Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)
2019-10-12 / 238. szám
Sajó László tárcája a Szalonban O N C/5 6 Ne hülyéskedjetek, magyarok! Szükségünk van rátok 2019. október 12v szombat, 13. évfolyam, 41. szám Ezerkilencszázkilencvent írtunk, elsős gimnazista voltam Trencsénben, amikor életemben először láttam festékszóróval felírva egy falra: „Mad’ari za Dunaj!”. A szocializmus bukása után felcsapott a nacionalizmus hulláma, amely hosszú évekig rányomta bélyegét mindennapi életünkre és kapcsolatainkra. nr omás Strázay, a Szlovák Külpolitikai „Jl i Társaság szakértője szerint a negatív szlovák-magyar kapcsolatokat gerjesztő tényezőket leegyszerűsítve három osztályba sorolhatjuk; politikai, strukturális és történelmi kategóriákba. „A magyarok kevésbé ismerik történelmüket, mint gondolnák, és szinte semmit sem tudnak arról, hogy a történelem során kiket és hogyan nyomtak el” - mondta annak idején egy szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozó konferencián Kollai István, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. A közös történelem értelmezésének problémái azonban szerinte szlovák oldalon is tetten érhetők. „A mai Szlovákia területét a Szlovák Köztársaságban a szlovák nemzet természetes egységeként írják le, nem pedig azoknak a világtörténelmi eseményeknek a következményeként, amelyek során ennek a két nemzetnek nem sok beleszólása volt az államhatárok meghúzásába. Ez európai szintű döntések következménye volt, ami bizonyos fokú trauma forrása” - jelentette ki Kollai. „Ez a határ nem volt igazságos, egy vegyes lakosságú területen nyilván nem is lehet teljesen igazságosan meghúzni a határt, de igazságosabbat könnyen lehetett volna” - jegyezte meg, azonban elutasította a határmódosítás gondolatát. Nem mernék vitába szállni Kollai Istvánnal,. mindenesetre a két nemzet kapcsolatát a mai napig meghatározza együttélésünk az Osztrák-Magyar Monarchiában, mint ahogy a monarchia felbomlása is. A mai magyarok többsége valószínűleg már kisgyerekként hallott a trianoni igazságtalanságról. Mi több, a magyar Országgyűlés 2010. május 31-én jóváhagyta azt a kormányzati javaslatot, amely a trianoni békeszerződés évfordulóját, június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A jogszabály a békeszerződést „a magyarság legnagyobb tragédiájának” nevezi. A mai szlovákok többsége ezzel szemben már gyerekkorától az erőszakos magyarosításról hall, és arról, hogyan nyomtak el a történelmi Magyarországon mindent, ami szlovák. Az én dédapám még kisfiúkoromban mesélt arról, hogy egy csejtei tanító csak azért náspángolta el, mert elsős elemistaként nem tudott magyarul imádkozni. Már ezek a kiindulási pontok világosan jelzik, hogy a szlovákok és a magyarok közötti kapcsolat nem volt - és valószínűleg nem is lehet - problémamentes. Mit tehetünk? Megoldásnak tűnhet, ha a jövőbe tekintünk. És az is, ha tudatosítjuk: a globalizáció korában a mai Magyarországnak és Szlovákiának egyforma szükségletei és gondjai vannak. Szerencsére mindkét nemzet képviselői megértették, hogy közös fellépéssel könnyebben hallathatják hangjukat. „A magyar-szlovák kapcsolatok évezredes együttélésünkre épülnek. Az azonos szövetségi rendszerhez való tartozásunk, a külpolitika számos területén tapasztalható érdekközösségünk, a társadalmi érintkezés megannyi kapcsolódási pontja, és a közös határunk hossza jó alapot biztosít a két ország kapcsolatainak dinamikus fejlődéséhez” - állítja a nagykövetség honlapján olvasható köszöntőjében Magyarország pozsonyi nagykövete, Pető Tibor. Kapcsolataink fokozatos fejlődéséig azonban rögös út vezetett. Csehszlovákia széthullását Magyarország jó lehetőségnek tartotta arra, hogy megerősítse helyzetét a közép-európai régióban. Szlovákia Magyarország „új” szomszédjává vált, miközben méretét tekintve Csehszlovákia egyharmadát tette ki, és valójában feleakkora volt, mint Magyarország. Legalábbis az elismert Szlovák Külpolitikai Társaság ezt így látja. Az említett időszakot talán legfrappánsabban Antall József akkori magyar kormányfő ismert kijelentése jellemzi, aki jelképesen tizenötmillió magyar miniszterelnökének tartotta magát. Ezek a szavak a szlovákok többségénél természetesen rosszallást, félreértést és nyugtalanságot váltottak ki. Az ilyen megfogalmazások is hozzájárultak ahhoz, hogy Szlovákiában a nacionalisták kerültek hatalomra, akiknek a szóhasználata hosszú évekre megfertőzte a szlovák-magyar kapcsolatokat. A Ján Slotához hasonló emberek elmélyítették közöttünk a meg nem értést és az elidegenedést. A magyarokra tett sértő és botrányos kijelentései miatt Szlovákiában már akkor is sokan szégyenkeztünk. Nehéz és rossz időszak volt ez. Üdítő kivételt csak a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről aláírt szerződés jelentett, amelyet Párizsban, a Matignon-palotában látott el kézjegyével 1995. március 19-én a két akkori miniszterelnök, Vladimír Meciar és Hóm Gyula. „Magyarország újkori történelmében először kötünk olyan megállapodást, amely nem nagyhatalmak diktátuma, hanem saját döntésünk alapján jött létre” - jelentette ki az aláírást követően Horn. Hozzátette, ez a dokumentum nem a lemondás kinyilvánítása, hanem éppen ellenkezőleg, a szlovák-magyar kapcsolatok építésének bizonyítéka. Az, hogy megszületett ez az alapszerződés, nagymértékben köszönhető Édouard Balladur akkori francia miniszterelnöknek is. Ma 2019-et írunk, és nyugalom van - még ha viszonylagos is. Elég a nemrégiben lejátszott budapesti futballmérkőzésre és a szurkolók sértő viselkedésére gondolnunk. Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja (MKP) elnöke is állandósultnak, nagyobb érzelmi kilengésektől mentesnek tartja kapcsolatunkat. Hasonlóan fogalmazott a Híd elnöke, Bugár Béla is. „Ha létezik is feszültség a szlovák-magyar kapcsolatokban, akkor csak jelentéktelen.” Hogy lehet ez? Mi történt, hogy a Szlovák Nemzeti Párt jelenlegi elnöke, Andrej Danko a Szlovákia-Magyarország mérkőzést a legendás Ferencváros stadionjában, a magyar parlament elnökének, Kövér Lászlónak a páholyából nézi, és választói közül ez senkit nem zavar különösebben? Bugár is csak hitedenkedve csóválja a fejét, és azt mondja, néhány évvel ezelőtt még senkinek el nem hitte volna, hogy a Fidesz második embere jobban szót ért majd a szlovák nemzetiek elnökével, mint vele. Kinek köszönhetjük ezt a viszonylagos nyugalmat? Kapcsolataink jelenlegi színvonala vitathatadanul a szlovákiai magyar választók érdeme. Csak nekik köszönhetően győzhettük le 1998-ban a meciarizmust. Hiába Bugár is csak csóválja a fjét, és azt mondja, néhány éve még senkinek el nem hitte volna, hogy a Fidesz második embere jobban szót ért a szlovák nemzetiek elnökével, mint vele. (Fotó: TASR-archívum) ■ ■ 21. oldal
