Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-20 / 270. szám

Love story és fejlődésregény Az iskolában Connell és Marianne szinte kerülik egy­mást. Conell igazi közösségi ember, az iskolai focicsapat sztárja, Marianne magá­nyos, visszahúzódó lány. Amikor Connell elmegy a Marianne-ék házában dol­gozó édesanyjáért, különös, megmásíthatadan vonzalom támad a két tinédzser között, amelyet eltökélten titkolnak. Érettségi után mindketten ugyanarra az egyetemre jelentkeznek, és megfor­dul a helyzetük: Marianne érzi úgy, hogy megtalálta a helyét, elfogadják, míg reménytelen vidékisége miatt Connell veszti el lába alól a talajt. A fiatalok a kihívások, traumák ellenére a későbbi években sem sodródnak el egymás mellől. Kapcsola­tuk egyre összetettebbé és ellentmondásosabbá válik, kimondatlan feszültségekkel telítődik. Love story? Fejlődésregény? Sally Rooney szűkszavú, visz­­szafogott prózájában briliáns pszichológiai érzékkel, olykor kegyeden, máskor gyengéd jelenetekben mutatja be az ír vidéki kisvárosból származó, eltérő vagyoni helyzetű két fiatal társadalmi beágya­zottságát, családi hátterét és baráti körét. Sally Rooney (1991) Dublinban él. A Normális emberek a második regénye, amelyet jelölték a 2018-as Man Booker-díjra, elnyerte a legjobb regénynek járó Costa-díjat, a Times pedig az év könyvének választotta. A közeljövőben valószínűleg még sokat fogunk hallani róla, hiszen a BBC 12 részes minisorozatot forgat a best­seller alapján. A bemutató 2020-ban várható, a két főszerepet pedig a Világok harcából ismert Daisy Edgar- Jones, valamint a friss felfe­dezett Paul Mescal játssza. A rendezést az Oscar-jelölt Lenny Abrahamson (Room, The Litde Stranger, Frank) és az Oscar-díjas Hettie McDonald (Howard’s End) vállalta. Sally Rooney részt vett a forgatókönyv meg­írásában, és producerként is szerepet vállalt a forgatásban. Sally Rooney: Normális emberek 21. Század Kiadó, 2019 301 oldal Róma, az örök város A november közepétől márciusig tartó időszak meglehetősen ve­szélyes az utazóra nézve. Ám ha mégis decemberre időzítjük római látogatásunkat, részesei lehetünk például a szaturnáliának. Szatur­nusz, a földművelés istene és a téli napforduló ünnepe hatalmas lakomával indul a Fórumon, amelyen bárki részt vehet. A boltok bezárnak, a házakat örökzöld borostyánnal díszítik, az emberek laza öltözetbe bújnak, megajándékozzák egymást, szerencsejátéko­kat játszanak... Feltéve, hogy Kr. u. 200 körül járunk. Philip Matyszak brit történész szellemes­komoly útikönyvében a császárkori Rómába vezet el bennünket. A hét dombon épült városba, amely a civilizált világ közepe, és ebben a pillanatban a Föld népességének negyede felett uralkodik. Nem véleden hát, hogy mindenki lámi szeretné. Az utókor is, amelynek majd' kétezer év távlatából két le­hetősége van: vagy a megmaradt emlékeket, romokat járja végig, vagy szépen hátradől, felpolcolja a lábát - és fejben indul úrnak. Minden út Rómába vezet Az Antik Róma napi öt dena­­riusból című kötet játékosan és okosan követi a műfaji szabályo­kat: strukturált, jól használható útikalauz a városhoz, bemutatja az alapvető topográfiát és a legfonto­sabb látnivalókat (templomokat, szentélyeket, középületeket, köz­tereket, emlékműveket, fürdőket, császári rezidenciákat); praktikus információk tömegével látja el az utazót, mi mindent érdemes figye­lembe venni az utazás, a szállás­­keresés során, tanácsokat ad, hol és hogyan érdemes pénzt váltani, vásárolni, enni-inni, szórakozni; emellett pedig működő-élő rend­szerként mutatja be a római tár­sadalmat, olyan háttérismeretet és értelmezést kínál, amely megköny­­nyíti a rómaiakkal való érintkezést, az ügyeink intézését, és segít a kul­turális félreértések elkerülésében. Nagyon is szükségünk lesz erre, mert a császárkori Róma kétarcú­sága, a kulturáltság és a kegyet­lenség ellentéte megdöbbentheti a messziről érkezett utazót. Már említettük, hogy a város a civi­lizált világ közepe, a civilizáció egyik alapismérve pedig az, hogy mindenre van szabály, vagy ha az nincs, legalábbis bevett gyakorlat. Ennek egyik intő példájával rög­tön a város határában találkozunk. Tegyük fel, jó tempóban haladunk a Via Appián (valószínűleg a ma­gunk lábán, hiszen az úthálóza­tot, amelynek tartósságát olykor még a 21. század is irigykedve emlegeti, elsősorban a gyalogosok használják - a lovakat nemigen patkolják, a kocsik felfüggesztése, tengelye kezdetleges, így ezekkel biztonsági okokból inkább az út mellett közlekednek, ha muszáj). Érezzük, hogy közeledünk: már feltűntek a monumentális vízve­zetékek, megbámultuk a gazdag rómaiak külvárosi villáit, majd valóságos nekropoliszon haladunk át (erre is van szabály: Rómában csupán a legelőkelőbbeket, pl. a császárokat, a Vesta-szüzeket és a Valeriusokat illeti meg az a ki­váltság, hogy a városhatáron belül temetkezzenek). És igen: végre elérjük pomeriumot, ezt a szabá­lyosan lerakott kis fehér kövekkel jelzett vonalat, amelyet még Ro­mulus húzott az ekéjével, s ame­lyet ádépve bizton mondhatjuk, megérkeztünk. Azonban mielőtt megtennénk az utolsó lépéseket, sírás és nyöszörgés üti meg a fülün­ket. Azok a csecsemők hevernek itt, akiket rés vacantesként (olyan dolgok, amelyek tulajdonjogáról lemondott a tulajdonos) kiraktak a szüleik. Vagy azért, mert fogya­tékkal születtek, vagy mert lányok, és a család nem bírna eltartani még egy haszontalan családtagot. Aki erre jár, válogathat közülük: haza­vihet belőlük adoptált gyereknek, házi kedvencnek, rabszolgának... Mindenki szégyenkezik e gyakor­lat miatt, de a nagy többség tudo­másul veszi, hogy ilyen az élet. Rómában élj úgy, mint a rómaiak A család és annak tükrében a tu­lajdonjog fogalmának megértése szintén hasznos lehet, ha bele­csöppennénk egy római háztartás Philip Matyszak (1958) Brit történész, publicista. Oxfordban doktorált római történelemből, az utóbbi évek­ben a Cambridge-i Egyetemen - vezet kurzusokat. Számos tudomány-népszerű­sítő, ismeretterjesztő könyv szerzője, feldolgozta egyebek mellett a római légionáriusok mindennapjait, a görög-római mondákat, de külön kötetet szentelt például a botrányos antik pletykák, álhírek, elferdített tények, vulgáris tréfák kultúrájának is. Az Antik Róma napi öt denariusból eddig 14 nyelven jelent meg. PHILIP MATYSZAK ANTIK RÓMA NAPI ÖT DFNARIIJSRÓI A sorozat további kötetei • Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából • Charles FitzRoy: A szultán Isztambulja napi öt kurusból • Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból • Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból • Donald P. Ryan: Ókori Egyiptom napi öt debenből mindennapjaiba. Erre leginkább akkor van esélyünk, ha eleve va­laki vendégeként érkeztünk a vá­rosba - egyébként legfeljebb arra számíthatunk, hogy meghívnak egy-két lakomára, ahol furcsa eg­zotikumként szórakoztathatjuk a házigazdát és válogatott baráti körét (miközben ínyencségként esedeg tejen hizlalt kövér csigákat raknak elénk). A római család patriarchális, a csa­ládfőnek éppen annyi hatalma van a családtagjai, mint a rabszolgái'fe­lett. Konkrétan, ősi törvény, hogy akár rabszolgának is eladhatja a fiát - igaz, legfeljebb háromszor. Ez a családfői hatalom soha nem szűnik meg, tehát elvben még egy hatvan­éves férfi is teljes engedelmességgel tartozik a nyolcvanéves apjának, nincs magánvagyona sem. (Azért ide kívánkozik a megjegyzés, hogy a várható élettartam 30 év körül mozog.) Érdemes tudnunk azt is, hogy a család meglehetősen tág fo­galom: beletartoznak az vér szerinti rokonok és a törvény szerint függők is. Például viszonylag bevett gya­korlat, hogy a családfő egy idő után felszabadítja a hasznos, jó szolgáló rabszolgáját, aki ezután a család ju­nior tagjának számít. Ne legyünk lekezelők, ha kapcsolatba kerülünk egy ilyen szabadossal: könnyen le­het, hogy vendéglátónk bizalmasa, és azt is tudnunk kell, hogy ide­genként alatta állunk a társadalmi hierarchiában. Rómát látni és meghalni Matyszak lelkes és rutinos ide­genvezető: pontosan tudja, mi az, amit a messziről jött turista bizto­san látni szereme, hol kezd lankad­ni a figyelme, mikor kell egy ellazí­tó vagy épp felrázó apró anekdota, pletyka, kikacsintás, és hol lehet közbeiktatni egy-egy tudós is­meretmorzsát. Hát persze, hogy bőven és színesen mesél a Co­losseumról és a gladiátorokról, a Circus Maximusról és a kocsihajtó versenyekről, a válogatott mód­szerekkel végrehajtott, gyakorlati­lag szórakoztató műsorként tálalt nyilvános kivégzésekről - végül is, minden látogatóban munkál a bizarr kíváncsiság, az meg egyé­ni lelkiismereti kérdés, ki-ki részt vesz-e valamelyik eseményen. Az­tán egy apró pihenőt tartva azt is elmondja: igen, igaz, egyrészt ez egy kenyéren és cirkuszon alapu­ló kultúra, másrészt viszont, leg­alábbis ami a drasztikus ítéleteket illeti, lássuk be, ott, ahol az állam megalkotja a jogrendet és biztosít­ja a közrendet, de a közbiztonság fenntartását áthárítja a polgáraira (nincs rendőrség), a büntetések visszatartó ereje nagyon is fontos tényező. Ha pedig nem bírjuk a vérszagot, látogassunk el a Panthe­­onba, és csodáljuk meg felemelő, időtálló szépségét... Illusztrációk, térképek, hasznos kis adattárak, az elmondottakat jól illusztráló idézetek színesítik bédekkerünket, amelynek vizu­ális megjelenésére is érezhetően figyelmet fordítottak. A magyar szövegváltozat némileg gondosabb szerkesztése azért jól jött volna (az itt-ott csikorgó mondatszerkezet, a helyenként bizonytalan történelmi terminológia vagy az olyan fura anakronizmusok, mint például hogy Romulus felszállt a menny­be, talán kivédhető lenne) - főleg annak tükrében, hogy ez már a kö­tet második, új köntösbe bújtatott kiadása. De ne akarjunk sokat. Az Antik Róma napi öt denariusból pontosan teszi a dolgát: mikor a végére érünk, úgy érezzük, tudunk valamit az örök városról - és még többet tudni szeretnénk. Almási Sára Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból Scolar Kiadó, 2019 (második kiadás) 144 oldal » Hasznos kifejezések Este juxtim caupona? Van a közelben taverna? Vinum bellum iucundumque est, séd animo corporeque caret Finom bor, de nincs karaktere és mélysége. In hac tunica obesa videbor? Kövérnek tűnök ebben a tunikában? Noli me vocare, ego te vocabo. Ne hívj, majd én hívlak. Non me rape si tibi placet! Kérem, ne raboljon ki! Rés Romáé cognosso. Tudok néhány dolgot Rómáról. A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. Reklámmenedzser: Turza Kata - 0918 631 884. E-mail: ujszo@ujszo.com . Címlapkép: Shutterstock. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Új Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.

Next

/
Thumbnails
Contents