Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-26 / 224. szám
161 SPORT 2019. szeptember 26. I www.ujszo.com „Nem volt, nem is lesz spanyol útlevelem" BŐDTITANILLA MÉSZÁROS GYÖRGY A szezon végén befejezte aktív pályafutását, azáta sportvezetőként segíti a Veszprémet és a magyar szövetséget. Nagy Lászlóval, a magyar kézilabdázás legendájával beszélgettünk. „Végre vége!” így fogalmazott a Bajnokok Ligája Final Four után a Veszprém Aréna előtti búcsúbeszédében. Hogy értette ezt? Talán megutálta a kézilabdát? Jólesett kimondani, és őszinte is volt, utálatról azonban szó nincs. Úgy gondolom, mind mentálisan, mind fizikálisán magas színvonalon tudtam befejezni a sportág aktív részét. A „végre vége” pedig annak szólt, hogy valaminek vége, ami új kezdetet hoz, és erre az új kezdetre ugyanolyan kihívással és lelkesedéssel tekintek, mint az aktív kézilabda-pályafutásomra. Karrierje során a Veszprém többször is szerződtetni akarta önt. Végül a bakonyi csapatnak 2012-ben, harmadszori nekifutásra sikerült leigazolni. Miért csak harmadszorra? Még a karrierem elején a Szegedben kézilabdáztam, amikor a Veszprém már le akart igazolni. De akkor már előszerződésem volt a Barcelonával. Aztán a hétéves szerződésem lejártakor kerestek meg megint Veszprémből, de ekkor már meghosszabbítottam a szerződésemet a spanyolokkal. Jó szívvel gondolok vissza arra, hogy a Veszprém ekkor megint érdeklődött irántam. Végül a hosszú távú szerződésem lejárta előtt kerestek meg ismét Veszprémből. Ekkor már körvonalazódott, hogy Barcelonában olyan koncepcióban nem tudunk tovább maradni, amely nekem és a feleségemnek, a családomnak is megfelelne. Voltak ajánlataim Németországból, Franciaországból, Magyarországról pedig a Veszprém mellett a Szegedtől is. Viszont velük a tárgyalások nem mélyültek el. így maradt a Veszprém, amely szakmailag nagyon jó kihívásnak bizonyult. Nagyjából be is váltottuk a hozzáfűzött reményeket, igaz a Bajnokok Ligája miatt hiányérzet maradt bennünk, nem sikerült feljutni a csúcsok csúcsára. Miután Veszprémbe igazolt, az első Szeged elleni meccsen a szegedi szurkolók egy része „Szíven szúrt város” feliratú molinóval tiltakozott az ellen, hogy a bakonyiakhoz szerződött. Ez azért lehetett még fájóbb, mert ekkoriban mutatták be a Szíven szúrt ország című dokumentumfilmet, amely a veszprémi játékos, Marian Cozma meggyilkolásáról szólt. Nem zaklatta fel? A tiltakozás teljesen rendben volt, nem is volt ezzel kapcsolatban semmilyen problémám. Sőt, számítottam is rá, az lepett volna meg, ha nem készülnek semmilyen megnyilvánulásra velem kapcsolatban. Az azonban, hogy egy ember halálával, egy veszprémi játékos halálával kötötték össze ezt a szlogent, etikátlan volt, és mélységesen elítélem. Ön mint egykori szegedi játékos hogyan tudta összeegyeztetni a múltjával azt, hogy Veszprémbe igazolt? A karrierem elején soha nem gondoltam volna, hogy valaha Veszprémben fogok kézilabdázni, sőt még akkor sem, amikor a Barcelonában játszottam. Viszont így utólag nem bántam meg, sőt, nagyon örülök, hogy így alakult az egész karrierem. Boldog vagyok, hogy egy ilyen jelentős múlttal és jelennel rendelkező magyar klubban tudtam befejezni a pályafutásomat. Visszatérve még kicsit a szurkolókra: 2012-ben, amikor hároméves kihagyás után visszatért a magyar válogatottba, akkor is kikezdték a magyar drukkerek. Tiszteletben tartom minden szurkolónak a véleményét, gondolatmenetét. Elfogadtam, hogy akkor háborogtak a drukkerek. Én a saját és a családom érdekeit tartottam szem előtt. Nem az volt a háttérben, amit sokan gondoltak, hogy spanyol válogatott leszek, hanem az, hogy rendezetlen viszonyok voltak akkoriban gabb, ha itt Veszprémben és Szegeden is lennének 19-20 éves játékosok, akik már a BL-ben is fontos szerepet kapnának. Ami pedig a Veszprém-Szeged arányt illeti, kettő az öttel szemben... Ez úgy kettő, hogy mi a spanyol Ademar Leónnak kölcsönadtuk Ligetvári Patrikot, azzal a feltétellel, hogy a nemzetközi meccseken is sok játéklehetőséghez jusson. Szita Zoltánt pedig a BL-ben szereplő Wisla Plocknak kölcsönöztük, szintén azzal a feltétellel, hogy többet játsszon. Ez így már négy az öttel szemben. Remélhetőleg a két fiatal tényleg olyan rutint szerez máj d nemzetközi szinten is, amelyet a Veszprém és a magyar válogatott is hasznosítani tud. Mit tekint játékoskarrierje legnagyobb sikerének? Nem feltétlenül egy megnyert kupát mondanék. Inkább az jutott azonnal eszembe, hogy 22 évet sikerült az elitben kézilabdáznom. Ha A 2005-ös BL-döntő visszavágójának végjátékát a Ciudad Real ellen. Ők támadtak, mi védekeztünk. Ha gólt dobnak, övék a trófea, ha megtartjuk a kétgólos előnyünket, akkor a miénk. Akkor Talant Dujshebajev még aktív játékos volt, mindenki arra számított, hogy ő fogja ellőni, mi is erre készültünk. A sánccal támpontot adtunk Perics kapusnak, aki végül megfogta a lövést. De Carlos Prieto beállós poszton teljesen üresen várta a labdát. Sosem fogom elfelejteni, ahogy Prieto teljesen üresen várja a labdát, és nem kapja meg. Mi kell ahhoz, hogy a Veszprém egyszer felemelhesse a BL-trófeát? Szerencse. Játékosállomány van, háttér van, akarat van. A minimális szerencse hiányzik. Ezen kívül tényleg nem tudom, mi kellhet még... Ott, azon a hétvégén tényleg nem tudom, mi kellhet több... Nem tudom. Nagy László jelenleg a Veszprém sportigazgatója és a magyar szövetség alelnöke (Somogyi Tibor felvétele) a Magyar Kézilabda-szövetségben. Mint akkori csapatkapitány ennek hangot is adtam, és le is mondtam a válogatottságot. Ekkor joggal gondolhatták a szurkolók, hogy a háttérben a spanyol állampolgárság felvevése áll, hiszen valóban megkeresett a spanyol szövetség, nem játszanék-e a spanyol válogatottban. Azt mondtam nekik, egyelőre erre nem szeretnék választ adni. Azt is megkérdezték, hogy a spanyol útlevél készítésének a procedúráját elkezdhetik-e intézni. Erre rábólintottam. Aztán Magyarországra igazoltam a Veszprémbe, és visszatértem a magyar válogatottba. Ekkor tudattam a spanyolokkal, hogy állítsák le az útleveles folyamatot, nem is tudom, hogy hol tartott az ügymenet. Nekem nincs, nem is volt, és soha nem is lesz spanyol útlevelem. A Veszprém keretében két, míg a Szegedében öt magyar játékos szerepel, ez elég alacsony szám. Miért van ez így, amikor a magyar utánpótlás nem rossz? A BL-ben szereplő kluboknak nincs idejük kivárni, hogy beérjenek a fiatalok? Eredménykényszer van, ezért kellenek a rutinos, kiforrott játékosok? Igen, eredménykényszer van. Én abszolút magyar- és fiatalpárti vagyok, ezért én lennék a legboldoegy kupát kellene kiemelnem, akkor pedig az első Bajnokok Ligájasikerem a Barcelonával. Ezt követi a másik BL-siker a Barcelonával, amikor kapitányként emelhettem fel a kupát. Ki volt az az edző és játékostárs, aki a legtöbbet tette hozzá a pályafutásához? Az edzők közül nem emelnék ki senkit, mindenkitől nagyon sokat tudtam tanulni, nemcsak szakmailag, de emberileg is, még 30 év felett is. A társak közül rengeteg nevet tudnék sorolni. A kezdetekben, 19 évesen a Barcelonában Enric Masip, Davi Barrufet vagy Iker Romero volt meghatározó, akivel mintha testvérek lettünk volna, annyit lógtunk együtt az edzéseken kívül is. Victor Tomás hosszú éveken keresztül szobatársam volt, és a mai napig jóbarátok vagyunk. A magyarok közül pedig Fazekas Nándor, aki állandó pozitivizmusával, az edzésekhez és mérkőzésekhez való hozzáállásával nagyon sokat tanított nekem. Vagy Iváncsik Tamás, akivel pedig a válogatottnál voltunk szobatársak. Van a karrierje során olyan emlékezetes helyzet, gól vagy más pillanat, amit még most is másodpercről másodpercre fel tud idézni? Amióta sportigazgató lett Veszprémben, másképp látja a kézilabdát, mint játékosként? Mosolygom ezen a kérdésen, mert máshogy is kell, hogy lássam ebben a pozícióban a kézilabdát. Akarvaakaratlanul a volt játékostársakkal való viszonyulás sem olyan, mint ezelőtt. Most is veregetjük egymás vállát, de mostantól én leszek az, aki majd adott esetben megmondja nekik, hogy veled nem hosszabbítunk, köszönjük szépen. Volt már ilyen helyzetben, hogy meg kellett mondania valakinek, hogy már nem számolnak vele? Veszprémben még nem volt ilyen. Válogatottszinten, a szövetségben már volt. Kineveztek alelnöknek, utána pedig a Csoknyai—Matics szövetségi kapitányi párosnak meg kellett köszönnöm a munkájukat. Megoszlanak a vélemények, hogy hazai vagy külföldi szakemberre van-e szükség a válogatott élén. Ön mit gondol erről? A válogatottnál voltak már külföldi edzők, de vagy a koncepcióval voltak gondok, vagy a játékosokkal voltak problémák, vagy mindkettővel. Magyarként szeretném azt, hogy magyar szakember kerüljön a válogatott élére. Csoknyaiék is ilyenek voltak, és jelenleg Gulyás István is ilyen. Vele szeretnénk a spanyol taktikai vonalat továbbvinni, és skandináv kondicionális edzővel kiegészíteni a munkáját. Tehát külföldi továbbra is marad a stábban, a szakmai rész viszont magyar kezekben lesz. 2022-ben Szlovákia és Magyarország közösen rendez Eb-t. A két ország szomszédos egymással, így a helyszínek is közel lesznek egymáshoz, ami pozitívum. Európa közepén vagyunk, ahol a szállás- és szórakozási lehetőségek jóval olcsóbbak, mint mondjuk Skandináviában. Meggyőződésem, hogy ez egy jó kihasználtságú Eb lesz. Az Eb-re épül majd Budapesten egy új, 20 000 fős sportcsarnok. Ennek vegyes volt a fogadtatása, hiszen ott van a Papp László Sportaréna, ahol évek óta megrendezik a női BL-döntőt. A női BL-ben elég 12 ezres befogadóképesség, viszont a férfiaknál nagyobb sportcsarnok szükséges az Eb-döntőhöz, ez a nemzetközi szövetség elvárása. De nemcsak a sportesemények, hanem különböző kulturális események miatt is nagyobb arénában gondolkodnak. Elképzelhető, hogy egyszer Budapesten rendezzék meg a férfi BL-döntőt? Jó lenne, de a közeljövőben erre nincs esély. Nem rendezhetik meg egy országon belül a női és férfi BL Final Fourt, és hajók az információim, az elkövetkezendő 3-4 évben biztos, hogy Budapesten lesz a női BL-döntő. A BL Final Four két nap alatt zajlik le. Nem gondolja, hogy ez túl megterhelő a játékosoknak, és nagyobb a sérülésveszély is? Az utolsó BL-döntőjét ön is sérülten játszotta. A kosárlabdában úgy zajlik a Final Four, hogy pénteken elődöntőt, vasárnap döntőt rendeznek. Szombat pedig szünnap. Ez a megoldás működhetne nálunk is. Szerintem ez a minőségre is pozitívan hatna, nem csak a játékosok regenerációjára. Abba, hogy ez marketing szempontjából mennyi pluszköltséget vonna maga után, nincs belelátásom. Ha már újításokról van szó, mi a véleménye a VAR-ról a kézilabdában? Szerintem jó dolog, csak valahogy szabályozni kell, hogy ne egy négyórás meccs kerekedjen ki belőle. Alapvetően el tudnék olyan rendszert képzelni, mint amilyen a teniszben a sólyomszem, meghatározott számú lehetőséggel. Ha annak, aki kérte, igaza van, megmarad a challenge-e, ha nincs, egy lehetőséget elveszít. A nyáron elvégzett egy edzői képzést. A tervei között szerepel, hogy egyszer akár Veszprémben, akár a magyar válogatottnál edző lesz? Spanyolországban volt lehetőség egy háromhetes intenzív tanfolyamra, amelynek jövő nyáron lesz a befejező része. Ez a lebonyolítási rendszer számomra jobban megfelel, mint a magyarországi. Jelenleg azonban nem élvez prioritást az edzősködés, a tanfolyamot inkább azért végeztem el, hogy ha esetleg lenne egy jó ajánlat és lehetőség, akkor ne azért kelljen visszamondanom, mert nincs edzői papírom.
