Új Szó, 2019. október (72. évfolyam, 228-254. szám)

2019-10-10 / 236. szám

www.ujszo.com | 2019. október 10. Hol vannak a kínai szerelvények? Az Új Selyemút beindította a közép-európai országok képzelőerejét Egzotikus vasúti szerel­vény futott be Dunaszer­­dahelyre a múlt héten. A 44 konténer a kínai Hszi­­anból érkezett, az út két hétig tartott Kazahsztánon, Oroszországon és Ukrajnán át. A szerelvény a Metrans vállalat logisztikai termináljába ér­kezett, a konténerek onnan folytatják útjukat a környező országokba. A szlovák közlekedési minisztérium optimista sajtóközleménnyel ünne­pelte a szerelvény érkezését, és abban bízik, hogy a jövőben akár minden héten érkezhet Dunaszerdahelyre egy vonat Kínából. Ha a történet ismerős, az nem vé­letlen. 2017 novemberében egy ha­sonló vonat érkezett Pozsonyba. A kiindulási pont egy másik kínai város volt, de Érsek Árpád közlekedési miniszter ugyanolyan optimizmussal köszöntötte a vonatot Pozsonyban, mint most. Érsek már akkor heti egy szerelvényt ígért Kínából, idővel pe­dig akár heti kettőt. A valóság azon­ban teljesen más: a kisdobrai átrako­­dóállomáson 2018-ban 105 kínai vasúti szerelvény haladt át, de ami még rosszabb, 2018 novembere után a szerelvények szinte teljesen eltűntek, 2019-ben összesen három haladt át Kisdobrán. Nem vitás, hogy a kínai vasúti szállítmányokban van fantázia, a kí­nai vezetés már egy évtizede egyre inkább támogatja a kínai áruk szá­razföldi szállítmányozását. A vasúti szállítás ugyan drágább, mint a ten­geri, de gyorsabb. Míg vízi úton a konténerek átlagban 36 napot utaz­nak, vasúton két hét alatt el lehet jut­tatni az árut az európai megrende­lőkhöz. A kínai vezetés támogatásá­nak köszönhetően az Európába tartó szerelvények száma dinamikusan nő, 2011 -ben még csak néhány tucatnyi érkezett Kínából, ma már évente több ezer. Ez persze beindította a közép­európai országok képzelőerőjét, hi­szen mindenki szeretne az Új Selye­mút részévé válni. A legnagyobb si­kereket Lengyelország érte el, a kínai szerelvények döntő része a Malasze­­wicze átrakodó terminálon halad ke­resztül. Ez 2018-ban 2200 szerel­vényt jelentett, ami jelentősen hoz­zájárni a lengyel PKP Cargo logisz­tikai vállalat gazdasági sikeréhez. Magyarország sem akar kimaradni a kínai üzletből, nagy erőkkel pró­bálja fejleszteni a kínai vasút össze­köttetést. Ma már hetente jár teher­vonat Kínából Budapestre, és au­gusztusban egy új járat is indult Csi­­nan városából. Ebből is látni, hogy a kínai áru szállításáért komoly harc folyik Közép-Európában, és Szlová­kia eddig ebben a rövidebbet húzta. Ez részben a geopolitikai problémák miatt van így, a kínaiak ugyanis nem szívesen küldenek szerelvényeket Ukrajnán keresztül, inkább a fehér- ' orosz útvonalat részesítik előnyben. Ez kedvez Lengyelországnak, de Szlovákia számára új esély, hogy a malaszewiczei terminál már túlter­helt és további bővítés nélkül nem tud több szerelvényt átrakodni. A siker érdekében azonban több erőfeszítésre lesz szükség a szlovák szervek és az állami Cargo tehervasút-társaság részéről. Küzde­ni mindenképp érdemes, a kínai te­hervonatok ugyanis sokat segítené­nek a szállítás visszaesésével küsz­ködő Cargónak, és jelentősenjavíta­­nák Szlovákia szerepét az Új Se­­lyemúton. A rögtönzéses twitterdiplomácia veszélyei HAJDÚ NÓRA Donald Trump „nevetséges és vég nélküli” háborúnak ne­vezte a Szíriái konfliktust, majd bejelentette, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Észak-Szíriából. A Szíriái konfliktusban játszott amerikai szerep tankönyv­szerűen mutatja meg, hogy ma az amerikai külpolitika talán egyedüli állandó jellemzője a kiszámíthatatlanság. Ez nem csak ebben a konf­liktusban érhető tetten, mindinkább érvényes az Egyesült Államok és Európa viszonyában, vagy éppen az amerikai-orosz viszonyban is. Persze, nem itt fejeződik be a Szíria sorsáról is döntő amerikai „twit­terdiplomácia”: az elnök döntésével egyszerre nyitotta ki az ajtót a tö­rököknek és az oroszoknak, illetve hagyta sorsára az amerikaiakkal szövetségben az úgynevezett Iszlám Állam ellen hosszú ideje küzdő kurdokat. A Fehér Ház döntését nemcsak a demokraták, hanem a republikánus politikusok közül is egyre többen bírálják. így talán nem meglepő, hogy Donald Trump hírhedtté vált Twitterén éles fordulatot bemutatva később a törököket is megfenyegette. A Center for American Progress kutatóintézet szerint az amerikaiak ma is ellenségként tekintenek Oroszországra (nem mellesleg egyéb­ként Kínára is). Ez nem meglepő, az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok jelene ugyanis nem választható el az 1945 után ki­alakult világrendtől, a hidegháború történetétől. Az átalakuló nemzetközi környezet, az egyre jobban nyomuló kínai külpolitika szükségessé tenné, hogy az Egyesült Államok megújítsa hosszú távú stratégiáját Oroszországgal szemben. Erre azért is égető szükség lenne, mert mind az amerikaiaknak, mind az oroszoknak már most is, de még inkább a következő évtizedekben Kína jelenti majd a legnagyobb kihívást. A 2016-os amerikai választási kampányban tetten ért orosz befolyá­solási kísérletről készült nevezetes Mueller-jelentés azt eredményezte - és a hatása mindmáig tart -, hogy Donald Trumpnak alig van moz­gástere az amerikai-orosz viszony alakítására. Az elnök és adminiszt­rációja tisztában van vele, hogy már mindig patikamérlegen fogják mérni minden lépését az orosz ügyekben. Az elmúlt hetek fejleménye, hogy az amerikai demokraták a képvi­selőházban csak nekidurálták magukat az elnök elmozdítását célzó vádemelési folyamatnak, az úgynevezett impeachmentnek. Bár szinte kivétel nélkül mindenki azt elemzi, hogyan befolyásolhatja mindez a 2020-ban esedékes, de mármost is láthatóan zajló elnökválasztási küzdelmet és így Trump újraválasztási esélyeit, érdemes a külpolitikai következményeket is számba venni. A republikánus elnök eddig sem érdeklődött nagyon a külpolitikai kérdések iránt, és ha igen akkor is csak a belpolitikai érdekeinek szűrőjén át. Az elinduló impeachment még több figyelmet von majd el a nemzetközi kérdésektől, illetve mindössze abban „segít”, mint az el­nök mostani szíriai döntése, hogy miképp változtassa a fókuszt a vád­emelés ügyében. A láthatóan rögtönzésekre épülő és ezért nehezen tervezhető ameri­kai külpolitika sokba lesz mindannyiunknak. Hiszen míg akár Kína, akár Oroszország egyre öntudatosabb, nyomuló szereplői a nemzet­közi konfliktusoknak, addig az Amerikai Egyesült Államok csökkenő hajlandóságot mutat arra, hogy - folytatva a több évtizedes hagyo­mányt - szövetségek szervező erejeként érdemben alakítsa a világpo­litikát. Az 1945 után kialakult világrend demokráciát és stabilitást hozott a világ számos pontján, nem utolsósorban Európában. Ez nem valósul­hatott volna meg a lényegében kiszámítható amerikai külpolitika nél­kül. Több mint hiba lenne, ha az amerikaiak távolmaradásukkal és ér­dektelenségükkel tönkretennék mindazt, amit hosszú évtizedek alatt maguk építettek fel. A szerző az IDEA Intézet külpolitikai elemzője Tudsz játszani? - Vekerdy Tamás halálára „Vekerdy Tanár Úr ma hajnal­ban csöndben elment" - hir­deti halkan a Facebook-poszt. „Apa, hol vagy, gyere már!” - ki­abálja hangosan a három és fél éves kisfiam. Hancúrozni akar az ágyban. Vagy ahogy ő mondja, „vihancúroz­­ni”. „Mi a baj, apa? Miért sírsz?” Hogy magyarázzam ezt el neked, fi­am? Vajon a Tanár Úr mit tanácsol­na? Tamás, te hogy válaszolnál ne­ki? Mit mondanál egy óvodás kö­­lyöknek, miért kezdtem el könnyez­ni? Hisz nem is ismertük egymást, egyszer beszéltünk csak telefonon, meg vagy kétszer láttalak élőben. De te mintha mégis ismertél volna en­gem. Akárhányszor nyitottam ki a könyveidet, mindig azt éreztem, hogy belelátsz a lelkembe, az inga­tag szülői lelkembe, amely kétségbe van esve, hogy most mi lesz: nem akar enni a gyerek, nem hajlandó aludni, hisztizik, nem akar felöltöz­ni, utálja a hajmosást, tiltakozik az óvoda ellen, fülsiketítőén kiabál, féltékeny a testvérére, verekszik és így tovább. Neked mindenre volt vá­laszod. Nem okoskodtál, nem kiok­tattál, nem elmagyaráztál, hanem példát mutattál. Szerettél. És meg­tanítottál szeretni. Ismered Fodor Ákosnak ezt a haikuját? „Tudszjátszani? Tudok. És szeretsz is? És szeretlek is.” Micsoda kérdés, hogyne ismernéd. (És biztos szereted is.) Nekem min­dig Te jutottál eszembe róla. A fele­ségem is mindig rád hivatkozott, mi­kor nem találtam egy vasalt inget sem: hogy te is megmondtad, inkább játsszon az anya a gyerekkel, mint hogy csillogjon-villogjon a lakás. Milyen felszabadító volt ezt tőled hallani. Meg azt, hogy a gyerekek mi­lyen vérszívók tudnak lenni. Hogy előtted nem kellett tökéletesnek mu­tatni magunkat, s bevallhattuk neked, néha elegünk van belőlük, de rende­sen. Te fogalmazhattál ilyen élesen, mert tudtuk, hogy imádod a gyere­keket. Meg ismered a (lelkivilágu­kat. És minket is hívogattál - eleinte még csak csalogattál, később már erélyesen utasítgattál -, hogy ha bol­dog, kiegyensúlyozott felnőtteket akarunk nevelni a csemetéinkből, ak­kor hagyjuk őket gyerekként sokat játszani. Sőt! Hogy játsszunk velük. Sőt! Hogy tanuljunk tőlük mi, felnőt­tek. Hogy fedezzük fel magunkban felnőttként is a bennünk élő gyerme­ket, és akkor soha nem keseredünk bele az életbe. Neked sikerült. Lehet, hogy a bőröd ráncosabb lett, a hajad gyérebb, de szemeidből 84 évesen is egy életvidám pajkos csibész nézett kifelé. Egy pemahajder, ahogy a kis­fiamnak szoktam viccesen mondani kergetőcskézés közben. Lehet, hogy mostantól a Nyitott Akadémia he­lyett már az örök játszómezőkön tar­tasz előadásokat, de nekünk és gye­rekeinknek itt maradsz a szívünkben, és megpróbáljuk úgy szeretni a gye­rekeinket, ahogy te szeretted őket. „Meghalt Verkeditamás? Az mit jelent, apa?” Mit jelent? Azt jelenti, fiam, hogy ma csak később megyek be munkába, mert olyan pámacsatát csapunk, hogy még anya sem ússza meg, aztán bújócskázunk, meg fel­építjük az ország legnagyobb legó­­tomyát, fútkározunk egyet a park­ban, s még egy kuflit is olvashatunk, ha szeretnéd. Jó lesz így, Tamás? Urbán Péter (Lubomír Kotrha karikatúrája) DUDÁS TAMÁS VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR _[7

Next

/
Thumbnails
Contents