Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-18 / 217. szám

141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2019. szeptember 18. I www.ujszo.com Selye Egyetem: nehéz volt a kezdet VATAŐClN PÉTER Többéves egyezkedések, tárgyalások, politikai kompro­misszumok eredményeként jött létre az idén 15 éves jubileumát ünneplő Selye János Egyetem (SJE). A kora­beli eseményekről Albert Sándor gépészmérnököt, az SJE első rektorát kérdeztük. Mikortól vett részt a Selye Já­nos Egyetem létrehozásának elő­készítésében? A kilencvenes évek végén a pe­dagógusszövetség keretében be­széltünk arról, hogy a felvidéki ma­gyarságnak létre kellene hozni egy magyar egyetemet. Aztán elindultak bizonyos tárgyalások az 1998 és 2002 közti kormányzati időszakban. A politikusok is elkezdtek egyeztet­ni a nyitrai főiskolával, majd mi, a pedagógusszövetség szintén. Kiala­kult egy bizottság, amelynek tagja volt Szigeti László, Bauer Győző, én, László Béla... Abban próbáltunk megegyezni, hogy a nyitrai egyete­men létrejöjjön egy magyar kar. Az akkori kormányfőhelyettes, Csáky Pál megígért nekik a kar kiépítésére 60 millió koronát. Beindult egy na­gyon komoly tárgyalássorozat az ot­tani rektorral. Rábólintottak arra, hogy legyen a neve Jókai Kar. Az utolsó tárgyalás a pozsonyi minisz­tériumban volt talán 2001-ben. Amikor ott megjelentünk, az egyik tagunk, László Béla nem jött ve­lünk. Később megjött, de a másik asztalhoz ült. S akkor elmondták, hogy a tisztán magyar karba nem mennek bele. Nemsokára László Bélát kinevezték egy új kar dékán­jának, amely a Közép-európai Ta­nulmányok Kara lett Nyitrán. Ezzel esett a magyar kar ügye. Mi hozta el aztán a fordulatot az ügyben? A 2002-es választáson a Magyar Koalíció Pártja jól szerepelt, 20 kép­viselővel jutott be a parlamentbe, és sikerült a kormányprogramba bele­venni az egyetemalapítás kérdését. Ez koalíciós feltétel volt, mégpedig úgy, hogy az egyetemet a parlament az első kormányzati évben szavazza meg. Milyen kompromisszumokat kötöttek ebből a célból? A kompromisszum az volt, hogy a győztes párt a kormányfőt, a máso­dik párt a parlament elnökét adja. Állítólag ott elhangzott, hogy Bugár Béla felajánlotta a parlamenti elnöki posztot azért, hogy az egyetemala­pítás belekerüljön a kormányprog­ramba. Ezt tőlük hallottam. Ha ez a Albert Sándor kormányprogram része, akkor a ko­alíció tagjainak kötelességük meg­szavazni. Elkezdtünk rajta dolgozni, én főleg papírmunkával, az egész koncepciójával foglalkoztam, Csá­ky Pál pedig a törvénytervezetet fo­galmazta meg. Az oktatási minisz­térium államtitkára Szigeti László volt, az előzetes akkreditációs anyaggal a Bauer házaspár foglal­kozott. 2003 elején már olyan álla­potban volt az anyag, hogy be lehe­tett adni a parlamentbe, az Akkredi­tációs Bizottság véleménye is elké­szült, amely semleges álláspontra helyezkedett. Aztán a parlamenti bi­zottságban óriási csaták folytak, a Smer és Meciarék pártjának képvi­selői ellene voltak. Miről szóltak az érveik? Az első és legfontosabb az volt, hogy van Szlovákiában elég egye­tem, nem kell még egy. Aztán a név­vel kapcsolatban: mi Jókait ajánlot­tuk, de vele kapcsolatban kiderült, hogy valamikor parlamenti képvi­selő is volt, ezért ő semmiképp sem volt alkalmas. Aztán nekem eszem­be jutott, hogy Selye Jánost annak idején Nobel-díjra is javasolták, ez tetszett nekik, a Selye mehet. Majd kiderült, Caplovic utánajárt, hogy Bécsben született, mivel az apja ka­tonaorvos volt. Hans Selyeként lett bejegyezve az anyakönyvbe, akkor miért akarunk mi Selye János nevet? Az MKP-nak az a célja, hogy min­dent magyarosítson, ellopják a tör­ténelmet, körülbelül ezt mondták. Aztán a végén olyan kompro­misszum született, hogy beleegyez­nek, de ne János legyen, hanem Hans. Nem mentünk bele, akkor jöttek az­zal, hogy a komáromi gimnázium is bizony Hans Selye. Úgy van az em­léktáblájukon. Mi mondtuk, hogy le­het nekik az, de nekünk nem. Végül olyan kompromisszum született, hogy legyen Selye J. Egyetem, ami még John is lehet, mert Amerikában is élt. De mostanra megszokták, már nem irritálja a szlovák közeget, most már nyugodtan mondják, hogy Uni­­verzita Jánosa Selyeho. Voltak még esetleg nyíltan etni­kai alapú ellenérvek? Mivel az oktatás nyelvét ma­gyarként határoztuk meg, akkor jöttek az érvek, hogy mi a többségi nemzetet diszkrimináljuk, ebből aztán hetekig tartó vita volt, hogy a szlovákok miért jönnének magyar egyetemre. Holott ezt egy nyitott intézményként képzeltük el, termé­szetesen jöhettek szlovákok is. A végén olyan kompromisszum szü­letett, hogy az oktatás nyelve ma­gyar és más nyelvek. Hogyan érezték akkor, mennyi­re veszélyeztette ez az ellenállás ténylegesen az egyetem létrehozá­sát? A koalíció tagjai többségben vol­tak, a szerződésnek pedig része volt ez a koncepció. Ezért is írattuk bele, hogy az első évben kell megszavaz­ni. Akkor még van egyfajta eufória, (Somogyi Tibor felvétele) később elkezd mindenki helyezked­ni. Ez jó ötletnek bizonyult. Mivel az egyetemalapításról szóló törvény­­tervezet a szerződés része volt, Mar­tin Frone- oktatási miniszternek kel­lett beterjesztenie, és nagyon becsü­letesen állta a harcot. 0 Zsolna kör­nyéki, tanított az ottani egyetemen is, kapott az ügy miatt Slotától és tár­saitól, ócsárolták Froncot, aki egy szót nem tud magyarul. Én voltam a törvénytervezet előadója, a szitko­­zódások ellenem is irányultak. A koalíción belül is volt, aki szembehelyezkedett az egyetem­­alapítással? Voltak. 4-5-en jelezték, hogy nem értenek vele egyet, s nem fog­ják megszavazni. Egy SDKÚ-s rozsnyói hölgy eljött utánam, s megkérdezte, megharagszok-e, ha nem fogja megszavazni. Azt vála­szoltam, nem fogok, de nagyon rosszul esne. Ezek a személyek nem mertek nyíltan nemmel szavazni, mert azzal megsértették volna a ko­alíciós egyezséget, hanem inkább elkéstek, nem jöttek el, kint marad­tak a büfében. Hetekig utaztam együtt több ellenzéki, HZDS-es, smeres képviselővel, ők megígér­ték, hogy nem fognak ellene sza­vazni. Még Pavol Paska is azt mondta, hogy nézd, mellettetek nem szavazhatok, a fejemet veszik. És tartózkodott. A többi kassai képviselő elkésett. Lényegében tehát a szlovák pártokon belül is voltak lényeges törésvonalak. Igen. Aztán például két HZDS-es képviselő megszavazta, Miroslav Abelovsky és Ivan Kino. A politi­kában azért az van, hogy bent kígyót­­békát kiabálunk egymásra, utána pedig leülünk egy sörre megbeszél­ni a dolgot. Van benne tehát színész­kedés. Biztosítékként szükség volt néhány ellenzéki szavazatra is, hogy csökkentsék a kvórumot, a 77 igen bőven elég volt. Mi volt a helyzet az szlovákiai egyetemi és tudományos szférán belül? Soha nem volt gond, például a Szlovák Rektori Konferencia telje­sen egyenrangúként kezelt. Még Ján Mikolajjal, az SNS oktatási minisz­terével sem volt problémám. Baráti szerződéseink voltak a kassai, a nagyszombati egyetemmel. Hogyan emlékszik a szavazás utáni hangulatra, illetve melyek voltak a további akadályok? A szavazás október 23-án volt, s a nemzeti ünnep okán fogadást tartot­tak a pozsonyi nagykövetségen, aho­va elmentünk, s ott már mindenki az egyetemről beszélt. Szomorú volt aztán, hogy miután ezek a dolgok le­zajlottak, s a szlovák közeg megnyu­godott, akkor jöttek a magyarok, a sajátjaink, akik elkezdték fúrni a dol­got. Ez egyfajta ezeréves átok. A nyitrai karról egyértelműen támad­tak minket, mivel konkurenciát je­lentettünk, a pozsonyi tanszéken pe­dig azt mondták, hogy ez egy vidéki intézmény, ahová senki sem fog menni. Ä sajtóban az jelent meg, hogy úgysem lesz ebből semmi, a jó hallgatók úgyis elmennek stb. Na­gyon rosszul jött ez nekünk, mivel 2004 elejétől kormánybiztosként az egyetem kiépítésével voltam meg­bízva, s Komáromban semmi sem volt, egy épület sem. Volt egy olyan nyomás a magyarság részéről, hogy szeptemberben indítsuk el a képzé­seket. Fél év alatt sikerült szerezni 9 épületet, Csáky segítségével kaptunk pénzt a kormánytól, meg a magyar kormány is adott egy keveset. Végig kellett játszani az összes képzés akk­reditációs programját is, de nem vol­tak tanáraink. Csináltunk egy felmé­rést, amiből kiderült, hogy a szlovák egyetemeken nagyjából 160-an taní­tanak olyanok, akiknek magyar a hát­terük. Egy részük ígéretet tett, de csak néhány an jöttek át, így kénytelenek voltak magyarországi kollégákat is megszólítani, de ők csak részmunka­­idősök voltak. Rengeteg problémánk volt. Volt itt azonban egy kis csapat, úgy 15 ember, aki látástól vakulásig tett az egyetemért, s így indítottuk út­jára az intézményt. A Református Teológiai Kar a Selye János Egyetem „alapkara” VATAŐClN PÉTER A Selye János Egyetem talán legrégibb részének lehetne nevezni a Református Teoló­giai Kart (RTK). Az ok egysze­rű: ez az intézmény szervesen kapcsolódik a város kálvinista gyülekezetének történetéhez. KOMAROM A komáromi reformátusok törté­nete az egyetemes magyar, sőt, közép-európai művelődéstörténet szempontjából is fontos szálat je­lent. Elég csak megemlíteni olyan személyek nevét, mint Péczeli Jó­zsef vagy Mindszenthy Sámuel, akik már a 18. század végén olyan művelődési és szervezői tevékeny­séget folytattak, amely túlmutatott gyülekezetük szűkebb keretein. Az azóta eltelt időszakban is voltak példák efféle esetekre, s tulajdon­képpen ebbe illeszkedik a Selye Já­nos Egyetem Református Teológiai Kara létrejötte is, amely sajátosan gazdagította a komáromi egyetem profilját már annak megalapítása-1994-ben jött létre a Kálvin János Teológiai Akadémia. Már lelkészeket képzett, de soha nem kapott akkreditációt. kor. „Ez a kar gyakorlatilag az egyetem alapkara” - állítja határo­zottan Lévai Attila, a kar dékánja, aki a komáromi református műve­lődéstörténetet szellemi bázisnak nevezi, tudatosan utalva mindazon előzményekre, amely a kálvinista gyülekezetét a városhoz köti. Mint mondja, a rendszerváltást követően egyházuk komoly szakemberhi­ánnyal nézett szembe, amely akkor kezdett el csak igazán enyhülni, amikor néhány korábbi intézmény­re épülve 1994-ben létrejött a Kál­vin János Teológiai Akadémia. Az Akadémia már lelkészeket is képzett, de soha nem kapott akkre­ditációt. Az intézmény vezetése fo­lyamatosan szeretett volna vala­melyik állami egyetem keretébe kerülni, s noha ez nem sikerült, mindez azt eredményezte, hogy egy évtizeden át folyamatosan fejlesz­tették a tanterveiket, információs lapjaikat, elképzeléseiket. Amikor aztán 2004-ben elindult a SJE szer­vezetének kialakítása, gyakorlati­lag kész anyaggal tudtak pályázni, s annak harmadik karaként jöttek létre. A SJE-RTK-n jelenleg négy ta­nulmányi program van alaptól a doktori képzésig, s 51 hallgató lá­togatja a kart ebben a tanévben.

Next

/
Thumbnails
Contents