszában az építőipari szaktárca osztályvezetője is volt. Miként emlékezik a szóban forgó évek tapasztalataira? Nem szépre festés, ha azt mondom: távolról sem csupán az építőipar bűne, hogy a sokat szidalmazott panelházak, küllemük alapján, akár óriáskaptáraknak is beillettek volna. Hogy ezek az epéskedő meglátások szárnyra kaphattak, abban ludas volt a hazai gépipar is, hiszen még csak megfelelő daruink sem voltak egészen addig, amíg Tolmácson nem kezdték el gyártani a 12. emeletig felnyúlni képes NB-80-as típust. És nyolcvankilenc előtt arról sem lehetett nyíltan beszélni, hogy nálunk több panelgyárban úgy dolgoztatták a szabadságvesztésre ítélt rabokat, hogy az általuk elvégzett munkát - a börtönőrök önkényeskedése miatt - nem felügyelhette a szóban forgó üzem művezetője vagy az adott paneltípus tervezőmérnöke sem. így történhetett, hogy egy-egy lépcsőkarból néhanéha hiányzott az acél, kész panelelemekből a hőszigetelés. A dicső alapcél a minél gyorsabban, minél olcsóbban, minél többet volt. Ez a hajsza a munkaszervezés számos gondját vonta maga után, illetve a külföldön már kifutóban lévő típustervek itteni továbbélését. Amikor mi például itt a pozsony-ligetfalui „panelvárost” kezdtük rohamtempóban felfuttatni, akkor az ilyen megoldású épületeket Franciaországban már lényegbevágóan átalakították, formailag és műszakilag megújították vagy akár szétszerelték. Ez utóbbi megjegyzésére utalva s egyben sarkítva is a kérdést: indokolt lehetne az eperjesi tragédiát előidéző okokat a panelház életkorára fogni? Ez erősen félrevezető következtetés lenne. Ezt a tragédiát bizonyosan emberi mulasztás okozta. Ellenkező esetben a robbanás által közvetlenül érintett emeleten semmiképpen sem halmozódhatott volna föl annyi tilos nyomásértékű gáz. Azt pedig a laikusok is világosan láthatják, hogy maga a panelház a történtek dacára talpon maradt! Ettől még terítéken a dilemma: 2050-2060-ban hol lesznek a ’89 előtti korszak örökségeként ránk maradt, ma még létfontosságú panelházak tízezrei? Nos, az öregedési görbe törvényszerűségeinek értelmében valószínűleg nagyon sok elbontással fog eltűnni. Azokon a településeken pedig, ahol fennmaradnak, ott majd a pincéktől a felső szintig korszerűen felújítják őket. Ennek azért itt-ott megvannak már a biztató előjelei is.
