Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-11 / 237. szám

www.ujszo.com | 2019. október 11. Lengyel és osztrák íróé a Nobel-díj Olga Tokarczuk a „mitikus próza" képviselője, Peter Handke nyelvi leleményességgel ír az emberi lét perifériájáról ÖSSZEFOGLALÓ Stockholm. A Svéd Akadómia döntése szerint a 2018-as irodalmi Nobel-díjas Olga Tokarczuk lengyel író, aki mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát, a 2019-es Nobel-díjas író pedig az osztrák Peter Handke, aki nyelvi leleményességgel tárja fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát. Olga Tokarczuk egyik legsikere­sebb regénye az Őskor és más idők, amely 1996-os megjelenésekor egy csapásra nemzedéke legkiemelke­dőbb írójává tette az írót Lengyel­­országban, és azóta sok nyelvre le­fordították. Már kötelező olvasmány „Tény, hogy az Őskor a legsike­resebb könyvem. Egyszerű a nyel­vezete, könnyen olvasható, nem kí­ván nagy erőfeszitést az olvasótól. Nagy időintervallumot fog át, az el­ső világháborútól a Szolidaritásig. Családtörténet, saga, de egyidejűleg mágikus, meseszerűen megírt könyv. Egyszerűen tetszik az olva­sóknak. Lengyelországi sikere azon is lemérhető, hogy kötelező olvas­mány a líceumok humán osztályai­ban, érettségi tétel. Ez egyrészt jó dolog, mert ott van az iskolai könyv­tárakban, másrészt viszont nem, mert a gyerekek utálják a kötelező olvas­mányokat” - mondta az MTI-nek adott 2011-es interjújában Olga To­karczuk, hozzátéve, hogy azóta el­vetette ezt a mitologikus, meseszerű stílust, jóval realisztikusabban ír, az aktuális világgal összefüggésben. Tokarczukot mégis a lengyel „mágikus realizmus”, a „mitikus próza” fő képviselőjének tartják. A pszichológus végzettségű és sokáig terapeutaként dolgozó írónő műve­iben kimutatható Carl Jung és Sig­mund Freud hatása. Rendszerint túl­lép a regény műfaji keretein, prózája töredékes, esszészerű, a cselekmény több szálon és különböző szinteken bonyolódik. Egyformán népszerű az olvasóközönség és a kritikusok kö­rében. Első önálló könyve egy verseskö­tet volt, amely 1989-ben jelent meg. Hosszabb szünet után prózai mun­kákkal folytatta. Az őskönyv nyo­mában 1993-ban látott napvilágot. Allegorikus regény, a 18. századi Franciaországban játszódik, és azt jelképezi, hogyan próbálták megta­lálni az emberek az Abszolút Igaz­ságot. Átütő sikere, a Nappali ház, éjjeli ház című regénye választott falujáról szól. Ezután hagyott fel polgári foglalkozásával, azóta min­den idejét az irodalomnak szenteli. Számos lengyel és külföldi iro­dalmi díj, köztük a Nemzetközi Man Booker-díj birtokosa. Több művét is dramatizálták, megfilmesítették. A Holtak csontjai filmen Agnieszka Holland lengyel rende­zőnő 2017-ben rendezett filmet len­gyel, német, cseh és szlovák kopro­dukcióban Olga Tokarczuk Holtak csontjai (Pokot) című művéből - a filmet nálunk is bemutatták, lapunk­ban is többször írtunk róla. A lengyel írónőnek ez az alkotása is narratív képzelet, amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok át­ságot követett el, ebből a tragikus él­ményből, a tisztázás, a megértés fo­lyamatából született meg Vágy nél­kül, boldogtalan című kisregénye. A hetvenes években az „új ben­­sőségesség” híve lett, A rövid levél és a hosszú búcsú (1972) az én, a vi­lág és az önmegtalálás viszonyát fe­szegeti, a Lassú hazatérés-tetralógia pedig önéletrajzi önreflexió. 1986- os sajátos felépítésű regénye Az is­métlés, amely lírai meditáció és el­fogulatlan önvallomás érdekes öt­vözete a szülőföldről, Ausztria ket­tős, osztrák-szlovén kultúrájú pe­remvidékéről, az itt élők bonyolult azonosságtudatáról. Handke azóta is folyamatosan publikál, sajátos nyelvezetű és vál­tozatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat. Értékelő szavak Peter Handke az osztrák lelkiisme­ret egyik írója - mondta Balogh F. András, az ELTE Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője. Hangsúlyozta: kisebb csoda, hogy Handke irodalmi Nobel-díjat kapott, hiszen az elmúlt évtizedekben szá­mos konfliktusba keveredett, és eléggé elszigetelődött az irodalmi életben. Édesanyja anyanyelve a szlovén volt, ezért mély szimpátiá­val viszonyul a délkeleti szláv né­pekhez. A délszláv konfliktusban határozattan a szerbek oldalára állt, amit nagyon zokon vett tőle a német nyelvű irodalmi élet. Ezt követően egyfajta önkéntes száműzetésbe vo­nult Franciaországba - mondta a tanszékvezető. Olga Tokarczuk visszahozta a ha­gyományos történetmesélést a len­gyel irodalomba - mondta a lengyel szerző műveinek egyik magyar for­dítója, Mihályi Zsuzsa. Kiemelte: Tokarczuk gyakran visz fantasztiku­mot az írásaiba, szeret átlépni a való­ságon, a halál és élet, férfi és nő, em­ber és állat között húzódó határokon. Olga Tokarczuk hazájában rettentő­en népszerű, de az európai irodalom­ban is régóta jelen van műveivel - emelte ki a műfordító. (lym.tb) Az elmúlt évek Nobel-díjas írói ► 2009 - A romániai születésű német Herta Müller, aki „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta megazotthontalanságtájképét” ► 2010 - A perui Mario Vargas Llosa, a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért" ► 2011 - A svéd Tomas Tranströmer, akinek lírája „tömör, áttetsző képeiben egy friss valóság felé mutat utat" ► 2012-Akínai Mo Jen, aki az indoklás szerint egy sajátos műfaj, a „hallucinatorikus realizmus" révén ötvözi a meséket, a történelmet és a jelent, és egy olyan világot teremtett fantázia és valóság, a történelmi és társadalmi síkok keverékéből, amely komplexitásában Márquez és Faulkner munkáira emlékeztet ► 2013 - A kanadai Alice Munro, aki az indoklás szerint „a kortárs novella mestere" ► 2014-Afrancia Patrick Modiano „azemlékezés művészetéért, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait" ► 2015 - Afehérorosz Szvetlána Alekszijevics (polifonikus írásaiért, amelyek a szenvedésnek és a bátorságnak állítanak emléket korunkban" ► 2016 - Az amerikai Bob Dylan költő, dalszerző, énekes, aki „új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset" ► 2017-Az angol Kazuo Ishiguro „nagy érzelmi erejű regényeiért, amelyekben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot" avantgárd kísérleti szövege. Kaspar című 1968-as drámája, amelyet az író maga „beszédkínvallatásnak” nevezett, a rejtélyes talált gyermek, Kaspar Hauser történetén keresztül az egyéniségét vesztett emberről, a nyelv iránti bizalmatlanságról szól. 1970-ben jelent meg A kapus félel­me a tizenegyesnél című kötete, amelynek kisregényeiben Handke a mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet. Wim Wenders német rendező 1972- ben ez alapján azonos címmel for­gatott filmet. A Handke-műből me­rítő film központi figurája egy fut­ballkapus, akit egy vétség miatt ki­állítanak. Az eset különös bűnténybe torkollik. A sértett kapus lelkileg összeomlik, majd elkövet egy szörnyű bűntettet, és emiatt mene­külésre kényszerül. 1971-ben az író anyja öngyilkos­lépését mint életformát - s ezt a világhírű rendezőnő remekül ültette át a film nyelvére, vagyis jeleníti meg mozgóképes eszközökkel. A cseh-lengyel határvidéken ját­szódó történet egy hatvan feletti nő körül bonyolódik, aki úgy érzi, észre sem veszi a világ. Hogy egyszerűen láthatatlanná vált. A nő, vagyis a fő­hős egy állatbarát nyugalmazott ta­nárnő egy kis településen, ahol titok­zatos, rituálisnak tűnő gyilkosságok történnek. Az áldozatok mind olyan emberek, akik korábban állatokkal kegyetlenkedtek. Nem véletlen, hogy a rendőrök csakhamar megjelennek a nő lakásán, akiről kiderül, hogy nem­csak állatvédő, hanem teljes mellszé­lességgel kiáll az elesettek, a gyen­gék, a félreállítottak mellett is. A beszéd kínvallatása A 76 éves Peter Handke a német nyelvterület egyik legismertebb és legellentmondásosabbnak tartott szerzője. 1961-től a Grazi Egyete­men jogot hallgatott, ebben az idő­ben csatlakozott a Grazer Gruppe (Grazi Csoport) elnevezésű irodalmi körhöz, amelynek tagja volt a ma már szintén Nobel-díjas Elfriede Jelinek is. Handke 1965-ben félbehagyta ta­nulmányait, azóta csak az írásnak - és az írásból - él. Lakhelye többször is változott Németország, Ausztria és Franciaország között, 1990 óta Párizs mellett él. Az irodalmi életbe 1966-ban a Közönséggyalázás című darabjával robbant be. 1967-ben született Ä há­zaló című regénye, vagy inkább ...és Olga Tokarczuk, a 2018-as irodalmi Nobel-díjas (Fotók: tasr/ap) Peter Handke, a 2019-es... KULTÚRA ____I 9

Next

/
Thumbnails
Contents