Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-20 / 219. szám

10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2019. szeptember 20. | www.ujszo.com A rosszindulat viszi romlásba az emberiséget Egy kínai tanulmány, amelyhez szállodai alkalmazottak körében végeztek kutatást, arra jutott: a rossz szándékú mun­kahelyi pletykák negatívan befolyásolják a vendégekkel szembeni kiszolgálási teljesítményt (Fotó: Shutterstock) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Jelen írás a tudományos ismeretek mellett elsősorban kérdésfelvetésekkel kíván elgondolkodtatni, miután a mindennapi tapasztalatok igazolják: a rosszakarás rontja az egyén és bármilyen szinten együvé tartozó közösség hangulatát is. Az élet minden területén felütve fejét, mára megannyiszor durván a jé szándék fölé nő az ármánykodás és a pletyka. Egy dolog gondolni valakiről va­lamit. A vélemény szabad. Úgy tisz­tességes, ha nem valaki háta mögött, hanem neki van elmondva a róla vagy a tetteire vonatkozólag alkotott észrevétel - és csakis érzéssel, sér­tések elkerülésével. Különben elő­állhat harag, gyűlölködés. Munkahelyen idegességfokozó az árulkodás, a fondorkodás. Utóbbi oda is vezethet, egy igaztalanul gya­núba kevert, megbántott ember a nyugalmáért a munkahelyelhagyás­ban látja a megoldást. Emiatt mun­kanélkülivé válhat, hisz nincs min­denkinek azonnal új helye, amitől mégiscsak fokozódik benne a stressz (ha lelkileg gyenge, elkeseredésé­ben életének is véget vethet). Csö­börből vödörbe. Két-három évtized­del ezelőttig a munkahelyeken jó volt a hangulat. A kollégák, ha szükségét érezték, segítették egymást munká­ban és magánéletben; összetartás volt. Ma hiányzik. Helyette divat lett, hogy a jobb együttműködést csapatépítőnek mondott játékokkal akarják elérni. Csakhogy nem min­denkinek fűlik a foga ilyesmihez, náluk a kényszerített játék nem ér célt, néha pont ellenkezőleg. Egy já­ték amúgy sem garantál utána jobb közös munkát, mert, ez már csak így van, nem mindenki szimpatikus mindenkinek. De ettől még lehet va­laki hozzáértő, szorgalmas. Ráadá­sul a legtöbb vállalati csapatépítés idöpazarlás, pénzkidobás — leg­alábbis a Harward Business Review oldalán 2018-ban megjelent Ne pa­zarold a pénzt csapatépítésre c. cikk írója szerint. Inkább a légkör legyen kellemes; kutatások igazolták, a munkahelynek fizikai, érzelmi, pszichológiai szempontból is biz­tonságosnak kell lenni, hogy min­denki jól érezze magát, egészség se menjen rá az idegeskedésre. Mind­ehhez emberséges, törődő vezető­ség kell. Miért nem dívik a türel­­messég? Miért érzik vezetők s al­kalmazottak közül is sokan, jobb bántani, mint segíteni? Mindenki tudna rendes lenni, csak nem akar. Főleg széthúzás van. Az okok kere­sése során, mások hibáztatása előtt, mindenki nézzen magába. A demokrácia fogalma mentén, a fejekben vágyálomként megjelenő, tévesen végtelennek gondolt sza­badság világa olyan útra visz soka­kat, amelyen úgy hiszik, a szabad­ság egyenlő a következőkkel: min­dent szabad; csak ő van; mindenki őérte van. Ám az élet sehol sem így működik. Viszont sikerült tömegek fejébe ültetni valamit, amiből elvá­rás lett: énközpontúság, csak az egyén előretörése, sikere értékes. Folyton azt hallani, úgy leszel vala­ki, ha folyton határozott lépéseket teszel előbbre jutásodért. Van értel­me, érdemes időt szánni rá. Ugyan­akkor részben ez vezetett oda, mind többen bárkin-bármin átgázolnak. Eközben nem mindenki oly lélek­­erős, hogy bátran új utakra lépjen — nem megy mindenkinek (ők csak a biztosban képesek hinni). Ettől még ők is rendesek. Negatív tulajdonsá­gok mindenesetre az ő köreikben is megjelennek. Ritkán találni megbízható szom­szédot, rendes kollégát, igazi bará­tot. A kíváncsiságot mutatókat sok­szor önös érdek vezérli. Korábban általános volt s mindenkinek jól­esett, hogy ismerősei érdeklődtek hogyléte felől. Ma a többség csak el­hadarja a mi újság veled szavakat, de igazából nem érdekli őket a másik. Miért ritkulnak a szívességek? A csak én vagyok a fontos életvitel is magyarázza. Plusz, amikor egy or­szág gazdasági fejlődése alapot te­remt a lakosság mind több tagjának az addigi életnívójához képesti elő­relépés lehetőségéhez, a jobb élet megízlelése erősítheti az ide min­dent nekem hozzáállást. Ez kiválthat irigységet, ami felszínre hozhatja a rosszakarást: aki nem jut előbbre, könnyen iriggyé válik másra, akit sántító elképzelés szerint rágalma­zással legyőzhet. Százmillióik nin­csenek megbecsülve, kellően meg­fizetve. Ezért bosszantó látni, egye­sek akár csupán a főnök árnyéka­ként való loholással többre jutnak, mint az egész nap dolgozók. De az elvállalt munkát akkor is kötelesség rendesen elvégezni. Mások jobb fi­zetésén rágódni sem vezet sehova, hacsak nem idegeink túlfeszítésé­­hez. Az meg egy idő után a kollé­gákkal való összeveszést eredmé­nyezhet. Sőt, nemritkán munka után tör ki a feszültség s rokonra, barátra vagy ismeretlenre zúdul a düh. Is­mét zárul a kör. Minthogy kollégák­kal több időt tölthetünk, mint a csa­láddal, felmerül, odabent miért in­kább az ellenségeskedést vagy a má­sik hibáztatását részesítik előnyben egyesek a közös hang megtalálása, eltérő vélemények, észérvek felvo­nultatásával való megvitatása he­lyett? Egy kínai tanulmány, amelyhez szállodai alkalmazottak körében vé­geztek kutatást, arra jutott: a rossz szándékú munkahelyi pletykák ne­gatívan befolyásolják a vendégek­kel szembeni kiszolgálási teljesít­ményt (International Journal of Hospitality Management, 2019. szeptember). Mellékszál, de témánk mélyebb megértését segíti német és dán kutatók ama tanulmánya, amely azt sugallja, emberek körében léte­zik a sötét oldaluknak egyfajta kö­zös magja, amelyet a személyiség általános sötét tényezőjének, D- faktomak neveztek el (Psychologi­cal Review, 2018. július). Minden sötét jellemvonás között van vala­miféle összefüggés. Többen igazol­ták: konfliktuskezelésben segíthet a humor. Egy szingapúri kutató a ne­vetés szerepét vizsgálta a japánok üzleti kommunikációjában. Ä hu­mor több okból teret kap megbeszé­léseiken, ellentétek kezelésében is. Kapcsolatok kiépítéséhez s kezelé­sére nem sűrűn használják. Főleg fi­atal alkalmazottak s középvezetők élnek a humor lehetőségével (Jour­nal of Pragmatics, 2019. február). Korunk viszonyai megsokszo­rozták a hírbehozás, áskálódás és társaik feltűnését. Ezek rossz útra visznek. Ideje lenne felhagyni ve­lük! Harag nélkül, vidáman élni kel­lemesebb. Persze tudjuk, fajunk egyedeinek állandóan hullámzó ér­­zeímekkel teli saját kis világából fa­kadóan ez lehetetlen. De álomnak szép, nemde? Gyorsabban melegszik a Föld, mint eddig gondolták MTI-HÍR Az iparosodás előtti korszakhoz képest 6,5-7 Celsius-fokkal is emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete 2100-ig, ha a globális szén­dioxid-kibocsátás üteme nem változik - derült ki kát neves franciaországi kutatóközpont egymástól független klímamodelljeiből. A friss mutatók meghaladják az ENSZ Éghajlatváltozási Kormány­közi Testületének (IPCC) 2014-es jelentésében szereplő számokat, to­vábbá azt sugallják, hogy a 2015-os párizsi klimavédelmi egyezmény célkitűzéseit - a Föld felmelegedé­sének az iparosodás előtti korszak­hoz képest legfeljebb 2, de lehetőség szerint 1,5 Celsius-fokban való kor­látozása - még nehezebb lesz meg­valósítani. A globális átlaghőmérséklet mos­tanra bekövetkezett mindössze 1 Celsius-fokos emelkedése nyomán is egyre pusztítóbb hőhullámok, aszályok, áradások, trópusi ciklonok és a tengerszint emelkedése sújtják a bolygónkat. Az IPCC 2021-re vár­ható következő átfogó jelentésének alapját már az újgenerációs klíma­modellek, köztük a most publikált két francia tanulmány fogják adni. A francia Nemzeti Meteorológiai Kutatóközpont (CNRM) és a Pierre Simon Laplace Intézet Klímamo­dellező Központjának két új mo­dellje szerint a megnövekedett lég­köri szén-dioxid-koncentráció könnyebben fel fogja melegíteni a Föld felszínét, mint azt a korábbi számítások sugallták. Amennyiben az eredmények igaznak bizonyulnak, akkor ez a magasabb „egyensúlyi klímaérzé­kenység” (ECS) azt fogja jelenteni, hogy az emberiség „szén-dioxid­­büdzséje” valószínűleg zsugorodni fog. A szakemberek szerint a gyorsabb ütemű melegedés kevesebb időt en­ged az alkalmazkodásra és növeli az esélyét az olyan éghajlati „forduló­pontok” bekövetkezésének, mint a permafroszt - állandóan fagyott ta­laj - olvadása, ami tovább erősítené a melegedést. Az IPCC óceánok és a Föld fagyott régióinak állapotával foglalkozó - egyelőre csupán váz­latos - különjelentése szerint a fel­színi permafroszt 33-99 százaléka elolvadhat 2100-ig a globális szén­dioxid-kibocsátás megfékezése nél­kül, aminek nyomán több milliárd tonna üvegházhatást okozó gáz ke­rülne a levegőbe. 6,5-7 Celsius-fokkal is emelkedhet a Föld felszíni átlaghőmérséklete 2100-ig (Fotó: Shutterstock)

Next

/
Thumbnails
Contents