Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-25 / 223. szám
KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 161 2019. szeptember 25. | www.ujszo.com Gótika, falun, kissé omladozva SZÁSZI ZOLTÁN Több millió éve kihunyt vulkáni csúcs alatt, a Liszec hegy tövében található egy az ősi faluszerkezetét, védősáncait máig részben megőrző település, melynek központi helyén a nógrádi falusi gótika kiemelkedő épülete áll, a jelenleg romié állapotú nagylibercsei templom. NAGYLIBERCSE/LUBOREi A már említett vulkáni csúcs, a 716 méter magas Liszec tetején ma is jól láthatók bizonyos erődítésnyomok. Tatártól sarcolt falu Részben a késő bronzkori, a pilinyi kultúra népének kőbálványokból kötőanyag nélkül rakott hatalmas erődített településé, részben pedig az ezen a helyen a tatárjárás után 1271-ben már jegyzett, de talán véglegesen soha fel sem épített váré. Utóbbit a Kacsics nemzetségbeli Folkus (talán a füleki várat is ő építtette?) leszármazottainak számító Libercsei család állíttatta a környék megfigyelésére és ellenőrzésére. Minden bizonnyal a tatárok visszatérésétől való félelem is közrejátszhatott a várépítésben. Ahogy a falu templomának az elhelyezése, valamint a falu szerkezetében máig megmaradt jelek. A település középpontjában egy erődített, árokkal, fallal védett helyen áll ma is a gótikus stílus jegyeit mutató templom. Körötte az utcák szerkezete és a kertek sáncok, árkok rendszerét mutatják, melyek többszörösen is körülvették a falut, ha teljes védelmet nem is adtak, de legalább lelassították a támadókat, így Nagylibercse népe a vulkán alatt lévő tufás domboldalakba bevésett, máig tatár pincék-Megmentésre érdemes a gótikus templom (A szerző felvétele) Tájoló Nagylibercse község a Losonc és Érsekújvár közti 75- ös főút mellett fekszik, 15 kilométerre nyugat felé Losonctól. A gótikus templom a 48.311/19.519 GPS-koordinátáknál található. nek nevezett menedékhelyekre tudott elbújni. Még 1944-ben is így történt. Nagylibercse temploma A templom donátora feltételezhetően a Libercsei család lehetett, akinek jelentősebb birtokai voltak Nógrádnak ezen a részén. Hogy volt-e a gótikus templomnak előzménye, ezt csak feltételezni lehet, a kérdésre egy alapos régészeti feltárás adhatna választ. A falak romlása, a statikát veszélyeztető repedések kialakulása akár erre is utalhat. Az viszont biztos, hogy egy kelet-nyugati irányba tájolt, egyhajós, a gótikára jellemző sokszögzáródású templom a nagylibercsei. Északi részén egykor sekrestye állt, lebontásának idejét nem tudni pontosan. A legfrissebb kutatások szerint egy igen különleges kis templom ez! A hajó és a diadalív, valamint a szentély falain feltárt freskók ezt tanúsítják. A faliképek valamikor 1385 után keletkeztek, és művészettörténeti szempontból rendkívül érdekesek. Stílusjegyeik szokatlanok Nógrádban és Gömörben. Az ábrázolt alakok naturalisztikusan valós és finom, egyedi vonásai a kutatók szerint arra utalnak, hogy alkotójuk Aqueliai János mester műhelyében tanult. Ennek az iskolának a freskófestészeti emlékei főleg Nyugat-Magyarország, Stájerország templomaiban maradtak fenn. A stílusjegyek inkább táblakép-, mintsem freskófestőre vallanak, és ettől különlegesek és egyediek. Érdekesség, hogy a reformáció idején a falfestményeket lemeszelték, a meszelés védőrétege alatt vészelték át az évszázadokat az ábrázolások. Az angyali üdvözlet, a három királyok imádása, Mária megkoronázása, a tizenkét apostol alakja, a ótestamentumi próféták mellett fennmaradt egy olyan alakpár is, amely feltételezhetően a templom alapítóit, donátorait ábrázolja, a Libercsei család 14. század végén élt őseit. A gótikának kint és bent elég sok jegye megmaradt, a támpilléres hajó boltozata azonban egy tűzvészkor elpusztult. Az északi falon egy kőből faragott pasztofórium, szentségtartó, a délin pedig egy kettős gótikus ülőfulke maradt meg. A diadalív feltárása még folyamatban van. Sajnos a templom többször is megsérült, a török alatt kiégett, ezután lett és maradt máig az ágostai evangélikus hitűeké, akik a 17. században átalakították, belső terében elhelyezve a karzatokat. A vidéken szokatlan stílusú freskókat a közelmúltban restaurálták, állapotuk kiváló! A vidéken átvonuló háborúkban mindig megsérült a templom, legutóbbi nagy felújítását 1960-ban végezték el, de sajnos ismét megjelentek a statikai problémák. Remélhetőleg időben elvégzik az állagmegóvását Nagylibercse templomának. Nehogy elpusztuljon! Szegényebbek lennénk nélküle! Felavatták Bodolló városrész címerét NÉMETI RÓBERT Négy éven át tartó heves képviselő-testületi viták után augusztusban végre pont került a Szepsihez tartozó Bodolló városrész címer- ás zászlótervezetánek végére, miután a Szlovák Köztársaság Heraldikai Bizottsága hivatalosan is bejegyezte nyilvántartásába. SZEPSI/BODOLÜ A bodollói címer „modem kori” sorsával nagyjából öt évvel ezelőtt kezdett foglalkozni Kovác Imre helyi lakos, aki akkoriban még középiskolai tanulmányai mellett kezdte kutatni a városrész címerének eredetét és történetét. Először csak egy weboldalt akart létrehozni a városrésznek, de közben érdekes történelmi adatokra bukkant. A fiatalembernek Ikrényi Imre önkormányzati képviselő mutatta meg a település egyik régi pecsétjét, és ez volt az, ami igazán nagy lökést adott a kutatáshoz. „Kutatásaimat Kassán, az Állami Archívumban kezdtem, a későbbiekben Egerben, a Heves Megyei Levéltárban, majd Budapesten, a ma már nem létező bodollói kastély utolsó tulajdonosainál kerestem válaszokat a kérdéseimre. Az utóbbi öt Kováé Imre évekig kutatta Bodolló múltját (A szerző felvétele) évben egyebek mellett Kis- és Nagybodolló templomairól, temetőiről, címereiről vagy az egykori bodollói kastély tulajdonosairól találtam érdekes információkat, de egy olyan dokumentumot is felfedeztem, amely a település első írásos említését tartalmazza” - magyarázta Kováé. Bodolló fénykora Kováé Imre kutatásaiból kiderül, Bodolló akkor élte virágkorát, amikor még két különálló település volt, vagyis az 1400-as évektől az 1800-as évek végéig. Kulturális fellendülése a 19. század második felére tehető. „Miután 1986-ban Bodollót Szepsihez csatolták, a község múltja feledésbe merült. Sajnos a város 28 éven át nem helyezett kellő hangsúlyt a városrész fejlődésére és kultúrájának ápolására, ezért a bodollói közösség lassacskán széthullott. Úgy gondolom, ha a lakosokat újra megismertetem múltjukkal, visszaadhatom nekik az elveszett identitásukat. Örülök, hogy már egyenrangú partnerként kezeli a város Bodollót, és az is kiváló hír, hogy településünkbe végre újra élet költözött” - magyarázta Kováé Imre. Helyére került a címer Öt évvel az első kutatások után a Szlovák Köztársaság Heraldikai Bizottsága hivatalosan is bejegyezte nyilvántartásába a címert, így azonnal megkezdődtek az előkészületek az immár hivatalossá vált szimbólumok ünnepélyes felavatására. Az eseményre a közelmúltban került sor, ahol ünnepélyes menettel egybekötve felavatták Bodolló címerét és zászlaját. Arról is megemlékeztek, hogy idén ünnepli két elődközsége, Kis- és Nagy-Bodolló 130 évvel ezelőtti egyesülését. Az ünnepség a városrész központjában kezdődött, ahol egy díszszekér kíséretében a megjelentek egészen a kultúrházig vonultak. Itt helyezték el Szepsi és Bodolló címerét, Borovsky Slavomír, Szepsi polgármestere, Kováé Imre és Bodnár Béla, a város képviselőjének köszöntőjét követően. Közreműködött a Búzakalász asszonykórus. Kis- és Nagy-Bodolló 130 éve egyesült (Andrian Jurfőek felvételei)
