Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)

2019-12-10 / 287. szám

Lionel Messi újra a csúcson - mit tett érte a szezonban? 10-11. oldal 2019. december 10., kedd, XV. évfolyam, 48. szám Gólérzékeny csatár, több kontinensen is dolgozó sikeres, innovatív edző, Charlie Chaplin mellett dolgozó színész és egy első világháborús menekült - ő Fred Spiksley, az angol labdarúgás egyik legérdekesebb figurája, akinek életéről filmet kellene forgatni. A nőcsábász hírében álló szélső első klubjában több gólt szer­zett, mint ahány mérkőzésen pályára lépett, gyermekként arról álmodott, hogy zsoké lesz, végül ez a sportág süllyesztette el a szerencsejáték posványában. Fred Spiksley a brit futball egyik nagy - igaz, mára kissé elfeledett - legendája (Képarchívum) Futball-legendák Mesterhármast ért a hercegnő szépsége Fred Spiksley 1870. ja­nuár 25-én született a Lincolnshire megyei Gainsborough-ban egy kazángyártó fia­ként. A kissrác legnagyobb játéka egy gumilabda volt, amivel a macs­kaköves utcán úgy futott, hogy a nagyobb akadályokat finom boka­mozdulatokkal kicselezte. Ez olyan alapot adott neki, amely a futballpályán kiemelte a társak kö­zül, ráadásul jókor volt jó helyen, hiszen a labdarúgás 1885-ben vált profi sporttá, amikor ő még csupán 15 éves volt. A legnagyobb gondot az okozta, hogy nem futballista, hanem zsoké szeretett volna lenni. Erről viszont a szülei hallani sem akartak, túl veszélyesnek tartották. Betűszedés helyett gólok Ehelyett a helyi nyomdába adták, ahol betűszedést tanult, így került kapcsolatba Charles Caldicott-tal, aki a helyi lap tulajdonosa és a Gainsborough Trinity futballcsapat fő támogatója is volt. A kis Fredtől elvárták, hogy a kö­vetkező öt évben heti hat napot dolgozzon az újságnál, ő azonban két hónap után úgy érezte, ráfér­ne fél nap szabadság, mert várja a lóversenypálya. Az viszont teljes­séggel lehetedennek tűnt, hogy a tulajdonos emiatt elengedje, ezért egyszerűen megszökött. Másnap súlyos kötelességszegés mi­att kirúgták, amit a család kataszt­rófaként élt meg. A reménysugarat az adta, hogy Fred egész jó játékos volt, de ez csak akkor derült ki, ami­kor betegségek és sérülések miatt beállították a csapatba. Caldicott hirtelen rájött, hogy szüksége le­het rá a Gainsborough Trinityben, hiszen okos üzletemberként tudta, ha a csapat jól teljesít, több újságot adhat el. így aztán visszavette gya­kornoknak Spiksley-t, aki heti egy alkalommal hódolhatott lóverseny­szenvedélyének, emellett 1887 és 1891 között pedig 126 mérkőzésen 131 gólt szerzett! Ha már megállt Sheffieldben 1891 januárjában közel állt ah­hoz, hogy az FC Accringtonban folytassa, de időt kért, hogy át­gondolhassa szerződését. Hazafelé megállt Sheffieldben, ahol a helyi Wednesday két vezetője, John Holmes és Fred Thompson rábe­szélte arra, hogy ott folytassa a pá­lyafutását. Ebben a korban nem lehetett leg­nagyobb klubokról beszélni, sokkal inkább a divatos volt a megfelelő jelző, ezt használták az Aston Vil­lával vagy a Sunderlanddel kapcso­latban. Bármelyikben játszhatott volna, de Sheffield közelebb volt az otthonához, és ami még fontosabb, a kedvenc lóversenypályájához, így aztán Spiksley rábólintott, és a következő 11 szezonban 293 baj­nokin 100-szor volt eredményes (öt idényben ő volt a csapat leg­eredményesebbje) , 28 FA-kupa­­mérkőzésén 14 gólt szerzett, ket­tőt az 1896-os kupadöntőben a Wolverhampton Wanderers elleni 2-1 alkalmával. A Wednesdayjel 1900-ben a másodosztályt is meg­nyerte, majd 1902-1903-ban ré­szese volt a klub első bajnoki címé­nek is a legjobbak között. Hét válogatottság, hét gól - talán Ilyen teljesítménnyel nem kerül­hette el a válogatottságot, az viszont nagyon vicces, hogy nincs hivata­los forrás arra, hogy hét meccsén hány gólt szerzett. A legtöbb forrás szerint hetet, de mivel újságok tu­dósításai alapján próbálták meg fel­göngyölíteni a hőskor történéseit, bizony többször is előfordult, hogy némely lap neki, más újság másnak adott egy-egy gólt. 1893. március 13-án mutatkozott be, a Wales elleni 6-0 alkalmával az első kettő és az utolsó gólt jegyezte, de a hatodik találatnál Joe Schofield neve is felbukkant. Két és fél héttel később Skócia ellen 5-2-re nyer­tek az angolok, 2-2 után már csak Spiksley volt eredményes (de akad forrás, amely az ötödik gólt Jack Reynoldsnak adta, a Guardian pél­dául azt írta, olyan rosszak voltak a látási körülmények, hogy sokan lemaradtak a gólokról). ,Az első kettőt Billy Bassett közép­re adásából lőttem, a harmadiknál pedig egy gyors kényszerítővel tisz­tára játszottam magam” - mesélte később Spiksley, akinek családja évek óta próbálkozik az FA-nél, hiszen mégiscsak jól hangzana, ha a kedves rokon nevéhez fűződne a fütball-történelem első, skótok elle­ni angol triplája. A leendő királynő botrányos viselkedése De ez a mérkőzés másról is neveze­tes, a triplázó támadó ugyanis egy tündéri látvány hatására táltoso­don meg. A 12 ezer fős Richmond Athletic Stadionba 20 ezren zsúfo­lódtak be, köztük a tecki herceg és hercegnő, illetve lányuk, az akkor 26 éves Mária (aki a meccs után három hónappal , feleségül ment a későbbi V. György brit királyhoz). „Skócia közvedenül a szünet után szerzett vezetést, a nézők a lelátón táncoltak a hagyományos szoknyá­ikban, fújták a dudáikat, hiszen Anglia vesztésre állt” — mesélte Mark Metcalf, aki társszerzőként közreműködött Spiksley életrajzi regényének (Flying Over An Olive Grove) megírásában. George Cotterill kiegyenlített, és még maradt bő negyedóra a végéig. „Nagyon forró nap volt, és éppen azon az oldalon, ahol Spiksley ját­szott, észrevette, hogy Teck Mária nem éppen nemesi módon, mezít­láb rohangál fel-alá és keszkenőjét lobogtatva szurkol. Egy pillanatra megbabonázta a szépsége, felpat­tant, labdát szerzett és gólt lőtt. Majd még egyet és még egyet. A nagy tömeg miatt azonban az új­ságírók alig láttak, így lemaradtak a mesterhármasról, de leendő király­nő botrányos viselkedéséről is.” Chaplinnel egy előadásban A szélső karrierjének egy 1903- as súlyos térdsérülés vetett véget, ugyan még próbálkozott néhány kisebb csapamái (Glossop North End, Leeds City, Southern United, Watford), végül 1906-ban vissza­vonult. A magánéletben nem volt szeren­cséje, boldogtalan házasságban élt, így inkább a lóversenypályán töltötte ideje nagy részét. Tervezte, w Bármely divatos klubot választhatta volna, végül a kedvenc lóversenypálya közelsége döntött. hogy kipróbálja magát edzőként, de amikor a Watfordnál közölték vele, hogy fél kell hagynia a sze­rencsejáték-szenvedélyével, azzal vágott vissza, a szabadidejében azt csinál, amit akar. A klubvezetésnek ennyi elég is volt, nem kötöttek vele szerződést. Kapóra jött, hogy a kor legismer­tebb impresszáriója, a pantomim­társulatot igazgató Fred Karno volt futballistákat keresett a Football Match című darabjához, amely egy Midnight Wanderers és Middleton Pie-Cans közötti kupadöntőről szólt. Spiksley egyike volt annak a három profi játékosnak, akit meg­hívtak, és ugyan nem lett belőle színész, elmondhatta, hogy egy olyan későbbi világnagyság oldalán próbálkozhatott, mint a darabban szintén játszó Charlie Chaplin. Furcsa reformgondolatok Nagy bánatára a futballban nem ka­pott otthon munkát, de rájött arra, hogy Európa-, sőt világszerte nagy igény mutatkozik az angol edzők­re. A következő 20 évben országról országra költözött, 1910-ben az IFK Norrköpingnél kezdett, majd 1911-ben svéd bajnok lett az AIK Stockholmmal, így abban az évben megkapta a svéd válogatottat is. 1913-ban az 1860 München, majd a Nürnberg következett, azonban az első világháború miatt nemhogy edzéseket nem vezethetett, de mi­után egy rendelet alapján minden 17 és 45 év közötti külföldit letar­tóztattak, még börtönbe is került a fiával együtt. A felesége, Ellen segítséget kért, és klubja, valamint az amerikai konzul segítségével el­érte, hogy szabadon bocsássák. Ám még mindig el kellett menekülniük Németországból a semleges Svájc­ba, de csak akkor mehetett, ha egy katonai orvos szolgálatra alkalmat­lanná nyilvánítja. „A jobb térdem évek óta töké­letes volt, de tudtam, hogy kis melegvizes áztatás után ki tudom mozdítani a térdkalácsom. Reggel felkeltem és két órát forró vízzel borogattam. Amikor bementem az orvoshoz, és megkérdezte, hogy tudok-e fűmi, azt feleltem, néha a térdem kimegy olyankor. Megkér­te, hogy mutassam meg, én pedig úgy tettem, mintha a térdem való­ban megsérült volna, és leülve visz­­szahelyeztem volna a térdkalácsom. Annyira hangosan recsegett, hegy alkalmatlannak nyilvánították” - mesélte Spiksley. 1921 és 1924 között Mexikóban dolgozott, a Reforma Athletic Club után a Real Club Espana élén ért el nagyobb sikert, hiszen 1924-ben bajnoki aranyérmet szerzett. 1927- ben egy német bajnoki címért visszatért Nürnbergbe, majd 1928- ben Lausanne-ban dolgozott. 1933-1936 között még a sheffieldi VII. Edward király iskolának a csa­patát vezette, és eltökélt szándéka volt, hogy megreformálja a futballt. Már játékosként is nagyszerűen használta lábának külső részét, és meggyőződése volt, hogy a labdát csak külsővel lehet irányítani. Azt is állította, hogy a fejeseket be kell tiltani, mert az a legjobb módja an­nak, hogy a játékosok a passzolást és fütást a legjobban elsajátítsák. De kevesen osztották ez a véleményt, így szép lassan kiszorult a labdarú­gásból. Élete utolsó szakaszában már tényleg csak lövi szenvedélyének élt, ritkán ugyan nyert, de inkább sok pénzt veszített. 1948. július 28-án, 78 éves korában, szívro­hamban halt meg. A kezében egy be nem váltott, nyertes szelvényt szorongtatott. Pincési László A leggyorsabb ember Fred Spiksley valóban kora egyik legnagyobb sztárjának számított, erről kortársai is meg voltak győződve. „Az edzőnk azt mondta, a bal oldalról menjek át jobbra, és próbáljam megállítani. Lehetetlen feladatnak tűnt, a korszak géniuszá­nak számított" - nyilatkozta róla a 16-szoros angol válogatott Ernest Needham, aki a Staveley Town játékosaként játszott a Gainsborough elleni, 10-0-s vereséggel véget ért mérkőzé­sen. A válogatott társ, Billy Bassett ennél is tovább ment, „a labdarúgás leggyorsabb embereként" jellemezte.

Next

/
Thumbnails
Contents