Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-16 / 241. szám
2019. október 16., szerda A kilencedikesek pár hónapon belül meghozzák életük egyik legfontosabb döntését, és egyben választ adnak a kérdésre: mihez kezdjenek az alapiskola befejezése után? Hemzsegnek körülöttünk az információk, amelyeket kicsik és nagyok egyaránt próbálnak helyesen értelmezni és hasznosítani — a legfontosabb döntést azonban végső soron a gyerekeknek kell meghozniuk. Felmerül a kérdés: egy 14—15 éves tinédzser képes jól dönteni? A pályaválasztás minden ember életében mérföldkő. A megfelelő szakma és az arra felkészítő oktatási intézmény kiválasztása hosszú időre meghatározza az egész család életét. Igaz, minden döntést lehet utólag módosítani, de az sok bonyodalommal jár, és az időt nem lehet visszapergetni, a rossz döntés következtében elpazarolt hónapokat, netalán éveket nem mindig lehet behozni. A különböző felmérések szerint rendszerint a kilencedikesek szüleinek csak mintegy harmada tudja biztosan, gyermekük milyen középiskolában szeretné folytatni a tanulmányait. Ugyanakkor közöttük vannak olyanok is, akik a gimnáziumot választják, vagyis lényegében még nem döntötték el véglegesen, milyen szakmát képzelnek el maguknak. A gimnáziummal időt nyernek, hiszen további négy évig gondolkodhatnak azon, milyen foglalkozást válasszanak, illetve jobban megismerjék magukat, és rájöjjenek, mihez is van tehetségük. A legtöbb szakember és szülő abban egyetért, hogy a gyermek véleménye a mérvadó, és a továbbtanulási lehetőségek mérlegelésekor a legfontosabb szempont az, hogy a gyerekeket mi érdekli. A felnőttek általában csak szélsőséges esetekben avatkoznak bele az iskolaválasztása, a szülők zöme teljesen kilencedikes csemetéjére hagyja a döntést, nehogy később szemrehányásokban legyen része, amiért befolyásolta a pályaválasztást. Noha a pszichológusok és a pályaválasztási tanácsadók helyeslik ezt a fajta hozzáállást, továbbra is tanácsos aktívan odafigyelni a gyerekekre, sokat kell velük beszélgetni, szükség esetén pedig finoman, közvetve mégiscsak helyes irányba kell terelni őket. Olykor ugyanis előfordul, hogy valaki csak azért akar gépipari iskolába menni, mert a legjobb barátja is oda jelentkezik. De arra is volt már példa, hogy a művészetekben jeleskedő és jó nyelvérzékkel rendelkező, a matematikát és a műszaki dolgokat szívből utáló tanuló csak azért választotta a modern technológiákat és az informatikát, mert magas fizetésről álmodott. Ilyenkor nem árt felvilágosítani: a pénz nem boldogít, és mindig létezik arany középút, amelyet a szülő és a gyermek együtt, közösen gondolkodva, esedeg egy pályaválasztási tanácsadó közreműködésével megtalálhat. A legboldogabb emberek azok, akiknek a munkájuk a hivatásuk vagy a hobbijuk is egyben. Ők örömmel járnak dolgozni, az ott töltött órákat nem tartják elpazarolt időnek. A statisztikai adatok alapján azonban a munkavállalók 80 százaléka nem szereti, sőt egyenesen utálja a munkáját. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy a világon annyi boldogtalan ember él. Iskolába általában csak 18-24 éves korunkig járunk - attól függően, a középiskola után következik-e főiskola -, és a tanulmányok befejezése után normális esetben a legtöbben azonnal elhelyezkednek. Sokan naponta 8-10 órát dolgoznak, vagyis életünk javát a munkahelyünkön töltjük. Ezért egyáltalán nem mindegy, ki milyen karriert fut be. Mindenki válasszon olyan foglalkozást, amelyik érdekli! Éppen ezért jó, ha a gyermek már hosszabb ideje tudja, mihez van kedve, és ennek alapján választotta ki a szakköröket is. Sok kilencedikesnek azonban fogalma sincs arról, hol tanuljon tovább. Ezeket a gyerekeket érdemes szakemberhez vinni, akinek a w A kilencedikesek szüleinek csak mintegy harmada tudja biztosan, gyermekük milyen középiskolában szeretné folytatni a tanulmányait. felügyeletével különböző teszteket végezhetnek, melyekből kiderül az irányultságuk, a képességeik és a készségeik. Az országban rengeteg középiskola működik, a kínálatuk nagyon széles. A lehetőségek mérlegelésekor az egyik legfontosabb szempont az intézmény színvonala, de ugyanilyen fontos kritérium, hogy milyen messze van a lakhelyünktől, milyenek a követelmények és elvárások. Az egyes iskolákról gyűjthetünk információkat az internetről, az ott tanuló fiataloktól és az ott dolgozó tanároktól. Elmehetünk oda személyesen, megnézhetjük az épületet, a környéket, az udvart, az étkezdét, ellenőrizhetjük az iskola felszereltségét, tesztelhetjük az iskola és a lakhely közötti távolságot. Az első benyomás és a személyes tapasztalat mindig fontosabb a másodkézből kapott információknál. A jelentkezési lapokat csak áprilisban kell leadni. Az addig rendelkezésre álló pár hónapot érdemes hasznosan tölteni, az iskolaválasztást nem tanácsos az utolsó pillanatra hagyni. Már most el kell kezdeni tájékozódni a lehetőségekről, a középiskolák típusairól és főleg arról, mit kínálnak a fiataloknak. Mellékletünkben bemutatunk több középfokú intézményt, így próbálunk segítséget nyújtani a megfelelő iskola kiválasztásához, (sza)
