Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2019-11-12 / 263. szám
Futballkrónika A hét legérdekesebb eseményei 10. oldal 2019. november 12., kedd, XV. évfolyam, 44. szám Fortyog Cristiano Ronaldo: a Lokomotiv Moszkva elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést követően a hétvégi, Milan elleni bajnokit sem játszotta végig a Juventusban, aki rosszul viselte, hogy mindössze 55 percet kapott a rangadón. Bár gyengén futballozott, durcásan hagyta el a pályát, odaszólt valamit Maurizio Sarrinak, majd bevonult az öltözőbe, és sajtóhírek szerint a meccs végét sem várta meg, távozott a stadionból. A Juventus játéka finoman szólva is döcög, nem hiányzott a torinóiaknak egy újabb balhé. A Juventus helyzete egy képben: nem megy a játék, miközben pályán és azon kívül is szenved a csapat legnagyobb sztárja is (Fotók: tasr/ap) Juventus: Cristiano Ronaldo esete saját magával A Serie A 12. fordulójának rangadóján a címvédő Juventus hazai pályán a csereként pályára lépő Paulo Dybala góljának köszönhetően 1-0-ra legyőzte az AC Milant. Mit ad isten, az argentin éppen Cristiano Ronaldo helyén lépett pályára, vagyis a döntés Sarri mestert igazolta. Volt is mit javítani: a Juventus ismét kilátástalan játékkal rukkolt elő, szinte semmi veszélyt nem jelentett a Milan kapujára, Douglas Costa beindulása után Dybala villanása döntötte el a derbit, de ez egyáltalán nem következett a hazaiak játékából, pusztán két klasszis villanása volt. Aki aggódik, és aki nem A meccs után mégsem az volt a téma, hogy a Juve győzelmének köszönhetően visszavette a vezetést a tabellán az Inter előtt, hanem hogy Ronaldo milyen nehezen és tiszteledenül viselte a lecserélését. „Nem aggódunk, amikor egy ilyen szintű játékost lecserélnek ötven perc után, teljesen érthető, hogy nem örül neki. Mostanában valóban nem játszik jól, de senki sem vonja kétségbe a képességeit” - védte meg Wojciech Szczesny kapus, és Sarri mester sem fordult nyíltan sztárjátékosa ellen. „Ronaldo azért volt dühös, mert nincs teljesen rendben: az elmúlt időszakban gondjai adódtak a térdével, és ez nagyon megterhelte a combközelítő izmait is. Már az első félidő végén is ideges volt, és mivel attól tartottam, hogy csak magának ártana, inkább a lecserélése mellett döntöttem. Köszönetét kell mondanunk neki, mert áldozatot hozott azzal, hogy ott volt velünk. Minden tőle telhetőt megtett, de láttam rajta, hogy nincs jól. Természetes, ha egy játékos nem örül annak, hogy lecserélik, különösen, amikor ennyit dolgozott azért, hogy pályára léphessen” - mondta Maurizio Sarri, aki a hétközi BL-meccsen is hasonló okokból cserélte le játékosát. Kevésbé volt megértő a torinóiak korábbi sikeredzője, Fabio Capello. „Egyáltalán nem tetszett, nem volt szép tőle. Bajnokként kell viselkednie akkor is, ha lecserélik. Az az igazság, hogy az elmúlt három évben nem tudott kicselezni senkit sem. Gratulálok Sarrinak, hogy volt elég bátorsága meghozni ezt a döntést, gondolva a többi játékosra is, akik képesek jól játszani, és a különbséget jelenteni a nehéz helyzetekben. Ronaldo nélkül is hozzák a meccseket, s bár korábban úgy tűnt, hogy erősen rá támaszkodnak, olyan nagyszerű játékosaik vannak, hogy nélküle is megy. Egy ideig nagyon jól teljesített, de most nem önmaga, össze kell kapnia magát, különösen fizikailag. Nincs meg a játékában az a sebesség és dinamizmus, ami korábban jellemezte” - mondta Capello. Real, MU, déja vu A kétezres évek elején szintén egy nagy rivalizálásról szólt a világ futballja: Van Nistelrooy és Thierry Henry gólpárbajáról. Korábban, a kilencvenes években senkinek sem szúrt volna szemet Van Nistelrooy játékának viszonylagos egysíkúsága, egy évtizeddel később viszont már óhatatlanul öszszehasonlították a Premier League másik gólgépével, aki ekkoriban új irányt szabott a csatárjátéknak. Mindenki az ő nyilvánvaló rivalizálásukról beszélt, többé-kevésbé ahhoz hasonlóan, ahogy most a Messi-Ronaldo-versengés tői. Henry több gólt rúgott Van Nistelrooynál, és jóval sokoldalúbban is focizott. Henry tehát Messi, míg Van Nistelrooy Ronaldo megfelelője volt - ez a párhuzam már csak azért is találó, mert később mindketten együtt játszottak a nekik megfeleltetett változatukkal. És Ronaldo egyáltalán nem jött ki „saját magával”. Anno Van Nistelrooy hozzászokott ahhoz, hogy ő a Manchester United legfontosabb játékosa, és dühítették Ferguson újabb szerződtetései: az új támadójátékosok az ő pozícióját veszélyeztették. Az edző 2003-ban eladta David Beckhamet, azt a szélső középpályást, akinek a beadásaira Van Nistelrooynak a legnagyobb szüksége volt, és az egyénieskedő Cristiano Ronaldót hozta a helyére. O azzal vívta ki Van Nistelrooy haragját, hogy nem szeretett beadni. Egy évvel később Wayne Rooney érkezett a csapatba, és a United egyre jobban játszott Van Nistelrooy nélkül. A holland nyögvenyelősen kezdte a 2004/2005- ös szezont, a három eredményes büntető mellett kilenc mérkőzésen mindössze egy akciógólt szerzett. November végétől február közepéig sérülés miatt nem lépett pályára, a United pedig a tizenkét mérkőzés során szezonbeli legjobb eredményét produkálta: a lehetséges 36-ból 34 pontot szerzett. A csapat ekkor már Rooney és Ronaldo köré épült. A sztár nehezen viseli, ha nem ő a sztár A kettejükkel való nézeteltérések nagyban hozzájárultak Van Nistelrooy hanyadásához. Rooney-val sosem tudott különösebben együttműködni, aki távozása után nyíltan el is mondta róla a véleményét. „Szerintem ő is tudja, hogy nem illett a csapatunk játékstílusába -nyilatkozta Rooney. - Még mindig kitűnő góllövő, de a menedzserünk új szerzeményei, például Ronaldo, Louis [Saha] vagy én sokkal alkalmasabbak vagyunk a gyors kontrajátékra. Mi lendületesen focizunk, Ruud viszont lelassít minket... úgy éreztem, abban a percben, hogy a JUUENTUS Unitedhoz igazoltam, elfogta az elégededenség... én még kijöttem vele, de Ronaldóval nem lettek túl jó barátok. Edzés közben néha összevesztek a pályán, főleg azért, mert Ruud mindig nagyon ideges lett, ha nem olyan gyorsan kapta Rónáidétól a passzt, mint ahogy szerette volna.” Van Nistelrooy rendszeresen panaszkodott emiatt, és nyíltan tiltakozott az ellen, hogy Ronaldóval együtt játsszon, mert a szélső túl sokat tartotta a labdát, és soha nem adta be középre - az igazat megvallva egyébként ez akkor még jogos kritikának számított. A kettejük közötti viták eldurvultak. Van Nistelrooy megállás nélkül panaszkodott Ronaldóra a United portugál másodedzőjének, Carlos Queiroznak, ám nála süket fülekre talált, talán mert Queiroz inkább fiatal honfitársát védte. Van Nistelrooy ettől még feszültebb lett, és ez az egyik edzésen kínos helyzethez vezetett. Van Nistelrooy megrúgta Ronaldót, aki szokása szerint alaposan rájátszott az esetre, mire Van Nistelrooy rákiabált: „És most mi lesz, szaladsz apucihoz panaszkodni?”. Ezzel Quierozra célzott, ám Ronaldo valódi édesapja az alkoholizmussal vívott hosszadalmas csatája végén épp ekkortájt hunyt el, így a portugált érthetően feldúlta a gorombáskodás. Van Nistelrooynak is rosszul jött az incidens, hiszen továbbra sem tudott jó kapcsolatot kialakítani csatártársaival - sem a pályán, sem pedig azon kívül. 2005-ben jutott el odáig, hogy közölje Fergusonnal: távozni akar a klubtól. így is lett, a holland végül a Real Madridban folytatta pályafutását, ahol gyorsan egy hullámhosszra került régi barátjával, Beckhammel. De nem lehet nem észrevenni, hogy miután 2009-ben Ronaldo is odaigazolt, már csak egy további mérkőzés jutott neki a klub színeiben, habár a régi nézeteltérésük addigra tisztázódott. Sportszakma vs marketing Ha más körülmények között is, de Ronaldo ugyanezt a történetet éli meg a Juventusban. A csapat játéka nem neki kedvez, a Juventus nem az a klub, amelyben elég lenne, ha egy játékos csak a befejezésekre koncentrál, még ha Cristiano Ronaldónak hívják is. A Juventus 2015/2016-ban 75 góllal zárta a bajnokságot, 2016/2017- ben 77-tel, 2017/2018-ban 86-tal, míg Cristiano Ronaldo első szezonjában mindössze 70-nel, vagyis a Juve 16 góllal maradt el előző szezonbeli teljesítményétől, miközben megvette a portugál világsztárt, és elhajtotta azt a Gonzalo Higuaínt, akinek bőven akadt jobb szezonja a Seria A-ban - a Juventusnál is -, mint az első szezonját 21 találattal záró Rónáidénak. Ráadásul nemcsak a csapat összgólszáma esett vissza Ronaldo érkezésével, hanem az olyan játékosok, mint Cuadrado, Douglas Costa vagy Dybala is bezuhantak, meg sem közelítették a korábbi években mutatott saját gól-gólpassz mutatóikat, hogy a szurkolók által istenített Mario Mandzukic teljes ellehetedenüléséről már ne is beszéljünk. A helyzet mindenesetre most kezd igazán kínossá, feszültté válni, amelyben a Juventusnak és Sarri mesternek meg kell találni az arany középutat a sportszakmai érdekek és a marketingoldal között. Hegedűs Henrik Maurizio Sarrinak főhet a feje: hatalmas kihívással kell megküzdenie
