Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-30 / 227. szám
6 KULTÚRA 2019. szeptember 30.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Hetvenezren az ingyenkoncerten Budapest. Több mint 70 ezer néző volt kíváncsi szombat este Bryan Adams ingyenes koncertjére a Hősök terén, amelyet a Szerencsejáték Zrt. rendezett közel félmilliárd forintból. Az állami cég közleménye szerint a kanadai rocksztár és előzenekara, a Wellhello az elmúlt hét év legtöbb látogatóját vonzotta. A Wellhello - előzenekartól szokatlan módon - másfél órás koncertet adott, vendégzenészekkel kiegészülve. Bryan Adams pedig hat kamionnal és saját szakáccsal érkezett a magyar fővárosba, és külön erre az alkalomra állított össze egy kétórás szettet. A koncertre vonattal utazók 50 százalékos kedvezményben részesülhettek, a legelszántabb rajongók már déltől várták a 16.30-as kapunyitást. A Szerencsejáték Zrt. közleményéből az is kiderül, hogy mire költöttek el 489 741 308 forintnyi közpénzt: „Az év legnagyobb szabadtéri koncertje több részletében is egyedülálló elemeket tartalmazott. Az 500 négyzetméteres színpad mellett ugyanis 550 négyzetméteres LED világítás tette teljesebbé a vizuális élményt, amelyből 300 négyzetméter a színpad környékére összpontosult. A legnagyobb rockkoncertekhez mérhető hangélményért pedig a több, mint 200 darab egyedi teljesítményű hangfal felelt.” Ugyanezen a rendezvényen tavaly Shaggy és Sting léptek fel, az állami cég hasonló összeget fizetett ki érte. (index, juk) Bryan Adams (Képarchívum) A (le)számolás joga Mucha Dorka bemutatkozó regénye tele van jól megragadott hangulatokkal JUHÁSZ KATALIN A védőborító belső részén három elismert íré lelkendezik Mucha Dorka bemutatkozó kötetéről. Úgy látszik, a vevőcsalogatás ezen módja már nem csak a ponyvaregényeknél trendi, még ha első blikkre fura is ez a kiadói ötlet. Egyikük, Grecsó Krisztián a következőket írja: „Pimasz és pontos mondatok, édeskés keserűség, öröknek látszó, mégis minden pillanatban elmúló kamaszság. Ilyen (is) a Mucha Dorka-próza. Nem érdemes elkerülni.” Ki az, aki ezek után nem veti rá magát a Puncs című regényre? Főleg az édeskés keserűségre voltam kíváncsi, mert szerintem azt a legnehezebb szavakba önteni. Nem is mindig sikerül a szerzőnek, de ez legyen az én legnagyobb problémám, hiszen olyasmit kapok helyette, amit még jobban szeretek: kérlelhetetlen realizmust. A névtelen elbeszélő lánynak nincs affinitása a romantikához, és a szerző ezt a nyelvvel is érzékelteti. Hősnőnk kissé flegma, nemtörődöm egyetemista, a szülei kívánsága a diploma (ismerős helyzet), úgyhogy közömbösen viszonyul „feladatához”, sokáig azt sem tudjuk meg róla, hogy egyáltalán milyen szakra jár. Úgy fogadja tanára közeledését, mintha csak egy hamburgert nyomtak volna a kezébe, legalábbis kifelé ezt kommunikálja. Sodródik az árral, ami tudjuk, hová szokott vezetni, de ezúttal nem oda vezet, ahová gondolnánk. Ennél többet nem is árulok el a cselekményből. A kötet szerkezete szempontjából jó ötlet, hogy a végén kezdődik a történet, amikor hősnőnk már túl van mindenen, és azon tűnődik, vajon szerelem volt-e ez. Közben egy másik kapcsolat is szárba szökkenne, ha hagyná. A mondatok zöthe tényleg pimasz és pontos, vagy - újfent - kíméletlenül realista. Gyakran a beszélt nyelv jelenik meg, szinte halljuk. Beszéd közben nem gondolkodunk a legadekvátabb jelzős szerkezeten, csak úgy kijön belőlünk a mondanivaló, ám a közhiedelemmel ellentétben ezt nagyon nehéz írásban megvalósítani. Mucha Dorkának sikerült. Nézzük például, hogyan jellemzi az elbeszélő a lakótársát: „Olyan családból jött, ahol vicsorgó oroszlánfej van az ebédlőben. Sosem használt ezüstkancsók, antik autómodellek, aranykeretes tükrök. Amarilla apja benne volt valami olajbizniszben Ausztráliában. Vettek egy kastélyt, tele ilyen szarokkal. Nem mondom, mi is ki voltunk bélelve, de nem ennyire”. Mucha Dorka a szereplőket gyakran jellemzi az őket körülvevő tárgyakkal vagy viseletűkkel. Az elbeszélőről sem árul el sokat, nincsenek belső őrlődések, a lány nem elemzi saját érzéseit, gondolatait, illetve a „véletlenszerűen” elénk vetett foszlányokból nekünk kell összeraknunk a mozaikot. Később jövünk rá, hogy ez az egykedvűség (és a hozzá tartozó ingerszegény elbeszélésmód) valójában csak álca, hogy ez a lány így védekezik, hogy nem akar érzelmileg kiszolgáltatottá válni. Talán valami nagy trauma érte, amit képtelen feldolgozni. Talán csak haragban van a világgal, mert nem találja a helyét benne. Ahogy ebben a buliban sem: „Érzem, ahogy vörösödik a fejem, elkezdek számolni. Huszonkettőnél már bent vagyunk, de egyre aggasztóbb a helyzet. Alig vannak lányok, érződik a frusztráltság szaga. Bálint eltűnik. Egyedül toporgok. Nagy levegő, huszonhárom, kicsit megáll minden.- Na, itt a vodkaszóda! - hátulról átkarol, és kezembe nyomja a nedves műanyag poharat. Huszonhat, huszonhét. Ha már a kezemben van, meg kell inni.” A kötet legnagyobb bravúrja ez a rendszeresen visszatérő terápiás jellegű számolás, amelyet stresszhelyzetekben alkalmaz az elbeszélő. A növekvő számsorrenddel az időt is lehet érzékeltetni. „Hozzám hajol, és azt súgja, menj csak. Alig hallom, amit mond. Sűrűn pislogok. Kilenc. Nagyon részeg vagyok, és nagyon jó illata van. Tíz. Mégmindigrajtamvanazakója, ezért reménykedem benne, hogy nem hajt el a taxival, hanem kiszáll belőle. Iszonyú kínos egy férfira várni a saját lakásod bejáratánál. Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy. A gyorsabb számolással sikerül kicsit összeszednem magam. Huszonkettő. Valaki nekinyom a falnak. Huszonhárom.” Úgy lenne logikus, hogy amit nem bont ki a szerző, annak elsikkad a jelentősége, a túlságosan töredékes karakterekkel pedig nem leszünk képesek olvasói viszonyt kialakítani. Mégsem ez történik, hanem pont az ellenkezője - minél kevesebbet tudunk, annál kíváncsibbak vagyunk. Mert néhány jól megválasztott szóval igazán mély impressziók válthatók ki. Ez a kötet tele van jól megragadott, hangulatos képekkel, egészen átütő, hiteles leírásokkal és mélyen gyökeredző emberi tapasztalatokkal. Rövid leszek: a Puncs az év eddigi legpozitívabb meglepetése számomra. Akár generációs regénynek is tekinthető, mindenesetre erős, szimpatikus írói bemutatkozás. Olyan, mint egy határozott kézfogás. Mucha Dorka: Puncs, 21. Század Kiadó, Budapest, 2019,160 oldal. Brazil filmdráma kapta a fődíjat San Sebastian. APacificado című brazil dráma, Paxton Winters rendező alkotása nyerte szombaton a San Sebastian-i Filmfesztivál fodíját. A producer Darren Aronofsky volt. A Pacificado főhőse egy tizenéves lány, aki Rio de Janeiro nyomornegyedében nő fel, és összebarátkozik egy egykori drogdílerrel. A legjobb színész díját Bukassa Kabengele kapta a Pacificadóban nyújtott alakításáért. A legjobb színésznő a német Nina Hoss lett a Das Vorspiel című filmért, valamint Greta Femández a La hija de un ladrón című alkotásért. A szeptember 20-28. között megrendezett 67. San Sebastian-i Filmfesztivál életműdíját Penélope Cruz és Donald Sutherland színészek, valamint Costa Gavras rendező kapta. (MTI) Beatles-filmfelvételeket rejtett a kenyértartó Elveszett Beatles-film-felvételeket találtak Walesben egy kenyórtartóban. London. Az egyik szalagon a zenekar egy interjúja látható, melyet 1965-ben adtak Cardiffban, de sosem került adásba. A mintegy tízezer font értékűre becsült, rendkívül jó minőségű felvételt egy ház takarításakor találták. Paul Fairweather, az Omega Aukciósház szakértője „nagy felfedezésnek” nevezte a Beatlesfilmszalagot. A négyperces felvételen az együttes tagjai viccelődnek egy újságíróval, aki megpróbál komoly interjút készíteni velük. John Lennon azt állítja, hogy Paul McCartneynak öt gyermeke van Swansea-ben, Ringó Starr pedig arról mesél, hogy következő filmjük egy western lesz. A csapat tagjai az egész felvétel alatt vicces arcokat vágnak, és egy ponton, amikor a riporter megkérdezi, miért turnéznak még mindig változatlan erőbedobással, hiszen „a világ összes pénze” és hímeve az övék, mind a négyen rázendítenek a There's No Business Like Show Business című dalra. Ez a 16 másodperces részlet a YouTube videomegosztón is látható az inteijúból. Egy másik, 1967-es felvételen Lennon Maharishi Mahesh jógi társaságában beszél szellemi vezetője tanításairól. „Ez természetesen nem egy szekta, és ha nem vennénk komolyan, nem lennénk itt” - mondja a zenész. Egy harmadik tekercsen pedig Lennon a God című számot adja elő, amelyet már a Beatles feloszlása után írt. Ennek értéke szintén 10 ezer font az aukciósház szerint. (juk) A kincset érő felvétel egyik kockája (Fotó: YouTube)
