Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-14 / 291. szám
M SZALON ■ 2019. DECEMBER 14. www.ujszo.com Tisztelt Elnök Asszony, Kedves Vendégek!* Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy röviden bemutassam Önöknek a galériát, és a gyűjteményével kapcsolatban rámutassak néhány mozzanatra és összefüggésre. Előrebocsátanám, hogy amit itt látunk, az nem reprezentatív keresztmetszet, inkább egyfajta szubjektív összeállítás - a teljesség bármiféle igénye nélkül. A válogatással az volt az elsődleges célom, hogy olyan művészekre hívjam fel a figyelmet, akik a szlovák (vagy akár csehszlovák) képzőművészeti szcéna elismert képviselői - ugyanakkor életrajzi hátterük a magyarsághoz kapcsolja őket. Ha megengedik, itt és most eltekintek annak taglalásától, hogy milyen kritériumok alapján tekinthető valaki magyar művésznek, illetve a hasonló meddő és komolytalan kérdések boncolgatásától. Inkább a galériáról szólnék néhány szót. A városban mindmáig Vermes-villaként ismert épület egykor Vermes Ferenc járási szolgabíró és földbirtokos tulajdona volt. Az államszocializmus idején úttörőházként szolgált, majd 1988 és 2002 között a Szlovák Nemzeti Galéria kihelyezett részlegének - kiállítóhelyének - adott otthont (erre emlékeztet egyebek közön a lógó az ablakokban). 2005-ben Dunaszerdahely városa megvásárolta, és galériává alakította az épületet. Az intézményben, amelyet a mai napig az 1994-ben Luzsica Lajos festőművész kezdeményezésére létrehozón Kortárs Magyar Galéria Alapítvány működtet, elsősorban kortárs (magyar) művészek alkotásait bemutató monografikus és csoportos időszakos kiállítások zajlanak. A galéria ugyanakkor gazdagnak mondható és rendkívül sokszínű gyűjteménynyel rendelkezik, amelyben több nemzedék képviselteti magát - az intézmény profiljához híven magyar művészek az egész Kárpátmedencéből, illetve Európa egyéb országaiból. Az én meglehetősen szubjektív válogatásomban is több generá-Privát tárlatvezetés Caputovának ció alkotásai kaptak helyet. Hadd kezdjem a talán legismertebb névvel, Jakoby Gyulával. Július Jakoby magyar származása a szlovák köztudatban kevéssé ismert. A művész Kassán született az Osztrák-Magyar Monarchia hanyadásának idején, akkoriban, amikor ez az épület elnyerte mai formáját. Jakoby (akit élenajzírója, Albert Marencin kassai remetének nevezett) a (cseh)szlovák képzőművészet megkerülheteden alakja, az ún. kassai képzőművészeti kör kiemelkedő tagja volt - bár egész életét az elvonulás jellemezte. Az expresszionisták közül egyedi, besorolhatadan vizuális kifejezésmódjával tűnik ki. Az az önarckép kiválóan szemlélteti művészetének fő csapásirányát, elsősorban a szarkasztikus humor, a tragikum és a groteszk sajátos elegye miatt. Jómagam leginkább a formák és alakok finom erózióját szeretem benne - minden cseppfolyóssá válik, mintha üvegcserepeken keresztül szemlélnénk a jelenetet: az ember egybeolvad közveden környezetével, az alak a hátterével, a művész önnön alkotásával. Mintha lassanként feloldódna a saját maga által létrehozott vonalak pókhálójában. Bartusz György erős szálakkal kötődik nemcsak Kassához, hanem az imént említett művészhez is - már csak azért is, mert a kassai dóm közelében álló, ismert Jakoby-szobor alkotója. A Prágai Képzőművészeti Akadémiát elvégző Bartusz a bársonyos forradalomig a tiltott — vagy legjobb esetben tűrt - művészek közé tartozott. A rendszerváltás után a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Szabad Kreativitás Műtermének vezetője lett, később megalapította a kassai Műszaki Egyetem Szabad Művészeti Tanszékét. Műveiben - legyen szó szoborról, plasztikáról, kinetikus installációról vagy grafikáról - az anyag és a térbeliség alapvető problémáit tematizálja, jórészt technicista szemlélettel, kerülve minden fölösleges allegorizálást. Érdeklődésének fókuszában az idő, az átmenetiség, az indexikalitás és az aleatorika - azaz a véledenek és koincidenciák, valamint azok különféle konstellációinak és törvényszerűségeinek nyelve - áll. Bartusz egyik kulcsfontosságú alkotó eljárása éppen a tudatos önkorlátozás (pl. az úgynevezett „két másodperces képek” esetében - ez a msrajz is ilyesmiről tanúskodik), illetve az a törekvés, hogy a művész helyett maga az anyag beszéljen. Ez a szándék esetenként interaktivitással párosul: a befogadó mint alkotótárs aktív szerepet játszik a mű létrehozásában. Bartusz fő témái az anyag lehetőségei és korlátái - a súly, a tömeg és a sűrűség, a véleden, az ellenállás, a halmazállapot, a rit(Fotók: Cséfalvay Á. András, Zuzana Caputová Facebook oldala)
