Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-16 / 267. szám

8 I KULTÚRA 2019. november 16.1 www.ujszo.com Irodalmi díjeső a 14. Őszi írófesztiválon Bárczi Zsófia kapta a Tálamon Alfonz-díjat. Az elismerést Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke adta át. (Somogyi Tibor felvételei) ÖSSZEFOGLALÓ Gúta. A Szlovákiai Magyar írók Társasága történetében még nem fordult elő, hogy valamennyi éves díját egyszerre adja át a szervezet. A Gútán rendezett 14. őszi írófesztivál keretében csütörtökön hatan vehettek át elismeréseket műveikért. A díjátadó gyászos hangulatban kezdődött, mivel az Arany Opus elnevezésű jeligés pályázat nem si­került valami fényesen. A beküldött versek színvonalának illusztrálása­képpen az egyik zsűritag, Hizsnyai Zoltán költő, szerkesztő felolvasott egy elrettentő példát, persze a szerző nevének elhallgatásával. Mivel erre a pályázatra bárki küldhet szöveget, gyanítjuk, hogy egy szerető nagy­mama sorait hallhattuk. Próza kategóriában nem is tudtak győztest hirdetni, ám mivel a vers ka­tegóriából magasan kiemelkedett két alkotás, mindkettő díjat kapott. A Francia pezsgő jeligét választó Z. Németh István egy posztmodem hosszúversben három, idén jubiláló költőtársa előtt tiszteleg, oly módon, hogy az általuk használt motívumo­kat építi bele a versbe. Az Opus jel­ige alatt Feliinger Károly elmélkedő­­emlékező, néhol groteszkbe hajló versciklusát díjazta a zsűri, amelyben Hizsnyai mellett Vida Gergely költő és Mészáros Sándor, a Kalligram Ki­adó budapesti igazgatója foglalt he­lyet. A szokásokhoz híven a díjazot­tak két hazai magyar festőművész, Fecsó Szilárd és Szitási Veronika egy-egy képét is megkapták. T alamon Alfonz-díj A fiatalon elhunyt, sugárzó tehetségű Tálamon Alfonz halálának tizedik évfordulóján, 2006-ban ala­pította az írótársaság választmánya a róla elnevezett díjat, amelyet minden évben az előző év általa legjobbnak ítélt prózai művének szerzője kapja. A Talamon-díjat idén Bárczi Zsófia ér­demelte ki, aki egyébként júniusban a Madách-díjat is átvehette Vidéki lyá­nyok énekeskönyve című művéért (Phoenix Polgári Társulás, 2018), vagyis a Szlovák Irodalmi Alap zsűrijének és a SZMIT ítészeinek íz­lése nagyon hasonló. Ez a különös hangulatú és nyelvezetű regény ma­gányos nők tragikomikus történetei­nek a gyűjteménye, akik kétségbe­esetten menekülnének kilátástalan helyzetükből - reménytelen kalan­dokba, kényszerházasságokba, a szépirodalomba vagy a vallásba -, de csak még mélyebbre süppednek az iszapba. A kötetet a díjátadón Bese Bernadett méltatta, aki kitért a formai megoldásokra, a mű szerkezetére és a narrátor szerepével való játszadozás­ra is, ami tájainkon még mindig eg­zotikusnak hat. Bárczi Zsófia ottho­nosan mozog a latin-amerikai iroda-' lomban, a mágikus realizmus eszkö­zeit saját írói nyelvébe építi bele, , amitől a szöveg egyszerre ismerős és újszerű az itteni olvasó számára. Forbáth Imre-díj Az év legjobb hazai magyar vers­kötetéért járó díj a korát megelőző avantgárd költő, Forbáth Imre nevét viseli. Idén Juhász Katalin, lapunk munkatársa vehette át Nyeretlen című müvéért (Nap Kiadó 2018), amelyet szintén díjazott az irodalmi alap: pesszimista címe ellenére megkapta a Madách-nívódíjat. Tóth László költő laudációjában egyebek mellett ez áll: , Juhász Katalin e kötete is szűkszavú, visszafogott, minden szempontból letisztult és végletekig csiszolt ver­sekben megnyilvánuló, sajátos hangú és nyelvezetű, önmagával koherens, súlyos költészetet nyújt olvasójának. A Nyeretlen nem könnyű olvasmány: hiányos (vers)mondatai, elhallgatá­sai, nem szokványos grammatikai szerkezetei számos szöveghelyén igénylik az olvasó közreműködését, ezek a megállók azonban segítik is el­igazodását a költő meglehetősen ki­látástalan, komor világában - vilá­gunkban -, vigaszra, s ruházatában is úgy vergődik, mint pókhálóba akadt légy, nem találva a szabadulás útját.” SimkóTibor-díj A legfiatalabb elismerés a Simkó Tibor-díj: 2013-ban alapította a SZMIT, és mivel a gyermekiroda­lomban nálunk kevesebb mű szüle­tik, kétévente ítélik oda. Idén Ron­csol László érdemelte ki Batyuzgató című 2017-es kötetéért (ART Danu­bius, 2018), amely a szerző elmúlt negyven év alatt született gyermek­verseinek egyfajta gyűjteménye. Z. Németh István, a Simkó-díj megala­pításának indítványozója maga is rendszeresen alkot a kicsik és na­gyobbacskák számára. O méltatta a Batyuzgatót. „Roncsol László a szlovákiai magyar irodalom rendkí­vül sokoldalúnak ismert alkotója mindig is olyan gyermekversköte­tekkel lepte meg olvasóit, amelyek erős bölcseleti tartalmukkal a felnőtt olvasóknak is igazi műélvezetet nyújtottak.” A méltató Szeberényi Zoltánt is idézte: „Ismeretlen ízek, színek jelennek meg vele gyermek­költészetünkben. Kulturált nyelven, színpompás képekben varázsolja elénk a kozmikus idő emberi vonat­kozásait, az évszakok váltását. Min­dent a színek és fények tükrében lát, a tavasz opál, a nyár-ősz arany, a tél ezüst színben ragyog. Megoldásai nem mindig gyermekszórakoztató lelemények. A látványt és hangulatot feszes ritmusba ötvöző, szépen csen­gő sorok mögöttes jelentést is sugall­nak, szinte egy természetfilozófia körvonalai sej lenek fel a születés, ki­­teljesedés és elmúlás relációiban”. Turczel Lajos-díj A tudományos művek szerzőinek odaítélt díjat Turczel Lajos irodalom- és művelődéstörténészről nevezték el. Idén Simon Attila történész, a so­mosai Fórum Intézet igazgatója kap­ta meg, akit a Magyar Tudományos Akadémia idén, első szlovákiai ma­gyar történészként soraiba választott. Az ő munkásságát Szarka László történész, egyetemi docens méltatta. „Simon Attila tudatosan ennek a gyors fogyásnak és egyre gyakoribb meghasonulásnak indult dél-szlová­kiai népcsoportnak a történetét írja, kitartóan, immár húsz-huszonöt éve. Az elmúlt száz év velünk megtörtént eseményeit, jó és rossz döntéseit, nél­külünk vagy olykor velünk együtt ki­alakított alternatíváit vizsgálva, im­már az ötödik ikszen túl, a szerző tel­jes szakmai fegyverzetben szembesít bennünket a valóságos múltunkkal, jó és rossz lépéseinkkel, gyakori téve­déseinkkel. Merthogy amire a törté­nész szakszerűen, szakmai becsület­tel vállalkozhat, az a történelem té­­nyeinek, forrásainak minél reálisabb bemutatása. /.../ Simon Attila mun­kásságából mindenki számára kide­rülhet, milyen fontos, hogy olyan tör­ténelmünk legyen, amely nem a vá­gyainkat tükrözi, hanem a valósággal szembesít bennünket. Hogy a család­jainkban százféleképpen megélt múltból egy közös történelem körvo­nalai bontakozzanak ki.” A díjátadót Miqueu Montanaro, Buják Andor és Bohus Zoltán trió­jának zenéje is emlékezetessé tette a megjelentek számára. (kult) A Forbáth Imre-díjat Juhász Katalin, lapunk munkatársa vehette át The Mandalorian: egy univerzum megmentője? RÖVIDEN A Rubens-kiállítás hétfőnként is látható Budapest. A nagy érdeklődésre való tekintettel a hét minden napján, így hétfőn is látogatható a Rubens, Van Dyck és a fla­­mand festészet fénykora című kiállítás a Szépművészeti Múze­umban - tudatta sajtóközle­ményben az intézmény. A mint­egy 120 művet bemutató tárlatot október végi megnyitása óta csaknem húszezren tekintették meg. A kiállításra közel negyven nagy közgyűjteményből, egye­bek között a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből érkeztek műtárgyak. A tárlaton Rubens mintegy harminc és Van Dyck több mint egy tucat remekműve mellett más flamand mesterek kiváló alkotásait is megcsodálhatják a látogatók, február közepéig. (tb) LENCSÉSZOLTÁN Az újonnan indult Disney+ streamingszolgáltatás minden kétséget kizáróan egyfajta zászlóshajónak szánta az első álőszereplős Star Wars-sorozatot. Bár a The Mandalorian első negy­ven percéből még nem érdemes messzemenő következtetéseket le­vonni, a kezdés kifejezetten ígéretes. A Disney-korszak Star Wars­­filmjeivel ellentétben a Mandalo­­rianben (amelynek egyelőre nincs hivatalos magyar címe) nincs egy cseppnyi bájolgás sem, nincsenek plüssfiguraként eladható mellék­­szereplők és az Utolsó Jedikben lá­tott, bosszantóan felesleges törté­netszálak. Csak egy szófukar wes­­temhősünk van, egy mandalóri fej­vadász, aki elvállal egy különösen veszélyesnek tűnő, de nagy juta­lommal kecsegtető küldetést. A so­rozat első epizódja egy koszos és ba­rátságtalan, vadnyugatra emlékez­tető világot tárt elénk, ahol senki sem viccel és senki sem barátságos. A címszereplőt alakító Pedro Pascal arcát egyelőre nem is láthattuk - a Trónok Harcából vagy a Kingsman: Az aranykörből ismert színész eddig pusztán a mozdulataival próbált ma­radandót alkotni. Talán épp ezért, a sorozat kész fel­üdülés lehet a Disney-éra filmjeiben csalódott rajongók népes táborának. A megtépázott hírnevű Star Wars­­univerzumnak pontosan a Mandalo­­rianhez hasonló új víziókra van szük­sége, és bár azt nem állítanánk, hogy az első rész mindegyik pillanatából sütött az eredetiség, de egy durvább hangvételű történet, amelyből nem árad a megalkuvás és a kommerszség bűze, már valamelyest helyreállít­hatja a franchise iránti bizalmat. A Disney „szakértelmét” jelzi, hogy a mozi történelmének egyik legjöve­delmezőbb és legnépszerűbb világát pár év alatt egy olyan szintre züllesz­tette, hogy az éra negyedik filmjének számító Solo: Egy Star Wars-történet már veszteséges volt a mozipénztá-A címszereplőt alakító Pedro Pascal arcát egyelőre nem láthattuk (Képarchívum) raknál - időszerű volt hát egy kicsit változtatni a stratégián. Ha támpontot akarunk adni egy Star Wars-rajongónak, a Mandalo­rian hangulata leginkább a Zsivány Egyes háborús atmoszférájához ha­sonlítható, és nagy erénye, hogy egyelőre nem próbál meg több lenni egy lézerfegyverekkel felturbózott westemnél. Bár érezhetően előbb­­utóbb az arctalan főszereplőnk drá­mája és múltja is előtérbe kerül, egyelőre megmarad egy egyszerű történetvezetésű, a régi szép időket idéző old-school sorozatnak - épp ezért érezhetően a klasszikus triló­gia és a Zsivány Egyes rajongóinak kegyeit keresi elsősorban. A mindössze nyolcrészesre terve­zett első évad jelenleg nálunk még nem elérhető, mivel a Disney az USA-n, Kanadán és Hollandián kí­vül még sehol sem indította el a szol­gáltatást, és rossz hír, hogy hozzánk valószínűleg legkorábban csak 2020 végén érkezhet a sorozat szinkronos verziója.

Next

/
Thumbnails
Contents