Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-23 / 273. szám
www.ujszo.com | 2019. november 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 November februárra Hol van az értelmes, ellenzéki alternatíva? T úl vagyunk a bársonyos forradalom kerek évfordulójának megünneplésén, alaposan megünnepelte a politikum is, ami persze érthető: minden mai politikus november 17-ének köszönheti, hogy most ott van, ahol, akármit is gondol 89- ről. Köztük azok is, akik saját bevallásuk szerint észre sem vették a rendszerváltást. Szóval már nem egy párt uralkodik itt, örök időkre... Persze egy párt már elég régóta uralkodik itt, de legalább nem az orosz tankoknak köszönheti ezt. Hanem a választói akaratnak. Vagy a nemakarásnak... Kínálkozik egy rendszerváltási párhuzam a 2020-as parlamenti választással. A „vezető erő”, a Smer egyre gyengül, készpénznek vehetnénk a kormányváltást, a probléma, hogy nem látszik elég meggyőző alternatíva az ellenzéki oldalon. És hogy a helyzet még bonyolultabb, vagy inkább deprimálóbb legyen, nem elég meggyőző alternatívából van kettő is, illetve három - a harmadik az a szélsőséges, rendszerellenes erők „nemzeti frontja”, amely továbbra is erős és ambiciózus, Kotlebáék vezetik, Harabin pedig szekundál nekik. Hogy nem léptek koalícióra...? Sőt, produkáltak ketten egy kuriózumszámba menő, mulatságos sajtótájékoztatót, minek láttán sokan megkönnyebbültek. Csakhogy a demokratikus ellenzéki tábornak is sikerült hasonló előadást tartania: tárgyaltak a „kiskoalíciótól” a „nagykoalícióig” mindenfajta szövetségről, három, négy, öt részt vevő párttal, hogy aztán Andrej Kiska volt köztársasági elnök zsákutcába vigye az egészet. Egyrészt az ötpárti (ami tulajdonképpen hat) ellenzéki koalícióról szőtt elképzelése nem tűnt sem reálisnak, sem hatékonynak. A PS/Spolu, a Za l’udí, a KDH, az OEaNO és az SaS rendkívül széles és még inkább vegyes koalíció lenne, és egyáltalán nem biztos, hogy többen szavaznának rá, mint külön-külön a koalíciót alkotó pártokra. Ebből a szempontból talán nem is baj, hogy nem jött létre az úgynevezett Változás Blokkja. Csakhogy van itt két dolog, amit nem szabad alábecsülni, az első az ellenzéki szavazatok elveszése. Jelenleg az ötszázalékos bejutási küszöbön táncol az SaS, bár Sulik nagy túlélő és a párt feltehetően bejut a parlamentbe. Nincs teljesen biztonságban az OEaNO és a KDH sem, de azért várhatóan átugorj ák a küszöböt. A másik gond, hogy nincs olyan erős ellenzéki tömörülés, amely megelőzné a Smert és kormányalakítási tárgyalásokat kezdhetne. Trubanék és Kiskáék sem rendelkeznek ekkora támogatottsággal, és talán az is hiányzik belőlük, ami harminc éve a rendszerváltó politikusokban megvolt. Annak ellenére, hogy tapasztalatlanok voltak, a maguk emberi hibáival, egyéni ambícióikkal és és saját határaikkal, de mégis összekötötte őket a felelősségérzet, az elszántság és a vágy, hogy mindenáron meg kell változtatni az addigi rendszert. Végül a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a kezdeti 10 százalékról néhány hónap alatt 29-re dolgozta fel magát és megnyerte a választást. Talán most is kínálkozik még „más, értelmes alternatíva”, és van még pár napnyi idő. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa LÓK; MENY Blokkolták Kiska tervét (Lubomír Kotrha karikatúrája) Az űrre is kiterjedő, csillagászati összegű fegyverkezést hirdetett Putyin Az orosz elnök szerint már így is egy lépéssel előrébb járnak, mint a többi katonai hatalom, de ez nem elég. Rövid időn belül 70 százalékra kell növelni és ezen a szinten tartani a korszerű fegyverek arányát az orosz hadseregnél és flottánál -jelentette ki tegnap Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök emellett hangsúlyozta, a hadászati nukleáris erők kulcsszerepet játszanak az agresszor feltartóztatásában és az erőegyensúly fenntartásában, ezért itt az aránynak még magasabbnak kell lennie. Putyin szerint az orosz fegyveres erők egyes eszközei már most is évekkel a külföldi megfelelőik előtt járnak, a modem fegyverek aránya pedig már meghaladja a 68 százalékot. Azt is bejelentette, hogy 2020- ban megkezdődik a 2033-ig szóló állami fegyverkezési program, melynek célja „a fegyverek és a technika minőségi és mennyiségi mutatóinak növelése”. „Nagy pontosságú, kórszerű és perspektivikus fegyvertípusokról, valamint légvédelmi és űrvédelmi eszközökről van szó” - hangoztatta, hozzátéve, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazását is figyelembe fogják venni, növelik a felderítő és csapásmérő drónok, a lézer- és hiperszonikus rendszerek, a harctéri robotizált komplexumok és az új műszaki elveken alapuló fegyverek gyártását. Fontosnak nevezte, hogy az orosz fegyveres erőket a tudomány és a technikai legújabb vívmányaival szereljék fel, és megismételte, hogy Oroszországnak mára sikerült egy lépéssel megelőznie a világ többi katonai hatalmát, „ami ritka a legújabb kori történelemben”. A jelenlegi, 2018 és 2027 közötti időszakra érvényes, tavaly januárban elfogadott állami fegyverkezési program 20 ezer milliárd rubeles költségvetéssel számol, amelyből 19 ezermilliárd rubelt fegyverek beszerzésére, javítására és fejlesztésére, ezer milliárdot pedig infrastruktúrafejlesztésre kell fordítani (1 euró körülbelül 70 rubel). Az RBK orosz gazdasági napilap szerint ebből a keretből zajlik az Sz— 500-as légvédelmi rendszer, valamint a Szármát és a Rubezs interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztése, továbbá a Topol rakétarendszer Jarszra való cserélése. (MTI) Paff a futballtükörben SZOM BATHY PÁL A magyar labdarúgó-válogatottelbukta az Eb-selejtezőt, de pótvizsgákra mehet a bőkezű UEFA-szisztéma (senkit sem hagyunk az út szélén) jóvoltából. A kudarc megint megmutatta az egekből mélybe zuhanó magyar futballhangulat realizmustól független hullámzását. Hm, perverz egy fütballeste volt nemzeti érzéssel telítődött magyar fociultrák számára Cardiffban: 0:1 után ugyanis éppen azért kellett hajszolni a csapatot, hogy Szlovákia jusson ki az Eb-re. Aztán 0:2 lett a vége, Wales ment tovább, mi újabb esélyeket kapunk Bulgária, majd Izland/Románia ellen. A magyar közvélemény pedig megrendült, az álmodozó szurkolók, a fogadkozó játékosok földet értek, gonosz kísérőnk, Realitás úr ismét integet. „Száll, száll, száll az ének/ Őszintének lenni vétek” (Republic) A magyar futball jellemzője évtizedek óta a bizakodás-lelkesedésösszeomlás-őijöngés spirál. A nagy tornák selejtezösorozataiban nekünk évente minimum 2-3 „év mérkőzése”, „sorsdöntő csata” szokott lenni. Egy metanyelv alakult ki, ahol a felülről jövő politikai akarat, bőkezű támogatás, meg az alulról érkező szurkolói vágyakozás szendvicsében összelapul a valóság. „Biztos vagyok benne, hogy Walesből 3 ponttal jövünk haza.” (Dzsudzsák Balázs, a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya az Uruguay elleni vereség után) Csakhogy az überférfiasan megfogadkozott ki-ki meccs helyett szintkülönbség egy meglehetősen érdektelen, átlagos európai középcsapat ellen, amelyik ravasz taktikával nem tett mást, mint hagyta a magyarokat játszani, hadd hibázzanak. „Nem szeretek veszíteni, amikor kikapok, akkor is máshogy szeretnék kikapni. Mindenkinek fel kell fognia Magyarországon, hogy képességbeli hiányok vannak.” (Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a Wales elleni vereség után) A magyar futball olasz szövetségi kapitánya vívódó, egyenes embernek tűnik, aki edzőként derék iparos. Ezúttal kimondta azt, amit messziről jött magyarként már Dárdai Pál is megtett: kevesek vagyunk, tehát mindig szerényen kell gyűjtögetnünk pontjainkat, a könnyebben tanulható fegyelmezett védekezésre alapozva, a többi légvár. „Ne feledkezzünk meg arról, a sorsolással eddig szerencsénk volt. A horvátok a 2018-as világbajnokságon felemésztették lelki tartalékaikat, idő kell nekik, mire teljes erőbedobással képesek lesznek küzdeni. A walesiek nagyon hosszú és fárasztó idény után érkeztek Budapestre, ők fizikálisán voltak kimerülve. Ezzel szemben ezen az őszön hétről hétre egyre jobban formába lendülnek a topligákban szereplő horvát, walesi és persze szlovák játékosok.” (Marco Rossi 2019. augusztus 10-én) A kapitány tehát már a nyáron látta a korlátáinkat, naná. Csak az a fránya csodaváró hangulat, mellé egy pazar, új nemzeti stadion átadásával. Közben az utánpótlásunk nem értékesít játékosokat a nemzetközi élvonalba, tehát nincsen kas, de az ernyő fenn. Százcsapatos Eb-részvétel álma ide, ezercsapatos vb-kijutás reménye oda, alapvetően talán mégis azt kéne eldönteni, mivégre is vannak az utánpótlásképző fociakadémiák; esetleg választani kellene két lehetőség közül, hogy aztán a kijelölt iránynak rendeljenek alá minden szabályzót, ösztönzőt és számonkérést, természetesen normális piaci versenylégkörben, állami babi^sgatás helyett: 1. neveljenek az akadémiák évente/ciklusonként meghatározott számú játékost külföldi eladásra, meghatározott összegben és meghatározott szintű erős ligákba; 2. neveljenek az akadémiák tömegesen 17-20 éves labdarúgókat a hazai NBI klubjai/csapatai számára, hogy a magyar bajnokságot így elárasszák a magyar fiatalok;- ha pedig egyik se megy észszerű határidőn belül, abból mi következik? Ehhez képest a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat új állami sportakadémiai rendszer kidolgozását kezdeményezi futballban, kézi- és kosárlabdában. Ti urak, ti vélsz Eb-k, ez most mi? A meglévő akadémiai rendszer alkalmatlanságának beismerése vagy a tempó fokozása, helyben járva? Paff, a bűvös sárkány senkitől se félt, Alomország tengerpartján játékok közt élt. FIGYELŐ Hatás nélküli, kínosan amatőr Budapesten átadták a Lovas István-sajtódíjat, Szakács Árpád, a Magyar Nemzet újságírója kapta, ám meglehetősen kritikusan fogalmazott a kormányközeli alkotók és művészek teljesítményéről. „Miközben a másik oldal forradalmi narratívában él, addig a saját, tízmilliárdokkal megtámogatott köreink a legjobb esetben is minden hatás nélküli, kínosan amatőr látszatcselekvéssel próbálják elfedni a semmittevést -hangoztatta a súlyos szavakat Szakács a Magyar Nemzet tudósítása szerint. A tudósításból ugyanakkor nem derülnek ki további részletek, például az, hogy hogy pontosan kikre gondolt Szakács. O egyébként annak a Magyar Időkben megjelent cikksorozatnak a szerzője, amely támadást indított a „balliberális kulturális dominancia” ellen. Ennek annyi eredménye bizonyosan lett, hogy a jobboldali Prőhle Gergelynek el kellett hagynia a Petőfi Irodalmi Múzeumot, hogy helyét Demeter Szilárd vegye át. (24.hu)
