Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-19 / 295. szám

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2019. december 19. 7 Vérző egészségügy Harminc év alatt másfél miniszter mert vagy tudott tenni valamit SZILVÁSSY JÓZSEF Nem kell szakértőnek len­ni ahhoz, hogy megálla­pítsuk: sok és egyre több sebből vérzik az egész­ségügy. Kevés olyan ember van, aki saját, vagy ismerősei keserű tapasz­talatai révén ne szembesülne ezzel. Zsúfoltak a rendelők és a kórhá­zak. Elképesztően hosszúak a váró­listák, nemcsak a műtéteknél, hanem még az olyan műszeres kivizsgálá­soknál is, amelyek nélkülözhetetle­nek a diagnózis megállapításához. A több hónapos késlekedés ugye pél­dául a daganatos betegségeknél vég­zetes lehet. Az áldatlan állapotok miatt pedig a hippokratészi esküjük­ről nem megfeledkező orvosok és a munkájukat hivatásnak tartó nővérek is frusztráltak. A hangzatos ígéretek ellenére a rendszerváltás óta mindössze két egészségügyi miniszter akadt, aki bele mert vagy tudott vágni valami­be, és igyekezett felszámolni ezt a csődtömeget. Bő másfél évtizede Rudolf Zaj ac mondta ki, hogy in­gyenes egészségügy nincs, legfeljebb a politikusok lózungjaiban. Ugyan­akkor az állam feladata a színvonalas alapellátás megteremtése, a többlet­szolgáltatást pedig célirányos bizto­sítás segítségével, vagy saját zsebből kellene fizetni, átláthatóan, nem pe­dig hálapénzzel. Akkori reformjait a következő kormány, Robert Fico el­ső kormánya populista sóderekkel törölte el. Más nem változott azóta, legfeljebb korrupciós botrányokból és orvosi műhibákból lett több. 2016 márciusában Tomás Drucker került ebbe a pozícióba és nagytaka­rításba kezdett. Hét feljelentést tett törvénytelen haszonszerzés alapos gyanúja miatt, összesen 18 millió euró értékű - a minisztérium számára előnytelen - szerződést bontott fel. Megkezdte az egészségügyi rendszer digitalizálását és a kórházak vezetői­nek körmére nézett. Kimondta a lé­nyeget: az egészségügy nem lehet biznisz, nem a haszonszerzés a cél, hanem a polgárok ellátása. Bevezette a központi közbeszerzést, amellyel milliókat takarított meg, véget vetve a haszonlesők panamázásainak. Ők és mások is fellélegeztek, amikor Druckert a ciklus közepén, belpoliti­kai kényszerhelyzetben belügymi­niszternek nevezték ki, ahonnan né­hány hét múlva megrettenve mene­kült el. Az államtitkárból egészségügyi miniszterré avanzsáló Andrea Ka­­lavská a kórházreformmal folytatta volna elődje stratégiájának átülteté­sét, de nem járt sikerrel. Ilyen horderejű törvénytervezetet nem szerencsés röviddel a választás előtt beteijeszteni, ráadásul Fico (immár „csak” a Smer elnökeként) ellenezte a reformot és többször is megalázta a miniszter asszonyt. A választásig már nem lesz új mi­niszter, Peter Pellegrini kormányfő felügyeli a tárcát, aki nagy tapaszta­latokkal rendelkezik megüresedett állami tisztségek ideiglenes betölté­sében. A bekkelésben. Biztos, hogy jövő tavaszig* az új kabinet felállásá­ig semmi nem változik és semmi nem javul. Marad a remény, hogy jövőre olyan miniszter veszi át a stafétát, akinek lesz kellő szakértelme, kurá­zsija és kellő empátiája a halálosan beteg egészségügy gyógyításához. És ehhez kezdettől fogva megkapja a szükséges politikai támogatást a kormányától. Egészségügyi reform (Lubomlr Kotrha karikatúrája) A gyűlölködő propaganda áldozata a nyugdíjas cseh terrorista Vasúti baleseteket okozott az idős férfi és muzulmánokra akarta terelni a gyanút. A Cseh Legfelsőbb Bíróság meg­erősítette a prágai bíróság januári döntését, amely Jaromír Baldát ter­rorista támadásért négyévi szabad­ságvesztésre ítélte. A 71 éves nyugdíjas villanyszerelő azért kapott börtönbüntetést, mert 2017-ben Mladá Boleslav mellett két alkalommal fákat döntött a sínekre, hogy vonatbalesetet okozzon. Mind­két esetben hibás cseh nyelven írt, fe­nyegető röplapokat is hátrahagyott, hogy a balesetekért a muzulmán be­vándorlókat tegyék felelőssé. Két vo­nat nekiütközött a kidöntött fáknak, de sérülés nem történt. Balda az első cseh állampolgár, akit terrorizmusért ítéltek el. A törvények szerint akár 15 év börtönbüntetést is kaphatott volna, de az ügyész csak négy évet javasolt, mert orvosi vizs­gálatok szerint Balda pszichiátriai betegségben szenved, ami a viselke­dését is befolyásolja, ezért pszichiát­riai kezelésnek kell alávetnie magát. Enyhítő körülményként figyelembe vették magas életkorát és büntetlen előéletét. A bíróság szerint Jaromír Balda egyértelműen vétkes, tettére hosszabb időn át készülődött, min­dent előre eltervezett, s a nyomokat is megpróbálta eltüntetni. Balda a szélsőséges Tomio Okamura képvi­selőházi alelnök által vezetett Sza­badság és Közvetlen Demokrácia (SPD) mozgalom híve, amelyet anyagilag is támogat. Okamura el­határolódott az ügytől. Jirí Wazik, a prágai bírói testület elnöke szerint Balda azok áldozatá­nak is tekinthető, akik szélsőséges és idegenellenes nézeteket terjesztenek a társadalomban. (MTI) Ökológiai lábnyomok a levegőben SZABÓ LACI K isebb légi háború alakult ki azután, hogy a Lufthansa ve­zetője, Carsten Spohr azzal vádolta meg a fapados társa­ságokat, hogy felelőtlen árpolitikájukkal szennyezik a környezetet. Válaszul Váradi József, a Wizz Air vezér­­igazgatója nekiment a hagyományos légitársaságok business class szolgáltatásának. A magyar hátterű fapados vezetője szerint a gépek első részében kialakított luxus rész sokkal környezetszennyezőbb, hi­szen az egy utasra vetített szén-dioxid-kibocsátás nagyobb, mint a tu­ristaosztály, vagy a fapados gépek utasaié. Állítását egy videóval pró­bálta nyomatékosítani, aminek két üzenete volt: szüntessék meg a bu­siness osztályt az öt óránál rövidebb útvonalakon, továbbá szerinte a Wizz Air az egyik legzöldebb légitársaság. Most zöld csomagolásban folyik a harc az utasokért. Egyébként mindkét vezető állítása igaz, ám a dolog összetettebb en­nél. Melyik modell, osztály szennyezi kevésbé a környezetet? Tény, hogy a business class kabinban utazóknak a tágasabb, kényelmesebb tér miatt nagyobb az ökológiai lábnyomuk, viszont a fapadosok döm­pingárai miatt azok is repülőre ülnek, akik egyébként nem utaznának. Hiszen a 10-20 eurós repülőjegy kihagyhatatlan, miért ne néznénk meg ennyiért Londont vagy Párizst. Az első osztály pedig egy speciális utazóközönség igényeit elégíti ki, elsősorban a hosszú járatokon van jelentősége - hiszen az üzletem­berek kényelmesén szeretnének utazni, az út alatt élvezve az ággyá alakítható ülés előnyeit, hogy kipihenten érkezzenek meg. Ez pedig jelentős bevételt termel a hagyományos légitársaságoknak, és hozzá­járul ahhoz, hogy a turistaosztályon kedvező áron lehet utazni. Azaz mint minden másnál, vannak, akik haj landók többet fizetni a kényele­mért, és vannak, akik a költségek minimalizálására törekednek - ez az élet megannyi területére érvényes, gondoljunk csak az autó- vagy la­kásvásárlásra. Nem szabad megfeledkezni a turizmusra gyakorolt po­zitív hatásokról sem, hiszen a repülés sok százmillió ember megélhe­téséhez, sok ország, város gazdasági fejlődéséhezjárul hozzá. De valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni a légi közlekedésnél a szén-dioxid-kibocsátás mértékét. Éppen a hosszú távú járatokat üze­meltető társaságok nyomására alkották meg a gyártók a környezetkí­mélőbb modelleket (Boeing Dreamliner, Airbus 350, Airbus Neo), amelyek nemcsak költséghatékonyabban, de zöldebben üzemeltethe­tők. És ez lenne a jövő: minél több környezetkímélőbb repülő a gép­parkban, hogy ugyanannyi utas szállításának lényegesen alacsonyabb ökológiai lábnyoma legyen. Továbbá fontos lenne, hogy a légitársasá­gok a jövőben ne csak lehetőégként kínálják fel a C02-felárat, azaz a karbonsemlegességi hozzájárulást, hanem építsék be az árba, pont ahogy a repülőtéri adókat és illetékeket (ez nem túl nagy kiadás, egy Budapest-New York járaton körülbelül 10 euró). A fiatalabb generációk számára egyre fontosabb a kömyezettuda­­tosság, ami megjelenik az utazási szokásokban is. Már most is vannak, akik a „repülési szégyen” kampányra hallgatva inkább vonatra száll­nak. Ez a trend várhatóan megjelenik a business class jegyeknél is, el­képzelhető, hogy tíz év múlva a kényelmet feláldozzuk a környezet­védelemért. Ez okozhat némi fejfájást a hagyományos légitársaságok­nál, ám szinte biztos, hogy sem a fapadosok, sem a hálózati fuvarozók termékei nem szűnnek meg, hiszen egyre többen ülnek repülőre. Az előrejelzések szerint 2040-re évente 9 milliárd utas lesz. Ami biztosan marad, az a harc az utasokért - lesz, aki akciós jegyek­kel fog csábítani, lesz, aki minőségi szolgáltatással, és lesz, aki kör­nyezetkímélő utazással. Mert fapadossal vagy első osztályon, de min­denki szeretne világot látni. FIGYELŐ Egy pofon Ficónak, egy Dankónak Ahogy egy ősi kínai mondás tartja, Robert Fico jogászdoktor nem ismeri fel, hogy egy törvény alkotmánysértő, még akkor sem, ha ő maga írja. Hát még ha csak megszavazza a parlamentben — írja a Sme kommentárja arról, hogy az Alkotmánybíróság fel­függesztette a politikai felméré­sek parlamenti választás előtti 50 napos moratóriumára vonatkozó törvény hatályosságát. Egyetlen beszámítható állapot­ban levő politikust sem lephetett meg, hogy így döntött a kassai testület és egy újabb aktát helye­zett a Fico alkotmánysértései elnevezésű dossziéba. Jó, jó, a pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy csak előzetes döntésről van szó, és magával a törvény alkotmánysértő mivol­tával csak később foglalkozik a testület. Viszont ez a törvénynek csak ne­hezen nevezhető, cenzúrát beve­zetőjogi gúnyirat oly mértékben sérti a szólásszabadságot, az in­formációhoz való jogot és így to­vább, hogy nem lehet kérdéses az Alkotmánybíróság végső dönté­se. így aztán kijelenthetjük, hogy még hasznos is volt a törvény kétszeri parlamenti megszavaz­­tatása. Végignézhettük, hogyan szavaz együtt Andrej Danko és Robert Fico Marian Kotlebával és az ő legényeivel, és láthattuk, bármit képesek eltaposni, hogy meg­mutassák az erejüket és hatalmon maradjanak-írjaaSme. (úsz)

Next

/
Thumbnails
Contents