Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-05 / 257. szám
12 PREMIER LEAGUE FOCITIPP ■ 2019. NOVEMBER 5. www.ujszo.com Minden idők legjobb szabályváltoztatása A PL sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a VAR-t - volt ez már így A Premier League 11. fordulójában ismét a középpontba került a VAR. A Liverpool 1-0-s hátrányban futballozott az Aston Villa ellen, mikor Roberto Firmino gólt szerzett. A játékvezető a VAR elemzése után nem adta meg a találatot, de centiken múlt az eset, sőt a közösségi médiában a meccs után olyan felvétel kezdett terjedni, mely szerint a játékvezetői csapat manipulálta a rendszert Vélhetően ez nem igaz, az viszont biztos, hogy egyre többen támadják és ellenzik a VAR-t. Legalább annyian, mint a Premier League hajnalán bevezetett, a hazaadást eltörlő szabályt. Michael Cox hamarosan magyarul is megjelenő könyve, a Mixer (Daráló) segítségével elevenítjük fel az utolsó, a futball egészét átalakító szabályváltozás kezdeti napjait. A Premier League-re koncentráló sporttörténetírásra válaszul sokan mondják, hogy „a futballt nem 1992-ben találták fel”, pedig a sportág modern korszaka valóban ebben az évben született. A játék új, izgalmas, az addigiaknál sokkal szórakoztatóbb időszaka kezdődött ekkor, e fordulópont után a sportág gyorsabb és technikásabb lett. Csakhogy ennek semmi, de semmi köze a Premier League létrehozatalához. Az időhúzás a futball halála A hazaadást eltörlő szabály 1992- es bevezetése alapjaiban változtatta meg a focit. Az 1925-ös lesszabálymódosítás óta - amikor már nem három, hanem csak két ellenfélnek kellett a támadó és a kapu között tartózkodnia, hogy ne legyen les - nem volt olyan szabálymódosítás, amely ekkora fejlődést eredményezett volna a világ legnépszerűbb sportjában. A Premier League-érában még voltak kisebb változtatások, például a lesszabály értelmezésében, a szabálytalan szerelési kísérletek büntetésének szigorításában és a kirúgások elvégzésével kapcsolatban, de a vízválasztó az 1992-es év volt. A módosításnak jó oka volt. Korábban az előnyben lévő csapat dühítő módon húzhatta az időt; a kapus kigurította a labdát a védőnek, az megvárta, amíg az ellenfél megtámadja, majd visszapasszolt a kapusnak, aki felvette a labdát, és elölről kezdte az egészet. Ez elképesztően unalmassá tette a játékot, iíKv Premier fj0 League ráadásul visszatekintve felfoghatatlan, hogy miképpen sikerülhetett bárkinek is megfordítania egy meccs állását. Erre a Rangers és a Dinamo Kijev 1987-es összecsapásának utolsó perceiben találunk nagyszerű példát a Bajnokcsapatok Európa-kupája első fordulójában. A Rangers 2—1-re vezetett összesítésben, és támadás közben, amikor az ellenfél térfelének közepén álló Graeme Souness kapott labdát, ő azonnal megfordult, és 65 méterről hazapasszolt Chris Woods kapusnak. A hátrafelé irányuló játék a kiábrándító 1990-es világbajnokságon olyan feltűnővé vált, hogy már a FIFA-nál is úgy érezték, közbe kell avatkozniuk. A szabálymódosítás két évvel később, a Premier League megalakulásakor lépett érvénybe. Az ívelgetős foci kora jön! Volt néhány menedzser, például a Luton Townnál dolgozó David Pleat, aki úgy vélte, hogy a változtatás a játék javát szolgálja, de az első osztályú klubok edzőinek többsége, köztük az előző két év győztesei, nem értettek egyet vele. „Nem hiszem, hogy ezzel javulna a játék színvonala” - panaszkodott az Arsenal trénere, George Graham. Howard Wilkinson pedig, aki a Premier Leaguekorszak előtti utolsó idényben, 1991/1992-ben bajnokot csinált a Leeds Unitedből, úgy vélte, hogy az új szabályok az ívelgetős focinak kedveznek: „Javítani akarták a játékot, de ezzel a kísérlettel pont az ellenkezőjét érték el. Az új szabály égi áldás az ívelgetős focit kedvelő edzőknek”. Azt jósolta, hogy ettől kezdve a csapatok egyeden célja az lesz, hogy hosszú előre ívelésekkel mielőbb az ellenfél mögé juttassák a labdát — mindezt úgy, hogy még egy „kapusvédőt” is kijelölnek, akinek az lesz a dolga, hogy lesen lődörögve megpróbálja elcsípni a hátrapasszokat. ,A FIFA akaratlanul is az ívelgetős focinak kedvez. Azt gondolnánk, hogy az új szabály csak egy őrült, tudományos rémálom, de nem. A futball urainak köszönhetően ez a valóság.” Wilkinson véleményét, amely szerint az új szabálynak köszönhetően az egydimenziós foci fog elterjedni, sok kollégája osztotta. Nem repült a teáscsésze - nem repült Schmeichel sem Peter Schmeichelnek egyszer akadt komolyabb összetűzése Fergusonnal a labdaelrúgás miatt. 1994 januárjában a Manchester United 3-O-ra vezetett a Liverpool ellen az Anflelden, de végül eladta az előnyét és a meccs 3-3-as döntetlennel végződött. A mérkőzés után Ferguson érthető módon dühöngött, de meglepő módon nem a mezőnyjátékosokat, hanem Schmeichelt vette elő, aki folyamatosan a pálya közepére rugdosta a labdákat, ahol Neil Ruddock volt az úr fejjel, az általa lebólintott labdákból pedig a Liverpool azonnal visszatámadhatott. Schmeichelnek természetesen nem tetszett a kritika, és amikor Ferguson megfenyegette, hogy hozzávág egy csésze teát, a kapus válogatott szitkokkal válaszolt, nem sokkal később pedig felhívta az ügynökét, és követelte, hogy azonnal keressen neki új csapatot. Ferguson másnap behívatta az irodájába, és közölte vele, hogy ki van rúgva. A dán végül a menedzsertől és a csapattársaktól is bocsánatot kért, Ferguson megváltoztatta a döntését, Schmeichel további öt évig védte a United kapuját, és 1999-ben csapatkapitányként ő emelte fel a Bajnokok Ligája-trófeát. De Schmeichel soha nem szabadult meg a rúgótechnikája hibáitól. Az 1998-as FA-kupában otthon és idegenben is óriásit hibázott a kiesés elkerüléséért küzdő Barnsley ellen, Ha számításba vesszük a dán válogatott színeiben elért sikereit, valamint a rúgótechnikával való örök küzdelmét, tiszteletreméltó, hogy a személyes szempontjait félretéve, ki tudta mondani: „a hazaadás eltörlése minden idők legjobb változtatása - az egész játék megváltozott tőle". A kétlábas védő aranyat ér Hamarosan számos közvetett hatás is mutatkozott. A csapatok egyre inkább igyekeztek előrehúzódni, hogy hibákra kényszerítsék a védőket, az edzőknek pedig nem kellett fojtogatóan agresszív védelmet szervezniük, mert ha nem akartak bajba kerülni, akkor a leghátul lévő területre is figyelniük kellett. Ez azt eredményezte, hogy a játék kiszélesedett, és több hely maradt a középpályán. A legnagyobb változást azonban a játék felgyorsulása jelentette. Korábban a játékosoknak volt idejük pihenni, amíg a kapus tartotta a labdát, de a hazaadás eltörlése után gyakorlatilag nem volt megállás. A Premier League első éveinek az volt az egyik leggyakoribb jelenete, hogy a védők a feléjük ívelt labdát az oldalvonalon kívülre rúgták - épp ahogy Wilkinson megjósolta. „Mindig azt mondtam a játékosoknak, hogy ha kételkednek magukban, rúgják ki a labdát taccsra - magyarázta Bobby Gould, a Coventry menedzsere. - Ne hülyéskedjenek, célozzák meg a tribün
