Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-23 / 221. szám
www.ujszo.com I 2019. szeptember 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A Magyar Káosz Pártja Egy párt, amely tétlenül nézi a felszámolására tett kísérletet A MKP, ha így M folytatja, lassan /-« elveszti párt jel-JL- ■ i legét. A vezetők ölbe tett kézzel figyelik, ahogy szétforgácsolják, vagy inkább szétfürészelik a pártot. Szemérmesen elfordítják tekintetüket, és megvárják, amíg a szomszéd begombolja a sliccét. Miközben - retorikai szinten - harci metaforikát használnak, erőt sugározva igyekeznek kommunikálni: anyahajó vagyunk (Őry), rendezzük a sorainkat (Menyhárt), „erőteljesebb (sic) kínálatot legyen képes a magyar párt a választók elé tenni nemcsak személyek, de program szintjén is” (olvasható a párt szeptember 20-ai suta sajtónyilatkozatában). Valójában amit látunk, az a pártfegyelem és az erős kezű irányítás hiánya. Nehéz megmagyarázni, nem is sikerül hitelesen, miképpen fordulhat elő, hogy a párt tagjai egy másik, éppen alakuló párt (Összefogás) előkészítő bizottságának tagjai legyenek, vagy azt, hogy az Országos Elnökség tagja, egyben a CSEMADOK elnöke, a kulturális szervezet infrastruktúráját használva gyűjti az aláírásokat az Összefogás mozgalom bejegyzéséhez. Rajtuk kívül pedig több tucat MKP-tag, -szimpatizáns és -választó gründolja az új mozgalmat. Érthetetlen az MKP-vezetés teszetosza hozzáállása a pártpuccshoz. Az egyik magyarázat szerint kivárás és tanácstalanság van, a másik kézenfekvő magyarázat az lehet, hogy ami történik, az a párt jóváhagyásával megy végbe. Az őszinte kommunikáció helyett nekünk a találgatás marad, a párt részéről pedig megy a maszatolás, ami nemcsak a párt választóit zavarja össze, de a helyi szervezeteket is. Nem tudom elképzelni egyetlen szlovákiai pártról sem, hogy ilyen tétlenül nézné és beletörődéssel fogadná az önfelszámolására tett kísérletet. Ezek a tartalmilag üres, hatalomtechnikai játszmák az eredeti szándékkal ellentétes hatást érhetnek el: a zászlóra tűzött „közösség”, „érdekképviselet”, „összefogás” stb. szavak inflálódását eredményezik. A választók motiválása helyett nagyobb kiábrándulást hoznak, a heterogén közösség összefésülése helyett, új törésvonalak mentén, további atomizálódáshoz vezetnek. A NAGY ÖSSZEFOGDOSÁS Stratégia Túl rövid a takarónk SIDÓH. ZOLTÁN Előre leosztott lapokkal kellett játszanom és egyetlen ászom sem volt. Ezért megint lesz deficit - jelentette be a hivatalát idén elfoglaló Ladislav Kamenicky pénzügyminiszter. Ám éppenséggel nem a monacói kaszinókban szerzett élményeit osztotta meg, hanem hosszú halogatás után a pőre igazságot mondta ki. Azt, hogy a hiány nélkül záró állami költségvetés továbbra is álom marad, a deficit várható mértékéről e héten kaphatunk pontosabb számot - készüljünk fel, hogy százmilliókról lesz szó. Szinte mulatságos, hogyan akar a pénzügyi tárca javítani a helyzeten: Kamenicky közölte, munkatársai körbetelefonálják a minisztériumokat, miként lehetne - lehetőleg fájdalommentesen - lecsípni a kiadási tételekből. Segítünk: sehogy, sőt mi több, a minisztériumok idén a tervezettnél 420 millió euróval költöttek többet. A negatív külső hatások folytán a gazdaság, mint egykor a Titanic, méretes léket kapott, a gépházba ömlik be ajeges víz, miközben a fedélzeten, a nagypolitika színterén lazán folyik az osztogatás: magasabb minimálbér és minimálnyugdíj, csökkenő adók, magasabb szociális juttatások. Az érdemi hatástanulmányok nélküli bőkezűség jövőbeni árát egyelőre csak találgatni lehet, miközben a porond közepére penderült az ügyeletes csörgősipkás, további milliárdok elköltését követelve. Aki azt gondolta volna, hogy Andrej Danko SNS-vezér a parlamenti zászlórúdja felállítása után megnyugszik, az bizony tévedett. Most azzal rukkolt elő, nosza vegyünk fel 5-7 milliárd euró hitelt és abból építkezzünk, fejezzük be az autópályákat, korszerűsítsük a vasúthálózatot, legyenek új kórházak, lakások. Ä tiszteletbeli századosnak még nem szóltak, hogy éppen ezt a célt szolgálják az európai uniós alapok, amelyeket képtelenek vagyunk érdemben felhasználni. Lassan vége a hétéves uniós pénzügyi ciklusnak, mi meg milliárdokat hagyunk a brüsszeli kasszában. A jelenlegi helyzetben az államadósság lefaragása módfelett nehéz lesz, és időközben kiderült, a lakosság szintén brutálisan eladósodott. Egy átfogó globális felmérés szerint a tágan értelmezett régiónkban Szlovákia az egyedüli olyan ország, amelyben a háztartások adóssága meghaladja a megtakarítások összegét. Nálunk az egy főre jutó megtakarítás tavaly csupán 6250 euróra rúgott, míg Csehországban közel 16 800-ra, miközben nyugati szomszédunknál az egy főre eső adósság közel 1000 euróval alacsonyabb. Az állam és a lakosság eladósodása között azonban van némi különbség: míg az előrevivő reformoktól ódzkodó Fico/Pellegrini-kormány a jó időkben nem törődött a tartalékok képzésével, addig a polgárok az egyre alacsonyabb kamatú jelzáloghitelek láttán próbálták hitelből finanszírozni a lakhatásukat. Márpedig aki lakást vesz, hosszú távon gondolkodik, aki az állam hatékonyabbá tétele nélkül lazán költekezik, az csupán a következő választásra gondol. FIGYELŐ Szabotázs Újabb választási szabotázsakció Andrej Dankótól, hogy a választás előtti 30 napban ne lehessen közvélemény-kutatásokat közzétenni. Egy további kísérlet, hogy a hatalom túszul ejtse az országot. A többi káros ötletétől abban különbözik a mostani, hogy ezúttal a kampányba és a parlamenti választásba akar beavatkozni, amit csak nagyon körültekintően, megfontoltan és megindokolva lenne szabad megtenni, és semmiképpen nem fél évvel a választás előtt - írja a Sme napilap kommentárja. „Mondhatnánk, hogy a kormánykoalíció teljesen gátlástalan lett a választás előtt, de hát mindig az volt. De ez már szemtelen bunkóság. Az eredmény pedig az lesz, hogy hivatalos felmérések híján a politikai kalandorok és csalók olyan tévinformációkat fognak terjeszteni az interneten, amilyeneket csak akarnak” - írja a Sme. (úsz) A világ bármely táján levadássza bírálóit a szaúdi herceg Hogyan tünteti el Szaúd- Arábia a rendszer bírálóit? - erről közölt hosszú oknyomozó riportot a Vanity Fair amerikai havilap szeptemberi száma. A lap munkatársa Dzsamál Hasogdzsi szaúdi újságíró tavaly októberi meggyilkolása után indult riportkörútra. A 60 éves Hasogdzsit Szaúd- Arábia isztambuli konzulátusán gyilkolta meg egy Szaúd-Arábiából érkezett csoport, amelynek tagjait Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörököshöz közel állónak tartják. A gyilkosságról borzalmas részletek kerültek napvilágra. „A Hasogdzsi-gyilkosság nem egyszeri eltévelyedés volt” - állítja a Vanity Fair újságírója, aki Düsseldorftól Montrealig, Kairótól a kaliforniai Belmontig sok helyre elutazott interjúkra. Riportalanyainak egy része névtelenséget kért, volt, aki vállalta a megszólalást, és van, aki azóta nyomtalanul eltűnt, rokonai semmit nem tudnak róla. Az újságíró a szaúdi rendszerbírálókkal készített beszélgetései alapján megállapította: a rijádi rezsim, amelyet a trónörökös tart kézben, mindenütt hasonló módszerekkel igyekszik elhallgattatni a kritikusait. A királyság ellenségeinek nyilvánítja és elrabolja, vagy hazacsábítja és otthon tünteti el őket. A Düsseldorfban élő Káled bin Farhán al-Szaúd herceg arról beszélt: állandóan attól retteg, hogy az utcán elrabolják. Rá a német rendőrség vigyáz. Ä herceg az emberi jogok biztosítása mellett emelt szót, és nyíltan szorgalmazza egy ellenzéki politikai mozgalom életre hívását. Elmondta az amerikai újságírónak, hogy 2018 szeptemberében Egyiptomban volt az anyjánál, aki közölte, hogy a kairói szaúdi nagykövetség felvette vele a kapcsolatot, és azt üzente, a királyság szeremé rendezni kapcsolatait a fiával. Még 5,5 millió dollárt is felajánlottak kárpótlásként a hercegnek, de azt kérték, hogy menjen be érte a kairói nagykövetségre. Bin Farhánnak rossz előérzete volt, elhárította a javaslatot. Két héttel később olvasta a hírt Hasogdzsi meggyilkolásáról. Hasonló történt a Montrealban élő Omar Abdulazizzal is. O emberi jogi aktivista, Hasogdzsi barátja, akivel közösen készültek kampányra a királyságban politikai okokból bebörtönzöttek mellett. Abdulazizt 2018 májusában kereste fel a királyi udvar két képviselője, mondván, egyenesen bin Szalmán trónörököstől hoztak üzenetet. Velük volt Abdulaziz Szaúd-Arábiában élő öccse, Ahmed is. Az üzenet az volt: hagyjon fel a politikával, és térjen haza, nem esik bántódása, csak menjen be hazája kanadai nagykövetségére, hogy megújítsa az útlevelét. AbdulaziZnak gyanús volt a vizit, az volt a benyomása, hogy az öccse nem önként utazott el hozzá. Elutasította az ajánlatot, és később megtudta, hogy hazatérte után az öccsét börtönbe vetették, máig ott sínylődik. A Vanity Fair szerint akikről a szaúdi vezetés azt gondolja, hogy károkat okoznak az országnak - ellenzékiek, diákok, renitens hercegek, ismert üzletemberek vagy a trónörökös személyes ellenségei -, nem élhetnek nyugalomban a sivatagi királyságon kívül sem. Az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Svájcban Németországban és Kínában is élnek rendszerkritikus szaúdiak. A lap szerint Rijádban külön internetes szolgálat figyeli a tevékenységüket, a munkát Szaúd al-Kahtáni, a szaúdi légierő volt tisztje, Mohamed bin Szalmán bizalmasa irányítja és ő felel a levadászásukért is. Az amerikai lap újságírójának információi szerint riportalanyai közül hármat az interjú után megpróbáltak tőrbe csalni. Egyik riportalanyát, az Oslóban élő Ijád el-Bagdadit a norvég biztonsági szolgálat kereste fel és figyelmeztette: Nyugat-Európából kapott hírszerzési információk szerint veszélyben van az élete. Néhány szaúdi rendszerbíráló nem járt olyan szerencsével, mint a Düsseldorfban vagy Montrealban élő két riportalany. A Vanity Fair riportja említést tesz Navaf al-Rasíd költőről, akit Kuvaitba indulva tartóztattak le, és azóta nyoma veszett. Három szaúdi herceget is elraboltak külföldön: kettőjüket francia repülőtéren, egy harmadikat Marokkóban. (MTI)
