Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-02 / 229. szám
I Duna, Vág, Garam és Ipoly mente 2019. október 2., szerda, 12-14. oldal Az első írott feljegyzés Naszvadról 1269-ből maradt fenn. Első említésekor az esztergomi érsekségfaluja, sőt uradalmi központja. A község a tatárjárás idején elpusztult, majd annak elmúltával egy másik helyen újjáépült. 1848-ig az esztergomi érsekség birtoka, s egyúttal az érseki népek kiváltságainak élvezője volt. Vásártartási joga 1416-tól volt. A15. században Naszvad elnyerte a mezővárosi jogállást.Trianon döntése következtében 1920-ban Csehszlovákiához került, s 1927-ben hivatalos elnevezése Nasvad lett. A két világháború közötti Naszvad elszigetelt falunak számított, ahol elevenen éltek a hagyományok és a népviselet. Jövő januártól városi rangot kap. (Somogyi Tibor felvétele) (A szerző felvétele) Konkolyné Mészáros Júlia DPI 90584 ŐSZI GYÜMÖLCS- ES DISZFAVASAR! Szeretettel várjuk a Grandiflóra kertészetben! Nyitva tartás: Hé.-Pé.: 8:30-18:00, Szó.: 8:30-13:00 GRANDI FLORA Komárnanská cesta, Nővé Zámky (A REPÜLŐTÉRREL SZEMBEN) 0903 972 139, 0904 874 414 www.grandiflora.sk, grandifloro.nz@gmail.com A mindig derűs és életvidám Julis mama száz éve SZÁZ ILDIKÓ Konkolyné Mészáros Júlia, akit a pozbaiak máig nagy szeretettel Julis mamaként emlegetnek, 1919. október 1-jén született. Hite és derűje minden megpróbáltatáson átsegítette. I IMWmLl Kedves küldöttség érkezett hétfőn Pozbáról az ünnepekhez, aki néhány éve már Gútán él az egyik lányával, Szépéné Konkoly Gizellával és annak családjával. Ivanic Katalin, Pózba polgármestere és Kiss Pál alpolgármester a pozbaiak üdvözletét és az önkormányzat ajándékait adták át, köztük egy szép grafikai alkotást, amelyen Pózba jelképei láthatók, és egy hatalmas tortát. A helyi református gyülekezet nevében Dukon András református lelkész gratulált Júliának a jubileumhoz, és a 91. zsoltár 15-ös és 16-os verseivel köszöntötte fel: „Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.” „A forradalom idején születtem, akkor még Fakóvezekényben éltünk, öten voltunk testvérek. Máig imádsággal kezdem és fejezem be a napot, sokat olvasom a bibliát, mindenkire nagy szeretettel gondolok. Édesapám kilencven-, édesanyám nyolcvankilenc évesen halt meg, az öcsém is kilencvenéves koráig élt. Volt egy óbarsi unokatestvérem, aki szintén megérte a századik évet, egy másik távolabbi rokonom százegy éves koráig élt” - mondta Konkoly Júlia. Miután férjhez ment, négy lánya született, sajnos egyet már elteme„Meghittebb, lassúbb, szebb volta világ akkoriban, és jobbak az emberek." tett. 1973-ban megözvegyült, de sosem volt magányos, kilenc unokája, tizenhárom dédunokája és öt ükunokája van, akik nagyon szeretik Julis mamát. Az ünnepelt mesélt arról is, ahogy annak idején a szövetkezetben dolgoztak az asszonyokkal, mély barátságok születtek a közös munka során, és rendszerint együtt zarándokoltak el a pozbai Szentkúthoz. Otthon a háztájiban kacsákat, libákat nevelt, egy patak választotta el a két kertjüket, ahol nagyon sokat dolgozott. Amikor néhány évvel ezelőtt megkérdezték tőle, mi a hosszú élet titka, azt válaszolta: dolgozni, dolgozni, dolgozni. A gratulálok örömmel látták, hogy Julis mama ugyanolyan életvidám, mint ahogy a pozbai évek során ismerték, és ki nem fogy a végtelen történetekből. Felemlegették a libapásztorkodást, az önfeledt játszadozást a virágos réteken, és azt, hogy a libapásztorlányok búcsúra mindig csinos új ruhát kaptak. „Meghittebb, lassúbb, szebb volt a világ akkoriban, és jobbak az emberek, nem volt annyi árvíz sem, mint mostanában. Nagyon ügyes gyerek voltam, jól tudtam fára mászni, és szerettem a közösségi életet. Az együtt imádkozást, a közös esti tollfosztásokat, élveztem, ahogy szőttünk, fontunk, finomakat sütöttünk és beszélgettünk. Nagyon szép életem volt!” - mondja mosolyogva Julis mama, miközben az ölében pihenő kezein nyugtatja tekintetét. Mintha ők őriznék szótlanul az emlékeit.
