Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-04 / 256. szám

www.ujszo.com | 2019. november 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Gát a tisztességnek! Csak egy hidas képviselőnek volt képe megszavazni az ötvennapos moratóriumot, de készségesen jöttek helyettük Kotlebáék MARIUS KOPCSAY gyes politikai felmérések megbízhatóak, mások meg talán kevésbé - de végső soron csak segéd­eszközként használja azokat a vá­lasztók többsége, amikor eldönti, ki­nek adja a voksát. Ezért abszurd és értelmetlen az a törvény, amellyel a kormánykoalíció betiltotta a felmé­rések közzétételét a választást meg­előző 50 napban. A Smer és az SNS a Kotleba-féle ESNS támogatásával így bevezette az információhoz való jog korlátozását - mégpedig a de­mokrácia alapját képező szabad vá­lasztással összefüggésben. Törvény­erőre emelte a hülyeséget - máskép­pen nem nevezhetjük ezt az antide­mokratikus törvényt. De a törvény­erőre emelt hülyeség beteijesztői nem tudnak meggyőzni senkit arról, hogy azért fogadták el a választás előtt a törvényt, hogy „elvi megoldást nyújtsanak a közvélemény-kutatók tisztességes hozzáállására”. Hasonló trükközésről van szó, mint amit a Meciar-gamitúra (a HZDS, az SNS és a már elfelejtett munkáspárt) ötlött ki az 1998-as vá­lasztás előtt, amikor érezte, hogy kö­zeleg a vég. A Szlovák Demokrati­kus Koalíció és a Magyar Koalíció Pártja várható sikere veszélyeztette a hatalmukat, ezért Meciarék kitalál­ták, hogy megemelik a pártkoalíciók bejutására vonatkozó küszöböt. Az SDK esetében ez azt jelentette, hogy 10 százalék helyett 25-öt kellett vol­na elérnie az ötpárti koalíciónak, a három magyar pártnak pedig 7 szá­zalék helyett 15-öt, ami persze lehe­tetlen volt. Ezért volt kénytelen vá­lasztási párttá átalakulni az SDK és a Magyar Koalíció Pártja, ennek min­den későbbi következményével együtt. Viszont Meciar nem ment semmi­re ezzel a trükkel, de tegyük hozzá, hogy másik választási ügyeskedése, az egyetlen, országos választókörzet a mai napig érvényben van, mert nyilvánvalóan ez így felel meg a pártoknak. A politikai felmérésekre vonatko­zó 50 napos moratóriumot feltehető­en megvétózza az államfő és újratár­gyalásra visszaküldi a parlamentbe, és még az is elképzelhető, hogy má­sodjára nem szavazza meg elég kép­viselő. A végső szót pedig az Alkot­mánybíróság mondhatja ki. De már a törvényt kiötlő pártok szándéka önmagáért beszél: a 2020- as választás sorsdöntő számukra, létkérdés lenne nekik, hogy hatalmon maradjanak, ezért aztán mindenféle gusztustalan dolgokra képesek. Amellett sem szabad szó nélkül elmenni, mennyire készségesen megtámogatták a törvényt Kotlebáék - miután a Hídból erre csak egyetlen képviselő volt hajlandó. Eléggé ijesztő az ilyenformán kirajzolódó következő kormánykoalíció: a Smer Glváccsal, Blahával, Ficóval, plusz a Kocnerhez vezető szálak, továbbá az SNS ruszofil elnöke, és Kotlebáék, akik kiléptetnék Szlovákiát a NATO- ból és az EU-ból. A mostani kormányt azzal a jel­szóval alapította meg a három kor­mánypárt, hogy gátat szabnak a szél­sőségeseknek. A következő kormánynak a fenti felállás szerint az lehetne a szlogenje: gátat szabni a tisztességnek, betiltani a közvéleményt. A szerző a TASR hírügynökség munkatársa ÉS MOST ÁTNYÚJTHATOK Erdogan (Lubomír Kotrha karikatúrája) A magyar kitartás eredménye Két jelentős diplomáciai sikert ért el a budapesti kormány Kijev nacio­nalista politikusaival szemben. Múlt héten a NATO és Ukrajna képviselőinek tanácskozását követően, az „utolsó utáni pillanatig“ úgy tűnt, nem lesz közös közlemény, mert a magyar küldöttség megvétóz­za azt. Végül a nyugati diplomaták elfogadták a kitartó követelést, kö­zösen szólították fel Ukrajnát a nem­zetközi szervezetek előírásainak be­tartására. „A dokumentum újra vilá­gossá teszi, hogy a nemzeti közössé­gek elvett jogait az oktatás és az élet egyéb területein vissza kell adnia” - jelentette ki Szijjártó Péter magyar külügyminiszter. Ugyancsak az el­múlt napokban elsősorban magyar kezdeményezésre a Velencei Bizott­ság szakértői vizsgálták ajúliustól hatályos, brutális ukrajnai nyelvtör­vény társadalmi következményeit. Az ukrán nemzetállami törekvéseket hivatalosan azzal indokolják, hogy a több régióban domináns orosz nyel­vet és befolyást igyekeznek kiszorí­tani. Ám a Donyec-medencében Pu­­tyin hívei vetették meg a lábukat, ezért ott aligha tudnak érvényt sze­rezni annak, hogy szeptembertől az országban minden orosz tannyelvű iskolában csak ukránul lehet tanítani, így aztán a kárpátaljai magyarokon és más kisebbségeken csattan az os­tor, melyek évek óta szenvednek az ukrán-orosz háborús konfliktus mi­att. Megpróbáltatásaikat megélhetési gondjaikon kívül a tavaly elfogadott oktatási törvény tetézte, amely úgy rendelkezik, hogy legkésőbb 2023- ban az állami kisebbségi iskolákban magyarul csupán az első négy osz­tályban taníthatnak, aztán fokozato­san át kell térni az ukránra. Nyártól pedig a nyelvtörvény értelmében csak magánbeszélgetésekben, illetve a vallási szertartásokon használhat­ják a kisebbségiek az anyanyelvűket. Minden más téren kötelező az ukrán. Emiatt például a magyar többségű Beregszászon Babják Zoltán polgár­­mester kénytelen ukránul beszélni a hivatalos ügyben hozzá forduló ma­gyar nemzetiségű polgárokkal. Per-Bérkülönbség és bérgyilkosság BOLEMANT LILLA Eredetileg csak egy „ártatlan” témáról készültem írni, amiről egy kávé vagy tea mellett el lehet vitatkozni: hogy mennyi is a va­lódi különbség a nők és a férfiak munkabére között, melyik in­tézet hány százalékot mért, és hogy mi a különbség oka. Vajon az, hogy a nők rosszul fizetett szektorokban dolgoznak, úgymint kultúra, szociális munka, egészségügy, vagy alacsonyabb pozíciókban, és miért van ez így. Továbbá hogy a nők a gyerekvállalás miatt kiesnek a munkapiacról, és az otthon végzett ingyen munkát senki sem számítja be a munkapiacon. Ez a téma is része annak, ami a nők hátrányos helyzetét do­kumentálja. Amíg vitatkozni kell erről, és van bérkülönbség, nincs egyen­rangúság! És ez messzire vezet. Pontos adatokat keresve a neten újra rábukkantam arra az októberi hírre, amely meg kellett volna, hogy rázza a világok de nem egészen így történt. Hogy miért? Mert egyrészt a gyilkolás már mintha az életünk része lenne. Politikusaink szavakkal és hazugságokkal gyilkolják egymást. Nálunk szerencsére „csak” a szóbeli politikai gyilkosság van jelen, mondanám, ha nem jutna rögtön eszembe Ján Kuciak és Martina Kusnírová, a meny­asszonya, akit azért gyilkoltak meg, mert a hozzátartozója volt. Hevrin Khalaf kurd politikusnőt azért gyilkolták meg, mert a Szíriái Jö­vő Párt nevében az etnikai-vallási kisebbségi csoportok közötti megbéké­lésen dolgozott. És mivel nő is volt, hát példát kellett statuálni. A török ve­zér parancsára rituális gyilkosság áldozata lett. A legtöbb híradásban az jelent meg:, Jcirángatták az autójából és lelőtték”, ami nagyon finom meg­fogalmazása a történteknek. A több katonából álló kommandó megállította az autóját, nevén szólították, és miután kiszállt, tömegesen megerőszakol­ták, hajánál fogva az autóhoz kötözve vonszolták, hogy a fejéről levált a bőr, majd halálra kövezték, és holttestét megcsonkították. Es minderről videofelvételeket készítettek, amiket az internetre is feltettek. Elrettentésül és figyelmeztetésül. Látszólag nem függ össze a nők és a férfiak közötti bérkülönbség a kurd politikusnő halálával. De ha a dolgok mélyére nézünk, és az okokat keres­sük, nagyon is összefügg. A különbség csupán az, hogy ahol a bérkülönb­ségről, mint aktuális problémáról beszélünk, és évente összehasonlítjuk, valamint jogi és gyakorlati lépéseket is tehetünk annak érdekében, hogy ez csökkenjen, egy demokratikus államalakulatban tesszük ezt, ahol nem kell félnünk attól, hogy politikai állásfoglalásunk miatt meggyilkolnak. Bár most megint megjelenik Kuciak képe, akit politikai okból gyilkoltak meg egy demokratikus államban. Az az ország viszont, amelynek katonái a demokratikus párt képviselőit rituális módon meggyilkolják (akár a saját, akár a szomszéd ország állam­polgárai) a kegyetlen diktatúrák közé sorolható. Végül pedig feltehetjük a kérdést, hogy hová sorolhatjuk azt az országot, amelynek vezetője hivata­losan fogadja a gyilkosságért felelős államfőt, és biztosak lehetünk abban, hogy nem kéri számon rajta azt, hogy inváziót indított egy szomszédos or­szág területén, hogy példát statuáljon! És mindezt tette a nagy orosz testvér hathatós segítségével. FIGYELŐ Soros nem megy Magyarországra Amíg Orbán Viktor van hatalmon, Soros György nem tér vissza szü­lőföldjére - erről az üzletember a brit Guardiannak adott inteijúban beszélt. Az országot ugyanis annyira uralja a propaganda, hogy fizikai atrocitás érhetné. A magyar ; kormányfőről megemlítette, ko­rábban támogatta, mert elkötele­zettje volt a nyitott társadalomnak, de kizsákmányoló lett, maffiaálla­mot hozott létre. Azt mondta, nem engedi, hogy személyes konflik­tusba sodródjon Orbánnal, és a né­zeteltérés közöttünk nem szemé­lyes, hanem ideológiai. (hvg.hu) sze más településeken is ugyanez a helyzet, és a törvény még börtön­­büntetést is kilátásba helyez. Orbán Viktor magyar kormányfő arra kérte Kijevet, hogy első lépés­ként legalább a Velencei Bizottság ajánlásait fogadja meg. A neves jo­gászok alkotta testület tavalyi állás­­foglalásában elismerte ugyan Ukraj­­najogát az államnyelv társadalmi szerepének erősítésére, hogy az or­szág minden polgára beszéljen ukrá­nul, amit az ottani politikusok biz­tonságpolitikai érdeknek tüntetnek fel. De nem lehet ezt az orosz, a ma­gyar és más kisebbségek diszkrimi­nációja révén elérni. Nyilván ugyan­erre az álláspontra helyezkednek most a bizottság tagjai a helyszíni vizsgálódásaik során. Ukrajna fontos szerepet tölt be az észak-atlanti katonai szövetség stra­tégiájában, amelyben a jelek szerint a jogsértések másodlagosak. Kijev ezért vonakodik eleget tenni az aján­lásoknak és a felszólításoknak, in­kább féligazságokat hangoztat. Vo­­lodimir Zelenszkij államfő - akiben olyannyira bíztak Kárpátalján - is tétlenkedik, márpedig a következetes magyarországi kiállásból okulhatna. Az európai jogi normák tiszteletben tartása nélkül hazája nem kerülhet közelebb remélt szövetségeseihez. Minden bizonnyal nem csak a kár­pátaljai magyarok olvasták meg­nyugvással a budapesti külügy nyi­latkozatát, mely leszögezi: a magyar kormány soha nem fogja feláldozni őket világpolitikai játszmák oltárán. NATO-tagként erre szuverén joga van és lesz. A KURDOKNAK EGY BÉKETERVET

Next

/
Thumbnails
Contents