Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-12 / 289. szám
www.ujszo.com I 2019. december 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Harc a sarkkörért Olvadás: sokaknak fáj a foga az „eszkimók kincsére" Európa minden határán rezeg a léc. Arról, hogy a Földközi-tengeren mi zajlik, régóta beszélünk. A menekültválság, a török NATO-tagság, a tenger felügyelete rendre előkerül. Mostanában még Gibraltár is fel-felbukkan a lapokban, hiszen a brexit miatt felmerült, hogy a spanyolok „visszakérnék”. „A keleti veszélyek szintén ismertek: az Ukrajnában zajló háború, a versenyfutás a Feketetengerért, az oroszok folyamatos fenyegetőzése. Emellett ellenséges tengeralattjárók végeznek felderítést az Atlantióceán alján futó adatkábelek körül - amelyeken a mai napig az internetforgalom jelentős része zajlik. Az amerikai-európai viszony szintén a figyelem középpontjába került Trump óta, amióta a NATO-tagságból fakadó haderőfejlesztési költségvetést elkezdték komolyan számon kérni a tagokon, nem szólva a kereskedelmi háborúzásról. És mi a helyzet északon? Még ha távolabb is van és ritkábban találkozunk vele a hírekben, azért még az Északi-sark körül komoly geopolitikai helyezkedés zajlik (és várakozás, hogy a klímaváltozás miatt egész évben hajózható legyen). Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a dán titkosszolgálat éves jelentése hosszú idő után nem a terrorizmust vagy a kibertérben érkező fenyegetéseket jelölte meg első számú nemzetbiztonsági kockázatként, hanem Grönland helyzetét. Emlékezetes, amikor Trump ajánlatot tett a sziget megvételére a dán kormánynak, rendesen kiverte a biztosítékot. A nemrég nyilvánosságra hozott jelentés pedig úgy fogalmaz, hogy a civilnek látszó kínai sarkkörön túli missziók gyakran katonai jellegű feladatokat hajtanak végre. Az oroszok nyíltan ott tesztelnek új fegyvereket, keresnek nyersanyagot, ahogy úszó atomerőművet is küldtek északra. A Pentagon szintén csiszolgatja az új stratégiáját. Eközben a dánok aggódva nézik, hogy a Grönland mélyén lapuló nyersanyagok egyre több ország érdeklődését keltik fel az olvadás következtében. Ezért a helyi lakosság megnyerése és megtartása érdekében a Dán Királyság 2009-ben nagyobb autonómiát adott az óriási területnek, amelyen csak néhány tízezer ember él. A valódi tanulság az, hogy Európa jelenleg egyik határán sem tud az uniós közösség nevében, egyesült erőkkel fellépni. Az orosz ügyben leszalámizzák az EU-tagokat, Kína már bent van az 5G-vel, az USA nélkül az európai haderő csak nagyon aprókat tud lépni, azt is inkább a britek és a franciák. Az Északisarkot sem lehet majd Koppenhágából megvédeni, de még Brüsszelből sem. A minden határunkon érezhető háborús panoptikumnak kellő figyelmeztetésnek kellene lennie ahhoz, hogy megszülessen a politikai akarat az egységesülő védelemre és ehhez szükséges külpolitikára. Meglehetősen hamar késő lesz. Greta Thunberg lett az év embere a Time szerint (TASR/AP-felvétel) Greta Thunberg 16 éves svód klímaaktivistát választotta az idei átremberének a Time. Ezzel olyan díjazottak sorába lép, mint a Névtelen Magyar Szabadságharcos (1956), Richard Nixon (1971, 1972), II. János Pál (1994), Barack Obama (2008, 2012) vagy Donald Trump (2016). Az amerikai magazin döntését Thunberg tavaly óta kifejtett kampányával indokolta. A fiatal lány 2018 augusztusában kezdett sztrájkot a svéd parlament lépcsőjén, az éghajlatváltozás elleni fellépést követelve. „Az azóta eltelt 16 hónap alatt államfők előtt mondott beszédet az ENSZ- közgyűlés általános ülésszakán, találkozott a pápával, és 4 millió embert ösztönzött arra, hogy csatlakozzon a 2019. szeptember 20-i világméretű klímasztrájkhoz, amely a történelem legnagyobb éghajlatváltozás elleni tüntetése volt” - közölte a magazin. Margaret Atwood kanadai írónő Jeanne d'Arc-hoz hasonlította. A klímasztrájk kifejezést, Thunberg úttörő ötletét a Collins szótár szerkesztői az év szavának nyilvánították. A fiatal aktivista Madridban van az ENSZ klímacsúcsán, a múlt héten kijelentette, hogy a politikusok már hallják a klímasztrájkolók hangját, de még mindig nem cselekszenek. Az ismert környezetvédő, A1 Gore volt amerikai alelnök briliánsnak nevezte a döntést. „Greta testesíti meg annak a fiatal aktivista mozgalomnak az erkölcsi tekintélyét, amely azt követeli, hogy azonnal oldjuk meg a klímaválságot. Ihletet jelent számomra és az emberek számára világszerte” — mondta a volt alelnök. Aló éves svéd lány a legfiatalabb, aki az 1927 óta adományozott kitüntetésben részesült. Az Év embere címre jelölték még Donald Trump amerikai elnököt és Nancy Pelosit, az amerikai képviselőház demokrata párti házelnökét, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt is. 2018-ban az országa isztambuli konzulátusán meggyilkolt Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságírónak ítélték posztumusz a díjat, megosztva több újságíróval, 2017-ben pedig a szexuális erőszakot kísérő csendet megtörő #MeToo mozgalom megalapítói részesültek a kitüntetésben. (MTI) Big Data istenség NYERGES CSABA okosvárosokkal kapcsolatban homlokegyenest eltérő megközelítéseket hallottam az elmúlt hónapokban. Tölünk nyugatra azzal érveltek a rendszer mellett, hogy a Smart City-alkalmazás segítségével minden polgár láthatja, mi is történik az adott pillanatban a településén, ahol él. Megjelenik a város aktuális „egészségi” állapota, transzparenssé válnak a folyamatok, a neuralgikus pontok például a közlekedésben, a bűnözésben, a szociális szférában, a közpénzek elköltésében, a légszennyezésben, vagy az áram- és vízfogyasztásban. Többtucatnyi mutató válhat így nyilvánossá a neten, sok-sok szenzor beépítésével, milliárdnyi adat feldolgozásával. Sőt, az emberek az okosváros adta, közösség által vezérelt edemokrácia segítségével javaslatokat is tehetnek a fejlesztésekre, a kritikus tömeget elérő lakossági jelzésekkel pedig az önkormányzatnak kötelezően foglalkoznia kell egy, az erre a célra elkülönített költségvetési keret felhasználásával. Jó példák vannak erre itthon is. Tőlünk délre és keletre a talán éppen ugyanezt a digitális Smart Cityrendszert fejlesztő cég már azzal érvelt az okosváros-alkalmazás mellett, hogy a rendszer segitségével teljesen kontrollálhatóvá válnak az emberek. A város utolsó négyzetmétere is bekamerázható, az arcfelismerő programok azonosíthatóvá teszik a polgárokat, mozgásukat, osztályozhatóvá téve őket. A közösségi médiaaktivitásból pedig már azelőtt megállapítható, hogy egy-egy csoport hol, mikor szervez tüntetést, mielőtt bejelentenék a hatóságnál. A szervezők így időben kivonhatok a forgalomból. Félreértés ne essék, ugyanarról a digitális okosváros-rendszerről beszélünk. Válhat belőle Nagy Testvér, ami folyamatosan megfigyel bennünket, és ugyanígy lehet a közösség által vezérelt e-demokrácia alappillére, a közjó szolgálója is egy új, magasabb szinten, a mesterséges intelligencia bevonásával. A Big Data istenség, vagyis a digitális világban rögzülő adatrengeteg most kezd folénk magasodni, elhatalmasodni a Földön. Fordíthatják jó és rossz célra is, ahogy az óriási adathalmazokat birtokló, jellemzően mamutcégek üzleti érdeke és a velük összefonódó politikai szándék megkívánj a. A Big Datához kapcsolódó legfrissebb élményem kedvenc mobilos zeneszolgáltató alkalmazásomhoz kötődik. A napokban anélkül lepett meg egy összeállítással, „Big Data elemzéssel”, hogy kértem volna. Toplistát készített az általam legtöbbet hallgatott dalokból. Kielemezte, milyen hangulatú komoly és könnyűzenét preferáltam, és hogyan változott a zenéim összetétele az elmúlt években. Ez csak egyetlen ártatlan mobilos alkalmazás, ami nem is rejti véka alá, hogy mi mindent tud már rólam. Ha csak azt nézem, hogy mennyiféle alkalmazás van még a telefonomon, hogy mi minden összegyűlhet abból, hogy éppen mire kerestem rá az interneten, merre mentem autóval, mit vásároltam online, mit lájkoltam a Facebookon, akkor valószínűleg semmi sem ment meg attól, hogy egy újabb naiv báránnyá váljak a Big Data istenség sok százmillióssá duzzadó nyájában. Az egyetlen szerencse(?) az, hogy ezt az istenséget mi teremtjük. Rajtunk is múlik, hogy az okosváros-alkalmazást például Nagy Testvér üzemmódba, vagy a közösség által vezérelt e-demokrácia támogatására programozzák-e az újdonsült adatbányászati központokban. FIGYELŐ „Lakás kiadó, csak nómetnek" Diszkrimináció miatt kártérítésre köteleztek Németországban egy lakástulajdonost, mert csak németnek volt hajlandó kiadni az ingatlant. Az augsburgi bíróság ítélete szerint a lakástulajdonosnak 1000 euró kártérítést kell fizetnie egy afrikai férfinak, aki pályázni kívánt a lakás bérleti jogára, de származása miatt nem kapott lehetőséget. A bíróság azt is kikötötte, hogy a tulajdonos nem közölhet többé hirdetést azzal a kitétellel, hogy „csak németeknek” kiadó a lakás. A külföldiek hátrányos megkülönböztetése, méghozzá ezzel a nyíltsággal egyszerűen elfogadhatatlan - hangsúlyozta német hírportálok beszámolói szerint az ügyben eljáró bíró, Andreas Roth, aki súlyos bírságot helyezett kilátásba, ha a lakástulajdonos nem változtat diszkriminatív magatartásán. Az illető egy 40 négyzetméteres, egyszobás lakást hirdetett azonnali kiadásra, rezsi nélkül havi 394 euróért. Az Augsburger Allgemeineban közölt hirdetésre telefonon jelentkezett a Burkina Fasóból származó érdeklődő. A tulajdonos megkérdezte, hogy külföldi-e, és a válasz hallatán bontotta a vonalat. A 81 éves tulajdonosnak több mint 20 lakása van. Elmondta, azért választotta a kifogásolt megfogalmazást a hirdetésben, mert a házában egyszer gondja akadt egy török származású kábítószer-kereskedővel. A bíró erre megjegyezte, hogy „a bűncselekményeket emberek követik el, és nem állampolgárok”. A hátrányos megkülönböztetés ellen küzdő szövetségi hivatal becslése szerint az úgynevezett migrációs hátterű emberek— olyan németországi lakosok, akiknek legalább egyik szülője nem szerzett német állampolgárságot a születésével - nagyjából 70 százaléka tapasztal diszkriminációt a lakáskeresés során. (MTI)
