Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-04 / 282. szám
www.ujszo.com | 2019. december4. DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 113 Gyűjtést szerveznek az ógyallai macskaéden megmentéséért Vanya Denisza évente mintegy száz állatot fogad be, és negyvennek talál gazdát (A szerző felvételei) SZÁZ ILDIKÓ Hetvenkét csodaszép, bizakodó szempár fogad bennünket az ország legnagyobb magán maeskamenhelyán, hátha éppen mi vagyunk azok, akik valódi otthont ás biztonságot kínálnak majd nekik. A sorsukra hagyott cicák menedékhelyét 2011-ben nyitotta meg Vanya Denisza Érsekújvárban, aki Macskaéden néven (OZ Ma&ací Raj) polgári társulást alapított. fí-.mim'i.m'Zmn'M Eveken át működött a macskamenhely a repülőtér közelében lévő ipari negyedben, és voltak évek, amikor Vanya Denisza csaknem száz állatnak talált gazdát és új otthont. Minden megmentett, gyógyult állat helyére azonban újabb és újabb érkezett. Sosem adta fel Törött lábú, megcsonkított fülű, megtépázott vagy megkínzott cicák hada lepte el az alagsori termeket, ahol mosókonyha és karanténközpont is volt. A gyógyult egyedek a kinti kifutóban hancúroztak, és alig várták, hogy látogatók érkezzenek. Az állatvédőre nagy hatással volt egykor a tardoskeddi nagypapája, aki bevonta a kutyák, macskák, nyulak ápolásába és gondozásába. „Semmihez sem fogható békét, nyugalmat sugároztak a cicák, talán ezért vonzódtam hozzájuk a leginkább. Minden sorsára hagyott, kiszolgáltatott és kóbor állatot a saját gyermekemnek tekintek, ők az én családom” — állítja Vanya Denisza. Első állatállománya az érsekújvári kutyamenhelyről származott, ahol néhány állatvédő saját költségen rendezett be menedéket a macskáknak a kilencvenes években. Tizenkilenc cicát hozott el onnan magángondozásba, mert nem jól viselték a kutyák jelenlétét. T alán a 2015-ös év volt a legkegyetlenebb az állatvédő számára, amikor év elején kigyulladt a menhely kinti kifutója, ahol több mint húsz egészséges, gazdára váró macska élt, sajnos több mint tíz odaveszett. Vanya Denisza minden védence nevét ismeri, mindegyikről el tudja mondani, milyen egyéniség, milyen gazdihoz illene, kinek szépítené meg a napjait. Egy évig tartott, mire talpra állt a tűzvészt követően, de még abban az évben találkozót szervezett a macskák világnapján, hogy köszönetét mondjon minden támogatójának. Újabb költözés, keresés Néhány éve már Ógyallán, egy ingyen bérbe kapott házban működik a Macskaéden Polgári Társulás menedékhelye, mert a korábbi ingatlant átszervezés miatt el kellett hagyniuk. Látogatásunkkor néhány nagyon kedves utcabéli szomszéd segít neki az udvar rendezésében, a ház takarításában. Közben adományozók is érkeznek, őket az udvaron hancúrozó, ugyancsak befogadott kutyák fogadják. Az egyik megtermett német juhászkutya úgy került Vanya Denisza portájára, hogy „nyugdíj azták” az őrző-védő szolgálatban, és nem volt hová mennie. Miután ki„Minden sorsára hagyott, kiszolgáltatott és kóbor állatot a saját gyermekemnek tekintek, ők az én családom." Vanya Denisza derült az ebről, hogy teljesen vak, de kiválóan érzékeli a történéseket a környezetében, a ház és a látogatók kedvencévé vált. „Sajnos nem sikerült megállapodnunk az ógyallai ház tulajdonosával a további bérlésről vagy az ingatlan megvételéről, ezért kénytelen vagyok gyűjtést szervezni, hogy tavasszal más helyre költöztessem a magán cicamenhelyet. Egy Ogyallához közeli erdőrészben találtam házat nagy telekkel, amit eladásra kínálnak. Sem nekem, sem a társulásnak nincs annyi pénzünk, hogy megvegyük, kénytelenek leszünk gyűjtést szervezni, segítséget kérni a jó szándékú emberektől” - nyugtázza a Vanya Denisza, aki aggódva néz végig a macskafalkáján, mert mindenképpen új otthont kell nekik teremteni. Örökbefogadás Nehezen építenek ki bizalmi kapcsolatot azok az állatok, melyeknek túl sok megpróbáltatásban volt részük. Ilyen a nemrég Ogyallára került anyamacska, akit az utolsó pillanatban sikerült megmenteni az utcáról. Egyedül, magára hagyva belehalt volna a szülésbe, mert komoly rendellenességgel küzd. A legfiatalabbak az újszülöttek, a legidősebb befogadott cica tizenhat éves, Sarolta, a háromlábú macska eleinte nem akarja, hogy lencsevégre kapjuk. Vanya Denisza nem titkolja, napi huszonnégy órás ügyeletben állatorvosi kezelésekre hordja védenceit, gyógyszereket adagol, etet, tisztítja a fekhelyeket, mindeközben szünet nélkül csöng a telefonja. A legtöbben újabb beteg, sérült macskát hoznának, de akadnak olyanok is, akik az egyedül élő nagypapa számára akarnak kiskandúrt örökbe fogadni, és már jelzik is a délutáni látogatás időpontját. „A legtöbb érdeklődő kiscicát fogadna örökbe, hogy legyen ideje megszokni az új környezetet és ragaszkodjon a gazdájához. Időnként, amikor azt is hozzáteszik, hogy azért jó lenne, ha nem döntené le a szobavirágokat, nem nyargalna fel és alá a függönyön, sikerül meggyőznöm az örökbe fogadót arról, hogy egy néhány hónapos vagy pár éves nyugodt cica jobb társa lehet egy békés családtagnak” - hangsúlyozza Denisza. Többórás látogatásunk, beszélgetésünk során is érzem, hogy az elhivatott állatvédőt gyakran éri csalódás, nehezen dolgozza fel az emberek okozta kudarcélményeket. Még nincs szigorú házirendje a Macskaédennek, ezért bárki bármikor hozhatja az adományokat, simogathatja az árva cicákat. Akadnak azonban látogatók, akik ilyenkor - félbeszakítva az állatvédő szigorú és igen szoros napirendjét - elkezdik kritizálni, ha valamit nem találnak rendben, vagy valamelyik cicát betegnek vélik. Bizalmi kapcsolat „A benti karanténközpontba eddig azzal a bizalommal engedtem be a látogatókat, hogy beavassam őket a munkámba, megismerkedjenek a lábadozókkal. A kinti kifutóban lévő szépséges, egészséges egyedekből lehet csak örökbe fogadni, és azt is feltételhez kötöm. Nem kérek semmilyen illetéket, ingyen vihetik el a cicát, de ha az állat félévesnél fiatalabb, később orvosi igazolást kérek arról, hogy ivartalanították. Ha családi okok miatt nem tudják megtartani a befogadott állatot, vissza kell hozniuk a menhelyre, nem szabad továbbadniuk másoknak. Múlt hónapban három macskát hoztak be törött lábbal, minden cica műtétje és utókezelése legalább kétszáz euró. Akad két vállalkozó, aki havi rendszerességgel támogatja a menhelyet, mások ételt, tálakat, pokrócokat hoznak, vagy pénzt küldenek a társulás számlaszámára” - mondja Vanya Denisza. A kutya veszólyes „Minden városban törvényből adódóan törődni kell a kóbor állatokkal. Más a valóság. Csak önkormányzati kutyamenhelyek működnek, a legtöbb helyen a macskaproblémát mostanában a kasztrációs programmal próbálják oldani” - hangsúlyozza Vanya Denisza. Az állatvédő szerint ez azért van, mert a kutyák veszélyesebbek az emberekre, megharaphatják, megtámadhatják ajárókelőket, a macskák viszont nem. Mégsem azt érdemlik, hogy elhanyagoltan, sorsukra hagyva, betegen kóboroljanak. „Egész Szlovákiából érkeznek hozzánk állatok. Nyitra megyében hivatalosan nem működik egyetlen macskamenhely sem. Nemrég bejelentést kaptam Komáromból, hogy tizenöt cicát találtak egy lakóháznál. Ezeket a macskakolóniákat nemegyszer vittem el ivartalanítani, visszatettük őket az ismerős környezetbe, de egy hónap után egyenként megmérgezték őket. Ennél több értelme van az örökbe befogadásnak” -mondja Denisza. Évente mintegy száz macskát fogad be a társulás, és alig negyvennek sikerül befogadó családot találniuk. Az állatvédő szerint sokkal tudatosabban kellene hozzáállniuk az embereknek a macskatartáshoz. Ha betegek, kezeltetni kell őket, ha ivarérettek, gondoskodni arról, hogy ne szaporodjanak tovább. A macskatartók egy része azonban nem hajlandó pénzt kiadni az ivartalanításra, de nem vállalják fel a túlszaporodás következményeit sem. Emiatt újabb és újabb kiszolgáltatott állatok kerülnek az utcára. A beteg állatok a karanténban lábadoznak, az egészségesek a kinti kifutókban kapnak helyet
