Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-12 / 238. szám

www.ujszo.com

SZALON

2019. OKTOBER 12.

H1

< 4

Az ember, aki manzárdba ment fel

Sajó László

Nyakig az Oktogonban- Az van kiírva:, Augusztus Húszadika Strandfürdő. ” (...) Villanytelepinek hívják? — Villanytelepinek, jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé. (...) a fiú keze becsúszott a fiirdötrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová bfészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell. (Örkény István)

útra kelünk megyünk a gőzbe (Parti Nagy Lajos)

Es K. Dezső kiment a strandra.

Strand

Hogyne ment volna, amikor Budapest egyik legjobb, ha nem a legkiválóbb fürdője perpillanat a Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdő, olvasta egy fiirdőkritikustól (ilyen is van, nem csak étterem-), és száz métert se kellett mennie. (A jód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm - mert az is van a vízben - pedig idegnyugtató, stresszoldó hatásáról ismert. Mintha neki írták volna fel.) Fürdőgatyában, csak törülközőt vitt, papírt, tollat és pénzt. Nyugdíjasjegyet kér, tőle meg igazolványt, nincs nálam. (Kicsit, nem nagyon, csal.) 3200 Ft, mi ez a Palatínushoz és a Dagályhoz képest! (Nem mintha oda járna.) Kap egy műanyag karórát (most ez a divat), érintés, bemehet. Végigsétál a kajabódék előtt (mert lett légyen bármilyen modern fürdő, bódék vannak), Sajtos-tejfölös lángos 1000Ft, Borsodi sör590, Belga meggysör 690, Retro (!) hekktál Hamburger, Készételek, Fagyik. Céllövölde nincs, ahol a gyereknek (ő, aki az MHSz - Magyar Honvédelmi Szövetség - lőgyakorlatain a szomszéd céltábláját találta el, a katonaságot megúszta) meglőtte a három pálcikás fődíjat (valami rettenetes porcelánállatot, de örült a gyerek). Apai szív, s nem remeg a kéz. Keres valami árnyékos helyet (nehezen talál, még csenevészek a fák), törülközőt le, be a hullámfürdőbe, mint anno. Óránként kolompoltak, és menni kellett mindig a gyerekkel. (2001-ben zárták be a strandot, öt év múlva a gyógyfürdőt - nem hitte volna, hogy valamikor is megnyílik.) Most is kolomp, és beindul a gépház (precízen: szíjmeghajtású hullámkeltő berendezés), csihuhu (olvasta, gépészetét Horthy Miklós adriai jachtjának első tisztje tervezte, a berendezés ma sincs rossz állapotban, de annyira egyedi kialakítású, hogy nem lehetett rendbe hozni, így a felújításkor a helytörténeti gyűjteménybe került), ringatózik, a nyugdíjas, jegyével, alighullámok - akkor fogódzkodni kellett a medencekorlátba, a gyerek szorította a nyakát, hullámsodrás. Ide többet nem jövök. (Már csak azért sem, mert az van kiírva: Hullám kamra, így, külön; asszociál: hullakamra, gyorsan egy bikinis nőt! néz.) Szinte csak ő van fürdőgatyában, mármint hagyományosban, vagy hogy mondjam, „fürdőalsógatyában”. Mindenki feszes tornagatyában (azért nem írok glottgatyát, mert az éppen hogy nem feszes: „lóg,

mint tehénen a glottgatya”), vagy majd’ térdig érőben - amerikai stílus. (Amikor New Yorkban volt, a beachtn, vendéglátója mondta, azt fogják hinni, buzi vagy, higgyék, azóta se vett újmódit.) Jönnék fecskében, ha meglenne. Be a huszonöt méteres úszómedencébe - hűha, nem ér le a lábam! Ezt nem szereti; a Balatonban is csak a bójáig, odaér, átöleli, hálásan, liheg, piheg, pihen, erőt és levegőt gyűjt, viszsza. Nem egy Johnny Weissmuller. Egy hosszat úszik, ezt megúszta (és bézbólsapkája se esett le). Üldögélés - Duna, Gubacsi híd, bikinik. Újabb hossz. Zuhany, törülközés, bent talál egy büfét, gondolja, a nap végén egy Staropramen (690), pultos hölgy elétolja a kártyaleolvasót, csak kártyával tud fizetni az egész strand területén. Ez komoly?! Nem

tudok. (Ez is divat, a Rudasban már tapasztalta, ott egy fürdőtárs befizette kártyával egy sörre és egy sajtos rolóra, készpénzzel fizetett, neki.) De azért még próbálkozik a kinti büfénél, tudja, hiába. „Haza”sétál, kiül a kabinja elé, szárazföldi Némó kapitány, és szemben a lemenő nappal elkortyol, csakazértis, egy dobozos Staroprament.

Szauna

Ez volt augusztusban, most október, hüvösödik már, / be kell gyújtani (kapcsolni a hősugárzót), ideje van a szaunának. Meglepetésére kint is nyitva a strand, az úszómedencében kezd, és mint Bástya elvtárs (úsznak odabenn!, ő odakünn) egyedül a medencében, sehol a sprickoló tömegek, ők odabenn a jó meleg (32—40 °C) vízben és a szaunákban. Bemegy ő is, a gőzkabinban 45-50 °C, ő ennél forróbbhoz szokott (a Rudasban és Kékestetőn, a szanatóriumban - amikor még megvolt a wellness). Só- és infraszauna, ezt nem szereti, de kipróbálja itt; meditációs zene szól, fények, de ez is olyan, mint a hullámfürdő: kétszer volt, először is utoljára. Viszont a finn szauna! 80-90 °C, tágas, alsó és felső sorban ülnek, majdnem telt ház és társasági élet! Fél 9 után kezdődik a csupasz szauna, szendvicsek, üdítő, mondja egy kopasz, kegyed már volt?, kérdezi egy vörös hajú, csinos hölgytől, csend, voltam, de nem néztem oda, nevetés. Először izgalmas volt, de aztán meguntam, mondja a kopasz. K. Dezső figyel - ez igaz? A fürdő programjában nem látta. Majd megkérdezi a pénztárnál, kifelé. Itt a forró kövekre nem kell „kőműveskanállal” merni a vizet, diszkréten csöpög fentről, egy csőből. Kimegy, most kellene egy hidegvizes medence, nem talál (olvassa aztán, a fürdő szauna világának meleg-hidegvizes merülőmedencék és meleg-hidegvtzes Knapp taposó is

a része), ilyet nem látott; van egy dézsazuhany és egy jégkút (halomban állnak a jégdarabok), marad a hideg zuhany. Be a medencékbe: az Oktogon (persze, nyolcszögletű) lépcsőjén üldögél, elrúgja magát, feje víz alatt, pár méter szemben a lépcső. Ezt csinálja a Rudasban, ott persze nagyobb a középső medence; itt is kupola a medence fölött, de nincsenek színes csillagok; az igaziak se nagyon ragyoghatnak be, tejfehér az üveg. Két kisebb medence az Oktogon mellett, a legkisebb 40 °C, fél percig bírja. A nagy wellness medencében beáll egy vízsugár alá, dögöny, nyak-, hátmasszázs; aztán rááll egy padlóból feltörő „gejzírre”, kap rendesen, alulról... Ráfekszik, míg ki nem dobja a habzó víz - marad a gyerek, ha... Egy műanyag lapokkal elválasztott „ajtón” (kiúszó, ez a hivatalos neve) kijut a strandra, épp jókor - megy le a nap a Duna fölött (ez a gyengéje), nézi, míg el nem tűnik. (Ha anyja látná! Hajdonfott! Vizes fejjel!) Zuhany, sampon, a pihenőben (ez is van! nem lepedős, mint a Rudasban, de lehet meditálni, immár zene nélkül) lefekszik és átgondolja- mit is? (Év végén a Rudasban - többet nem emlegetem - az elmúlt, az eljövendő évet.) Felöltözik, büfé- készült, nála a bankkártya, csapolt Staropramen nincs, van dobozos (legközelebb Borsodi Mestert kér, csapolva, ilyet még nem ivott); unicum (900 - először és...), vacsorára (bár van Rántott csirkéméül karaj zsemlében, 790; Paprikás szalámis-sajtos, Dupla sajtos áfonyás szendvics 900), marad a (retro) Sonkás-sajtos melegszendvics (690). Aztán kiül az előtérbe, jegyzetel.

És persze elfelejti megkérdezni, mi is a helyzet a meztelen szaunával.

Azóta megkérdezte, igaz a hír, szaunaszeánsz

Kaland az élet!

Legalább nem kelt feltűnést a fürdőgatyájával.

FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN

Hidak könyve IV. / Az

M

etsző szél süvít a nyakamba hátulról, a Kisoldal felől igyekszem a Károly hídra. Azaz imbolygóm, a látomások, a hideg és a kísértetek órájában. Az újév elején járunk, nemsokára újraválasztják Milos Zemant, minden idők legidőtlenebb elnökét, de ez csak napokkal később fog kiderülni. Először térek vissza, miután elköltöztem a prágai ősz végén. A-t látogattam meg, aki nemsokára továbbáll Varsóba. Az éjszakai villamos indulásának helye és ideje annyira ügyetlen és távoli, hogy a gyaloglás mellett döntök, s ugyan a benyakalt sör nem melegít, ellenállok a katedrális mögül zúduló északi szélnek. A lehető legrövidebb utat választom, a telefonom kijelzője elhomályosodik, nem is értem, hogy találok ki a Károly hídra. Amelyre nem merek rálépni. Hiába zoomolok, a homály megcsal, de mintha tényleg üres lenne a híd, szinte csoda, kövein sehol egy teremtett lélek. Csak a szél zúg. Mintha rám várna a híd, hogy átvezessen a túloldalra, vagy a poklok mélyébe nyeljen, rendülök meg. Mintha elsőnek kellene a hídra lépnem.

Nepomuki Szent János folyóba

ölése után isteni jelként ama helyen leomlott a híd íve. Senki sem volt képes újraépíteni, mert amit napestig az építészek felraktak, pirkadatra leomlott. Az ifjú hídépítő a siker reményében szövetséget kötött az ördöggel. Az pedig fizetségül annak a halandónak a lelkét kérte, aki először lép az elkészült hídra. A hídépítő ráállt, s a híd íve pirkadatra készen állt. A hídépítő, hogy az ördögöt megcsalja, egy kakast hozott magával köpenye alatt az Óvárosi torony alá a megnyitó napján, hogy a hídra terelje. Az ördög azonban túljárt az eszén. Egy inas képét öltve magára, a Kisoldalon lévő házában meglátogatta a hídépítő feleségét, akinek azt mondván, hogy férjére veszély leselkedik, a hídra csalta. Mint az építtető feleségét, az őrség ellenállás nélkül a hídra engedte, az Óváros-torony alatt várakozó férj szeme láttára, aki felé igyekezett. Másnap a feleség az idő előtti szülés szövődményeibe az újszülöttel együtt elhalálozott. A kereszteleden lélek soká kísértett a hídon a dermedt levegőben tüszszögve, s arra várva, hogy valaki jó egészséget kívánjon neki. De egy járókelő sem látván a tüsszentés gazdáját csak századok múltán egy hídra tévedő vak koldus mondta ki a szót, „Pozdrav, Pánbúh”, amely az

áldozat

aprószentet béklyóitól megszabadította. „Dejz ti podobné Pánbűh”, mondta, mielőtt eltűnt a paradicsomi semmiben a híd felett.

Ez a Josef Svátek-féle első Prága-legendáriumban olvasott történet jár a fejemben, míg a szentek szobrainak komor tekintetétől kísérve bizonytalan léptekkel, csigalassúsággal nekivágok a hídnak. A történet az ördög hídjáról, az építő gonosszal kötött szövetségéről és annak áráról, a hidas Fausztuszról, amelynek annyi hídhoz kötődő változatát megtaláljuk, hogy akár katalógusba is gyűjthetnénk őket. Az ördögöt, persze, csak a happy end-es változatban sikerül megtéveszteni.

„Csigalélek, nem jó!”, szólal meg a fejemben Vállai Péter az Ördög hangján, míg elérem azt a pontot, ahonnan a Szentet a vízbe hajították. Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjének groteszk jelenetében a középkori falu lakosai éljeneznek, amikor a hidat felépítő Ördög által követelt lélek, aki először a hídra lép, a véleden vagy az isteni kegyelem eredményeképpen egy arra mászó csiga lesz. „Az ember dolgozik értetek, és ez a hála”, bosszankodik az Ördög, míg a filmkockákon csigalassúsággal csúszik az áldott csigalélek.

Svátek a regensburgi híd legendáját említi a történet alatti kommentárjában, ahol a sötét szövetség által követelt első három lélek (máshol: az első nyolc láb) a cselvetésnek hála, egy tyúk egy kakas, és egy kutya lesz. Svátek nem közli a legendát, pedig itt is a katedrális építéséhez kötődik a kőhídé, akár Prágában. A regensburgi katedrális építőjének inasa emeli a kőhidat, hogy mesterével versenyre keljen, ezért szövetkezik a gonosszal. Állítólag a katedrális zuhanó ember szobra a mestert ábrázolja, aki a mélybe vetette magát, amikor hírét vette a dolognak. Kakas veszt rajta a frankfurti híd esetében is. Sváték példáit továbbiakkal egészíthetjük ki. A Kirkby Lonsdale melletti Devil’s Bridge kőhíd, akárcsak a hasonló nevű walesi Ceredigion mellettinél egy kutya lesz az áldozat. A hamburgi Teufelsbrückön egy nyúl kel át először, macska pedig két Pont de Diable, az Aniane, valamint a Céret városa mellettinél. Utóbbit Cézanne is megfestette, akárcsak Turner a svájci Schöllenen Gorge sziklakanyonján átívelő Teufelsbrückét - itt kecskével találkozunk

Csigalélek, nem jó, mondja az Ördög a fejemben. Világos, a régi, robusztus kőhidak nyilván emberfeletti erőt követelő alkotásnak tűnhettek a régi világban, amelyre magyarázatot keresett az ún. naiv elme. De mégiscsak azok a legendái verziók az igazán borzongatók, akár a nyakamba fújó északi szél, amelyekben nem sikerül átverni az Ördögöt, s a hű és szerető hitvest falazzák a hídba. Efféle verziókat, hol máshol, mint a Balkánon találnánk. A Kőmíves Kelemenné balkáni párhuzamait már régen feltárta a kutatás. Skutari városáról szóló albán és délszláv népballadában, a Szkodat építésiden (Zidanje Skadra) szintén egy tündér, a tó vitát)* omlasztja éjszakánként az építményt, s a sorshúzás eredményeképpen a szerető hitvest és anyát falazzák be. A befalazott asszony emlőjéhez egy lyukon át kecskebőrből készített csövet építenek, hogy szoptatni tudja gyermekét. Később a szivárgó anyatej csodás erejű forrássá változik. Ezt a motívumot találjuk meg a boszniai Visegrad kőhídjának legendáiban is - Stoja és Ostoja történetét Ivó Andric is felhasználta remekművében.

A legszebb és legfájdalmasabb változatát a mondának talán a görögországi Arta hídjának történetében találjuk meg. A folyó tündére itt is a főpallérmester ifjú asszonyának befalazását kéri. Meglepő módon a prágai történethez hasonló tragikus félreértés motívumát itt is megtaláljuk. A főpallérmester egy fülemülével (!) üzenetet küld feleségének, hogy későn keljen, későn jöjjön fel hozzá a hídra. A fülemüle azonban az üzenet „későn”-jét „korán”-ra cseréli, míg az asszonynak eldalolja. E robusztus kőhidak, a Károly híd is, amelyen most kelek át, a látszat ellenére számos üreget tartalmaznak. A híd csatornafedői a pillérek üregeibe vezemek le. Az artai híd építője csalárd tervet eszel ki: feleségének azt hazudja, hogy gyűrűje az egyik üregbe gurult, s kéri feleségét, keresse meg. Amint az bemerészkedik, kanalat és meszet ragadva falazza be asszonyát.

Észre sem veszem, hogy átkeltem a hídon, mikor tüsszentés hallatszik mögöttem. Az Óváros-torony árnyékában a híd szélén mintha egy gyerek-alakot lámék Részeg vagyok? Visszanézek a hídra, nem is üres, turisták lézengenek még ilyenkor is, látom a gyereket, kabátba burkolódzó szüleihez battyog épp. Felettem a torony kapuja, íve hegyett a kétfarkú cesky kocour és Szent Vencel sasa őrködnek címereikben. Tüsszentenem kell, azt hiszem, megfáztam. Pozdrav, Pánbúh!

Száz Pál

A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com

. Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3