Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-28 / 277. szám
4 RÉGIÓ 2019. november 28.1 www.ujszo.com Meghagyni a gyereknek a gyerekkort SOMOGYI KATALIN Fibi Sándor nyugalmazott tanár 1946-ban született Fülekpüspökin. Egész életét a pedagógusi pályának szentelte. Ezen nem kíván változtatni, bár az aktív tanításhoz már nem szeretne visszatérni. DUNASZERDAHELY Fáradhatatlanul hirdeti azonban, hogy a jelenleg érvényben levő oktatási törvényt lényegesen módosítani kell. Neve fogalommá vált és nem csak csallóközi szakmai körökben és nem csak a szlovák nyelv oktatásának a megreformálásáért vívott harca révén. A dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskolában bevezetett tanítási és tanulási koncepcióját Szlovákia-szerte több alapiskola átvette és sikeresen alkalmazza. Megtisztelő számára a számos elismerés és kitüntetés, ám legfontosabbnak a gyerekek visszajelzéseit tartja. Szeretni a gyerekeket „Lehet, hogy elcsépelt téma, de ez a kiindulópont ahhoz, hogy valaki jó pedagógus legyen, és hivatásként, sőt, hitvallásként gyakorolja a tanári szakmát. Szeresse, tisztelje a gyerekeket, és nyerje meg őket magának. Mindig azt vallottam, hogy ha a gyerek szereti a pedagógust, az általa tanított tantárgyat is szeretni fogja. Annak idején, amikor a pedagógiai főiskolán felvételiztem, a jelentkezők egyfajta tehetségvizsgán is átmentek, ami ma már sajnos nem létezik. Akkor a felvételiztetek elbeszélgettek a tanárjelöltekkel, és egy ilyen tíztizenöt perces beszélgetésből már le lehetett szűrni a jelentkezők képességeit is, empátiáját, türelmét. Ezek egyfajta pszichológiai tesztek is voltak, hiszen ne feledjük, egy tanárnak megvan a potenciális ereje és lehetősége is a gyerekek személyiségének formálására” - vallja a tanár úr. Tény és való, hogy manapság még egy telefonközpont-kezelői állásinterjún sem maradnak el a jelölteket pszichológiai alapon kémlelő kérdések a személyzeti osztály felvételiztetőitől, nem beszélve a komolyabb pozíciókról. A jövendő pedagógusoknak viszont nem kell tehetségvizsgát tenniük. Legyen kreatív Szerencsére nagyon sok az elkötelezett, jó és kreatív pedagógus, csak sajnos nem kapnak segítséget. Evek óta várnak az oktatási törvény olyan módosítására, amely következetesen figyelembe venné a nemzetiségi iskolák specifikumát és megfelelő döntési teret is hagyna a tanároknak. A pedagógusok hatáskörébe kellene tartoznia a tananyag elrendezésének, de annak is, hány órát szán egy témakörre, hiszen van olyan osztály, ahol elegendő a tantervben megadott óraszám, de lehet olyan osztály is, ahol a dupla óraszám sem elég. Elfogadhatatlan, hogy a tanár az egyik órán elmagyarázza, a másikon visszakérdezi, a harmadik órán pedig felmérőt írat, amivel le is zárja az anyagot, függetlenül attól, érti, tudja, felfogta-e az osztályban levő valamennyi gyerek a témát. Pór száz eurós számla „Égnek állt a hajam annak idején, amikor azt hallottam valamelyik tanártól, hogy kérem, anyuka, apuka foglalkozzon otthon sokkal többet az alapiskolás gyerekével. Napi 2-3 óra foglalkozás - 6-8 eurós órabérrel - elég szép summát eredményezne, és ha erről a szülő néhány száz eurós számlát nyújtana be a hónap végén a tanárnak, kíváncsi lettem volna a reakciójára. Talán akkor tudatosítaná, hogy az ő feladata nemcsak az, hogy tanítsa, hanem az is, hogy megtanítsa a tananyagot a diáknak. Ne hárítsuk a szülőre a tanár feladatát” - magyarázza a tanár úr. Ezért is vezették be annak idején a Vámbéry Armin Alapiskola alsó tagozatán azt az egész napos iskolai oktatást, amelyet később, több mint ötven iskola vett át az országban. A lényege, hogy a délelőtti órákban az osztálytanító megtanította, délután pedig a napközis tanító néni begyakorolta a gyerekekkel az anyagot, majd megírták a házi feladatot, az alsóbb osztályokban közösen, majd fokozatosan egyre önállóbban. Dolguk végeztével a gyerekek visszatették a könyveket és a füzeteket az iskolatáskába és hazamentek. Táska nélkül. Azt mindig csak hétfőn hozták be és pénteken vitték haza. Az iskola ezzel nemcsak a szülőket szabadította fel, de visszaadta a gyerekeknek a gyerekkort is, annak örömét, hiszen miután hazaértek, nem volt feladatuk, játszhattak, gyerekek lehettek. Egyébként ennek a koncepciónak a hozadéka az volt, hogy a gyerekek valóban szerettek iskolába járni, és fokozatosan megtanultak teljesen önállóan tanulni. „Emlékszem, egyszer egy anyuka azt kérdezte tőlem az iskolában, hogy mit csinálunk itt a gyerekekkel, mert az ő lánya péntek délután mindig azért sír otthon, hogy most jön az a két nap, amikor nem mehet iskolába. Hát van ennél nagyobb dicséret?” - kérdezi elégedetten a tanár úr. A szlováktanítás buktatói „Sajnos, a nagyokos politikusok kimondottan politikai kérdést kreáltak a szlovák nyelv tanításából azzal, hogy elképzelhetetlennek tartották, hogy a szlovák nyelvet idegen nyelvként tanítsák a magyar tanítási nyelvű nemzetiségi iskolákban. A külföldiek, akik nálunk szeretnék folytatni tanulmányaikat, egy év alatt képesek úgy megtanulni szlovákul, hogy bármelyik általuk kiválasztott szlovák egyetemen megkezdhetik tanulmányaikat, hála a Studia Academica Slovacca által kifejlesztett és applikált tanítási módszernek, amely a szlovák nyelv idegen nyelvként való effektiv tanítási módszerét kutatta és valósította meg a gyakorlatban” - vallja Fibi Sándor. A kulcsszó az idegen nyelv. Fibi Sándorral együtt több pedagógus is azt vallja, hogy a magyar tannyelvű iskolákban nem lehet anyanyelvként tanítani a szlovákot. Ez ma már szerencsére elfogadott tény, csak éppen a jövendő pedagógusok az egyetemi képzés során nem ezt a módszert tanulják, és később a mindennapi gyakorlatban nem kapnak semmiféle szakmaimódszertani segítséget. Annak idején a szlovák nyelv tanítása a magyar tannyelvű alapiskolákban a harmadik osztályban kezdődött. Ez a nyolcvanas évek elején megváltozott, és a szlovák nyelv a nemzetiségi iskolákban is már az első osztálytól kötelező tantárgy lett. Igaz, hogy az első két évben kizárólag a kommunikáció dominált, csak beszélni tanultak a gyerekek egy képes, szöveg nélküli tankönyv segítségével, amelyhez megvolt a megfelelő módszertani kézikönyv is. Ezt azonban megszüntették, és a tanárnak saját magának kell kitalálnia a módszert, saját magának kell kigondolnia és elkészítenie a segédeszközöket, amihez nem kap segítséget. Ha lelkiismeretesen akarja végezni a munkáját, naponta több órát is igénybe vehetnek az előkészületei a következő tanítási napra. Ten pes, tá maika A hatéves gyerek, aki magyar nyelvi közegből lép az első osztályba, és akivel már az első hónap elteltével azt gyakorolják, ten pes, tá macka, to mesto vajmi keveset tud kezdeni ezekkel a fogalmakkal, hiszen azontúl hogy megtanulja, kutyáról és macskáról, no meg városról van szó, nem tudja, nem érzi, tehát nem is érti a „ten, tá, to” jelentését, mert a magyar nyelv nem ismeri a nemek szerinti felosztást, tehát a hímnem, nőnem, semlegesnem kategorizálásának nincs hatása a beszédre. Mivel a gyerek nem érti a lényeget, nem is tudja megtanulni használni. De nem lehet az elsős gyerekekkel szlovák verseket magoltatni sem úgy, hogy a szavak jelentését nem érti, az pedig, hogy a másodikos-harmadikos gyermekkel nyelvtani definíciót magokat és kér számon a pedagógus, az már szakmai bűn, amit esetleg meg is kellene gyónnia a vétkesnek... Hogyan is érvényesül? Ezt a még ma is gyakorta hallott ostobaságot több tény is cáfolja. Egyrészt az, hogy a tanítás tanárfuggő, a jó tanár egyéniség és mindegy, hogy kémiát, történelmet vagy nyelvet tanít, és hogy ezt szlovákul vagy magyarul teszi-e. A magyar tannyelvű iskolákat végzett diákok sikertörténetei, akik semmilyen hátrányban nem szenvedtek amiatt, hogy nem államnyelven tanultak, sőt. „Ezrekre tehető azoknak a száma, akik magyar alapiskola, magyar középiskola elvégzése után mentek szlovák vagy angol egyetemre, és kiemelkedő, fontos szerepet töltenek be az ország életében. Nem az határozta meg a sikerüket, hogy milyen nyelven tanultak, hanem a tudásvágyuk és a tenni akarásuk. Ezt a tanulni akarást ültessük el a gyerekekben. A szülőket pedig arra kérem, bízzanak a magyar iskolákban és a magyar pedagógusokban. Higgyék el, semmivel sem rosszabbak, mint a szlovákok” - hirdeti a tanár úr. A történelem Volt a nyolcvanas évek kezdetén egy olyan kezdeményezés, amely az ukrán tannyelvű iskolák példájára a magyar iskolákban is bevezette volna a szlovák nyelven való oktatást, csupán 4-5 tantárgyat tanultak volna továbbra is magyarul a gyerekek. „A törvénytervezet is készen volt, de kiállt ellene az iskolaügyi minisztérum nemzetiségi osztálya, nagy segítséget nyújtott a kormány nemzetiségi hivatala és a döntő tényező a Csemadok volt. Ők a központi irodájukba tárgyalásra hívták a szlovák kormány képviselőit a Csemadok Központi Bizottságának a párt alapszervezetével, ahol a felszólalók objektív, okos érveket hoztak fel a rendelet bevezetése ellen. További érdekes momentum volt, hogy a törvény elfogadása előtti napokban Csehszlovákia akkori miniszterelnöke Budapesten tárgyalt és a magyarországi legfelső vezetés ezt a témát is felvetette. A tárgyalások befejeztével a miniszterelnök Prágából utasítást adott a törvénytervezet visszavonására, ami ellen nem volt apelláta” - meséli a történelmet Fibi Sándor. A jövő Az oktatásba is betörtek a modem technológiák, amelyekhez kétfajta hozzáállás lehetséges. Az egyik a letiltásuk - iskolában okostelefont nem használunk, a másik út az, hogy a tanítás egyik eszközévé válnak. Az okos tanár a maga javára tudja fordítani a gyerekek kütyüimádatát, akár úgy is, hogy felvet egy problémát, feltesz egy nem mindennapi kérdést és a gyerekekre bízza, keressék meg a megfelelő megoldást, akár az okostelefonok applikációin keresztül, hiszen ez is fejleszti a kreativitásukat. „A szívem visszahúzna, de ez már nem az én világom. Mindig örömmel tölt el, amikor találkozom egykori diákjaimmal, amikor kapok egy-egy értesítőt, hogy a közeljövőben vagy holnap lesz a mérnökké, tanárrá, orvossá avatásom, vagy megvédtem a nagydoktorimat. Büszke vagyok a sikereikre, és hálás vagyok a szeretetükért, amit mind a mai napig éreztetnekvelem. Ennél többet tanár nem is várhat.” A magyar iskolákban nem lehet anyanyelvként tanítani a szlovákot - vallja Fibi Sándor (Somogyi Tibor felvétele)
