Új Szó, 2019. december (72. évfolyam, 280-302. szám)
2019-12-06 / 284. szám
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. december 6. | www.ujszo.com Különös pattintott kőszerszámra bukkantak A Neander-völgyi embereknek fejlett kognitív képességei lehettek: többlépcsős feladatokban is tudtak gondolkodni, viszonylag komolyabb tervezést igénylő feladatokkal is megbirkóztak (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Volt idő, amikor móg a szakemberek is azt gondolták, hogy a Neander-völgyi emberek egyfelől brutálisak voltak, másrészt nem voltak valami nagy észlények. Ám az utóbbi években egyre több az olyan bizonyíték, amelyek ezt a nézetet cáfolják. Most itt a legújabb. A Neander-völgyi ember besorolása máig vita tárgyát képezi. Egyesek úgy vélik, hogy az emberfélék egyik kihalt faja. Más kutatók alfajnak tekintik. Abban mindenesetre egyetértés van, hogy nagyjából 200 000-250 000 éve jelent meg. Ma már tudjuk, anatómiailag modem elődeink több ízben is keveredtek velük, amire bizonyíték az is, hogy az Afrikán kívüli mai emberekben van egy kevés a Neander-völgyi emberek génjeiből. Ennek kapcsán említendő: egy, a Science tudományos folyóiratban 2019 októberében megjelent tanulmány szerint a melanéz szigetvilág - ide tartozik egyebek mellett Új- Guinea, Új-Kaledónia, Vanuatu, a Salamon-szigetek és a Fidzsi-szigetek - őslakossága körében, a melanézek genomjában a Neander-völgyi eredetű gének aránya 1-3% (nem mellesleg a Homo nemzetség egy másik tagja, a gyenyiszovai emberhez köthető gének pedig 3-5%-ban mutatható ki náluk). Az jó ideje ismeretes, hogy a természetben kialakult, például villámlás okozta tüzeket kihasználták a maguk javára. Egy 2018-ban közzétett tanulmány szerzői szerint azonban már maguk is rendszeresen csiholtak tüzet. E nézetet azokra - a Franciaország több pontján fellelt - pattintott kovakőszerszámokra alapozzák, amelyeken szerintük nem természetes eredetű barázdák láthatók. Az Andrew Sorensen régész vezette tudóscsapat úgy gondolja, a barázdák szabályossága a bizonyság a mesterséges használatra, hogy ezeket valamilyen vastartalmú ásványhoz ütögethették hozzá, például pirithez, hogy így csiholjanak tüzet (Scientific Reports). Számos kutatás, régészeti lelet igazolta, hogy mégiscsak volt bennük bizonyos mérvű finomság. Kézfejükkel viszonylag finom mozdulatkora is képesek voltak, barlangrajzok is köthetők hozzájuk és ékszereket is készítettek. Egy friss példa: régészek egy sasnak a karmot is hordozó ujjpercéből készült, feltehetően jelképes célra használt, bő 39 000 éves nyakláncmaradványt találtak nemrég a spanyolországi Foradada-barlangban (Science Advances, 2019. november 1.). Egy, az interneten 2017. október 20-án megjelent tanulmány szerint bizonyára gondoskodtak a segítségre, támaszra szoruló társaikról. Ezt egy olyan hímnemű Neander-völgyi maradványainak a vizsgálatára alapozzák, amelyet még 1957-ben talált a Columbia Egyetem emeritus professzora, Ralph Solecki amerikai régész az Iraki Kurdisztánban található Shanidar-barlangban. Az már korábbi vizsgálódások alapján tudott volt, ennek az 50 000 éve élt Neandervölgyinek az életét többféle sérülés miatti fájdalmak nehezítették, egyebek mellett olyan krónikus degeneratív mozgásszervi betegsége volt, amely az íntapadás fokozott csontosodási hajlamában mutatkozott meg, elvesztette jobb alkarját és valószínűleg leromlott a látása. És az új vizsgálatok is alátámasztották: legalább egyik fülére megsüketült. Mindezek miatt abban a veszélyekkel teli történelmi időszakban, kint a természetben vélhetően csak a társai segedelmével érhette meg az akkor idősnek számító negyvenéves kort, ez pediglen emberi természetre utal (PLoS One tudományos folyóirat). Ha már fájdalom, több olyan ismeret is van, amelyek szerint fogaikat érintő fájdalmaikat is próbálták valamiféleképpen enyhíteni, kezelni. Hollandia északi-tengeri partvidékéről előkerült egy nem mindennapi módon elkészített, 50 000 éves pattintott kőszerszám. A lelet alapján a Neander-völgyi emberek nyírkátrányt (is) használtak ragasztóanyagként - a kis méretű és éles pattintott kőhegyet ezzel rögzítették a fából készült nyélhez. A ragasztó megszáradása után az eszköz jól használható lehetett kaparóként vagy pengeként; márpedig a kutatók szerint a nyírkátrány készítése jelentős technológiai fejlesztésnek számít. Ez a Neandervölgyi emberek fejlett kognitív képességeire utal: többlépcsős feladatokban is tudtak gondolkodni, viszonylag komolyabb tervezést igénylő feladatokkal is megbirkóztak. E felfedezés is segít jobban megérteni az életmódjukat. Meg kell említeni, korábbi bizonyítékok arra utalnak, fenyőgyantát és bitument használtak ragasztóként, hasonló célokra. Ez a lelet (továbbá egy németországi és egy olaszországi kátrányos szerszám) azonban azt igazolja, hogy nyírkátrányt is használtak. Olyannyira, hogy a kutatók szerint a nyírkátrány használata általános lehetett körükben. A kutatói munka előéletéhez tartozik, hogy a kátránnyal részben vastagon bevont kőhegyet még 2016- ban találta egy amatőr gyűjtő egy mesterséges strandon, amelynek homokját az Északi-tenger fenekéről kotorták (ez a homok sok őskori tárgyleletet rejt; tudni kell, az Egyesült Királyság és Hollandia területe között az utolsó jégkorszak idején a tenger errefelé még jóval alacsonyabb volt, mint ma). Az erről szóló tanulmány 2019 októberében jelent meg az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS). Lám, amint a fenti néhány példa is mutatja, a Neander-völgyi emberek nem is voltak annyira buták, amiként azt tudománnyal is foglalkozó mai fajunk sokáig hitte. Meglepően nagy fekete lyukat találtak a Tejútrendszerben MTI-HÍR A kutatókat is megdöbbentő méretű, a Napnál hetvenszer nagyobb tömegű fekete lyukat fedeztek fel a Tejútrendszerben. A jelenség 15 ezer fényévnyi távolságra van a Földtől, tömege pedig 70-szer nagyobb a Napénál - hangzott el az Ml műsorában a Nature című tudományos lapban megjelent tanulmányt idézve. Kiss László csillagász-fizikus arról beszélt, hogy a Tejútrendszer közepén található millió vagy milliárd naptömegű fekete lyukakról már évtizedek óta tudnak a tudósok. A csillagász szerint, ami újdonság ebben a tudományos felfedezésben, hogy ennek a fekete lyuknak a tömege hetvenszer nagyobb a Napénál. A csillagfejlődés jelenlegi modelljei szerint ilyen néhány tíz naptömegű fekete lyukak nem is létezhetnének a galaxisunkban. Hozzátette: az összes korábbi, több tíz naptömegű, közepes nap-A csillagfejlődés jelenlegi modelljei szerint ilyen néhány tíz naptömegű fekete lyukak nem is létezhetnének a galaxisunkban (Fotó: Shutterstock) tömegű fekete lyukak mind nagyon messze voltak, és azt gondolták, hogy a Tejútrendszerünkben nincsenek jó körülmények ilyenek kialakulásához, de most a kínai vezetésű kutatócsoport megmutatta, hogy mégis vannak. Hozzátéve, hogy a 15 ezer fényév nem olyan nagy távolság, szinte kozmikus szomszédság. A fekete lyukat egy nemzetközi kutatócsoport fedezte fel a kínai LAMOST teleszkóp segítségével azáltal, hogy hosszú időn át figyelték több nagyobb csillag mozgását. A csillagászoknak most magyarázatot kell találniuk a jelenségre, ez pedig akár „egy hozzáadott komponens lehet a sötét anyag témájában” -mondta Kiss László. A kutatók szerint a fekete lyukaknak alapvetően két típusa létezik. A kisebb, csillagtömegű fekete lyukak a Napnál legfeljebb 20-szor nagyobb tömegűek, akkor keletkeznek, amikor egy nagyon nagy csillag összeomlik. A szupemagy tömegű fekete lyukak viszont legalább több milliószor nagyobbak, mint a Nap, eredetük pedig ismeretlen.
