Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-07 / 233. szám
2019. október 7. I www.ujszo.com Az Országos Néptáncfesztivál eredményei Közel 200 táncos érkezett a Komáromi Városi Művelődési Központba, ahol egész hétvégén zajlottak a versenyprogramok és különböző kísérőrendezvények. Komárom. A Deákos Szólótáncverseny és a Néptáncegyüttesek Országos Seregszemléjének eredményeit tegnap délelőtt hirdették ki. A Deákos Szólótáncverseny országos döntőjét október 4-én rendezték meg, 16 táncosszólista versenyző részvételével. Az előadásokat szakmai zsűri bírálta el, melynek tagja volt Furik Rita koreográfus, jelmeztervező, Busái Norbert néptáncpedagógus és Hégli Dusán koreográfus, rendező. A Deákos Szólótáncverseny döntőjének eredményei: Arany sáv Kupec Zsófia és Kupec Zsolt EzUst sáv Kristóf Bálint, Molnár Nicolas, Varga Dániel, Répássy Ivett és Kristóf Bálint, Krajcsa Márk, Vajner Bettina és Badin Szilárd, Klukon Rebeka és Stranák Zoltán, Greman Dorka és Lukács Bence Márk Bronz sáv Csömör Bernadett, Kiss Dominik Az idei seregszemle október 5-én lezajlott döntőjébe négy néptáncegyüttes jutott tovább az elődöntőkből. A komáromi országos döntőt szakmai zsűri bírálta el, melynek tagja volt Furik Rita koreográfus, jelmeztervező, Csoóri Sándor népzenész, Richtárcsik Mihály koreográfus, néptáncpedagógus, Hégli Dusán koreográfus, rendező és Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője. A Néptáncegyüttesek Országos Seregszemléjének eredményei: Arany sáv Ilosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes Ezüst sáv Rakonca Néptáncegyüttes Bronz sáv Csalló Néptáncegyüttes, Megyer Táncegyüttes A versenyprogramokon kívül a fesztivál résztvevői kísérőrendezvények gazdag kínálatából válogathattak. Vendégként szerepelt a Várkonyi Csibészek és a Magyar Állami Népi Együttes, az esti táncházakban pedig Hegedűs Máté és Zenekara muzsikált. Az Országos Néptáncfesztivált legközelebb 2020 októberében rendezik meg. (tb) Az arany sávos llosvai Selymes Péter Néptáncegyüttes (Somogyi Tibor felvétele) A mesemondó mesébe illő élete Elhunyt Ginger Baker VRABEC MÁRIA Vendégségben Viera Kamenickánál, a pozsonyi Zsidó Kultúra Múzeumának munkatársánál Tavaly a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás gondozásában jelent meg Viera Kamenická Pozsonyi zsidó mesék című kötete. A könyv rendkívül kedves és érdekes időutazás abba a régi Pozsonyba, amelyben a zsidó közösségnek még pezsgő kulturális élete, két rabbija és igen, számos csodabogara is volt. Mindegyik mese a valóságban gyökerezik, és a toleranciára, egymás megsegítésére helyezi a hangsúlyt. Maga a szerző ugyanis egész életében ezt tapasztalta, és ezt hirdeti. Viera Kamenická zsidó-katolikus, liberális-ortodox, szlovákmagyar családban nőtt fel, s egész gyermekkorában azt látta, hogy mindez jól megfér egymás mellett, ha az emberek tisztelik egymás meggyőződését, és megcselekszik azt a kis jót, ami tőlük telik. „Édesapám pöstyéni zsidó, édesanyám pozsonyi magyar családból származott. Mindkettejüknek ez volt a második házassága, édesanyám első férje a holokauszt Viera Kamenická (Fotó: Somogyi Tibor) áldozata lett; én máig csak úgy mondom, hogy meggyilkolták. Édesapám, Eugen Klein a szeredi munkatáborban ismerte meg első feleségét, Margitkát, és 1944. március 9-én ott született meg a nővérem, Emília Mirka. Sokan felrótták nekik, hogy ilyen körülmények között gyermeket vállalnak, de én úgy látom, az élet mindenhol élni akar. A háború végén Galgócra költöztek Margitka szülőházába, de nem tudtak együtt élni, mert édesapám nem bírta a szigorú ortodox előírásokat. Közös megegyezéssel elváltak, aztán egész életükben kapcsolatban maradtak. Én is úgy jártam vakációra Galgócra, hogy édesapám első feleségének anyját nagymamámnak tekintettem, Mirkát pedig a nővéremnek.” Hogy lett a zsidó apa gyerekéből katolikus kislány, hogy lett a katolikus kislányból zsidó, hogy lett a magyar beszédből szlovák, a szlovákból magyar, miért ásták el mindig majdnem az egész étkészletet vakációs látogatásai után, hogyan születtek a mesék a Zsidó utcából? A teljes cikket elolvashatják a Vasárnap október 8-ától kapható számában. Nyolcvanévesen elhunyt Ginger Baker brit rockzenész, a Cream és a Blind Faith tagja, aki általános vélemény szerint a blues és a rock legtechnikásabb, legfantéziadúsabb egyéni stílusú dobosa volt. London. A család közlése szerint vasárnap reggel halt meg „békésen” egy angliai kórházban. Baker legendás zenész, egykor valóságos extázisbán dobolta végig a lemezeket, a koncerteket, zsonglőrként dobálta dobverőit, vagy egy kezében kettővel is játszott. Angliában, Lewishamben született 1939-ben Peter Edwards Baker néven. Zongoristaként és trombitásként kezdte, de egy évtizeddel a legendás Cream megszületése előtt már a dobok mögé ült. Hagyományos dzsesszt, dixielandet játszott akkor. 18 éves korában Mr. Acker Bilk zenekarának volt a tagja, és megfordult más brit együttesekben. Ginger Bakert egyre jobban izgatta a blues, és 1962-ben Charlie Wattsnak, a Rolling Stones dobosának segítségével elszegődött a brit blues egyik legrangosabb együttesébe, az Alexis Komer vezette Blues Incorporatedbe. Komer sok fiatal zenésszel „kóstoltatta meg” a bluest, a tehetségek, a mestertől távozva, kitűnő bandákat alakítottak. Baker Komertől Graham Bond együttesébe, került, itt három évet töltött, egyesek szerint a banda vezéregyénisége volt. A Graham Bond Organisation tagjaként is kitűnően érezte magát, de élete és pályája csúcspontja az 1966 és 1968 közötti időszak volt, amikor Eric Claptonnal és Jack Bruce-szal a feledhetetlen Cream együttes tagja volt. A trió feloszlása után újabb szupercsapat, a Blind Faith következett Claptonnal, Stevie Winwooddal és a kitűnő, bár kevéssé ismert basszusgitárossal, Rick Grech-csel. A „Vakhűség” zenészei fél év múlva hűtlenek lettek egymáshoz. Baker 1970-ben egy saját lemezt adott ki, majd megalakította a Ginger Baker Airforce nevű együttesét, amelybe fúvósokat is bevont. Tíznél is többen voltak olykor a színpadon, kitűnő lemezeket készítettek. Baker megkedvelte a soulritmusokat és az afrikai zenét, játszott a nigériai Felával. Visszatért hozzá Eric Clapton és Winwood is. Ez a társulat sem volt túlságosan hosszú életű. Baker 1974-ben Adrian Gurvitzcal, a Gun egykori tagjával alakította meg a Baker-Gurvitz Armyt. A 80- as évek elején a Hawkwindhoz csatlakozott egy lemez és egy tűmé erejéig, majd néhány évvel később John Lydon Public Image Ltd.-jéhez csapódott. 1992-ben a Masters of Reality hardrockbanda második stúdióalbumán, a Sunrise on the Sufferbus című korongon működött közre, majd Jack Bruce és az ír származású rockgitáros, Gary Moore közreműködésével zenélt a Bruce-Baker- Moore trióban. A remek zenekar azonban csak egyetlen, ám annál híresebb albumot dobott piacra Around The Next Dream címmel. Baker 2005-ben újra összeállt Eric Claptonnal egy koncertsorozatra, melynek helyszínei a Royal Albert Hall és a Madison Square Garden voltak. 2009-ben kiadta életrajzi kötetét Hellraiser címmel. Jay Bulger forgatott Bakerről dokumentumfilmet a sokatmondó Beware of Mr Baker, azaz Óvakodj Baker úrtól címmel, melyben a híres zenész életére, sikereire emlékszik vissza, és igyekszik szertefoszlatni a személyét övező mítoszokat. Jay Bulger nem véletlenül adta filmjének a figyelmeztető címet, ugyanis többen óva intették, hogy Baker mániákus, veszélyes és megközelíthetetlen. A zenész időközben visszaköltözött Angliába, miután évtizedekig Dél-Afrikában élt. 2013-ban és 2014-ben a Ginger Baker Jazz Confusion kvartettel turnézott, amely Pee Wee Ellis szaxofonos, Alec Dankworth basszista, valamint Abbas Dodoo ütős közreműködésével egy rögtönzött örömzenélés során alakult. (MTI) (Fotó: TASR/AP) Ginger Baker (1939-2019) 6 I