Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-24 / 248. szám
aliatfarm Mgg^ ■ ^ ;/\ i^Bi itfyy^tost ^'^f^J^Sc 'f ^ *y^c -.V Bt* I Az őszi hónapokban az állattartók és az állattenyésztők egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy állataiknak elegendő mennyiségben jó minőségű takarmányalapot halmozzanak fel a téli és a tavaszi takarmányozási időszakiadig *1 ' «j endszerint szepp 3 temberben beli % fejeződik a legel- JL. %. tetés, és ezzel véget ér a legtermészetesebb állattartás és takarmányozás. A zárt istállós tartás megköveteli, hogy az állatok teljes értékű, tápanyagokban gazdag takarmányokat kapjanak. A kifogástalanul elkészített takarmányadag etetése fogja biztosítani a táplálóanyagszükségletet, illetve az állati termények mennyiségét és minőségét. A takarmányozás alapját a tömegtakarmányok és az abraktakarmányok képezik. A vegetációs időben megtermelt takarmányokat - megfelelően tárolva és tartósítva - egész évben használhatjuk jószágaink takarmányozására. A zöldtakarmányok tartósítása az erjesztés - ismertebb nevén silózás - és a szárítás, vagyis a széna készítése. ERJESZTETT TAKARMÁNYOK Az erjesztett takarmányokat silóban tároljuk. Az erjesztés sikerét befolyásolja a siló típusa, a szervezés és a szakértelem. A jól silózott takarmányban (szilázs) a szervessav-tartalom 70%-át a tejsav teszi ki. Az erjesztett takarmányt a nedvességtartalma és a felhasznált takarmányféleségek alapján erjesztéssel savanyított szilázsnak, ha előzetesen fonnyasztották, szenázsnak nevezzük. Régóta ismert ez a konzerválási eljárás, amelynek révén a takarmány hosszú ideig tárolható. Nagy előnye, hogy kevesebb a takarmány táplálóanyag-vesztesége, a silózás az időjárástól független, erjesztéssel a karotin nagy része megőrizhető, s a szilázs kezelése etetéskor jól gépesíthető. A gyepeken erjesztéssel szenázs készíthető. A levágott fű fonnyasztásával a szárazanyag-tartalmat 35-40%-ra kell növelni. Kerülni kell a túlfonnyasztást (45-55% szárazanyag-tartalom), mert nagyobb lesz a táplálóanyag-veszteség, és nehezebben tömöríthető, levegős lesz a szenázs. ASILÓZÁS MENETE A silózásra érett fű virágzás előtt áll, azaz bimbózásban van. Silózásra a nagy hozamú szálfüvek felelnek meg a legjobban. A lekaszált füvet 3^f cm méretűre kell szecskázni, majd a silóba hordani. Fontos, hogy egy hét alatt tároljuk be a silót. A betárolásnál a folyamatos tömörítést addig kell folytatni, amíg a kazalra lépve már nem süllyedünk bele. Figyelni kell a megfelelő tömörítésre, hogy az erjedési folyamatok megfelelően menjenek végbe. Laza rakás esetén penészesedés és vajsavas erjedés fordulhat elő. Ezt követi a siló takarása. A takarmány a betárolást követően 6-8 hét múlva lesz alkalmas etetésre. A KUKORICA ERJESZTÉSE Elterjedt módszer a szemes kukorica tartósítása is erjesztéssel. Erjesztéskor a kukoricát 36-38%-os nedvességtartalommal kell besilózni, hogy a silóban 4-4,5 pH-érték alakuljon ki, s hogy beinduljon az 1,4-1,6% szerves sav keletkezése. A szemes takarmányok erjesztésének szabályai ugyan megegyeznek a szálasok silózási előírásaival, de gondosabban kell végezni, mert jóval drágább takarmányokat tartósítunk, így az esetleges veszteségek is jelentősebb anyagi kárt okozhatnak. Az erjesztett szemes kukoricának több típusa ismert, attól függően, hogy a kukoricacső mely részei kerülnek tartósításra. Az erjesztett szemes kukorica csak a kukoricaszemeket tartalmazza. A CCM (Corn Cob Mix) az erjesztett szem és a csutka keveréke. Az erjesztett csöveskukoricadara a kukoricaszemeket és a teljes csutkamennyiséget tartalmazza. Az erjesztett csuhéleveles csődara szemekből, teljes csutkából és csuhélevelekből áll. AZ ÉRÉS FOLYAMATA Silózáskor a takarmányok vegyi összetétele megváltozik. A szénhidrátokból a baktériumok szeves savakat állítanak elő, ezek konzeválják a takarmányt. A tejsavtermelő baktériumok anaerob körülmények között (oxigéntől elzártan) tudnak erjeszteni, amit tömörítéssel lehet kialakítani. Jól tömöríteni az apróra szecskázott zöldtakarmányt és az apró szemcse nagyságúra darált, zúzott szemes kukoricát lehet. A nehezen erjeszthető takarmányok silózásához adalékanyagokat, biológiai tartósítószereket kell adni. A silótakarmányok 40-60 nap alatt érnek be. Fontos, hogy megbontásakor minimális levegő jusson a silóba, így kivédhető az élesztő- és penészgombák utóerjedése. A jól elkészített szilázs szárazanyag-tartalma 33-38%, a nyersrost emészthetősége 62-66%, pH-ja 4,0. ZÖLDTAKARMÁNYOK SZÁRÍTÁSA A zöldtakarmányok szárításával a takarmányalap szénaféleségei állíthatók elő. A szénakészítés régóta népszerű tartósítási mód. Ismertebb formái közé tartozik a renden történő szárítás, a szellőztetéses szénaszárítás, valamint a forró levegős szárítás. A háztáji gazdaságokban és a kisüzemekben ma is elterjedt módszer a hagyományos, renden történő szárítás. Forgatása leginkább kézzel történik. A szárítás fűszéna szárításakor 18-20%, pillangós széna szárításakor 20-22% nedvességtartalmat jelent. Táplálóértéke függ a növény korától és a kaszálás idejétől. A SZÉNA FONTOS TAKARMÁNYUNK A széna fontos vitaminforrás, minősége attól is függ, hogy hogyan kaszáljuk le és raktározzuk el. A renden a szálas széna tárolásához bálázó-tömörítő gépek kellenek. A gép működésétől függ a szénabála mérete, alakja, tömege, tömörsége, mozgathatósága, tárolási módja és a veszteség is. A zöldtakarmány a kaszálás után még lélegzik, a saját tartalékait használja fel az életfolyamatai fenntartásához. Ha frissen vágva megázik, a száradási folyamat tovább tart. A tartós esős időjárás a nyers zöldben 22 KERTesUDVAR 2019. október A TAKARMÁNYOZÁS ALAPJÁT A TÖMEGTAKARMÁNYOK ÉS AZ ABRAKTAKARMÁNYOK KÉPEZIK.
