Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-27 / 276. szám

201 SPORT 2019. november 27. | www.ujszo.com Bénes László reméli, hogy a válogatottban is többet fog játszani Bénes László alapemberré vált a Mönchengladbach csapatában (Fotók: Bénes László képarchívuma) BŐD TITAN ILLA Ijesztő sérülés, gyors felépülés, szerződés­­hosszabbítás, listavezető pozíció a Bundesligában. Bénes László körül zajlik az élet. A doborgazi származású középpályással a Borussia Mönchengladbach remek szezonjáról és a válogatottbeli kilátásokról is beszélgettünk. Múlt héten három évvel meg­hosszabbította szerződését a Mönchengladbachhal, így 2024-ig kötelezte el magát a klubhoz. Mit jelent ez önnek? Nagyon örülök neki. Amikor ta­vasszal a másodosztályban szereplő Kidben voltam kölcsönjátékon, ak­kor is azt mondtam, az a célom, hogy rendszeresen játsszak, és fel legyek készülve arra, hogy a Bundesligában szerepeljek. Ez a szerződéshosszab­bítás ezért nagyon sokat jelent szá­momra. Boldog vagyok, hogy még minimum négy és fél évig a Bun­desliga egyik topcsapatában játsz­hatok. A szerződéshosszabbítások ál­talában azzal is járnak, hogy a klub jobb feltételeket kínál a játékos­nak. Ez az ön esetében is így volt? Igen, ha egy fiatal játékos hosszabbít, akkor jobb feltételeket kap. Ez természetesen nálam is így volt. A válogatottszünet előtti utolsó bajnokin, a brémaiak elleni meccsen ráijesztett a szurkolókra, mert nagyon csúnyának tűnő bo­kasérülést szenvedett. Mi történt? Amikor megrúgtak, pontosan az ideget találták el a bokámban. Még soha nem éreztem ilyesmit, azt hit­tem, nagyobb a baj. Két-három per­cig nem éreztem a lábam, nem is tud­tam rálépni, nagyon fura volt. Las­san, ahogy jött vissza az érzés a lá­bamba, már jobb volt, de sajnos nem tudtam ott lenni a válogatottban, mert annyira gyorsan nem jöttem rendbe. Múlt szerdán kezdtem el újra a csa­pattal edzeni, örülök, hogy az Union Berlin elleni bajnokin már ott lehet­tem a keretben. Ha nem is tarthatott a szlovák válogatottal, biztosan nézte a hor­vátországi és az azeriek elleni ha­zai Eb-selejtezőt. Hogyan látta ezeket a meccseket? Bíztam benne, hogy egyenes ágon továbbjutunk a csoportból, de ez saj­nos nem sikerült. Tudtuk, mi vár ránk Horvátországban, és hogy nyerni kellene Rijekában, hogy legyen esé­lyünk egyenesen kijutni az Eb-re. Az első félidőben minden úgy történt, ahogy eltervezte a csapat, de a má­sodik félidőben a horvátok jól kezd­tek, és végül fordítottak. A másik meccsen, Azerbajdzsán ellen hoztuk a kötelezőt. Már rögtön a meccs után lehetett tudni, hogy a Nemzetek Li­gája playoffjában Írországgal ját­szunk otthon, és ha nyerünk, akkor a bosnyák-északír párharc győztesé­hez utazunk. Úgy gondolom, tovább lehet innen jutni. Az írek elleni mér­kőzésnek szerintem nincs favoritja, nagyjából egy szinten van a két csa­pat, de számunkra előny, hogy ott­honjátszhatunk. A cél ugyanaz, mint az Eb-selejtezők előtt: kijutni az Európa-bajnokságra. Sokan úgy gondolják, főleg a Jordánia elleni felkészülési meccs óta, hogy önnek már stabilan kel­lene játszania a válogatottban, Pavel Hapaltól mégis csak epizód­­szerepeket kap. Hogyan érzi, mi­lyen a pozíciója a szövetségi kapi­tánynál? Egy játékosnak elsősorban az a dolga, hogy a klubjában jól szere­peljen, és ha ott jól teljesít, akkor van esélye a válogatottban is játszani. Örülök, hogy klubszinten most ilyen jól megy a játék, persze jobban örül­nék, ha több lehetőséget kapnék a válogatottban. Ez rajtam is, de nyil­ván az edzőn is múlik, remélem, hogy a következő meccseken már lehető­séghez fogok jutni. Beszélgetett valamikor hosszab­ban Hapallal arról, hogy milyen szerepet szán önnek a válogatott­ban, mennyire illik bele az ő kon­cepciójába? Beszéltünk már néhányszor erről. Régebben azt szokta mondani, ami­kor még nem nagyon játszottam Gladbachban, hogy először a klub­csapatomban kell rendszeresen pá­lyára lépnem, aztán lesz esélyem a válogatottban. Most, hogy már tény­leg elkezdtem rendszeresen szere­pelni a klubomban, reméltem, hogy többet fogok játszani a válogatott­ban is. Idáig ez nem így volt, de min­dent megteszek azért, hogy esélyt kapjak. Ez jogos érv lehetne, de Hapal­­nál is szerepelnek olyan játékosok, akik a klubjukban kevés lehetősé­get kapnak... Azt megértem, hogy akkor nem jutottam lehetőséghez a válogatott­ban, amikor a Gladbachban sem ját­szottam, mert hát fiatal játékos va­gyok, még nincs mögöttem annyi meccs. De most, hogy elsők va­gyunk a bajnokságban, megy a csa­patnak, nekem is, remélem, ez vál­tozni fog, és a válogatottban is el­­kezdekjátszani. A szezon előtt nem beszélt számszerű elvárásokról a klub­ban, azt mondta, meccsről meccs­re kell haladni. Azóta eltelt 12 for­duló, és a Mönchengladbach ve­zeti a bajnokságot. Mi a sikerük titka? A szezon előtt új edző érkezett, Marco Rose, akinek mindenki meg akarta mutatni, hogy helye van a kezdőben. Velem ugyanez volt a helyzet. Nagyon örültem, hogy mindjárt az első meccsen kaptam esélyt, amit ki is használtam. Boldog vagyok, hogy most már stabil játé­kosa vagyok a Gladbachnak, az pe­dig szuper érzés, hogy egy ilyen erős bajnokságban az első helyen va­gyunk. Tudjuk, hogy ez bármikor változhat, ne felejtsük el, hogy a me­zőnyben ott van a Bayem München, amely évről évre megnyeri a bajnok­ságot. De ahogy mondom is állan­dóan, a célunk mindig a következő meccset hozni, és minél tovább az első helyen maradni. A bajnokság elején az első há­rom meccsen egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség volt a mér­legük, azóta viszont kilenc mérkő­zésből csak kettőt veszítettek el, hetet megnyertek. A bajnokság kezdetekor még csak egy hónapja voltunk így együtt, az edzői stáb és a játékosok. Úgy ve­szem észre, hogy minél több meccset játszunk, annál inkább együtt van a csapat. Az erősségünk az individu­alitásban is rejlik, mert nagyon jó já­tékosaink vannak, de együtt, csapat­ként vagyunk a legerősebbek. Eddig négy gólpassznál jár a Bundesliga idei szezonjában, ezt hogyan értékeli? Egy támadó középpályásnak az is a feladata, hogy gólokat, gólpasszo­kat adjon. Gólt sajnos ebben a sze­zonban még nem sikerült rúgnom, de nem is az számít, ki rúgja a gólt, ha­nem az, hogy nyerjen a csapat. A Gladbach érdekelt az Európa­iigában is, és van esélye a tovább­jutásra, jelenleg a második helyen állnak a csoportban, 5 ponttal, az éllovas Basaksehirnek 7 pontja van, az AS Romának szintén 5, a Wolfsbergnek pedig 4. Az elmúlt szezonban azért küz­döttünk, hogy európai kupában sze­repelhessünk, sikerült is kiharcol­nunk az EL-t. Ha már ott vagyunk, akkor pedig mindenképpen a to­vábbjutás a cél. Fontos pontokat szereztünk a favorit rómaiak ellen, idegenben döntetleneztünk, otthon pedig legyőztük őket. Még két meccs vár ránk, mindenképp szeretnénk továbbjutni. Nagyon kiegyenlített a csoport, a Gladbach is egy meglepő hazai 4:0-s vereséggel indított a Wolfs­­berg ellen... A Wolfsberg meglepetéscsapat volt, szerintem sokan azt várták, hogy pontot sem szereznek a cso­portban. Vereséggel indultunk elle­nük, de a pofon jó volt arra, hogy a következő meccsre még jobban fel­készüljünk. Igaz, hogy a Basaksehir ellen sem tudtunk nyerni, de értékes pontot szereztünk, mert az utolsó percben lőttük az egyenlítő gólt. A hátralévő két mérkőzésünket még jó lenne megnyerni. Ha egy meccset kellene kiemel­nie az eddig szezonból, melyik volt a legemlékezetesebb? Szerintem mindenki ugyanúgy felelne a csapatból: az AS Roma el­leni hazai 2:1-es győzelem az EL- ben. A 95. percben rúgtuk a győztes gólt, nagyon kellett az a három pont. Rendkívül érzelemdús volt, három éve itt vagyok Gladbachban, de ilyen hangulatot, mint azon a meccsen volt, még soha nem éltem át. Az ilyen pillanatokért érdemes focizni. Nagyon örülök, hogy eb­ben a szezonban végre elkezdtem játszani, és az ilyen pillanatoknál is ott lehetek a pályán. A tizedik legértékesebb szlovákiai játékos A Transfermarkt oldal szerint Bénes László jelenleg a 10. legérté­kesebb szlovákiai futballista. A listát Skriniar vezeti (becsült értéke 60 millió euró), őt követi Lobotka (25 millió euró), Hamáík (18 millió euró), Duda (17 millió euró), Vavro (8 millió euró), Dúbravka (7 millió euró), Hroáovsky (6,5 millió euró), Kucka (5 millió euró) és Mák (4,5 millió euró), majd következik Bénes, akinek az értékét 4 millió euróra taksálják. A kiéli kölcsönjátéka idején másfél millió euróra becsülték az árát, de amióta stabil em­berré vált Mönchengladbachban, ez majdnem megháromszoro­zódott. „Nem is láttam ezt a hírt, és nem is foglalkozom ilyen infor-. mációkkal. Nekem az a dolgom, hogy napról napra fejlődjek, minél több meccset játsszak. Az csak plusz, ha egy ilyen listán ott tudok lenni" - mondta a doborgazi származású játékos. (bt) \ jó teljesítmény jutalma a szerződéshosszabbítás

Next

/
Thumbnails
Contents