Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-27 / 276. szám

KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA www.ujszo.com | 2019. november 27. Éke a régen híres városnak, a szászok lakta bányavidéknek SZÁSZI ZOLTÁN Messziről ormányát leeresztő elefántnak vélhető a Radzim hegy, ennek tövében van egy városka, Dobsina, németül Dobschau. Egykor szakmájuk és tudásuk miatt ideköltöző szászok telepítették. POBSINA/DOBI Bányászok, kohászok lakták, ők voltak az úgynevezett bulénerek, azok a németek, akik fél évezreden át egy nyelvi zárványként őrizték meg a szászországi német 14. szá­zadi változatát. Ma már elvétve ta­lálni egy-egy leszármazottjukat. Régi fénye is ugyancsak megkopott a bányavárosnak. Temploma tanús­kodik talán a legjobban a néhai gaz­dagságról. R6gi kápolnát rejtve A város keletkezésének idejét 1326-ra teszik a források, amikor szászországi telepesek a korponai jogok szerint kaptak itt kiváltságo­kat. Ez azt jelentette, hogy a bányá­szatból származó haszon kétharma­da a bányát művelőket illette, egy­­harmad részt kapott a földbirtokos. Minden bizonnyal ennek a kedvező elbírálásnak is köszönhető, hogy nagyon hamar egy igen jelentős bá­nyaváros alakult ki a Dobsina patak partján, a Szepes-Gömöri-érchegy­­ség szívében. Ahol eleinte nagy si­kerrel aranyat és ezüstöt, majd re­zet, higanyt, még később pedig vasércet és azbesztet bányásztak és dolgoztak fel a patak vizének erejét felhasználó hámorokban és a ko­hókban. A német ajkú lakosság már vala­mikor a 14. század első felében egy gótikus stílusú kápolnát építtetett, ezt Szent Valentin tiszteletére szentelték fel. A lakosság létszá­mának növekedése miatt aztán 1480-ban a már meglévő kápolna mellé egy sokszögzáródásos szen­télyű, egyhajós templom épült. A két építmény azonban a török hor­dák 1584-es, Dobsinát teljesen el­pusztító támadásakor tönkrement, s mivel a lakosság javát is elhurcolta a török, így az újjáépítés is sokáig váratott magára. Egészen 1641-ig, amikor az ismét megerősödő lakos­ság már az ágostai evangélikus hit­re áttérve belefogott temploma fel-Tájoló Dobsinát a Rozsnyó és Sztracena közti 67-es úton érhetjük el, a templom a 48.819/20.364 GPS-koor­­dinátáknál található. újításába. A templom ekkor már magába foglalta az átalakított Szent Valentin-kápolnát is. Minden való­színűség szerint a diadalív két ol­dalán és annak csúcsán megfestett freskók az 1480-as átépítéskor ké­szülhettek. 1727-ben történt meg az utolsó nagy léptékű átalakítás, ek­kor északon és délen mellékhajók­kal bővült a templom, alaprajza ke­reszt alakú lett. Ekkoriban kötötték össze a már álló harangtoronnyal a hajót. 1891-ben neogótikus stílus­ban, Benkó Károly tervei alapján alakították át utoljára, az eredeti építési stílusjegyeket kissé elmasz­kírozva. A 14. századi gótikáról ma csupán a szentély elemei, egy korábban be­falazott, mára feltárt mérműves ab­lak és a freskók tanúskodnak. Az eredeti szépségükben feltárt festmé­nyeken Szűz Mária megkoronázá­sának ábrázolását, mandorla formá­ban megfestett Pantokrátor Krisztus részleteit és a kereszthalál téma megörökítésének részleteit találjuk. A templom felújítása lassan ugyan, de biztosan halad. Dobsina lakos­ságának túlnyomó részét egészen a 19. század végéig német ajkú, ágostai evangélikus vallású polgá­rok alkották, akik a buléner nyelvet beszélték, ők még tudtak áldozni a szent hely karbantartására. A német ajkú lakosság mára már szinte tel­jesen eltűnt az egykor nagy múltú bányavárosból. Ahol most sok, szebb napot is látott polgárházon a szembeötlő gondatlanság, ápolat­­lanság, gazdátlanság mutatkozik meg. Sajnos a templomon is meg­látszik a hívek csekély száma. Van viszont egy igen figyelemreméltó különlegessége. Német kutatók érdeklődtek a templom diadalívének freskója iránt (A szerző felvétele) 117 „Germánja prófótanője" Dobsina ágostai evangélikus templomának kutatása évek óta fo­lyamatos, németországi kutatók is jártak már itt. Őket a diadalívnek az egyik oldalán megtalált freskó kü­lönösen érdekelte. Az, amelyiken Bingeni Szent Hildegárd, a neves német misztikus, természettudós, zeneszerző, költő, drámaíró, orvos apátnő képmását örökítette meg a freskófestő mester, amint éppen egy pergamentekercsre ír. Ez a szent életű asszony 1098-ban született és 1179-ben hunyt el, né­met nyelvterületen igen nagy népszerűségnek örvendő szent, vi­szont azon túl igen ritkán ábrázolt alak. Érdemes róla azt tudni, hogy a szegényeket és betegeket istápoló apátnő kolostorát messzi tájakról is meglátogatták. Híres volt gyógynö­vénykertje, és igen nagy sikerrel gyógyított. Hogy nem volt akármi­lyen egyéniség, azt az is a tanúsítja, hogy élete utolsó évében a saját egy­háza kitagadta, emiatt a kolostorá­ban nem lehetett harangozni, elvit­ték az oltárt szentséget is onnan, mert kemény véleménye volt az ellenpá­pát állító Barbarossa Frigyesről. Hildegárd halála után a nép több­szöri zarándoklatot tartott síijához, ahol csodás gyógyulások történtek a krónikák leírása szerint. A szent misztikus tiszteletét magukkal hozó szász bányászok pedig fontosnak tartották személyét megörökíttetni pompás, szép templomukban. Amelyre most már ráfér az alapos renoválás. 2019. november 26. A nyomozó arca Hegyétei a legjobb hazai meghitt legyen a karácsony Már aki kapcsolatba került vele. Roman Kvasnica, korábban Maiina Hedvig, most a meggyilkolt Martina Kusnírová édesanyjának ügyvédje a kezdetektől arra kéne a szlovákiai nyilvánosságot, hogy bízzon a nyomozó rendőrökben, s legyen türelemmel. Most hogy az ügyészség vádat emelt, ugyanilyen bizalmat kér a bíróság számára. Azt mondja, hinnünk kell abban, hogy elíté­lik a bűnösöket, ugyanakkor figyelmeztet, hogy a társadalmi változásokhoz ez még mindig nem elég. De miért határolódott el világosan Kvasnica már , évekkel ezelőtt Kocnertói? Hitelesnek tartja-e a sajtóban megjelent Three­­ma-üzeneteket? Biztosra vehetjük, hogy ő volt a végső megrendelő? ► Ott jártunk: Rézsas, ösrádiók és gasztrokülönlegességek Királyhelmecen ifkösság le függéseiről Keresse a Vasárnap legújabb számát az újságárusoknál! Vásárnál}

Next

/
Thumbnails
Contents