Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-03 / 281. szám
www.ujszo.com | 2019. december 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kulturális veszteségeink 64. Akik aggódnak a saját ökológiai lábnyomuk miatt Tíz nap leforgása alatt két sztárzenekar jelentette be, hogy szünetelteti a turnézást, amíg nem derül ki, mekkora ökológiai lábnyomot hagy egy-egy világ körüli koncertkörútjuk. A Coldplay aggasztónak tartja koncertjei környezeti terheit, és nem szándékozik körbeutazni a világot nemrég megjelent, Everyday Life című albumával. Legutóbbi két jordániai koncertjüket az interneten lehetett követni, és úgy tűnik, Chris Martinék ezzel be is fejezték a lemez promózását. Legutóbb, 2016-2017- ben szántották végig a bolygót: négy kontinensen 122 koncertet adtak. Mielőtt megkérdeznék, mi ezzel a gond, gyorsan elmondom. Egy ekkora kaliberű zenekar nem menetrend szerinti járatokkal röpköd, hanem különgéppel, és egy (vagy két) másik gép szállítja a felszerelésüket. Van, hogy az egyik koncerthelyszínen még bontják a színpadot, amikor a következő stadionban már építik a hajszálra ugyanolyan látványparkot. A buli után halmokban áll a szemét a nézőtéren, amit el kell szállítani, és a közönség egy része nem helybeli, hanem távolról érkezik. Nyugat- Európában nem ritka, hogy 200 kilométert autóznak a rajongók egyegy koncertre, és ugyanannyit vissza. Ha vonattal vagy busszal mennének, kevésbé szennyeznék a környezetet, de - mint kiderült - eddig még senki sem vizsgálta, hogyan jutnak el a nézők egy-egy rendezvényre, és ez mekkora károkat okoz a bolygónak. Ezért várják sokan annak a kutatásnak az eredményét, amelyet a Massive Attack duó kezdeményezett. Ok a Manchesteri Egyetem klímakutatóival fogtak össze, hogy megvizsgálják a zeneipar hatását a környezetre. Céljuk az, hogy iránymutatással szolgáljanak, hogyan csökkentse a zeneipar a negatív környezeti hatásokat az egyre nagyobb klímavészhelyzetben. Az eddig is élénken politizáló bristoli electrozenészek közleményben tudatták, hogy aggódnak a saját ökológiai lábnyomuk miatt, ezért megbízták a közgazdászok, mérnökök és társadalomkutatók alkotta Tyndall Klímakutató Intézetet, térképezze fel a turnék szénlábnyomát és keressen olyan lehetőségeket, amelyekkel az jelentősen csökkenthető. A kutatók adatokat gyűjtenek a Massive Attack tűméi során az utaztatásról, a produkcióról, a közönség mozgásáról és a koncertek helyszíni hatásairól. Ez azt jelenti, hogy a helyszínen mérik a hatásokat, vagyis a Massive Attack egy ideig még biztosan fog utazgatni, aztán eldöntik, folytatják-e. Tőlük függetlenül az utóbbi időben jó néhány világsztár tette követhetővé koncertjeit az interneten. Ezek egy része fizetős volt, vagyis az érdeklődőkjelképes összegért cserébe otthonuk kényelméből követhették az eseményeket. Nem kellett autóba ülniük, nem termeltek szemetet a helyszínen. Az élő zene élménye persze semmihez sem fogható. A CD-ipar haldoklásával egyenes arányban emelkedő jegyárak viszont úgy is sokakat visszarettentenek, és ma már egyre többen választják a négy-öt dolláros közvetítést, mint a kétszáz dolláros koncertjegyet. Ezekről a gazdasági tényezőkről is jó lenne kutatást kezdeményezni, sokat tanulhatna belőle a zeneipar. Kettészakadt ország HEGEDŰS NORBERT ember néha eltűnődik, hogy a parlamentben ülő honatyák vajon tudják-e, hogy Pozsonyon és vonzáskörzetén kívül is van élet Szlovákiában. Hogy Szlovákia vízfejű ország, és hogy a főváros (és környéke) fényévekkel megelőzi gazdasági fejlettségben és teljesítményben az ország többi részét, azt feltehetően mindenki tudja. (A szerző itt a saját fejére is hamut szór, hiszen ő is ide vándorolt munka után.) Ezt a helyzetet egyszerűen adottnak vesszük, mi is és a politikusok is, akiknek kb. négyévente, választások előtt jut eszébe, hogy „többet kellene kijárni a régiókba”. A közbeeső időszakban azonban a nagyobb fejlesztések valahogy mindig elkerülik Közép- és Kelet-Szlovákiát. „Persze, hisz nincs megfelelő infrastruktúra” - mondják a politikusok. „Talán meg kellene építeni” - válaszolnak a helyiek. „Persze, építjük.... De mi lesz, ha nem lesz kihasználva?” - érvel a politikus. És így jutunk el az olyan pillanatokig, mikor az egyik rimaszombati pódiumbeszélgetésen (még évekkel ezelőtt) az útépítéssel megbízott illetékes azzal érvelt a félprofilos megoldás mellett, hogy ők lemérték a forgalmat és a teljes profilú út megépítése nem indokolt. Az úr szaktudását nem vonjuk kétségbe, a mérés bizonyára pontos volt. De az érvelése mögötti logika leleplezi az egész helyzet fonákságát: a jobb és nagyobb útra épp azért lenne szükség, hogy végre valami megmozduljon ebben a régióban. (Az út azóta sem kész.) Egyebek mellett ezért is növekszik a politikával szembeni apátia a gazdaságilag elmaradottabb régiókban, és ezért is remek vadászterületek a populista és szélsőséges megoldásokkal kampányoló politikusok számára. Az apátiát követő lázadás pedig kétélű fegyver: kitermelhet egy Zuzana Caputová típusú politikust, de akár egy Marian Kotlebát vagy egy Stefan Harabint is. Az ilyen régiókban élők többségének az elmúlt 30 év valóban nem volt egy leányálom, és hajlamosak az egyszerű megoldásokat ígérőkre szavazni. Ehhez kapcsolódik két múlt heti hír is. Az első, hogy ha csak a 29 év alattiak szavaznának a választásokon, akkor az ESNS meggyőző fölénnyel nyerné a választást. A második, hogy Kotleba listáján indul Rimaszombat polgármestere, azé a városé, amely hosszú ideje vezeti a munkanélküliségi statisztikákat az országban. Simko sosem tagadta, hogy szimpatizálna a szélsőséges párttal, feltehetően ezért jutalmazták meg a tizedik hellyel a listán, amely szinte biztosan befutó pozíciónak számít, így a rimaszombati polgármester jövőre könnyen a parlamentben találhatja magát. Ez elvileg a városnak és a régiónak csak jó lehet, nem? Nem, biztosan nem. Rimaszombat polgármesterének, akit feltehetően magyar szavazatok segítségével választottak meg, nem kéne legitimálnia egy szélsőséges pártot és főleg nem kellene egy listán szerepelnie olyan emberekkel, akiket nemzetgyalázás miatt jogerősen elítéltek. Mégis ott van, és könnyen lehet, hogy nem is érti, egyeseknek ezzel mi a problémája. A város polgárainak egy része bizonyára szégyellj a döntést, de sokan vannak, akik azzal érvelnek: az ESNS legitim párt (végül is a Legfelsőbb Bíróság nem oszlatta fel), Kotleba pedig igenis segített a városnak, mikor megyefönök volt. Épp ezért teljesen logikus, ha Simko az ő listájukon indul. És ez az a pont, amikor a helyi viszonyok megértéséhez vissza kell kanyarodnunk az országos politikához. Simko döntése valószínűleg sokkal nagyobb vihart kavart volna, ha az egymást követő kormányok nem tették volna rég parkolópályára a várost (és az egész régiót), és Fico „szélsőségesek elleni gátja” nem merült volna ki az üres frázisok puffogtatásában, így viszont marad a vállvonogatás: ki tudja, talán Kotlebáék majd kezdenek valamit a régióval. zetidemokrata Pártot az EP-választás előtt, hogy távolítsa el plakátjait. A bíró szerint a zsidók egyiptomi kivonulásától Amerika európai betelepítéséig történelmi példáik mutatják, hogy a „migráció hozhat magával halált”. Maximilian Pichl egyetemi jogász és kutató élesen bírálta a döntést, mert a jogi kérdés helyett történettudományinak vélt fejtegetésekre alapoz. (MTI) FIGYELŐ Nem törvénysértő a migráció öl szlogen Nem törvényellenes az „Állítsuk meg az inváziót: a migráció öl” felirat egy választási plakáton - döntött egy bíróság a német rádió beszámolója szerint. A döntés szerint Ranstadt önkormányzata nem szólíthatta volna fel a Német Nem-A klímakonferenciák kezdete óta fél fokkal lett melegebb a Föld Az ENSZ 1992-ben Rióban rendezett első klímakonferenciája óta a Föld több mint fél fokkal lett melegebb, óriási mennyiségű jég olvadt el és világszerte pusztító időjárási katasztrófák következtek be. Az AP hírügynökség az ENSZ madridi kéthetes klímakonferenciája (COP25) kapcsán összegyűjtötte az elmúlt csaknem három évtized klímaváltozással kapcsolatos adatait. Az amerikai Országos Légkör- és Óceánkutató Hivatal (NOAA) szerint a Föld légkörében a szén-dioxid mennyisége 358 ppm-ről csaknem 412 ppm-re emelkedett, ami 27 év alatt 15 százalékos növekedés. A fosszilis tüzelőkből és iparból eredő üvegházhatású gázok kibocsátása 1992-ben 6,06 milliárd tonna volt, 2017-ben viszont már 9,87 milliárd tonnát mértek, ami a Global Carbon Project (GCP) elnevezésű szervezet szerint 25 év alatt 63 százalékos növekedés. A globális átlaghőmérséklet 27 év alatt 0,57 fokkal nőtt a NOAA megállapítása szerint. 1993. január 1-je óta 212 olyan időjárási katasztrófa következett be, amely az USA-nak egyenként legalább egymilliárd dollárjába került (az inflációhoz igazítva). A katasztrófáknak több mint tízezer halálos áldozata volt. Átlagosan évente 7,8 katasztrófa pusztított 1993 óta, míg 1980 és 1992 között a NOAA szerint évi 3,2 katasztrófa volt az átlag. Az Egyesült Államokat érő tíz legnagyobb költséggel járó hurrikánból kilenc 1992 vége óta pusztított az országban. Az egyetlen korábbi az Andrew hurrikán volt, de az is csak pár hónappal korábban, 1992 augusztusában csapott le. Az Amerikában fellángolt erdőtüzek által felégetett területek nagysága 1992-ben ötéves átlagban 13 355 négyzetkilométer volt, 2018-ban viszont már ennek több mint duplája, 30 756 négyzetkilométer. Az északisarki jég éves átlagos kiterjedése az 1992-es 4,7 millió négyzetkilométerről 2019-re 3,9 millió négyzetkilométerre csökkent, ami 17 százalékos visszaesés. 2017-ig az Antarktisz jégmezői hárombilliárd tonna jeget vesztettek az olvadás miatt a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint. A tengerek globális szintje 1992 óta évente átlagosan 2,9 millimétert emelkedett a NOAA adatai szerint, ez összesen 78,3 milliméteres tengerszint-növekedést jelent. (MTI) JUHÁSZ KATALIN (Lubomír Kotrha karikatúrája)
