Új Szó, 2019. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2019-11-07 / 259. szám

www.ujszo.com I 2019. november 7. KULTÚRA I 9 • • Ötvenéves lett A Mézga család Nemzetközi sikersorozat a kelet-európai kisember hányattatásairól JUHÁSZ KATALIN Ki hinnó, hogy ötven óv telt el a Mózga család első szériája óta? 1969-ben költözött be a magyar emberek szívébe ez a tipikusnak mondható, mógsem átlagos család. Időn ás téren átívelő kalandjaikat azok is ismerik, akik akkor mág meg sem születtek. A jubileum alkalmából az Orszá­gos Rajzfilmünnep szervezői a ma­gyar animáció zsenije, a 85 éve szü­letett Nepp József emléke előtt is tisz­telegnek, aki rendezőként és íróként is részt vett a sorozat munkálataiban. November 15. és 17. között a ma­gyar animációé lesz a főszerep 110 helyszínen - mozikban, művelődési házakban, könyvtárakban, iskolák­ban - terveznek vetítéseket és családi programokat, Nepp József alkotása­ival a középpontban (A Mézga család mellett a Gusztáv-sorozat, az általa írt Macskafogó vagy első egész estés filmje, a Hófehér). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy A Mézga család első négy részét már 1968-ban levetítette a Magyar Tele­vízió, ám pénzhiány miatt a gyártás félbeszakadt. Szerencsére feltűnt a színen egy francia producer, aki pó­tolta a hiányzó összeget, így elké­szülhetett a széria további kilenc ré­sze, amelyek 1969-ben kerültek kép­ernyőre. A későbbiekben sem ment minden zökkenőmentesen, mivel a Pannónia Filmstúdió súlyos anyagi gondokkal küszködött. Ekkor jött a segítség Nepp József személyében, aki az Animációs Filmkészítők Nemzetközi Szervezetének tagjaként sorra intézte a külföldi bemutatókat, kapcsolatokat épített befolyásos pro­ducerekkel, forgalmazókkal, így ké­szülhetett el a sorozat folytatása. A második szériát 1974-től láthat­tak a nézők, a harmadikat 1980-ban. A siker elképesztő volt, és nem csak Magyarországon. Németországban, Bulgáriában, Olaszországban, Fran­ciaországban, de még Kubában is imádták a nézők, Csehszlovákiáról nem is beszélve. Az itteni közszol­gálati tévé számtalanszor ismételte a sorozatot. Megkockáztatjuk, hogy A Mézga családnak köszönhetően döb­bentek rá először a szlovákok, mennyire hasonló a két szomszédos nép mentalitása. Szerethető szerep­lőkkel találkozhattak, akik egy kicsit olyanok voltak, mint ők. Ugyanúgy civakodtak, álmodoztak, irigykedtek a szomszédra, „harcoltak” kamasz gyerekeikkel, kapaszkodtak létező és elképzelt szalmaszálakba annak ér­dekében, hogy felszínen maradjanak, boldoguljanak abban az élettérben, amely „a létező szocializmus” keretei között megadatott nekik. Ez utóbbi motívumokat olyan ügyesen csem­pészték az alkotók a történetbe, hogy a cenzorok szeme sem rebbent. A sok humorral tűzdelt alapszitu­áció önmagában persze nem lett vol­na elég mesebeli szál nélkül. Aladár, a zseniális képességekkel megáldott kisfiú különböző készülékeket büty­köl, az űrbe utazik, 30. századból va­ló leszármazottjával lép kapcsolatba, akitől különféle hasznos holmikat kap. A humoros helyzetek abból adódnak, hogy a család tagjai nem tudnak mit kezdeni ezekkel az esz­közökkel, mert túl mohók, korlátol­tak, kisstílűek hozzá. A szigorú, de kissé teszetosza Mézga Géza, jóságos, bár kissé hisz­tis felesége, Paula és a „tiszta gya­­gya” Kriszta szintén remek karakte­rek, kiszámítható reakciókkal, ame­lyek a jellemkomikum lehetőségeit aknázzák ki. Aladár képviseli a jövőt, leleményességével sorra menti a helyzeteket, neki köszönhetően me­nekül meg a család a nagyobb vesze­delmektől. Nem csoda, hogy Aladár külön szériát kapott, amelyben már vitathatatlanul ő a főszereplő. A Mézga Aladár különös kaland­jaiban a fiú éjszakánként saját készítésű űrhajójával és beszélni, ol­vasni tudó kutyájával minden rész­ben más-más bolygóra utazik. Gyak­ran tapasztal olyan problémákat, amelyekkel ő maga is szembesül a Földön, és ezekből sokat tanul. A sci­­fi-szál azért is forradalmi, mert a so­rozat 1972-ben készült, öt évvel a Csillagok háborúja első része előtt, vagyis az alkotók ráéreztek valamire a nézők tudományos-fantasztikum igényét illetően. A Vakáción a Mézga család egy láthatatlan szereplőt is játékba hoz. Hufnägel Pisti, Paula első szerelme meghívja Mézgáékat Ausztráliába. Amikor megérkeznek, rendőrök ko­bozzák el a repülőjegyeiket. Fokoza­tosan kiderül, hogy Hufnägel Pisti nagy spekulátor, akit nemcsak Méz­­gáék szeretnének megtalálni, hanem a hatóságok is. Megpróbáltatások so­ra vár rájuk, első körben például úgy akarnak Floridába utazni, hogy bá­lákba bújva potyautasként feljutnak egy hajóra, amely azonban a Déli­sarkra megy. Aztán egy lakatlan szi­getre kerülnek, átélnek földrengést, vulkánkitörést, találkoznak bennszü­löttekkel, raboskodnak börtönben, ujjat húznak a maffiával - egy csomó olyan kalandban van részük, ame­lyek láttán a néző csak kapkodja a fe­jét. Az alaphelyzetek ismerősek a kü­lönböző műfajú kalandfilmekből, itt azonban humor és irónia kíséretében kapjuk meg őket, mintegy paródia­ként, megspékelve a kelet-európai kisember hírhedt túlélési ösztöné­vel. Minden részben feltűnik Máris szomszéd is, akinek az elején elad­ták az egyik Ausztráliába szóló re­pülőjegyüket, úgyhogy a Jószom­szédi viszony” is tovább fejlődhet. Érdemes újranézni ezt a sorozatot, mert semmit sem kopott az elmúlt ötven év során, sőt akár új rétegeket is felfedezhetünk benne. Boldog születésnapot, Mézga család! Elhunyt Karinthy Márton Budapest. Életének 71. évében elhunyt Karinthy Márton Kossuth­­díjas színigazgató, színházrende­ző, író, a Karinthy Színház alapí­tója, Karinthy Frigyes unokája. 1949-ben született Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola rendezői szakát 1973-ban végezte el. Ezután két évig a Bé­késcsabai Jókai Színház, majd újabb két évig a Pécsi Nemzeti Színház rendezője volt, 1977-1980 között a Thália Színházban, majd a Népszínházban dolgozott. Részt vett a Reflektor Színpad és a Já­tékszín létrehozásában. 1982-ben megalapította a Hököm Színpa­dot, amely 1988-tól a Karinthy Színház nevet viseli. Ez volt a há­ború utáni első magyarországi magánszínház. Ördöggörcs című 2003-as önéletrajzi regénye nagy sikert aratott. 2013-ban Kossuth-díjat kapott sajátos szellemiségű, nagy kö­zönségsikernek örvendő színházi műhely létrehozásáért, három évtizedes vezetői és rendezői te­vékenységéért, valamint írói munkásságáért. (MTI, juk) Ady három hangra és szimfonikus zenekarra GRENDELÁGOTA Ady Endrét vagy imádja az em­ber, vagy az első verssorainak el­olvasása után hátat fordít neki. Ez utóbbi, reméljük, ritkán fordul elő, Ady olyan érzelmeket hív elő, olyan mélyre ás, olyan szívbemar­­kolóan írt, hogy (lelketlen) ember legyen a talpán, akit hidegen hagy; vagy túlérzékeny, aki attól tart, ezek a versek összetörik a lelkét, belegázolnak a szívébe, olyan ér­zelmeket váltanak ki belőle, ame­lyeket vagy gondosan titkol, vagy amelyekről tán nem is tudja, hogy benne rejlenek. Pető Zoltán tíz-tizenöt éve dé­delgeti, pontosabban most már múlt időbe tehetjük, tehát dédel­gette az álmát, hogy megzenésíti Ady verseit. Az első lépéseket az­zal tette meg, hogy alkotott egy alapművet, a zenét akkor még egy szál gitár szolgáltatta. Ne gondol­junk arra, hogy „klasszikus” vers­zenét alkotott, amilyeneket az éne­kelt vers előadóitól hallhatunk, Halász Judit kedves, fülbemászó, nemzedékeket kiszolgáló és meg­szólító vidám gyereknótáihoz se hasonlítsuk, mert nem lehet. (Sen­ki ne értse félre, természetesen ezeknek is megvan az értékük, a helyük, a funkciójuk; tilos alábe­csülni őket.) Azokat az érzelme­ket, amelyeket Ady versei váltanak ki az emberben / emberből (a nem kívánt rész törlendő) - szimfoni­kus zenekar előadásával lehet iga­zán érzékeltetni, támogatni, mint ahogy az áriának is beillő (nevez­hető, áriaként hallgatható) szólók sem elképzelhetők egy szál gitár kíséretével. Ezekben az Ady­versekből készült énekekben nem egy gitár van (Zorán-rajongók, nem kell megsértődni, minden alkotó, sőt „alkotó” embernek vannak melléfogásai, kissé félresikerült szerzeményei), ezekben zeng Ady lelkének minden rezdülése, erre minden ember rezonál - legalábbis reméljük. Hiszen már a válogatás sem átlagos: Hepehupás, vén Szi­lágyban, Mi köt ide?, Vér és arany, Válasz (Azt írod a leveledben:), Láttalak a múltkor, Héjanász az avaron, Félig csókolt csók, Meg akarlak tartani, A mindegy átka, Őrizem a szemed, Párizsban járt az ősz, Az úr érkezése, Válasz'(Azt, amit más őrülten hajszol), Szeret­ném, ha szeretnének. Ezt nem olyan ember válogatta, aki minden gond­ját, búját-baját egy kézlegyintéssel elintézi. Olyan ember, aki maxi­málisan érti és megérti Adyt, mert neki (is), helyette (is) írta, főként ezt a tizennégy versét, amelyek közül csak kettő szólal meg Öllé Erik „prózai” előadásában, a többit Ba­ross Loretta, Mórocz Virág és Der­­zsi György énekli, és mögöttük zeng a negyventagú Tatabánya Város Szimfonikus Zenekara (a városé, ezért nem is kémek hatal­mas honoráriumot). Aki izgalmas, megrázó, feleme­lő élményre vágyik, annak mele­gen és szeretettel ajánlom Pető Zoltán Lennék valakié című alko­tását, bár csupán részleteket hallot­tam belőle. Precízen ki- és megdol­gozott előadás lesz. Csak egyet saj­nálhatunk, nem biztos, hogy más­hol is meghallgathatjuk. Igaz, fel­vétel is készül belőle, melyet isko­láknak küldenek - élvezze a diák­ság más formában is Adyt és a ko­molyzenét. l KULT MINOR ft* 1ündérkertjj|^ DP 190663 SOVEMBER 14. ■T'ORAI KEZDETTEL Dl NA.sZERLAYHEl Yl VMK M SZF.R/Ö: ETC) ZOI I AN ;>/KI-M(-K01>NF.K: YIABÁNYA VAROS SZIMlONlkl'S ZENEKARA DMÁN (il’./.A KARMKSB1 R VI ZENYI 111 VI 1 \ROSS 1 OKI I I A VK)RIH / \ ÍR \i i ERZSI OYÖRl.Y 1 S OL 1 1 ERIK

Next

/
Thumbnails
Contents