Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-18 / 217. szám
www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2019. SZEPTEMBER 18. VII Lépésekben bölcsességtől bölcsességig Előre is elnézést kérek mindenkitől, hogy nem magyar könyvet ajánlok. De több okom is van rá: egyfelől bizonyos műveket jobb eredetiben olvasni, másfelől mit tegyünk, ha (egyelőre) nincs magyar fordításuk - Macsovszky Péter pedig kétnyelvű szerző, szlovákul és magyarul is ír, igaz, legutóbbi magyar könyve jó egy évtizeddel ezelőtt jelent meg. (Közben begyűjtötte az összes lehetséges szlovák irodalmi és műfordítói díjat, megérdemelten.) Ennek a most ajánlott könyvének is, mint csaknem mindegyik szlováknak, számos magyar vonatkozása van. Mindenekelőtt akiket idéz: Füst Milán, Hamvas Béla - e kettő nyugodtan tartható a szerző szellemi ősének is. Persze, a magyar bölcselet és tudomány palettája sokkal bővebb, szinte kimeríthetedenül színes, példaként elég csak Gazdag László közgazdászt vagy Papp Lajos kardiológust említeni. De Macsovszkynál még ennél is szélesebb a skála: idézi Katona Klárit, az Omegát, az LGT-t, persze csupa olyan szövegdarabok közül válogat, amelyek illenek könyvébe és könyve gondolatmenetébe. Mi sem természetesebb, mint hogy a szlovák irodalom képviselői is bőven idézettek, hiszen a mű alapvető szellemi vízgyűjtő területébe ők is beletartoznak, egy Sloboda, egy Svantner, egy Vámos - mind emblematikus figurák. Amiként a világirodalom nagy bölcselői is: Nietzsche, Simone Weil, Cioran, Mallarmé, Zizek - a sor hosszan folytatható. A Sarcangelium címről a kötetzáró megjegyzés azt írja, hogy nem csupán a szarkazmus szó rejlik benne, hanem a szarka is, mely magyar szó (olyan madár, mely antropomorf értelemben lop), na és végül a szar (szlovákul: hovno). Nagyjából így is van: a gondolatok, vallások, mítoszok, eszmék, hiedelmek stb. meglehetősen szarkasztikus szemszögből merülnek fel és kerülnek az olvasó elé, s döntő többségük idézet, vagyis innen-onnan összeválogatott nézetek tárháza. Az érzékenyebb vagy valamilyen értelemben érintett, a témában érdekelt olvasóra pedig magasról tesz, ennyiben tehát a címből eredeztethető harmadik szó is rendben van. Amúgy pedig a sarc a sacr két betűjének felcserélésén alapszik: a szakra szent dolgokat vagy szent szokásokat jelent. A Sarcangelium innen nézve szentnek tartott dolgok és szokások kifordítása, kiforgatása. Alapfokon persze bölcsességekre épül a mű, némelyik bölcsesség további bölcsességekhez vagy kommentárokhoz vezet, némelyiket hosszas gondolkodás, kommentálás és lamentálás előzi meg. A bölcsességek közt akadnak szentenciák is: „A jó utazó nem tudja, hová tart, a tökéletes utazó nem tudja, honnan indult. ” Vagy: ,^4z irigység, mondja Cioran, a legtermészetesebb és egyúttal leguniverzálisabb érzés: még a szentek is irigykednek egymásra. ” Macsovszky kiinduló- vagy elrugaszkodási pontokként használja ezeket a szentenciákat, tovább variálja őket, saját vagy ismét csak másoktól idézett szövegrészekkel toldozgatja-foldozgatja, mozgatja őket előre-hátra, minden irányba. A legtöbb azonban végül nem záródik le, hanem fiiggő helyzetben marad: az olvasó vagy elfogadja ezeket a felkínált útvonalakat, vagy vitába száll némelyik stációjával - így aztán önkéntelenül felveszi a szerző által odadobott kesztyűt, stílust és gondolkodáslogikát, s maga is utazóvá válik, bölcsességtől bölcsességig. A mű formailag 23 fejezetre oszlik (ami prímszám), valójában van egy 0-dik is, tehát a fejezetekből összesen 24 van; minden fejezet számozott bekezdésekből (mondatcsoportokból, szakaszokból) áll, minden első szakasz a fejezet számától indul - tehát a 20. fejezet első számozott bekezdése 20-assal kezdődik. Az utolsó, a 23. passzus visszafelé számozott: a 23-ik szakasszal kezdődik s a 0-dikkal zárul. Nyitott mű ez, afféle páternoszter: amikor a végére érünk, az elejére utal és utasít, s valóban, kezdhetjük elölről, most már a könyv teljes ismeretében. A fejezeteket egyébként passzusoknak nevezi (szlovákul: pasus), a kifejezés a latin - lépés, nyom jelentésű — passus szóból ered. Innen az is belátható, hogy számolni, számmal ellátni a lépéseket, nyomokat lehet, a paszszus tehát mindenképp telitalálat. Minden bekezdést megelőző szám után kettőspont van: Macsovszky Péter/Peter Macsovszky 1966-ban született Érsekújvárban. író, szerkesztő, műfordító. Elsősorban szlovákul publikál, magyar nyelvű kötetei a Kalligramnál jelentek meg. Munkásságát számos szakmai díjjal ismerték el. 2007-ben ő vehette át a Mészöly Miklós-dijat, 2016-ban Tantalópolis című kötetével elnyerte a legnagyobb presztízsű szlovák irodalmi elismerést, az Anasoft Litera díjat. Az utóbbi években Brazíliában, mostanság Ausztráliában él. pásztorának”, „e szétszéledt csorda őrzőjének”, „szócsordák pásztorának”, „e szövegkarámok gondnokának”, „ennek a versnek az írója”, „e gondolati séták írója”stb., hogy csak a költőieket idézzük. Műve meghatározásával megnevezi a címzetteket, az olvasóit is, s amennyire leleményes, annyira játékos is: „a bátortalan patológusok kézikönyve”, „mintha azt, ami a szám után következik, a szám mondaná” (5. passzus, 31. szakasz). Önmagát pedig szerényen - és költőien — e fragmentumokból álló kézikönyv összeállítójának nevezi, másutt utazónak, „e mondatok révészének”, „idegen gondolatok néhai „a kezdő botanikusok bátortalan kézikönyve”, „ennek kezdő pszichológusok számára íródott breviáriumnak a szerkesztője” stb. - az utolsó már nagyon rímel Macsovszky eddigi utolsó könyvének címére. Ami a műfejt illeti, mondanám, hogy szentenciák, aforizmák, evangéliumok, tanítások, feljegyzések - ám ez mind félrevezető volna, hiszen nem valamiféle fuveskönyvről vagy bölcsességek tárházáról, okos kézikönyvecskéről van szó (melyek egyszer s mindenkorra lezárják az értelmezés lehetőségeit), hanem és főképp provokatív kérdésekre adott meglepő válaszok, melyek újabb kérdések felé nyitják meg a művet, s az így valóban a lehető legnyitottabb, vitára késztet, továbbgondolásra vagy ellenkezésre sarkall. Másfelől nézve ezek versek, köztük a 28-31. oldali litánia egyenest megfoghatadanul szép és eredeti. Éppen az a legjellemzőbb vonása a könyvnek, hogy képes szabad aszszociációk mentén haladni, nem egy irányba tartani, hanem ciklikusan körüljárni valamilyen témát: például a kereszténységet, a nők egyenjogúságát, a patriarchátust, a posztmodern ember típusát, az egyetemességet, a stilisztikát stb., a témák mind kellően attraktívak ahhoz, hogy érdemesnek tartsuk őket megvitatni. (Attraktívnak tartom pl. a vessző használatára vonatkozó szakaszokat is.) Macsovszky néha versnek, eposznak, feljegyzéseknek nevezi ezeket a számozott szakaszokat. Lássunk is egyet hamarjában, hogy képet alkothassunk a szöveg disputajellegéről, vegyünk például egy olyan részt, mely a keresztényekkel foglalkozik: „Nem egy keresztény, amikor az evangéliumokat olvassa (noha nem olvassa őket sem túl lassan, sem túl gyorsan), nem tudja, mit olvas, ezért nem is haragudhatunk rá, hogy amikor valamit cselekszik, akkor nem tudja, mit cselekszik.” (11, 48) Mint minden költői műben, itt is nagy hangsúlyt kap a nyelv, a jelentés, a kifejezés, a szó. Lássunk erre is egy eredeti példát: ,„Anglické slovo soul méze znamenat dusu i ducha. Takisto aj madarské slovo lélek (odvodené od lélegez - dycha) móze znamenat ducha aj dusu. Duch sváty sa po madarsky povie Szentlélek - Svátá dúsa. ” (12, 59) Mőze, tehetjük hozzá, de nem feltéden, hiszen a magyar is megkülönbözteti a lélek (psziché) szót a szellemtől (pneuma). Más kérdés, hogy régebbi bibliafordításokban tényleg a lélek kifejezés dominál, a szellem rovására. Lássunk egy szakmait (költőit) is: A költőnek, Mallarmé szerint soha nem szabad a korához alkalmazkodnia, s korát átmenetinek kellene tartania. E becses tanulságok gyűjtője szerényen megjegyzi, hogy minden kor átme- j neti, vagyis a költőnek nem szabad az átmenetiséghez alkalmazkodnia. ” (7,43) Sajnos, nem világos, miért tartja fontosnak Macsovszky a szakma (a kritika) elleni sablonos, sztereotip kirohanásokat, amilyen a következő is: ,Amikor á kritikus a szöveg j zavarosságáról érthetetlenségéröl unalmasságáról érdektelenségéről beszél elsősorban a saját nehézségeiről beszél és a kontroll szükségességéről ha már nem a maga feletti kontroliéról legalább azokéról akiket irigyel ” \ A kritikus irigysége (inkompetenciája, impotenciája, a kritikus mint elvetélt szerző stb.) olyan toposz, mellyel irodalmár nem vitatkozik. Hamis, olcsó bölcsesség, nem érdemes vele dialógusba lépni, szerintem. Van ennek egyébként egy ellenkező előjelű, hasonlóan problematikus pandanja: amikor az irodalomtudományt, irodalomtörténetet és kritikát kárhoztatják vélt hegemóniájáért, mondván, hogy a „mindenható kritikusok” szerint csak az az irodalom, amit ők arra érdemesnek és a kánonba beemelendőnek tartanak, minden egyéb alkotás kiesik a rostán. Erről is azt tartom, amit Márai az öltözködésről: nem kell vele foglalkozni. Látható az is, hogy nehéz lenne | lefordítani ezt a könyvet, mely a maga szlovák nyelvi és szellemi közegében keletkezett és éli világát, belegondolni is rossz, mekkora munka volna visszafordítani eredetibe (visszakeresni magyarul) például Füst Milán gondolatait, több ezer oldalt kellene újraolvasni. Macsovszky Péternek alighanem Farnbauer Gábor példáját kellene követnie, aki ahelyett, hogy szlovákra fordította volna művét, inkább írt helyette egy hasonlót szlovákul. Van egyébként a szerzőnek egy újabb, ehhez hasonló, de nagyobb terjedelmű gyűjteményes munkája is, mely a Breviárium az utolsó pszichológusok számára (Breviár pre poslednych psychológov) címet viseli — rengeteg magyar adalékkal, nézettel és ismerettel, ebben Farnbauer Gábort is idézi -, ezt a terjedelmes művet is ajánlom mindenkinek, aki a pszichológia, a pszichoterápia, a szellemtörténet iránt érdeklődik. Egyáltalán: Macsovszky Péter (és Peter Macsovszky) valamennyi munkája érdemes arra, hogy kézbe vegyük és elmerüljünk benne. Csanda Gábor Peter Macsovszky: Sarcangelium Virul — Drewo a srd, 2018 138 oldal Új megjelenések, irodalmi sztárok az őszi Margón Idén is a könyvkultúra központja lesz négy napra a budapesti Várkert Bazár, ahol nemcsak a sokszínű magyar és világirodalmat ismerhetik meg az érdeklődő olvasók, de kedvükre válogathatnak 40 kiadó legfrissebb megjelenéseiből október 10-13. között. Rögtön az első estén kiderül az is, hogy Totth Benedek, Milbacher Róbert, Szöllősi Mátyás és Mécs Anna után ki nyeri a Margó Irodalmi Díjat, amit ötödik alkalommal ítélnek oda a legjobb első prózakötetnek. 2019-ben összesen 34 könyvet jelöltek a díjra. Az őszi Margó Fesztivál négy napján idén is változatos programokon keresztül ismerhetik meg az érdeklődők a magyar irodalmi élet legizgalmasabb újdonságait. A Várkert Bazárban mutatja be legújabb könyvét többek között Bartis Attila, aki Az eltűnt idő nyoma című kötetben naplójegyzeteit, rövid írásait adja közre. Friss könyvvel érkezik Bödőcs Tibor, Darvasi László, Karafiáth Orsolya, Nádas Péter és Szécsi Noémi is. A napközben négy színpadon zajló könyvbemutatókat és beszélgetéseket követően koncertekkel és izgalmas előadásokkal várják az érdeklődőket a szervezők. Első este az Ivan & The Parazol fergeteges koncertje hozza el a fesztiválhangulatot, míg a Sissel-Jo Gazan Margó záró programjaként Lovasi András zenél. Rendhagyó előadáson, Haumann Péter és Miklós Szilveszter közös műsorában debütál Krasznahorkai László új regénye. A Rossz versek című filmhez készült novelláskötetet pedig egy lebilincselő összművészeti produkción keresztül ismerhetik meg a nézők. Az őszi Margó Fesztiválon a magyar irodalom kiemelkedő alakjai mellett olyan külföldi szerzők is tiszteletüket teszik, mint André Aciman (aki a Szólíts a neveden folytatását, a Találj rám! című regényét hozza), Alfonso Cruz (a portugál szerző Festő a mosogató alatt című új regényét mutatja be, amelyben a nagyszülei által bújtatott, a nácizmus elől menekülő szlovák zsidó festő valós történetét gyúrja össze fantasztikus elemekkel), Elisabeth Asbrink (a magyar gyökerű szerző 1947 — Újrakezdés a háború után című kötetével érkezik), a dán Sissel-Jo Gazan (regényével, A dinoszaurusz tollával), a norvég Kim Leine (A szellemidéző és a tiszteletes című könyvével), valamint az izlandi Jón Kalman Stefensson (Menny és pokol-trilógiája most jelent meg a Jelenkornál), (k)
