Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-19 / 244. szám
www.ujszo.com | 2019. október 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Előtűnt a Gorilla a ködből Az a kérdés maradt csupán, hogy min mennyit lehet nyerni amit maguk után hagytak. Nem lehet nem észrevenni a kultúrát és a nyelvet, amely a valódi maffiózók és gonosztevők sajátja. Ami a legrosszabb, hogy a társadalom többsége beletörődött. Elfogadja, hogy ennek így kell lennie. Hogy egyeseknek szerencséjük van, 500 ezer eurós lakást vesznek, az emirátusokban vásárolnak lakást... A többiek sorsa az, hogy néhány száz euróért naponta keményen dolgozzanak, és féljenek a migránsoktól, a homoszexuálisoktól. Csak fel ne éledjenek a rabszolgasorsból, és ne jöjjenek rá, milyen egyszerű kitömi belőle. Például az urnába dobott szavazattal. Mert így is végződhet a történet, melyben a Gorilla-hangfelvétel másolata játssza a főszerepet. Ismét nem árt a Smemek, és a rendszerellenes erőket támogatja, amelyek kiszimatolták a győzelem történelmi lehetőségét. A régi-új Gorilla-ügyek nekik kedveznek, mert azt az érzést keltik, hogy mindegy, kinek adjuk a szavazatunkat — mindnyáj an nyakig benne vannak. Néhány hónap múlva az a sorskérdés dől el, elegendő voksot szerez-e a Gorilla nélküli alternatíva. A szerző a TASR munkatársa (Lubomír Kotrha karikatúrája) MÁRIUS KOPCSAY olc évvel ezelőtt, amikor a Gorilla megjelent az állítólagos irat átiratában, alaposan belemart a jobboldalba. Az SDKÚ-KDH-Híd-SaS koalíciónak egyébként is elállt a lélegzete, amikor önként befejezte politikai pályafutását - hála Sulik harakirijének, az eurózónás mentőövről szóló szavazáskor. A választók már nem vágytak hasonló történetre. Ráadásul rendkívül érzékenyen reagáltak az „állítólagos Gorillával” szembeni gyanúsításra, így aztán Ficónak ki volt kövezve az útja az egypárti kormányzáshoz. Neki nem ártott a Gorilla-ügy. Holott egyértelmű, hogy ugyanazok a kínálatok és praktikák, amelyek összefonták a politikai hatalmat a gazdaságilag befolyásos emberekkel a második Dzurinda-kormány idején, tovább folytatódtak. Most, amikor mindenki meghallgathatja, milyen beszélgetések folytak a Vazov utcai lakásban, csak ámul és bámul, hogy a politikai életből a közérdek csírája is eltűnt. Az a kérdés maradt csupán, min mennyit lehet nyerni, és a nyereséget hogyan lehet elosztani. Szlovákia áldozat lett. És a vadászok, akik ezt az áldozatot elejtették, úgy tesznek, mintha ők lennének 89 novemberének igazi győztesei. Ez a helyzet, amikor a Gorilla kiszabadult a kalitkájából, és összevissza rohangál, mi pedig nem tudjuk, kit harap meg. 1998-ban, amikor a Meciargamitúra végzett, még mindig folyt némi vita az értékekről, mondjuk arról, hogy Szlovákia legyen a NATO és az Európai Unió tagja, amire a társadalom többsége vágyott. Ma már mellékesek az értékekkel kapcsolatos kérdések. „21,5 milliós provízióban egyeztünk meg, amit én eredetileg háromfelé akartam osztani, hét, hét, hét mindenkinek. Rajtad múlik, meghagyod-e mind a huszonegyet, vagy vetünk némi koncot, ezzel megmutatjuk, milyen jóindulatúak vagyunk, és a többit három részre osztjuk...” Ilyen azoknak az embereknek a mentális világa, akik semmit sem tettek Szlovákiáért, csak megnyúzták, szétlopták. A fényes nappal elkövetett rablás az egyetlen nyom, Ny NER-ből ER SZÓ M BATH Y PÁL V éget ért a NER Magyarországon: a centrális erőtér után eljött a kétosztatú politika időszaka. Itt az ER: az Együttműködés Rendszerkényszere. „ Képzelje csak el ezt a közgyűlést, szemben a kormánnyal, és ha mégis én nyerek, akkor a fókuszban velem. Hogy ilyen körülmények között nem én nyertem, erre azt tudom mondani, hogy szeret a jóisten. ” (Tarlós István távozó főpolgármester a Népszavának) A jobboldali főpolgármester ritka eleganciával távozik Budapest éléről, magával rántotta a Fidesz lustasága és a hatalom nagyvárosi elutasítottsága. Nem véletlenül ő volt az, aki megérezte a Borkai-hatás várható következményeit. Nem túlzás, ez ellenzéki áttörés a Fidesszel szemben: Budapestet nagyjából letarolták, szereztek fontos megyeszékhelyeket, elvettek jelentősebb nagy- és kisvárosokat, a megyei jogú városok polgármestereinél 20:3-ról 13:10a kormány-ellenzék arány. Ismét van politika Magyarországon, mostantól nem egyszínű 9 év után - és persze demokrácia van, nem diktatúra. Ellenzéki értelmiségiek a szavazás előtt arról suttogtak online, hogy Mészáros Lőrinc már szoftvert is vett és megint elcsalják a választást - ehhez képest a befektetett kampánymunka többet ért, mint a gyermekded, önfelmentő összeesküvés-gyártás. „A kormánypárt elfelejtett érdemben kampányolni, mert hozzászokott, hogy az ellenzék tök hülye. Amint azonban kiélezett versenyben kellett teljesítenie, gyengének bizonyult. ” (Karácsony Gergely új főpolgármester az Indexnek) Úgy néz ki, hogy a Fidesz számos vesztes helyén akár még hozta is az öt év előtti szavazatszámát; csakhogy nőtt a részvétel, az ellenzék pedig jobban tudott mozgósítani, a városokban dolgoztak a jelöljeik, ott voltak az utcákon, keresték a közvetlen kapcsolatot az emberekkel, s ez bejött. A politika: munka. A Fidesz közben elkényelmesedett. Azt hitték, elég annyit mondani: „folytatjuk”, meg „alkalmatlanok”. Lebecsülték az általuk egy táborba összeterelt ellenfél megnövekedett erejét és a szavazási egy ség/hajlandóság mennyiségiugrás-veszélyét-talán ezért fizették a nagyobb árat, nem Borkai talajtomájáért. Október 15., kedd: Gulyás Gergely szerint a választás utolsó hetében kirobbant Borkai-botrány következtében legalább három, de talán öt budapesti kerületet is elvesztett a Fidesz, valamint több nagyvárost is. A miniszter úgy véli, az I., a III. és a VIII. kerületben Borkai miatt kaptak ki a fideszes polgármesterek, de lehetséges, hogy a Borkai-hatás érvényesült a II. és a IV. kerületben is. Vissza az időben, október 10„ csütörtök: Gulyás Gergely szerint erkölcstelen és elítélendő, ami a videón látható. A miniszter szerint mindenkinek a magánügye, hogy mivel tölti a szabadidejét. A miniszter kerülte annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy vállalható-e még Borkai a Fidesz számára -ha nem tudnám, milyen érdekesen tud lesújtani a tegnap a politikában a holnapra, akkor most azt mondanám, nem értem Gulyás Gergelyt: hogyan lenne képes egy magánügy öt budapesti kerületet is elveszejteni? „A kormány együttműködésre törekszik Karácsony Gergelyfőpolgármesterrel és a Tarlós Istvánnal megkötött megállapodásokat változatlanul hatályban tartja. A választás eredményét befolyásolhatták a Borkai Zsoltról nyilvánosságra került felvételek. ” (Orbán Viktor a Hírtévének) Wass Albert szobra marad, Dömer György színházigazgató, a Lokál és a Római-parti mobilgát aligha: az új főpolgármester terveiről nagy vonalakban. Karácsony Gergelynek a kényelmes többség ellenére nagyon nehéz dolga lesz, részint a kormányzattal várható konfliktusok miatt, de legalább annyira az évtizede éhes hátország, a szinekúrából kimaradtak sorban állása, sajátjai egzisztenciális nyomása miatt. Az ellenzéket összeterelő vezető mögött ott vannak a régi csibészek Gyurcsánytól a szocikig. Ráadásul az ellenzék következő feladványa 2022-re sokkal nehezebb lesz: kormányzóképessége felmutatása mellett vonzó politikai alternatívát kellene nyújtani a vidéki Magyarországnak is, amelyet még nem sikerült megszólítaniuk. A császár vizes feje LAMPL ZSUZSANNA T alálkozóm volt egy kávéházban. A másik félre várva elővettem a kötésemet. Kötögetek és figyelek, mint Miss Marple. A szemközti asztalnál két fiatal nő. Rendelnek és nézegetnek. Engem. Majd az egyik megszólít. Barátságos a hangja, de érzek benne egy csipetnyi kajánságot. Kedves asszonyom, mondja, látom, hogy már az idősebbek is átveszik tőlünk a díájvájt. Ahá, a díájváj, nevetek magamban. Most váija, hogy én, a csoszrogány, kérdezzem meg, mi az. Hát nem. Inkább barátságosan válaszolok. Tudják, a „csináld magad” (ezt jelenti a díájváj, azaz DIY ) egyáltalán nem új keletű. Én sem most kezdtem kötni, hanem harminc évvel ezelőtt, mégpedig az önökkel nagyjából egyidős gyerekeimnek kötöttem autós, kutyás, házikós és más képes pulcsikat. Valamelyik még az újságban is megjelent. Csak akkoriban ezt úgy hívtuk, hogy kézimunka, nem pedig hand made. De már jóval előttem is kézimunkáztak ám az emberek, például maguk hímezték a ruhájukat vagy játékot faragtak a gyerekeiknek. Úgyhogy semmi új a nap alatt. Később elgondolkodtam azon, vajon fiatal koromban én is úgy éreztem-e, hogy velem kezdődik a világ. De nem. Én mindig kerestem az idősek társaságát, ezért is találtam ki 23 évesen az akkori Nő hetilapban az „Elmondom az életemet” sorozatot. Érdekelt a történelmi sorsfordulók árnyékában élő emberek mindennapi élete. Az ő tapasztalatuk, az ő személyes igazságuk, ami nem volt olyan objektív, mint a történelmi igazság, de attól még igaz lehetett. Nem mintha a történelmi igazság mindig objektív és mindig igaz lenne. Legalábbis ami az „apróságokat” illeti. Pontosan emlékszem, amikor azt tanultuk az alapiskolában, hogy a királyok és a nemesek nem mosakodtak, és amikor viszketett a fejük a paróka alatt, akkor kötőtűvel vakarták meg. Akkor kezdtem kételkedni abban, hogy minden igaz-e, amit tanulunk. Mert egyrészt gyanús volt nekem, hogy már akkor létezett kötőtű (a tanár elvtárstól megkérdeztem, azt mondta, nem ez a lényeg, hanem az, hogy a gazdagok koszosak voltak), másrészt nem akartam elhinni, hogy ha valaki cobolypalástra meg szép ruhákra vágyik, azt nem zavarja, hogy koszosán és büdösen ölti magára ezeket. És kérem szépen, igazam volt. Daniela Dvofáková szlovák történésznő szerint a régmúlt sok tekintetben teljesen más volt, mint ahogyan tanultuk, és ennek alapján elképzeljük. Például nem igaz, hogy az emberek koszosak voltak. A nemeseknek saját házi wellnessük volt, csak akkor még nem így hívták, a nép pedig nyilvános fürdőkbe járt. Luxemburgi Zsigmond császárt még meg is feddte az udvari orvosa, hogy túlságosan gyakran mos hajat, aztán meg kimegy vizes fejjel. Néha én is ezt csinálom. Tényleg semmi új a nap alatt.
