Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-03 / 230. szám

www.ujszo.com I 2019. október 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Poloskakommandó Mit tud még ígérni ez a sok párt az embereknek a szavazatukért? L angyos sugarak döfköd­­ték a ritkuló őszi lombot, mely alatt Bandika és Er­vin ücsörgött, ezúttal a Homorú hamutálhoz címzett külvá­rosi vendéglőben. Erjedésben levő szőlőlevet ittak, amely félúton tartott valahol a must és a bor közt, de a két munkanélküli jóbarátnak eszébe sem jutott elvitatkozni arról, hogy a po­harakban pompázó zavaros folyadék neve murci-e, vagy burcsák. A po­loskákról beszélgettek, és az idei po­loskainvázióról, amely nyár közepe óta egyre nagyobb darabokat farag le a kertészek sikerélményéből. Bandi­ka elmondta, ő eddig a bencepolos­­kák igaz barátjának tudta magát, hi­szen életfilozófiája eddig is azt dik­tálta, hogy érdemes jóban lenni min­den élőlénnyel, amely ad a külsejére. Ervin az ég felé emelte mutatóujját: idén nem a bencepoloskák okozzák a legnagyobb gondot, hanem a zöld bogyómászó poloskák. Persze a ne­vük megtévesztő, mert az, hogy zöl­dek, és rámásznak a bogyókra, az még nem lenne baj. De meg is szur­­kálják őket, melynek következtében a paradicsom például a rohamos tönkremenés útjára lép. Bandika ek­kor elkezdett beszélni egy rejtélyes néniről, aki tavaly felhívta őt azzal, hogy a poloskák legjobb ellenszere a hajlakk, mivel ráépül a bogárra. „El sem tud már repülni, és büdös sem lesz már tőle többé” - indokolta a beavatkozást a rejtélyes néni. Bandi­ka csak azért nem próbálta ki a taná­csot, mert rájött, hogy ha a paradi­csomon mászó poloskára hajlakkot fúj, a paradicsom is hajlakkos lesz, ő pedig ha teheti, nem fogyaszt hajlak­kal dúsított ételeket. Ervin szerint a poloskákat nem irtani kell, hanem megismerni. Hosszan beszélni kez­dett a vízipoloskák alrendjéről, a kétéltű poloskákról, a furcsapoloska alkatúakról, és nem felejtette ki a fe­nyérpoloska és a címerespoloska al­katiakat sem. Csak a vérszívó po­loskákat felejtette ki a felsorolásból, Bandika viszont ezt nem vette észre. Észrevette viszont, hogy a ven­déglő belső traktusában fényeit bé­késen és lehalkítva árasztó televízió Stefan Harabin sajtótájékoztatóját sugározza. Erről eszébe jutottak a napjainkban gombamód szaporodó pártok, és feltette Ervinnek a kérdést, vajon mit lehet még ígérni, mit tud még ígérni ez a sok párt az emberek­nek a szavazatukért. Ervin szerint komoly esélyekkel indulhatna a feb­ruári parlamenti választáson egy olyan politikai erő, vagy erőcsira, amely a poloskák populációjának természetes visszaszorítását tűzi zászlajára, mondjuk regionális po­loskakommandók létrehozásával. Bandika nem értette, úgyhogy Er­vin ismét hosszan beszélni kezdett, ezúttal a poloskák természetes ellen­ségeiről, vagyis a gyilkosfurkészek­­ről, a parányfürkészekről, a fémfur­­készekről és a tolvajpoloskákról. A szerző a Vasárnap munkatársa Őaputová vonattal utazott Prágába, a visegrádi államfők találkozójára (TASR-felvétel) Le kell bontani egy szerb templomot, elűzött bosnyák földjére építették A szerbek előszeretettel foglalták el az elűzött bosnyákok házait, ha egy mód volt rá, rögtön ortodox templomot is építettek mellé. Az Emberi Jogok Európai Bírósá­ga arra kötelezte Bosznia-Herce­govinát, hogy bontson el egy húsz éve épült szerb templomot egy bosnyák háborús menekült kisajátított földjé­ről. Fata Orlovicot és családját az 1992-1995-ös boszniai háború ide­jén üldözték el otthonából, majd haj­tották el a kelet-boszniai Srebrenicá­­ba, a család egy része azonban meg­szökött a boszniai szerb katonák fog­ságából, így elkerülte az 1995-ös mé­szárlást. Néhány évvel később visszatértek szülőfalujukba, Konje­vic Poljéba, ahol akkor már a ház közvetlen közelében egy ortodox templom állt. A család pert indított kisajátított földje visszaszerzése ér­dekében. Fata Orlovic férjét, valamint több mint húsz családtagját mészárolták le a boszniai szerbek 1995 júliusában Srebrenicában. A vérengzést - mely során mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút öltek meg - a hágai Nem­zetközi Törvényszék népirtásnak mi­nősítette, a történteket a második vi­lágháború óta Európában elkövetett legszömyűbb mészárlásnak tartják. Az Emberi Jogok Európai Bírósá­ga most kimondta, hogy a család földjét teljes egészében vissza kell szolgáltatni, ami a templom lebontá­sával jár. Emellett a 73 éves Fata Or­lovicnak ötezer, további 13 család­tagjának pedig fejenként kétezer eu­­rós kártérítést ítélt meg a testület. Az ítélet végleges és kötelező érvényű, Bosznia-Hercegovinának három hó­napja van a templom eltávolítására. Az elüldözött bosnyákok házaiba gyakran költöztek be szerbek, akik Bosznia-Hercegovina bosnyákok és horvátok lakta részeiből érkeztek a boszniai Szerb Köztársaság területé­re. Számos házfoglaló később sem volt hajlandó kiköltözni a házból, a sajátjának mondva azt. Az 1992— 1995-ös boszniai háború idején, va­lamint a harcok lezárását követően a horvátok, a szerbek és a bosnyákok is templomok, illetve mecsetek építé­sével igyekeztek igazolni jelenlétü­ket a meghódított területeken. (MTI) Visegrádiak Brüsszelben FELEDY BOTOND M iközben az európai biztosjelöltek meghallgatása zajlott, egy másik épületben, nem messze az Európai Parla­menttől az integráció jövőjét jóval nyíltabban vitatták meg Brüsszelben. A lengyel központú Visegrad Insight újság szervezésében #Europe­­anFutures címen szervezték meg a vitasorozatot, amely különböző forgatókönyveket és ajánlásokat fogalmaz meg arról, hogyan végződ­het az európai integráció és mi lehet a sorsa. A lényeg az egészben nem is az, hogy ezt a témát elővették. Inkább az az újszerű, hogy most a vi­segrádi országok konstruktívan, ajövőt alakító szándékkal, javasla­tokkal járulnak hozzá a vitához. Gyakran megkapjuk azt a vádat, hogy csak kötjük az ebet a karóhoz, megakasztjuk a folyamatokat, mintsem hogy mi indítanánk azokat. Persze van példa arra, hogy a tagállamok közötti vitában ilyen tör­tént, ez egy demokratikus klubban természetes dolog. Ahogy az is, hogy minden tag számára külön-külön és kisebb csoportokban is fon­tos, hogy megfogalmazza a maga jövőképét az integrációról. Hiszen akkor tudunk majd 27-en is vitázni erről, ha mindenkinek kiérlelt ál­láspontja lesz. Ennek jegyében különösen fontos, hogy a legnagyobb visegrádi ország, a lengyelek ezt elkezdték megszervezni és nemcsak a mi fővárosainkban, hanem Brüsszelben is bemutatják, megvitatják a koncepciókat. Ebben jutott hely önkritikának is - mennyi befektetésre lenne szük­sége a visegrádi állami egyetemi szférának ahhoz, hogy nemzetközileg versenyképes legyen, és vajon miért késik ez mind a négy országban már tizenöt éve. Másfelől előkerült a nyugati lépéselőny: amíg a kuta­tói pályázati források (Horizont2020) javarészt a régi nagy tagállamok patinás egyetemeihez kerülnek (közel 80 százalékuk), addig nehéz ki­törniük a közép-európai régió egyetemeinek. Eszközök kellenének az áthidaláshoz is, hogy fair legyen a verseny. Közép-Európa immár ki­sebb mértékben járul hozzá a nyugati munkaerő-beáramláshoz, mint Dél-Európa. A gazdasági válságot rosszabbul átvészelő déli országok fiataljai évek óta nagy számban mozognak észak - és a munkahelyek - felé, míg kelet-nyugati viszonylatban nem nőtt a számuk, sőt a len­gyeleknél például már visszaáramlásról van szó. A közép-európai perspektívák jóval ámyaltabbak tehát, ha köze­lebbről vizsgáljuk őket. Ezt az árnyaltságot fontos átadni Brüsszelben is, hogy ne a régi reflexek éljenek rólunk, hanem új partnerekként te­kintsenek ránk. 15 év telt el a bővítés óta, jó az irány, persze még egy kis legyőzendő távolság hátravan. FIGYELŐ Kereszt az olasz tantermekben Még mindig keresztek vannak ki­téve az olasz iskolák osztályaiban, Lorenzo Fioramonti olasz oktatási miniszter most eltávolitaná ezeket, de az olasz püspöki kar ellenáll. A kereszt a helyén marad - reagált a L'Awenire katolikus újság, és ve­zércikkben figyelmeztetett, hogy a feszület nemcsak az olasz és euró­pai civilizáció egyik kulturális gyökere, hanem az egyetemes testvériség jelképe. „A feszület nem diszkriminatív, a kereszténység átitatja kultúránkat, amely éppen ezért befogadást és integrációt hirdet” - idézte a napi­lap Stefano Russo püspököt, aki sajnálatát fejezte ki a miniszter „szűk látókörű, laikus világnézete” miatt. A püspöki kar vezetője megjegyezte, hogy Olaszország­ban már korábban is felmerült a feszület eltávolítása, de a keresztet nem az olasz egyház, hanem a tör­vények teszik az olasz osztályter­mek falára. Az új olasz kormány oktatási mi­nisztere, Lorenzo Fioramonti (Öt Csillag Mozgalom) felvetette, hogy a tantermekben az általában a tanári katedra fölött látható feszü­letet világtérképpel vagy az olasz alkotmány szövegével helyettesít­sék. A miniszter megjegyezte, hogy ő még Sergio Mattarella ál­lamfő fényképét is eltávolitaná. Fioramontinak korábban az a kez­deményezése is vitát kavart, hogy igazolt hiányzásnak rendelte el az olasz diákok részvételét a szep­tember 27-i környezetvédelmi tüntetésen. Az olaszországi közintézmények­ben, az óvodáktól a kórtermekig, a bíróságoktól a rendőrségig bevált szokás, hogy kereszt van a falon, és gyakran a mindenkori olasz állam­fő fényképe. A kereszt kitételét az osztálytermekben egy második vi­lágháború előtti olasz jogszabály hja elő, amelyet a hatvanas évek­ben megerősítettek. Az olasz diá­kok több mint 90 százaléka az ál­lami iskolákban is jár hittanórára, jóllehet ott ez nem kötelező, csak választható tantárgy. Az olasz jobbközép párt, a Hajrá Olaszország (FI) frakcióvezetője, Maria Stella Gelmini volt oktatási miniszter emlékeztette utódját, hogy a kereszt nem bútordarab, hanem gyökereinkjelképe. A kér­dés a katolikus országban nem váltott ki támogatást a baloldal ré­széről sem. Luigi Di Maio, az M5S vezetője közösségi oldalán kijelentette, ka­tolikus vallású, de örül, hogy világi államban élhet, és elsőrendűnek azt tartja, hogy az olasz iskolákban elég pad legyen, és ne ázzon be a tető. A feszületnek az osztálytermekből való eltávolítását utoljára egy Olaszországban élő finn anya, So­­ile Lautsi szorgalmazta. A bíróság elé vitt ügyben, 2011 -ben az Em­beri Jogok Európai Bírósága dön­tött: az olasz osztályokban kitett feszület nem gyakorol vallási jellegű nyomást a nem hívő vagy más vallású diákokra. (MTI) VERES ISTVÁN I 7

Next

/
Thumbnails
Contents