Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-30 / 279. szám
8 I KULTÚRA 2019. november 30. | www.ujszo.com A hazai mozikban az Apró mesék, Kerekes Vicával a főszerepben December 5-től látható a szlovákiai mozikban az idei óv egyik legnagyobb kritikai ás közönságsikerét elért magyar filmje, az Apró mesék. A nagy sikerű magyar romantikus történelmi thrillert Szász Attila rendezte, forgatókönyvét pedig a mindig izgalmas történetekkel szolgáló Köbli Norbert irta. (Köbli Norbert tollából származik az ugyancsak Szász Attila rendezte Örök tél című film forgatókönyve is, amelynek női főszereplője, Gera Marina hétfőn New Yorkban megkapta a legjobb színésznőnek járó Nemzetközi Emmy-díjat). Az Apró mesék parádés szereposztással készült: a női főszerepet a Magyarországon, Csehországban és idehaza is sokat játszó és méltán népszerű Kerekes Vica alakítja, filmbéli partnere Szabó Kimmel Tamás. A további szereplők Molnár Levente, Tóth Bércéi, Gyabronka József, Egyed Attila, Tamási Zoltán, Dékány Barnabás, Kiss Diána Magdolna és Bakos Éva. A forgalmazó leírása szerint a film hónapokkal a második világháború után játszódik, amikor is zűrzavar és bizonytalanság uralkodik Magyarországon. Egy szélhámos megpróbál hasznot húzni ezekből a zavaros időkből, és amikor menekülnie kell Pestről, egy titokzatos nő és a fia nyújt számára menedéket az erdő mélyén. Miközben háborús démonaival viaskodik, szenvedélyes szerelmi viszonyba keveredik a nővel, akinek a férje bármelyik nap hazatérhet a frontról. A forgalmazó sajtóanyaga Szász RÖVIDEN Szülőföldem - fotókiállítás Pozsony. December 5-én 17 órakor nyitják meg a Pozsonyi Magyar Intézetben a Szülőföldem című kiállítást, melyen szlovákiai magyar amatőr fotósok munkái láthatók. A felvidéki régiók és tájak szépségeit bemutató kiállítás nyolc tehetséges amatőr fotós munkáit gyűjti egybe, felhívva ezzel a figyelmet e táj szépségeire és az itt élő őshonos kisebbségek helyzetére - olvasható az ismertetőben. A fotóanyagot először a brüsszeli Európa Parlamentben mutatták be. A Magyar Intézetben december 18-ig lesz látható a kiállítás. A megnyitó részeként Zsapka Attila Európa csücskén című zenés műsorát hallhatj a a közönség, (t) A Jób lázadása felújított változata Budapest. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadása című alkotásának teljes körűen felújított változata először lesz látható mozivásznon az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a december 12-i díszbemutatón. A film 4K felbontású, teljes körű restaurálása 2019-ben készült el. Az 1984-ben Oscar-díjra jelölt film gyermekszemmel ábrázolja a holokausztot. Jób, a hét gyermekét eltemető zsidó parasztgazda 1943-ban egy keresztény kisfiút fogad örökbe, hogy legyen örököse vagyonának, folytatója kultúrájának. (MTI, k) Szász Attila Apró mesék című történelmi thrillerének főszereplői: Szabó Kimmel Tamás és Kerekes Vica (Fotó: Vertigo Distribution) Attila rendezőt is idézi, aki elárulta, hogy az Apró mesék egy olyan történelmi korszakban, közvetlenül a második világháború után játszódik, amelynek sajátos viszonyai lehetővé tették, hogy alkotótársaival olyan műfaji filmes stílusjegyekkel kísérletezzenek, mint a western vagy a film noir. „Természetesen mindezt úgy, hogy közben történelmileg hitelesek maradjunk - fogalmaz a rendező. - Van a történetben szélhámos, az idegen, akit egy nő karjaiba sodor az élet, van femme fatale, van a háborúban eltűnt férj, aki bármelyik nap hazatérhet, van nyomozó, aki a hősünk nyakában liheg, van ház az erdő mélyén, mindent elsöprő szerelem, izgalom, rengeteg titok és sok-sok fordulat. És főként ott a nagy kérdés: ki hazudik? Kinek hihet a néző és kinek nem?” A film magyarországi bemutatóját követően lapunkban megjelent kritikánkban kiemeltük, hogy „különleges világban járunk az Apró mesékben, amelyet átsző a történelmi valóság mindmegannyi, pontosan dekódolható eleme, és amely ugyanakkor átlép egy realitáson túli, azon kívüli dimenzióba. A mese itt kulcsfontosságú fogalom. Oly korba lépünk be, amelyben mindenkinek van egy feldolgozást, túlélést, önigazolást, esetleg megúszást segítő privát életmeséje.” A film első pillanattól az utolsóig magához rántó magasfeszültsége mindenekelőtt — Szász Attila és Köbli Norbert mellett - az alkotócsapat egy további állandó tagjának, Nagy András operatőrnek köszönhető, fogalmaztunk filmkritikánkban. Az Apró mesék című magyar filmet Pozsonyban, Kassán, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Párkányban, Galántán, Somorján és Rimaszombatban is vetítik. (tébé) Egy mondattal Kerekes Vica arca Nagy András kamerája érzékenyen működik: ennek köszönhetően Kerekes Vica természetes, nyugodt szépsége leheletfinom, illékony változásokkal mutatja magát hol védekezésként viselt álarcnak, hol kiszolgáltatott, ám érzékenységében iserősnőiségnek. (as) Nem csak egy tánc volt MÉSZÁROS MÁRTON A túlvilágról üzenve életről és halálról szél Leonard Cohen, a három éve elhunyt kanadai ikon napokban megjelent posztumusz albuma, a Thanks for the Dance. A koromfekete borítóval ellátott, tizenötödik stúdiékorongot a költődalszerző fia, a zenész-producer Adam Cohen adta közre. Lebilincselő és megrázó rövid utazás ez, egy sokat tapasztalt öreg baritonjával kísérve. „Egy jó tánc volt. írtam egy dalt Anjani Thomasszal Thanks for the Dance (Köszönöm a táncot) címmel, és így szól: Köszönöm a táncot, pokoli volt, klassz volt, mulatság volt / Köszönöm az összes táncot, egy-kéthá, egy-két-há-egy.” Ezt Leonard Cohen 2006. február 7-én Shelagh Rogers rádiós újságíróval a Sounds Like Canada című rádióműsorban osztotta meg. Az „angyali” Anjani három hónappal később megjelent Blue Alert című dzsesszalbumán a legvégső darabként hallható is a szóban forgó dal, de azt a néhai trubadúr barátnője, egykori vokalistája énekli. Arra, hogy halljuk Cohentől, ez ideig kellett vámunk. Korunk egyik legjelentősebb dalnoka tíz és fél évvel az említett inteijú után, nyolcvankét évesen hunyt el. You Want It Darker címmel jelent meg utolsó, életében befejezett albuma, amely három héten át a kanadai albumtoplista élén szobrozott, s végül az év végéig százhatezer példányban értékesítették az észak'fkjuofa jjík LEONARD COHEN amerikai országban. A kultikus előadó ezt már nem élte meg - azt, hogy világszerte 1,1 millió példányt vásároltak a búcsúalbumból, valamint azt, hogy a korong címét adó szerzemény a legjobb rockdalnak járó Grammydíjban részesült, szintén nem. A kirobbanó erejű fogadtatás után nem volt kérdés Adam Cohen, az előadó gyermeke számára, hogy megjelenteti a művész kiadatlan felvételeit, amelyeket a You Want It Darker rögzítése során, 2015-16-ban énekelt fel. A fiatal zenész-dalszerző, aki producerként működött közre mindkét albumon, egy, az édesapja egykori házához közeli garázsban maga fejezte be az utómunkát. Az érzékelhetően gondosan összeállított posztumusz válogatás, a Thanks for the Dance számadással mutatkozik be. „Minduntalan állhatatosan dolgoztam, / soha nem neveztem művészetnek. / Összerakosgattam a vackaimat, / Krisztussal találkozva, / Marxot olvasva.” Ez, a Happens to the Heart című nyitódarab szövege nagyban tükrözi azt, amiről Cohen számtalan inteijúban beszélt, hogy igazából nem tartotta magát sem költőnek, sem énekesnek. (Tegyük hozzá az észrevételt, hogy interjúiban felváltva mutatta magát szerénynek és narcisztikusnak.) A kurta utazás, amelynek során az előadó egyfajta hallgatag bölcsként mellénk szegődik, letaglózó. Fájdalmasan kegyetlen, mégis olyan szép, mint az élet. Nem lehet nem szeretni, nem lehet nem rá figyelni. Az idős Cohen hangja mély és érces - olyan, mintha itt, élete alkonyán egyben a Take This Waltz és a Dance Me to the End of Love című, jóval korábbi klasszikusaiban megfogalmazott állításokra reagálna, kérdésekre felelne. Az, hogy tulajdonképpen nem énekel, hanem egészen finoman beszél, mágikus atmoszférát teremtve nyitja meg az utat a többi szerzemény előtt. A mindössze kilenc dalt tartalmazó, alig félórás albumon (ez a legnagyobb hiányosság) jobbára tematikailag azonos munkák szerepelnek. A Moving On kimért, szabatos és leginkább szomorú vallomás életrőlhalálról, a költemény létösszegző jelentőségét Javier Mas akusztikus gitárja és Avi Avital mandolinja erősíti meg. Ugyancsak pengetősök teszik rendkívül emlékezetessé a The Night of Santiago című erotikus dalt: soha nem hallott visszafogott flamencoütemek kísérik Cohen robusztus, az utolsó éveiben legmélyebb regiszterben egy-két hangot vesztett baritonját. A hihetetlen könnyedség mögött ott rejlik valami elementáris lüktetés, valami egészen lenyűgöző virgoncság, ami az utolsó lemezen csupán alig-alig kitapintható. A jelentős spirituális utat bejárt „valláskereső” a The Hills című egyszerre himnikus és cinikus hangvételű darabbal azt az időszakot juttatja eszünkbe, mikor 1994-től több mint öt évig a kaliforniai Mount Baldyn álló zen kolostorban, buddhista szerzetesek között élt. A Thanks for the Dance című szerzemény, amelyben Cohen Jennifer Wames és Leslie Feist mámorító hangjába kapaszkodhat, ténylegesen nem zárja le az albumot, mégis úgy érezzük, ez a végső búcsú: kábítószerektől, szeretkezéstől, tánctól, bortól, rocktól, nyelvtől. Vagyis mindattól, amit ez a különleges óriás egy életen keresztül szeretett. Tizenötödik stúdiólemezét nevezhetjük ezért leheletfinoman eljárt titkos táncnak, túlvilágról érkezett üzenetnek, padláson talált szerelmeslevél-kötegnek. Leonard Cohen: Thanks for the Dance, Columbia, 2019.
