Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-21 / 220. szám

8 I KULTÚRA 2019. szeptember 21. | www.ujszo.com RÖVIDEN Könyv a szexuális abúzusról Pozsony. Hétfőn, szeptember 23-án Péterfy-Novák Éva érke­zik Pozsonyba új regényével, amelynek címe Apád előtt ne vetkőzz. A szerző megrázó kér­déseket tesz fel: Mi lesz a meg­nyomorított gyermekből? Ho­gyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? Meg lehet tömi a gene­rációkon átívelő családi mintá­kat? A könyv egy tragikus pél­dázat az élet fájdalmas titkairól, amelyekről nem szokás beszél­ni. A szerzővel Récsei Noémi tévés és rádiós műsorvezető be­szélget az Iíjú Szivek Táncszín­házban, közreműködik Szemet Edit pszichológus. Az est 18 órakor kezdődik. (k) Rapalbum kapta a Mercury-díjat London. A 21 éves londoni rap­per, Dave bemutatkozó lemeze kapta a A Mercury-díjat, ame­lyet minden évben a legjobbnak tartott, Nagy-Britanniában megjelent albumnak ítél oda egy tekintélyes szakmai zsűri. Dave (teljes nevén David Orobosa Omoregie) mások mellett a Black Midit, a The 1975-ot, a Foalst, Anna Calvit és az Idlest előzte meg. Psychodrama című bemutatkozó anyaga a zsűri szerint „generációja legmeré­szebb rapalbuma”. A díjátadó gála után mégsem az ő nevétől hangos a brit sajtó. Egy másik rapper, Slowthai, aki szintén a 12 jelölt között volt, azzal kel­tett feltűnést, hogy egy szivacs­ból készült levágott Boris Johnson-fejjel jelent meg a színpadon, hogy előadja egyik dalát. Sűrű káromkodások kö­zepette fejtette ki, mit gondol a brit miniszterelnökről, és mon­dandójába albumának címét is beleszőtte: Nothing Great About Britain. Quk) Két magyar is jelölt Emmy-díjra Budapest. Nemzetközi Emmy­­díjra jelölték Gera Marina ma­gyar színésznői az Örök tél című film főszerepéért. Bergendy Pé­­terTrezor című filmje a legjobb tévéfilm / minisorozat kategóri­ájában kapott jelölést. A Nem­zetközi Emmy-díj történetében ezek az első magyar jelölések. 2019-ben 11 kategóriában 21 országból 44 jelölt versenyez a rangos elismerésekért. Minden kategóriában négy versenyzőt jelöltek. A díjjal az Egyesült Ál­lamok területén kívül vetített legjobb tévés produkciókat is­merik el. Először 1973-ban adta át a díjakat a Nemzetközi Tele­víziós Művészetek és Tudomá­nyok Akadémiája (IATAS). A legjobb színésznő kategóriájá­ban korábban olyan művészek nyertek, mint Helena Bonham Carter vagy Julie Walters. A legjobb tévéfilm/minisorozat kategóriában a korábbi évek győztesei között volt a Black Mirror című brit sorozat és a svédMillenium-trilógia is. Az idei díjakat nagyszabású gála keretében november 25-én adják át New Yorkban. (MTI) Rembrandt, az intimitás illúziój ával VÖLGYI VERA Budapest. Impozáns enteriőr, különleges tárlatok, ez a felújított Szápművászeti Múzeum a Hősök terén. Néhány napja Rembrandt ismert önarcképe került az épület bejárati oszlopsorára. A17. századi holland festő halálának 350. évfordulójáról világszerte megemlókeznek. A budapesti múzeum a saját gyűjteményében őrzött rajzokból és rézkarcokból összeállított kamaraki­állítással idézi fel a világhírű alkotó nemcsak művészi, hanem tanári munkásságát is. A grafikák, ha egy alkotó festmé­nyei között kerülnek kiállításra, nem kapják meg a kellő figyelmet, az em­ber szívesebben elidőz a nagy, színes vásznakkal. Ezen a kiállításon csak egyetlen színes festmény látható. A mester egyik tanítványának tulajdo­nított, tölgyfára festett olajkép, Rembrandt anyját ábrázolja. „Ő” az első, „aki” fogadja a látogatót, s meg is adja az intimitás illúzióját: mintha valóban Rembrandt házába lépnénk be. Ami annak idején sok funkciót betöltött, itt élt a család, de műterem­ként és egyfajta szabadiskolaként is működött, és persze a „műkereske­dés” is az amszterdami családi ott­honban zajlott. Ennek az életnek a le­nyomata látható a kamarakiállításon, Rembrandt és tanítványai grafikáin. A festő nagyon hamar híres lett Hollandiában, tanárként is népszerű volt. Egyik legkorábbi életrajzírója lejegyezte: „Rembrandt amszterdami házában szinte tolongtak a nemes családokból származó ifjak, akik azért érkeztek hozzá, hogy útmuta­tást és tanítást kapjanak tőle”. Meg­tanította nekik a mesterfogásokat, de arra biztatta őket, ne őt utánozzák, ta­­lálják meg a saját stílusukat. Persze így is nagy a stiláris hasonlóság a ké­pek között. A közelmúlt kutatási eredménye, hogy a Szépművészeti Múzeumban őrzött grafikáknál sike­rült elkülöníteni Rembrandt eredeti rajzait és rézkarcait a tanítványok és követők alkotásaitól. Ezeket a képeket nem távolságból jó szemlélni, hanem közel kell menni A Szépművészeti kamarakiállítása a világhírű alkotó művészi és tanári munkásságát is felidézi (A szerző felvétele) Rembrandt: Kőmellvédre támaszko­dóönarckép, 1639. Rézkarc, papír (Fotó: Szépművészeti Múzeum) hozzájuk. BevonzZák a nézőt abba a világba, amit ábrázolnak. Olyan apró részleteket fedezünk fel, hogy már­­már filmszerű az élmény egy több száz évvel ezelőtti jelenetről, tájról, épületről, szobabelsőről, ahol a fő motívum mögött is zajlik az élet. Megannyi apró felfedezéssel ajándé­kozzák meg a kiállítás látogatóit. A tanítványok nemcsak munkáik­kal, hanem teljes valójukban is meg­jelennek a rajzokon, hisz sokszor ők álltak modellt egymásnak, például a férfiaktoknál. A női akt már kénye­sebb kérdés volt, nőket ugyanis tilos volt efféle feladatra felkérni. De Amszterdam utcalányai segítették a művésztanoncok szalonai fejlődését, modellt álltak az aktképekhez. A mester az emberi test ábrázolásánál nem az idealizált tökéletességet várta el a tanítványaitól, hanem azt, ami emberi, még ha szabálytalan is. A mindennapi élet kimeríthetetlen téma volt számára. A grafikák meg­örökítették a környék ismert koldu­sait, az utcán a siró gyerekét vigasz­taló anyát, gesztusokat, jellegzetes mozdulatokat, intim pillanatokat. Rembrandt ilyenkor nem csak emlé­kezetből dolgozott, 1630-tól tíz éven át rajzolta a környezetében élő nők és gyerekek életét. A portrékon - a festő, az öregem­ber, a prédikátor, a katonatiszt -, min­denki más és más egyéniség. Némi fantáziával összetett jellemrajzot le­hetne fogalmazni a rajzokon szerep­lőkhöz. Rembrandt portrérajzolói korszaka elején tükörben vizsgálta saját arcát s azt, hogy jelennek meg rajta az érzelmek, mit sugall a mimi­ka. Az így készült rézkarcokat a ta­nításnál is használta, s átadta a tükrös módszert is a követőinek. Azt azon­ban, hogy arcképeivel olyan nagy si­kert aratott már a saját korában, nem csak ennek a módszernek köszönhet­te. A kiállítás katalógusában a kurá­tor, Tóth Bernadett ezt úja: ,.Amsz­terdamban portréfestői sikerét első­sorban annak köszönhette, hogy mo­delljeit »mozgásban«, foglalkozásuk gyakorlása közben mutatta be, akik így számos esetben a nézővel is kom­munikálnak. Gesztusábrázolásának természetességével példa nélküli, életszerű hatást tudott elérni.” Kis túlzással, a Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termébe be­költözött a 17. századi Amszterdam, hitvilágával, lakóival, épületeivel, stílusával, szegénységével és gaz­dagságával. Helyesebben, Amszter­dam és környéke. A mester többször járta a vidéket, s olyan részletgazdag­sággal rajzolta le a parasztházakat, hogy ennek alapján későbbi korok kutatói megrajzolhatták kirándulása­inak útvonalát. A tájképei sokáig na­­turalisztikusan pontosak, később azonban már a fantáziájával fogal­mazta át vagy fogalmazta meg a vi­lágot, amit ábrázolt. A Rembrandt és tanítványai című kiállításon látható minden mestermü a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménye és a Régi Képtár anya­ga. Ä rajzok a legjobb 18-19. századi gyűjtőktől kerültek Esterházy Miklós tulajdonába, majd pedig a Szépmű­vészeti Múzeumba. Rembrandt és tanítványai. Raj­zok és rézkarcok a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. Szép­­művészeti Múzeum, Budapest. 2019. szeptember 19. - 2020. ja­nuár 5. PENGE Újjászületések Agnesa Kalinová (születési nevén Farkas Ágnes, Kassa, 1924 - Mün­chen, 2014) újságíró, fordító és film­kritikus, a Nővé slovo és a Kultúmy zivot, valamint a Szabad Európa Rá­dió egykori munkatársa, a szintén NAGY CSILLA KRITIKAI ROVATA kassai születésű Ján Ladislav Kali­na író, humorista (eredeti nevén Schwarz) özvegye 2011 -ben adott életútinterjút Jana Juránovának (aki szintén újságíró, fordító és szer­kesztő). Áz interjúkötet Mészáros Tünde gondos, gördülékeny fordí­tásában jelent meg magyarul. Hét fejezetben tekinti át a kassai zsidó családból származó lány történetét, amelybe egyrészt a történelmi való­ság, másrészt a 20. századi Európa dinamikus, multikulturális kontex­tusai révén íródtak törések. A könyv „oral history”: képet ad egyéni túlélési stratégiákról, a sze­mélyiség és értékrend traumák kö­vetkeztében bekövetkező alakulásá­ról, eközben azonban értelmiségi ér­vényesülési lehetőségekről és korlá­tozottságokról, a 20. századi közép­európai történelem és politika ellent­mondásairól is szól. A kulturális és társadalmi szempontból is sokrétű epeijesi, kisvárosi gyerekkor; a bu­dapesti zárdabeli bujkálás a holoka­uszt idején; a háború utáni pozsonyi évek; az 1950-es évek politikai ese­ményei; a prágai tavaszt követő megtorlások; Kalinováék bebörtön­zése és 1978-as németországi emig­­rálásuk időszaka; végül a bársonyos forradalom utáni tapasztalatok többé­­kevésbé lineáris rendben tárulnak elénk, rendkívül gazdagon és ponto­san adatolva. Jól érzékelhető, hogy­­miközben a privát emlékezet a könyv elsődleges tárgya - voltaképp két szakember beszélget, nagy hangsúlyt fektetve kísérletet téve az időpontok, helyszínek, dátumok, nevek és kö­rülmények korrekt ismertetésére, így mintegy „testközelből” kapunk képet az etnikai viszonyrendszerek alaku­lásáról, értelmiségi és politikai cso­portosulások, a sajtó és a különböző állami rendszerek belső működéséről. Emellett azonban olyan, kvázi mellékszálak is felbuk­kannak, mint a film művészetté vá­lásának lehetősége, a filmkritika műfajának térnyerése, a cseh és szlovák újhullám kialakulása, az 1956-os magyar forradalom cseh­szlovák értelmezése, vagy éppen Ján Kalina könyveinek keletkezési kö­rülményei és fogadtatása és (a gye­reknevelés kapcsán) a kétnyelvűség kérdése. Forrásanyagként fontos, precízenjegyzetelt, névmutatóval, földrajzi nevek és rövidítések jegy­zékével is ellátott könyv - és nem csak történészek számára. Ha nem is tudjuk pontosan, hány életünk lesz még, mindenesetre a történelem állí­tólag ismétli önmagát. Agnesa Kalinová - Jana Juránová: Hét életem. Ford. Mészáros Tünde. Bp., Magvető, 2018 (Tények és tanúk). Értékelés: 10/10

Next

/
Thumbnails
Contents