Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-20 / 296. szám
www.ujszo.com | 2019. december 20. KULTÚRA I 9 Advent magyar zenészekkel A Beliczay Kamarazenekar új szintre emelte az egykori oktató-nevelő koncerteket RÖVIDEN A magyar Éden a rotterdami szemlón JUHÁSZ KATALIN Nem túlzás a vészharang kongatása: a komolyzene kezd eltűnni az átlagemberek életéből. A suszterinasok ma már nem operaáriákat fütyörésznek, nincsenek is suszterinasok, de ha lennének, akkor is vezeték nélküli fülhallgató díszelegne a fülükben. lapon a felszínes próbálkozásokkal. Már csak azért sem, mert Skuta nem biztonsági játékos. Nem arról írt, amit művészként kétségkívül a legjobban ismer. Előkerül ugyan egy zongorista, és néhány megkapó bekezdést a zenéről is lehet olvasni, de mintha szándékosan kerülte volna ezt a témát. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a legjobban sikerült részek finom ritmusú, jelzőkkel telített mondatainak hangos olvasása is esztétikai tapasztalathoz juttathat - ami természetesen nem kifejezetten a szerző zeneművészeti kötődéseinek, sokkal inkább a kiérlelt prózanyelv magabiztos használatának köszönhető. A Julien könyvében egy művelt francia felső-középosztálybeli miliő kerül színre, különös tekintettel a baráti összejövetelek bevett formuláira, valamint egy meglehetősen konvencionálisnak mondható, idillinek látszó házasság mindennapjaira. Aztán egy ponton mindez háttérbe szorul, és az olvasó hirtelen egy szerelmi háromszög kialakulásának tanúja lesz. A regény betéttörténetekre bontott bravúros szerkezete különösen figyelemre méltó. Az énelbeszélőről nem sokat tudunk meg, viszont annál többet lelki társáról, a hozzá sokban hasonlító íróról, Julienről. Julien boldog házasságban él, aminek felesége tragikus halála vet véget. Miután valamelyest feldolgozza a történteket, átad egy kéziratot az elbeszélőnek véleményezésre. A kéziratnak is E/l-es elbeszélője van Julien alteregója, Sebastian személyében, aki szintén író, és egy zongoristáról szóló kisregényen dolgozik. A regény a regényben struktúra kiválóan működik, lebilincselő követni az említett három karakter hasonlóságokon alapuló egybemosódását. Skutajól bánik a szerkezettel, kár, hogy a meglehetősen életszerűden párbeszédek rontanak az összhatáson. Ez a Julien könyvének legnagyobb problémája, amitől azért sem lehet eltekinteni, mert ha nem belső monológokat, akkor túlnyomórészt baráti társaságok közös eszmefuttatásait olvashatjuk. A karakterek azonos társadalmi státusa indokolja ugyan a szólamok hasonlóságát, ám a megszólalások esetenként frázisszerűek, mechanikusak és mesterkéltek, ezért kevésbé elevenek. De a nem túl meggyőző dialóguskezelés ellenére is izgalmas együtt gondolkodni az alakokkal, és ezen még az sem változtat, hogy például a férfi-nő viszonyokról nagyon sztereotipikus kép rajzolódik ki. Mindent összevetve Skuta Miklós első regénye sikerült alkotás. Szórakoztat, elmélkedésre ösztönöz az embert meghatározó, felmérhetetlen erővel bíró törvények létezéséről, az akarat meg a vágy egyoldalú küzdelmeiről. És arról, hogy milyen törékeny is az az élet, amit fáradságot nem kímélve építünk magunknak. Skuta Miklós: Julien könyve, Madách Kiadó, 2019. Értékelés: 7/10 Pedig Antonio Vivaldi például kifejezetten szórakoztató zenét (popzenét) írt, és nem koncerttermekben, hanem úri palotákban adták elő műveik azaz nem színpadon álltak a zenészek, hanem a szalonban. Ezt az érzést idézte vissza a Beliczay Kamarazenekar szerda este a pozsonyi Prímási palota tükörtermében, az adventi turné „záróakkordjaként”. A teremben szerencsére nem lehet a szokásos módon megoldani a világítást, hogy a nézőtér sötétbe boruljon, a zenészek pedig spotlámpákat kapjanak az arcukba. Ezáltal közös térbe kerül néző és muzsikus, és már az első akkordoknál adott az intim hangulat. De kezdjük az elején: kik ezek a zenészek és mit akarnak. A tavaly alakult tizennégy tagú Beliczay Kamarazenekar a komáromi születésű Beliczay Gyula zeneszerzőről (1835-1893) kapta a nevét. Az ötletgazda, Lakatos Róbert brácsaművész elsődleges célja a komolyzene népszerűsitése, emellett az is fontos volt számára, hogy végre összehozza azokat a hazai magyar zenészeket, akik különböző zenekarokban muzsikálnak (a Pozsonyi Filharmóniában, a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarában vagy Szlovák Nemzeti Színház zenekarában), és még sosem játszottak együtt. A Beliczay Kamarazenekar olyan lehet nekik, mint egy Michelin-csillagos A közönség úgy érezhette magát a pozsonyi Prímási palotában, mint egy úri szalonban étterem konyháján dolgozó szakácsnak a séfkabát felpróbálása. Rajtuk kívül néhány szlovák tagja is van a formációnak, akik nyilván hasonló indíttatásból csatlakoztak. A koncepció egyszerű, ám rendkívül ravasz. Ez a kamarazenekar a legnépszerűbb műveket játssza, olyan magas színvonalon, hogy a szakmabeliek is megengedően bólogatnak. (A pozsonyi koncerten tanúi voltunk néhány ilyen bólogatásnak.) Az összhangzás alapján kevesen gondolnák, hogy a tagokat különböző zenekarokból verbuválták, olyan, mintha mindig is együtt muzsikáltak volna. A repertoárban szereplő műveket nyilván mindannyian százszor játszották már, de azért gyanítjuk, hogy ez a tökéletes összhang sok közös próba eredménye. Vivaldi slágerdarabját, A négy évszakot Pozsonyban rendhagyó módon adták elő: minden „évszakban” más játszotta a hegedűszólót - ilyen megoldással még nem találkoztunk -, ám kifejezetten jól sült el a dolog, gazdagabb, színesebb lett a végeredmény. (Főleg a második és a negyedik tételben brillírozott a zenekar.) Az egyes évszakok között Rák Viki színésznő olvasta fel azokat a szonetteket, amelyeket sokan magának Vivaldinak tulajdonítanak, mások szerint a zeneszerző csupán elfelejtette feltüntetni a költő nevét. A pozsonyi koncert egy másik Vivaldi-művel, a C-dúr oboakoncerttel kezdődött. Az olasz mester a (A szerző félvétele) vonósok mellett oboára szeretett leginkább komponálni, a mai zenészek is imádják ezeket a légies, játékos darabokat, ez alól az est vendégművésze, Ivan Danko sem kivétel. Zárásként Bach D-dúr szvitjéből csendült fel az Air, az a tétel, amelyet tényleg mindenki ismer, hiszen rendszeresen hallható romantikus filmekben. A Beliczay Kamarazenekar a közös zenélés öröme mellett igazi missziót teljesít. Jár nekik a kalapemelés, mert ügyesen állítják össze a repertoárt, és mesterien játsszák. Ennek sokan fültanúi lehettünk az utóbbi hetekben Szencen, Komáromban, Kassán, Tornaiján és Pozsonyban. Ha látják a nevüket a plakáton, nyugodtan menjenek el a koncertjükre, mert mindent érteni fognak. PENGE Regény a regényben Mindig gyanús, ha a kultúra egy másik szegmensében tevékenykedő ismert és elismert alkotó egyszer csak szépirodalmi kötetet jelentet meg. Ilyenkor azért is vonják össze sokan a szemöldökük, mert a népszerűség és/vagy a számottevő teljesítmény akarva akaratlanul is lehetővé teszi, hogy az illető meg-JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA kerülje, pontosabban negligálja a kritika értékelő intézményét. Hosszan lehetne listázni az olyan irodalmi vállalkozásokat, amelyek nem szakmai teljesítményük, hanem szerzőjük neve miatt kerültek a közönség érdeklődésének homlokterébe, és bár kedvelt kötetek, megalkotottságukon nem látszik különösebb hozzáértés. Ha a gyanú felmerül is Szlovákia egyik leghíresebb zongoristájának első kötetével, Skuta Miklós Julien könyve című regényével kapcsolatban, a mű bizonyosan nem említhető egy Budapost/Rottardam. Kocsis Ágnes harmadik mozifilmjét meghívta a rotterdami nemzetközi filmfesztivál. Az Éden című film világpremieije január 22-én I lesz a fesztivál versenyprogramjában. A Friss levegő és a Pál Adrienn című filmek író-rendezőjének új alkotását a magyar közönség a tervek szerint tavasszal láthatja. A magyar, román koprodukcióban, belga részvétellel készült Éden egy különös szerelmi történet. Főszereplője egy harmincas évei végén járó nő, aki mindenre allergiás, ami a modem civilizációval jár: kémiai anyagokra, légszennyezésre, rádióhullámokra, ezért teljes elszigeteltségben él. A film elsősorban az emberi magány metaforája. (MTI, k) Meglett Lajkó Félix ellopott hegedűje Budapest. November elején mi is beszámoltunk róla, hogy az Óbecséhez közeli Péterrévén egy személyautóból ellopták Lajkó Félix félmillió eurót érő hegedűjét. A hangszert tegnapelőtt két szerbiai férfinél találták meg, akiket előzetes letartóztatásba helyeztek. A szerb sajtó értesülései szerint már vissza is juttatták Lajkó Félixhez az 1800- as évek elején készült Domenico Montano-hegedűt. (index, juk) Nőtt Tokarczuk népszerűsége Varsó. Több mint egymillió példányt adtak el Lengyelországban Olga Tokarczuk könyveiből azóta, hogy a Svéd Akadémia októberben a lengyel írónak ítélte oda a 2018-as irodalmi Nobeldíjat - közölte Tokarczuk lengyelországi kiadója. „A Svéd Akadémia döntését megelőzően Olga Tokarczuk könyveiből összesen nagyjából egymillió példány fogyott az országban. Október 10. óta ezt a számot megduplázták újabb egymillió példány eladásával” - idézte a Rzeczpospolita című napilap Marcin Baniakot, a Wydawnictwo Literackie nevű krakkói kiadó munkatársát. Egy 38 milliós lakosú országban ez „óriási érdeklődésnek” számít -jegyezte meg Baniak. A Tokarczuknak odaítélt Nobel-díj indoklásában a Svéd Akadémia az 57 éves író ,.narratív képzeletét” emelte ki, „amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát”. (MTI) OlgaTokarCZUk (TASR-archív)
