Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-18 / 217. szám
6 KULTÚRA 2019. szeptember 18. I www.ujszo.com Múzeumban hagyott gyermekkor Az Aranypinty - John Crowley rendezése - remek képi világgal és erős színészi alakításokkal felépülő produkció HERNÁDI HENRIETT Hamisított antik bútorok, terrortámadás, drog- és alkoholmámorban úszó éjszakák Las Vegasban, be nem teljesült szerelmek - mindezt magába foglalja a Donna Tartt Pulitzer-díjas regénye alapján készült filmdráma, Az Aranypinty. Donna Tartt külföldön nagy elismerésnek örvend a kortárs írók között, ezért is tűnhet meglepőnek, hogy eddig egyik regényét sem vitték vászonra. Noha első könyvének, A titkos történemek filmes jogait a Warner Brothers Stúdió már megjelenésének évében, 1992-ben megvette, kisebb-nagyobb huzavonák után a megvalósítás mégis félbemaradt. Ez alkalommal azonban John Crowley rendező vállalkozott arra, hogy adaptálja az írónő legutóbbi regényét Az Aranypintyet. A 13 éves Theo Decker (Oakes Fegley, felnőttként Ansei Elgort) élete gyökerestül megváltozik, amikor édesanyja a Metropolitan Múzeumban elkövetett terrortámadás áldozata lesz. Mivel apja már évek óta elhagyta családját, az egyedül maradt fiút egyik iskolatársának családja fogadja be ideiglenesen. Theót folyamatosan gyötrik a galériában történt robbantás és anyja elvesztésének emlékei, nehezen illeszkedik be alkalmi otthonába, mindezek ellenére a művészetek iránti érdeklődése szorosabb kapcsolatot alakít közte és a ház meglehetősen rideg asszonya, Mrs. Barbour (Nicole Kidman) között. Theo Kitelepítettek könyve Kassa. Holnap 15.30-kor mutatják be Kassán Kováts Judit Hazátlanok című regényét, amely a felvidéki németek kálváriáját mutatja be a második világháború végén és az azt követő kitelepítések során. A szerző egy kislány - Lilli, a késmárki diáklány - történetén keresztül érzékletesen ábrázolja azt a kiszolgáltatottságot, amelyet a Benes-dekrétumok miatt a németek elszenvedtek. A magyarokhoz hasonlóan ők is nemkívánatosak lettek saját országukban. Németországba toloncolták őket, ahol „hátizsákos cigányoknak”, a vaddisznók és a krumplibogár mellett a harmadik istencsapásának tekintették őket. Ők voltak a másodosztályú németek, a náci Szlovákiában átnevelésre szorulók, és a németországi deportálás után az ottani lakosság számára sem „igazi németek”. Pedig csak egy dologban voltak bűnösek: a soknemzetiségű vidékekre jellemző toleranciában, abban, hogy ha „egy mondatot németül kezdtek, magyarul folytatták és szlovákul fejeztek be.” A Hazátlanok a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg; ez a szerző harmadik regénye, amelyben a történetet élőbeszédszerűvé formálta. Kováts Judittal a MaJel Rovás Központban beszélget Kovács Ágnes és Kováts Miklós. 09 Theo (Oakes Fegley) és Boris (Finn Wolfhard) Las Vegasban (Fotók: Conti nenta Ifi Im) A felnőtt Theo (Ansel Elgort) több titkot is elhallgat az átélt katasztrófával kapcsolatban, egyebek között azt, hogy a robbanást követő felfordulásban magával vitte a híres holland festő, Carel Fabritius Aranypinty című festményét. Titkos jel vezeti majd el a régiségkereskedést vezető Hobie-hoz (Jeffrey Wright) és Pippához (Aimée Laurence, felnőttként Ashleigh Cummings), aki szintén a múzeumi tragédia áldozata volt. Az események újabb fordulatot vesznek, mikor megjelenik a fiú megbízhatatlan apja, Larry (Luke Wilson) barátnőjével Xandrával (Sarah Paulson), azzal a szándékkal, hogy véglegesen magukhoz veszik Theót, egy új és szokatlan jövőt ígérve neki Las Vegasban. Itt Theo örökre szóló barátságot köt egy kaotikus személyiségű fiúval, Borisszái (Finn Wolfhard, később Aneurin Barnard). A John Crowley által bonyolított történet a hangsúlyt nem a meghökkentő és váratlan fordulatokra helyezi, hanem lassan, múltat és jelent egybevonva meséli el Theo érzelmi utazását. A visszaemlékezéseiből fokozatosan ismerhetjük meg az általa átélt tragédia részleteit, és azt, vajon képes-e megbirkózni emlékeivel és tetteinek következményivel. A közel 800 oldalas könyv történetét Peter Straughan (Az adósság, Suszter, szabó, baka, kém) dolgozta át forgatókönyvvé, és meglehetős alapossággal adja vissza a regény eseményeit. John Crowley rendező, hasonlóan a 2015-ben bemutatott Brooklyn című filmjéhez, ez alkalommal is erős képi világot tár a nézők elé. Minden helyszín a maga színvilágával és kompozíciójával festményszerűnek hat, mintha a New Y ork-i galéria egyik tárlata elevenedne meg a mozivásznon. A szerepeket megformáló színészek közül a fiatal Theót alakító Oakes Fegley tündököl leginkább, míg a felnőtt énjét életre keltő Ansel Elgort hozza a tőle megszokott, kissé mélabús, de rokonszenvet ébresztő karaktert. A Borist megszemélyesítő Finn Wolfhard és Aneurin Barnard játéka szórakoztató színfoltja a filmnek, Nicole Kidman és Jeffrey Wright pedig - akik szerepük szerint biztos támaszt igyekeztek nyújtani az árván maradt főhősnek - lehengerlőén erős alakítást nyújt. Irodalmi művek filmes adaptálása mindig nagy kihívást jelent, ám ezúttal a rendezőnek sikerült hű maradnia forrásához. Az Aranypinty remek képi világgal és erős színészi alakításokkal felépülő produkció, nem lenne meglepő, ha az. elkövetkező díjátadókon több elismeréssel is jutalmaznák. Az Aranypinty (The Goldfinch / Stehlík). Amerikai dráma, 2019, 149 perc. Rendező: John Crowley. Forgatókönyvíró: Peter Straughan. Zene: Trevor Gureckis. Operatőr: Roger Deakins. Szereplők: Ansel Elgort, Oakes Fegley, Nicole Kidman, Jeffrey Wright, Sarah Paulson, Luke Wilson, Aneurin Barnard, Finn Wolfhard, Aimée Laurence, Ashleigh Cummings, Denis O’Hare. Tóbisz Titusz játssza A nyomorultak főszerepét Eddigi legnagyobb szabású bemutatójára készül a Nová scéna pénteken. A nyomorultak című musical kerül színre a francia Marie Zamora rendezésében, aki annak idején, friss diplomásként Cosette szerepét játszotta a párizsi bemutatón. Pozsony. Jean Valjeant Tóbisz Titusz alakítja, aki egy ideje operaénekesként arat sikereket - például Othellót énekli Kassán-, és aki 2012- ben a Miskolci Nemzeti Színházban már játszotta ezt a főszerepet. A tegnapi sajtótájékoztatón Marie Zamora elmondta, hogy Broadwayszínvonalú előadás létrehozására törekedett, annak ellenére, hogy a Nová scénán nincs forgószínpad, és egyéb fontos technikai feltételek sem adottak. „Látványban inkább kamarajellegű lesz ez A nyomorultak, de a szereplők teljesítménye remélhetőleg mindenkit kárpótol” - jegyezte meg a rendező, hozzátéve, hogy számára szokatlan volt a kettős szereposztás, az, hogy tulajdonképpen duplán kellett próbálni az egyes jeleneteket. Ilyesmivel eddig csak Japánban találkozott. Az eredeti francia dalszövegek szerzője, Alain Boublil mosolyogva hozzátette, hogy Japánban viszont heti tíz előadást játszottak belőle, nem pedig évi tízet - ezzel nyilván arra célzott, hogy Pozsonyban szeptember folyamán ötször, októberben pedig hatszor lesz látható ez a musical. Az érdeklődés hetek óta hatalmas, ami nem csoda, hiszen A nyomorultak a legnépszerűbb musicalek egyike. Eddig 52 országban vitték színre 22 nyelven, és világszerte több mint 70 millió néző látta már. A londoni változat például 1985 óta folyamatosan műsoron van, több mint 13 ezerszer játszották, és 2010- ben a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint minden idők legtöbb bevételt termelő musicalje. A közönség mellett a szakma is nagyra értékeli, ezt bizonyítja a nyolc Tony-díj, a zenei anyagnak odaítélt Grammy-díj és a három Oscar-díj, amelyet az amerikai filmváltozat zsebelt be. A szlovák dalszövegeket a legendás Ján Strasser írta, és a Szlovák Rádió huszonöt tagú szimfonikus zenekara kíséri az énekeseket, akik között olyan sztárok is vannak, mint Katarina Hasprová, Peter Makransky vagy Alzbeta Bartosová. Összesen harmincötén szerepelnek az előadásban, kétszáz jelmez készült, és rekord mennyiségű, 49 átszerelés lesz, ami azt jelenti, hogy itt a díszletmunkások is legalább olyan fontos szereplők, mint a művészek, mert ha nem másodpercre pontosan tolnak mindent a megfelelő helyre, leáll az előadás. Egy-egy estén összesen több mint százan dolgoznak a színpadon és a kulisszák mögött, ez is rekordnak számít. A próbafolyamat ezúttal háromszor-négyszer hosszabb volt, mint általában, nemcsak a már említett altemációk okán, hanem a rendezőnő szokatlan munkamódszere miatt is. Marie Zamora ugyanis nem jeleneteket kezdett el próbálni a szereplőkkel, hanem alapos elemző beszélgetéseken, workshopokon, mozgásgyakorlatokon készítette fel őket szerepükre, azaz mielőtt egy hangot is énekeltek volna, már hosszú hetek óta együtt voltak. „Szinte észrevétlenül egy nagy családdá formálódtunk, amelynek vannak ugyan féktelenebb, temperamentumosabb tagjai is, így adódtak veszekedések, de összetartunk és együtt képviselünk valamit” - vázolta a viszonyokat Peter Makransky, aki Marius szerepében látható, Dárius Kocival váltásban. Jean Valjean szerepét nem alternálták, mivel a rendezőnő nem talált még egy megfelelő embert erre a feladatra. Tehát valamennyi előadáson a rimaszombati származású Tóbisz Titusz játssza a főszerepet, aki Alain Boublil véleménye szerint sokkal közelebb áll a Victor Hugo-regényben ábrázolt karakterhez, mint a híres filmváltozat főszereplője, Jean Gabin. (luk) Tóbisz Titusz, Katarina Hasprová, Ester Handiaková és Jaroslav Rusnák (Fotó: Marek Malúáek)
