Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-13 / 290. szám
www.ujszo.com | 2019. december 13. KULTÚRA I 9 Egy bukott rendszer viharában Az HBO magyar nézői is láthatják a cseh Ivan Zachariás Eszmélet című, hatrészes sorozatát SZABÓ G. LÁSZLÓ Közvetlenül a bársonyos forradalom kitörése előtt, majd a politikai változások viharában játszódik az Ivan Zachariáö rendezésében készült Eszmélet (Bez vödomí) című, hatrészes kémdráma. A cseh HBO égisze alatt forgatott sorozat női főszereplője Téha Pauhofové, a Szlovák Nemzeti Színház egyik vezető művésze. Csehországban is, Szlovákiában is több televíziós produkció idézte meg 1989 politikai fordulatot hozó, forró őszét. Ivan Zachariás alkotása ennek a szériának a záróakkordja. Főhőse egy fiatal hegedűművésznő, aki nem sokkal a forradalom kirobbanása előtt a „másik partról” tér vissza, Londonból Prágába. Marie férjével együtt drámai körülmények között hagyta el a kommunista Csehszlovákiát. Fia nem disszidálnak, rendszerellenes magatartása miatt Viktort börtönbe zárják. Honvágyuk azonban tizenkét évi távoliét után sem csillapodott. Amint értesülnek az itthoni helyzetről, a Kelet-Európán végigsöprő változások viharáról, úgy döntenek, hazalátogatnak. Ha már „olvad a jég”, bántódásuk úgysem eshet, gondolják. Egyvalamivel nem számolnak: az agonizáló rendszer továbbra is az ellenségét látja Viktorban. A hatalom még mindig a kommunisták kezében van, az egykori disszidens pedig szálka a szemükben. Marie az események sűrűjében szem elől veszti a férjét. De nem csak ő keresi. A titkosrendőrség, a brit nagykövetség és még valaki... Marie egy koccanás után eszméletét vesztve kórházban fekszik. Ébredése után tudja meg, hogy Viktor nyomtalanul eltűnt. Semmi sem PENGE fontosabb számára annál, mint hogy megtalálja őt. Még a saját egészségi állapota sem. „Megfordul vele a világ, megszűnik a biztonságérzete, kicsúszik a talaj a lába alól - írja körül Marie jellemét Tána Pauhofová. - Ezt a komoly lelki megrázkódtatást kellett árnyaltan ábrázolnom a figurában, hogy miképpen lehet orientálódni egy ilyen szörnyű helyzetben, és hogyan lehet kijutni belőle. Marie erős ember. Nem engedi, hogy megtörjék az események. Bátorságát, kitartását, elszántságát a családjából hozta. „Olyan közegben éltem, amelynek minden tagja a rendszer ellensége volt, noha egyikük sem tartozott achartásokközé." Ivan Zachariás „A politikai drámákban általában férfiak a kulcsfigurák. Itt most egy hús-vér nő áll az események középpontjában, aki egyáltalán nemegy szuperwoman"- mondja a Mariét megformáló Tárta Pauhofová. (Fotók: hbo) Értelmiségi apja is szembeszállt a kommunista rendszerrel. Tudja, hogy nem adhatja fel az elveit, még akkor sem, ha újabb és újabb falakba ütközik. Első olvasásra megfogott a történet. A politikai drámákban általában férfiak a kulcsfigurák. Itt most egy hús-vér nő áll az események középpontjában, aki egyáltalán nem egy szuperwoman. Ez a történet bármelyik családban megeshetett volna, és nemcsak az akkori Csehszlovákiában, hanem Kelet-Európa bármelyik országában.” A brit nagykövetség munkatársait az angol Hattie Morahan és a kanadai David Nykl alakítják. Öntudatos, megállíthatatlan nőt játszik Morahan, tisztán gondolkodó, az érezhető politikai változásokat nagy reményekkel követő férfi Nykl diplomatája. Cseh származású a kanadai színész. Csehszlovákia 1968-as megszállása után emigrált, ma Kanada jeles művésze, de most filmezett először régi hazájában. „Nagy várakozással, boldogan utaztam Prágába, a forgatásra - mondja. - Érdekelt, mennyit változott az ország, amióta elhagytam. A korrupciós ügyek sajnos elszívják az energiát a morális dolgoktól. Félő, hogy az emberek elvesztik a tiszta társadalomba vetett hitüket, reményüket, s hogy a szemük láttára halványulnak el a nyugati értékek. Én úgy látom, még mindig nagyon nagy lehetőségek kapujában áll az ország, kár lenne veszni hagyni őket.” Ivan Zachariás a legismertebb cseh reklámfilmrendező a világban. Egyik munkájában David Beckhammel dolgozott együtt. 2003-ban Mulit címmel a hollywoodi filmek paródiáját készítette el, amelyet azóta is New Yorkban, a Modem Művészetek Múzeumában vetítenek. Rendezett már rövidfilmeket is, Csehországban mégis inkább Karlovy Vary fesztiválklipjeivel vált ismertté, három évvel ezelőtt pedig a Pusztaság című televíziós munkájával. Az Eszmélet történései őt is mélyen megérintették, hiszen a 68-as események után az ő családjából is többen emigráltak. „Mivel minden rokonunkkal kapcsolatban maradtunk, a mi életünkbe is folyamatosan beleszólt a rendszer - mondja. - Lehallgatták a telefonbeszélgetéseinket, felbontották a leveleinket, csomagjainkat, állandó megfigyelés alatt álltunk. Gyerekkoromtól fogva tudtam, kivel nem szabad találkoznom, nehogy bajba sodorjam a szüléimét. Olyan közegben éltem, amelynek minden tagja a rendszer ellensége volt, noha egyikük sem tartozott a chartások közé. Sem pionír nem voltam, sem a Szocialista Ifjúsági Szövetségbe nem léptem be, mert kiskoromtól fogva gyanús elemnek számítottam. De én ezt nem is sajnáltam. Épp ellenkezőleg. Nekem ez így volt szuper.” A húszperces részekből álló sorozat Ivan Zachariás eddigi legkomolyabb vállalkozása. Már készül az első játékfilmjére. A szerző a Vasárnap munkatársa A Beliczay Fénymásolatok? Jász Attila 2012-ben megjelent Csendes Toll élete című könyvével alkotta meg az alteregóját. Az indián törzsfőnök azóta egyre meghatározóbb a számára, a kötetek paratextusainak tanúsága szerint hol ihletadóként, hol szerzőtársként gyakorol hatást a Jász-életmű alakulására. A tatabányai Új Forrás főszerkesztőjeként is ismert költő az évek so-JUHÁSZ TIBOR KRITIKAI ROVATA rán arra törekedett, hogy elmossa a közte és az alteregója közti határokat. Például úgy, hogy a saját neve mellett a lap impresszumában szerepelteti Csendes Toliét is, idén publikált verseskötetének egyik fülszövegében pedig többek között törzsfőnökként, illetve olyan fénymunkásként aposztrofálódik, aki ipari rezervátumokban végzi nehezen meghatározható tevékenységét. Arra is vannak jelek, hogy az alteregóból mára annak az alkotói szerepmodellnek a képviselője lett, amit Jász követni igyekszik. Nyilatkozataiból tudható, hogy Csendes Tollhoz hasonlóan elvonultan él, illetve többször is reflektál arra, hogy a természetközeliség mennyire kedvez a meditativ, alkotásközpontú életforma fenntarthatóságának, így közelítve hozzájuk a Belső angyal versei a természeti jelenségek érzékletes leírásai, valamint a bölcselkedések miatt is egy olyan figura naplószerű lejegyzéseinek, lírai okfejtéseinek tűnnek, akinek körülményei egyívásúak az imént vázoltakkal. De az új könyv nem csak ezért illeszkedik zökkenőmentesen az életműhöz. Az angyal és a fény motívuma a korábbiakban is fontos volt a költő számára, ahogyan a képző-, film- és zeneművészeti utaláshálózat is, ami a Belső angyal költeményeiből szintén kitapintható. Az ember, a természet, valamint a transzcendens viszonyrendszerének tematizálása sem idegen az eddigi Jász-kötetektől, és így van ez a műfaji heterogeneitással is. A strófákra tagolt, rímelő verseket ezúttal is prózaversek vagy prózaversekből álló miniciklusok váltják, és jelen esetben az utóbbiak tekinthetők dominánsnak. Adódik tehát a kérdés, hogy a Belső angyal vajon tovább gondolja-e az előző köteteket, vagy automatizálódott eljárásmódok terméke csupán. A versek többszöri elolvasás után sem könnyű válaszolni erre. Azért sem, mert ezt az életművet nem a nagy fordulatok, hanem a finom elmozdulások jellemzik. Az viszont bizonyos, hogy ha az új kötettel nem sikerül legalább egy kicsit is ellépni az eddigiektől, egy ilyen terjedelmes pályaképpel és kipróbált eszköztárral bíró költő esetében valószínűsíthető, hogy az önismétlés lesz a fogadtatásban megfogalmazott legmarkánsabb megfigyelés. Ami egyébként kritikai észrevételként bizonyosan helytálló ezekre a versekre, hiszen a képi világuk meglehetősen egysíkú, a természeti megfigyelések indíttatására tett, hasonlóságuk és soijázásuk miatt egymást már árnyalni nem képes bölcseleti reflexiók pedig igen fárasztók. Mindez sokat ront az összhatáson, ahogyan az esetlen nyelvi kísérletezés is: Jász talán játékosságot szeretett volna vinni a kötetbe a „bölcs ülök itt”, a „visegrádi vár vár” vagy a „fáj-dalommal gyógyítom magam”-féle kifejezésekkel, de ezek inkább redundánsnak hatnak, nem humorosnak. Az azonban tagadhatatlan, hogy a sikerületlen megoldások és az önismétlések dacára megkapó az atmoszféra. A könyv legnagyobb érdeme talán éppen ez. Hogy a versek rezignált bangoltsága annak ellenére is hosszan elkíséri az olvasót, hogy a Belső angyalban kevés emlékezetes szöveg kapott helyet. Jász Attila, Belső angyal, Kortárs Könyvkiadó, 2019. Értékelés: 7/10 Kamarazenekar adventi koncertjei Kassa/Pozsony. December 16-án 19 órakor a kassai Thália Színházban, december 18-án 18 órakor pedig a pozsonyi Prímási palotában játszik a zömmel hazai magyar zenészekből álló formáció, a Beliczay Kamarazenekar, valamint vendégük, Ivan Danko oboaművész. A pozsonyi koncerten Rák Viki színésznő is közreműködik. Az adventi koncertek műsora: Vivaldi A négy évszak, Mendelssohn-Bartholdy X. B-dur szimfóniája, valamint Vivaldi C-dur oboakoncertje. Az alig másfél éve alakult kamarazenekar vezetője Lakatos Róbert brácsaművész, akit eddig főleg népzenei projektekből, illetve a kassai Thália Színház zenei vezetőjeként ismerhettünk. Az általa alapított 14 tagú kamarazenekar a komáromi születésű Beliczay Gyula zeneszerzőről kapta nevét. Lakatos Róbert elsődleges célja a komolyzene népszerűsítése, de fontos volt számára az is, hogy összehozza azokat a hazai magyar vonósokat, akik különböző szimfonikus zenekarokban muzsikálnak. Quk)
