Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-17 / 242. szám
www.ujszo.com | 2019. október 17. ÚJ SZÓ AKADÉMIA 2019 125 A Bodrogköz kincsei M indig az a legbecsesebb számunkra, amit ismerünk, ami közel áll hozzánk. Ezért kell minél közelebbről megismernünk a természetet szűkebb és tágabb környezetünkben, hogy tudatosítsuk, milyen értékeket rejt, és milyen pótolhatatlan szerepet játszik az életünkben. Fedezzük fel együtt Dél-Szlovákia természeti kincseit! Járjuk be a sok érdekességet, látnivalót, ismeretet kínáló tanösvényeit! Szlovákia délkeleti csücskében húzódik a szintén sok csodás természeti kincset rejtő táj, a Bodrogköz. Valamikor a történelmi Zemplén vármegye egyik járása volt, ám a szépséges vidéket 1920-ban határ vágta ketté. Az Alsó-Bodrogköz Magyarország, míg a Felső-Bodrogköz az akkori Csehszlovákia része lett. Teljes területe 945 km2, ennek csaknem kétharmad része a határ magyar oldalán van. A Bodrogközt három folyó határolja. Északról a Latorca, délről a Tisza, nyugatról a Bodrog, keletről pedig a szlovák-ukrán határ. Hajdan mocsaras, lápos vidék volt, a gyakran változó folyómedrek számos holtágat alakítottak itt ki. A táj arculatát a homokdombokat felhalmozó folyók és ezek árterei határozzák meg. Több védett területnek is otthont ad a Bodrogköz. Itt található például a Latorca Tájvédelmi Körzet, amelyet 1990-ben hoztak létre 15 620 hektáron. A tájvédelmi körzetnek az ott található ártéri ligeterdők, vízi- és mocsári társulások, a Latorca folyónak és mellékvizeinek árterei, valamint a bodrogközi homokbuckák egyedi és utánozhatatlan jelleget adnak. A nagy kiterjedésű ártéri erdők a vidék valóságos kincsei, a legjobban fennmaradt ártéri erdőknek számítanak egész Szlovákiában. A Latorca bal partján húzódnak, három kilométer szélességben. A vízi és mocsári társulások különlegessége, hogy a társulás mint élő rendszer működik, benne a szerves anyagot termelő zöld növényekkel, a felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és a lebontó (rekuperátor) szervezetekkel. Amikor a működésbe valami beleszól - akár természetes változás, akár emberi beavatkozás -, a társulás erre valamilyen módon „válaszol”; s ez rendszerint a fajösszetétel megváltozásában jelentkezik. A társulásokat más néven életközösségeknek, idegen szóval biocönózisnak is nevezik. A biocönózís fogalmát Kari Möbius (1825-1908) német zoológus használta először. A Latorca Tájvédelmi Körzetben hét kisebb kiterjedésű védett természeti terület található, amelyek közül a legjelentősebbek a Hosszú-Ticce és a Nagy-tó. A Ticce a Tisza egykori medrének maradványa, amely területen 20 ezer évvel ezelőtt folyt keresztül a Tisza. A Ticce a Ramsari egyezmény területeivel együtt alkotja a Latorca Tájvédelmi Körzet magvát növény- és állatvilágával, elsősorban a vízi madaraival. ATajba Nemzeti Természeti Rezervátum a Bodrogszerdahely határában 27,36 hektáron elterülő Bodrog-holtág, amely azért is különleges, mert egy ma már ritkának számító mocsári élővilágnak ad otthont. Rendszeres lakója többek között a veszélyeztetett mocsári teknős. A programot a Környezetvédelmi Alap támogatja. NÖVÉNY- ES ÁLLATVILÁG Az Új Szó Akadémia 2019 tájékoztató kiadvány felső tagozatos diákoknak készült a Környezetvédelmi Alap támogatásával, országszerte 1000 magyar tanuló olvassa, október 3-ától november 6-áig. Dél-Szlovákia természeti kincsei és a tanösvények témáját dolgozzuk fel. Reméljük, amellett, hogy a munkafüzetet haszonnal forgatjátok, napilapunkat is megkedvelitek, mely rengeteg hasznos információt, szórakoztató olvasmányt kínál nektek, az öt tematikus oldal anyagával pedig gyarapíthatjátok tudásotokat. A következő tematikus oldal október 24-én jelenik meg. rovarokat sem vetik meg, de állítólag távolról sem fogyasztanak olyan sok méhet, mint gondolnánk. A Bodrogköz ártéri erdőiben költ legnagyobb harkályfajunk, a fekete harkály is. A vidék ritka, védett madárfajai közé tartozik a bakcsó is. (Forrás: Wikipédia, Új Szó, hu.bodrog-tisa.sk, adatbank) Mocsári teknős A mocsári teknős a síkvidékek iszapos álló- vagy lassan folydogáló vizeiben él. Kedveli a napsütötte, sűrűn benőtt erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. Csak víz közelében él meg. Ovális, hátrafelé szélesedő, 12-38 centiméter hosszú hátpáncélja és bőre zöldes- vagy barnásfekete, amit sárga vagy sárgásfehér pettyek vagy csíkok tarkítanak. A világosbarna haspáncélt gyakran sötét foltok tarkítják - a hímeké homorú, a nőstényeké lapos. A mocsári teknős márciustól októberig-novemberig főleg a reggeli és az esti órákban aktív. Telelni az iszapba vagy a parti fövenybe ássa be magát - ha erre nincs mód, a jégpáncél alatt kerül nyugalmi állapotba. Az életfenntartáshoz szükséges oxigént szája és garatja nyálkahártyáján, illetve a végbélzacskók hajszálerein szívja fel. Az időjárástól függően március-áprilisban aktiválódik. A fiatalok szeptember elején vagy (ha a nyár nem volt elég meleg) a következő tavasszal kelnek ki, és azonnal megindulnak a víz felé. Szeret a vízből kiálló tüskökön, köveken pihenni. Nagyon jól Vörös gém vörös gém fordul elő, de megtaláljuk itt a jégmadarat is. A madárvilág jellegzetes képviselője a gyurgyalag. A gyönyörű tollazatú gyurgyalagot a méhészek nem kedvelik túlzottan, mert élelemként a méheket, ezeket a rendkívül hasznos és veszélyeztetett Mocsári teknős úszik. Nyáron csak a tojásrakó nőstények távolodnak el a víztől, különben legfeljebb a partig, vagy valamilyen vízből kiemelkedő tárgyra merészkednek ki. Táplálékuk is vízi eredetű: különféle ízeltlábúak, kétéltűek, puhatestűek és férgek kifejlett és lárvaállapotú egyedeit, dögöket fogyaszt. A mocsári teknőst szerte Európában visszaszorítja a gyorsan terjeszkedő vetélytársa, a vörösfülű ékszerteknős. Állományát csökkenti a vizes élőhelyek szennyezése és pusztulása is. A kifejlett példányokat páncéljuk védi, de a kicsinyeket és a tojásokat sokszor felfalják a ragadozók. Endemikus növények A kökörcsin az egyik legszebb tavaszi virágok egyike. Számos, hazánkban honos faja ismert. A kora tavasszal virágzó kökörcsinek népi elnevezése a népvándorlás idejére vezethető vissza. Ekkor jelent meg nyelvünkben a török Magyar kökörcsin eredetű „kök” szó, amely kéket jelent. Ezt a szót őrzi a kökény is. Van azonban e virágok között két olyan kis faj, amely endemit fajnak tekinthető, azaz az egész világon csupán a hajdani, történelmi 2emplén, Ung és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben található meg. A magyar kökörcsin és a 2immermann-kökörcsin dekoratívabb rokonaikkal szemben nagyon szerény szépségűek. Fő értékük abban nyilvánul meg, hogy Szlovákiában csakis és kizárólag a Felső-Bodrogköz területén bukkanhatnak rájuk a természetben barangolók. Mind a magyar kökörcsin, mind a 2immermann-kökörcsin kiemelten védett növény, ezért ha találkozunk velünk, csodáljuk meg őket, de semmiképpen se tépjük le vagy károsítsuk. A Bodrogköz madárvilága A veszélyeztetett madárfajok közül a Jégmadár Új Szó Akadémia 3. f) Environmentalny fond
