Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-16 / 241. szám

321 2019. október 16.1 www.ujszo.com „Szaltó közben már nem lehet visszakozni" Jumping Joe már várja a pozsonyi fellépést (Fotó: Jan Brychta/SPR Media) Jozef Sabovcík ► Született: 1963. december 4-én, Pozsonyban ► Egykori edzője: Agnesa Búrilová ► Legnagyobb sikerei: kétszeres Európa-bajnok (1985,1986), Eb-ezüstérmes (1983), olimpiai bronzérmes (1984) ► Tengerentúli beceneve: Jumping Joe ► Védjegye: szaltó a jégen ► Érdekesség: a 2002-es Salt Lake City-i olimpia megnyitóján ő volt a főszereplő, a tűz megszemélyesítője BŐDTITANILLA Nagyszabású show-műsorral idézi fel pályafutását Jozef Sabovéík, a legendás Jumping Joe, az 1984-es szarajevói olimpia bronzérmese. Az Egyesült Államokban élő egykori műkorcsolyázó novemberben Ostraván és Pozsonyban világsztárok társaságában lép jégre, erről is kérdeztük egy videókonferencia keretében. A novemberi két előadással végérvényesen pontot tesz hosszú és sikeres pályafutása végére. Mi­lyen érzésekkel várja a búcsút? Én már ezt nem is veszem búcsú­nak, hanem inkább ráadásnak. A tényleges búcsúmnak a 2016-os po­zsonyi Eb gáláját tartom, amikor tíz­ezer ember ült a lelátókon, köztük a családtagjaim, ráadásul napra pon­tosan 30 évvel azután, hogy megug­rottam a sportág történetének első négyfordulatosát. Utána én gyakor­latilag befejeztem a korcsolyázást, már akkor 52 éves voltam. De ami­kor jött ez a lehetőség, hogy a mi mostani csillagaink, Eliska Bíezi­­nová, Michal Brezina és Tomás Ver­­ner világsztárokkal együtt szeretnék megünnepelni a pályafutásomat, ter­mészetesen nagyon lelkes lettem. Hogyan készül a fellépésekre? Mennyit edz, milyen ugrásokat gyakorol? Láthatjuk a híres szal­­tót is? 2017 óta nem ugrottam szaltót, öt­ven felett ez már nem lenne túl okos dolog. Ami pedig az edzéseket illeti: napi hat órát töltök a jégen a tanít­ványaimmal. Természetesen el­kezdtem komolyabban is edzeni a show előtt, de kicsit vissza kellett vennem a tempóból. Hatéves korom óta már ugráltam eleget, a testem meg is érzi ezt a komoly igénybe­vételt. Azt is be kell vallanom, hogy ötven felett már nem is hiányzik. Emlékszem rá, hogy egyszer Scott Hamiltonnal beszélgettem. Súlyos betegség után visszatért még egy rö­vid időre, de aztán végleg befejezte. Akkor kérdeztem, hogy hiányzik-e neki a korcsolyázás, és azt felelte, egyáltalán nem. Nem hittem neki. El sem tudtam képzelni, hogy valaki egész életében ezt csinálja, és még­sem hiányzik neki. De most már kezdem érteni. Én már korcsolyáz­tam eleget, jöjjenek a fiatalok, akik fizikailag és technikailag is sokkal előbbre járnak. Jelenleg az amatőr műkorcso­lyázásban a szaltó tiltott elem, nem is sokan képesek rá a világon a jé­gen. Mi a titka ennek az ugrás­nak? Szerintem nem olyan nehéz ugrás, csak megfelelő sebesség kell hozzá. Minden évben kapok egy-két felké­rést különféle korcsolyázóktól, hogy tanítsam meg nekik a szaltót. A kér­dés csak az, hogy mennyire akarják megtanulni. Én azóta vágytam rá, ahogy először láttam az amerikai Terry Kubickát a jégen szaltózni, és úgy éreztem, ha nem fogom tudni, akkor nem lesz teljes a pályafutá­som. Egyébként nem szívesen taní­tok senkit szaltózni. Ha nem jön össze, akkor nagyot lehet esni, ko­moly sérülés is lehet belőle. A szal­tót nem nehéz megcsinálni, de az ember nem gondolhatja meg magát félúton, már nem lehet visszakozni. Egyik fiából sem lett műkorcso­lyázó, pedig mindketten tudnak korcsolyázni. Miért nem folytat­ták az apjuk nyomdokaiban? Nem volt olyan fontos nekik ez a sport. Pedig Blade nagyon tehetsé­ges volt, már duplákat ugrott, de nem volt kedve egyedül dolgozni. Amerikában az a szokás, hogy az edző egy-egy tanítványával fél órát foglalkozik, utána pedig az idő hát­ralévő részében a versenyző egye­dül gyakorol. Neki ehhez nem volt kedve. Más kedvtelései vannak. Mindkét fiam nagyon szereti a ze­nét, a kisebbik, Jozko dobol, Blade pedig filmezést tanult, és azt na­gyon is élvezi. Örülök is neki, hogy nem lettek korcsolyázók. Ahogy engem mindenki arról kérdez, hogy lesz-e szaltó a következő show-ban, őket arról kérdezgették, hogy olim­piai érmesek lesznek-e, vagy fognak-e négyfordulatost ugrani. Egy hatéves gyereknek ez óriási nyomás. Hogyan néz ki most egy átlagos napja? Fél ötkor kelek, hatkor már a jé­gen vagyok a gyerekekkel. Mire kezdődik a tanítás, már túl vannak egy edzésen. Aztán hazamegyek, elviszem a kisebbik fiamat iskolá­ba, egyelőre én vagyok a sofőrje. A következő edzés délután van, ket­tőtől ötig, kedden és csütörtökön egészen hétig. Vannak hetek, ami­kor nincs egyetlen szabadnapom sem, mert hétvégén is a jégen va­gyok. A tavalyi szezon óta Eliska Brezinová felkészülését is segíti. Hogyan zajlik ez az együttműkö­dés? Egyelőre minden nagyon jól működik. Eliska nyáron nálam járt, majdnem egy hónapot töltött Ame­rikában. Minden nap kapcsolatban vagyunk, videókat küld az edzésé­ről, megírja, hogy aznap mit és ho­gyan csinált. Azt szeretném, hogy minél több egész programot fusson, és aztán beszámol, melyik ugrás si­került, melyik nem. Az utóbbi idő­ben rendre hibátlan rövidprogramo­kat fut, ez pedig reménykeltő. Amatőr pályafutása során két­szer nyert Európa-bajnokságot, bronzérmes volt az 1984-es szara­jevói olimpián, és az ön nevéhez fűződik az első négyfordulatos is, amit az 1986-os koppenhágai Eb-n ugrott meg, bár utólag a nemzet­közi szövetség elvette öntől a hi­vatalos elsőséget, mert érkezéskor kicsit leért a lengőlába. Az amatőr korszakomból nagyon sok szép emlékem van, de van sok kellemetlen emlékem is. Az olimpia fantasztikus volt, senki nem várta, hogy érmes lehetek, én magam sem. Egy évvel korábban ötödik voltam a vb-n, és azért általában ez a sorrend ritkán borul fel. Az olimpián a köte­lező gyakorlatok után csalódott vol­tam, mert nem sikerültek túl jól, de aztán a rövidprogramban és a kűrben is nagyon jó teljesítményt nyújtot­tam, és végül harmadik lettem. Vá­ratlan siker volt, azóta is szívesen emlékszem rá. Azért is marad örök emlék, mert nem csak a műkor­csolyáról vagy az én személyemről szólt a dolog. Figyeltük a hokisok szereplését, drukkoltunk a sízőink­­nek... Ami az Eb-ket illeti: 1985-ben Göteborgban ugyanabban a jégcsar­nokban állhattam ugyanannak a do­bogónak ugyanúgy a legfelső fokán, mint öt évvel korábban a példaké­pem, Robin Cousins, aki 1980-ban lett Európa-bajnok. Egy évvel ké­sőbb pedig megugrottam a négyfor­dulatost. Ezután viszont gyakorlati­lag véget ért az amatőr karrierem, mert nagyon komoly gondjaim vol­tak a térdemmel, a vb-n csak hatodik lettem. Nagyon szerettem volna ott lenni az 1988-as calgaryi olimpián, de a sérülésem miatt erre nem volt esély. Mit gondol, lesz Szlovákiának valaha még egy olyan sikeres kor­csolyázója, mint ön? Reméljük, hogy igen! A fiatal Bennett Bockay Amerikába is jár hozzám évente egyszer-készer, és minden megvan benne ahhoz, hogy sikeres legyen. Persze ez a hazai edzőin is múlik, és természetesen magán a versenyzőn is. A kérdés az, hogy van-e kedve dolgozni, mert ez nagyon kemény munka. Mi a véleménye arról, hogy a műkorcsolya az elmúlt években sokat veszített a népszerűségéből? A sportágunk jelenleg Oroszor­szágban és Ázsiában népszerű, Amerikában és Európában kevés­bé. Ez attól is függ, hol vannak a legnagyobb sztárok, akikre felfi­gyelnek a sportkedvelők. Ameri­kában mostanában az olimpiát ki­véve nem figyelik ezt a sportot, ha megkérdeznénk valakit, hogy ki az amerikai bajnok, biztosan nem tud­ná a választ. Mit gondol, mi lehet az oka an­nak, hogy Csehszlovákia szétvá­lása után Csehországban tovább­ra is voltak európai szinten ered­ményes műkorcsolyázók, Tomás Verner háromszor állt Eb­dobogón, egyszer aranyérmes volt, és Michal Brezinának is van egy Európa-bajnoki bronzérme, ám a szlovák versenyzők a közelében sem járnak ennek? Nehéz erre válaszolni. Én 1986- ban költöztem el Csehszlovákiából, de a cseheknek még akkor ott volt Petr Barna, aki még az én időmben kezdett korcsolyázni. Aztán jött Tomás, valamivel később Brünnben Michal, és ők vetélytársak voltak, egymást is mindig ösztönözték. Eliska hat évvel fiatalabb a bátyjá­nál, de ő is látta a fiúkat, ez őt is ins­pirálta. Ha valakinek nincs vetély­­társa, nincs előtte valaki, akit sze­retne felülmúlni, az nagyon nehéz. Én sem nagyon tudtam kihez hason­lítani magam, mert még kicsi vol­tam, amikor Ondrej Nepela profinak állt. Végül a legnagyobb világsztá­rokat figyeltem a tévében, és azt akartam megtanulni, amire ők képe­sek. De meggyőződésem, hogy Szlovákiában és Csehországban is sok a tehetség. Annak idején világszenzáció volt a négyfordulatosa, ma pedig már a fiatal orosz lányok is négye­seket ugrálnak. Egyrészt ez hihetetlen, másrészt ha az ember alaposabban megnézi őket, akkor nem mindegyik négy­fordulatos tiszta, mert elcsalnak be­lőle egy félfordulatot a felugrásnál. A bírók pedig ezt mintha nem fi­gyelnék, csak azt, hogy az érkezés­nél megvan-e a teljes fordulat. A kétszeres olimpiai bajnok Ju­­zuru Hanju állítólag ötfordula­tossal próbálkozik... Lehetséges ez? Lehetséges, de vannak kétségeim, mert Brian Orser, az edzője nem em­lítette nekem, hogy ezen dolgozná­nak. Korábbi interjúkban jelezte, hogy nincs teljesen kibékülve az új pontozási rendszerrel. Van olyan új szabály, amelyet jónak talál? A mostani szabályok folyamato­san változnak, ezért edzőként min­dig figyelnem kell a részletekre, hogy a tanítványaim a lehető leg­többet hozzák ki egy programból. Az most mindegy, hogy tetszik-e nekem az új pontozás, vagy sem, ezzel kell együtt élnünk. A legújabb szabályok közül az tetszik, hogy az egyes elemek kivitelezésénél a mí­nusz háromtól plusz háromig terje­dő skálát módosították, és már mí­nusz öttől plusz ötig terjed. Ez azoknak a versenyzőknek kedvez, akik minőségi módon tudják vég­rehajtani az elemeket, még akkor is, ha esetleg nem tudnak olyan sok ne­héz ugrást. „Jó buli lesz" Jozef Sabovéík november 6-án Ostraván, november 7-én pedig Pozsonyban lép jégre. A Fire on Ice show sztárvendégei között olyan legendákattalálunk, mintAlekszej Jagugyin, Tatjana Tot­­mjanyina, Makszim Marinyin, itt lesz Jekatyerina Bobrova és Dmit­­rij Szolovjev, stermészetesen nem hiányozhatTomáé Verner, Mi­chal Brezina és Eliáka Brezinová sem. „Mindenkinek nagyon örü­lök, megtiszteltetés, hogy egy ilyen előadást szerveztek nekem. Jó lesz újra látni Tornáét és Michalt, és természetesen Eliákát, akivel dolgozni is fogunk kicsit. Eljönnek az egykori edzőim, koreográfu­saim, ott lesz Jozef Beständig és a testvére, Olga, szóval jó buli lesz" - ígérte Sabovöík. Elárulta, szívesen találkozna újra a jégen az egykori legnagyobb ellenfeleivel, Brian Orserrel és Scott Hamil­tonnal, de nekik más kötelezettségeik vannak a fellépések idején. SPORT

Next

/
Thumbnails
Contents