Új Szó, 2019. szeptember (72. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-03 / 204. szám
BAJNOKOK LIGAJA FOCITIPP ■ 2019, SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com A letámadás mestersége — zsenik a rendszer szolgálatában A Bajnokok Ligája 2017/2018-as szezonjának döntőjét a Liverpool és a Tottenham vívta. Egészen biztosan nem csak és kizárólag azért, mert ennek a két csapatnak van a letámadást leginkább hangsúlyozó és a rendszert mindenek fölé helyező, fiatal, dinamikus és sikeréhes edzője. De legfőképpen ezért. A kétezres években a játékot elsősorban a labdabirtoklásra épülő futball uralta - szinte mindenki arra törekedett, hogy hosszú meccsperiódusokon át megtartsa a labdát, miközben az ellenfél visszahúzódott, és várta, hogy rá kerüljön a sor. Csakhogy az évek előre haladtával a csapatok egyre szélesebb körben elsajátították a letámadás mesterségét, így ahelyett, hogy hátul ácsorogtak volna az ellenfél passzjátékát csodálva, elkezdtek nyomást gyakorolni az ellenfélre és megzavarni a labdajáratást. Ez a gondolkodás persze nem volt újkeletű a futballban. Az 1970-es években az Ajax és a holland válogatott totális futballjának is a letámadás volt a fő sajátossága, valamint Arrigo Sacchi lehengerlő AC Milánját is ez jellemezte az 1980-as évek végén. A letámadás újjászületése Ennek ellenére a letámadás nem terjedt el a világon mindenhol - a Premier League-éra első két évtizedében például egyáltalán nem volt jellemző a letámadás. Az 1992 és 2012 közötti időszakból nehéz lenne akár csak egy csapatot is kiemelni, amely kollektív csapatmunkával tartotta volna nyomás alatt az ellenfelet. A következő öt évben viszont a letámadás szolgáltatta a futball legfőbb beszédtámáját. A letámadást Pép Guardiola Barcelonája kezdte újra népszerűsíteni, különösen a 2010/2011-es Bajnokok Ligája-szezonban, amelyet meg is nyert a katalán csapat - 2009 után újra az MU ellen. A Barcelona két Manchester United felett aratott Bajnokok Ligája-győzelme között óriási volt a különbség: 2009- ben a Barca támadói a félpályáig visszahúzódtak, 2011-ben viszont könyörtelenül letámadtak, és elejét vették a United minden előre felé irányuló passzkísérletének. „Anynyira az ellenfél térfelén próbáltunk játszani, amennyire csak lehetséges - magyarázta Guardiola. - Labda nélkül borzalmas csapat vagyunk, szóval mindig a lehető leghamarabb vissza akartuk szerezni.” Ha csak egy edzőt kellene mondani, akit Guardiola letámadása nagyban inspirált, akkor André Villas- Boas lenne az. A portugál edző találkozása a futballal egészen költői volt - az akkor tizenhat éves Portoszurkolót bántotta, hogy a kedvenc játékosát, Domingos Pacienciát Bobby Robson kirakta a csapatból. Villas-Boas ugyanabban a bérházban lakott, amelyikben Robson, ezért egy levelet dobott Robson postaládájába, amiben a Porto taktikájával szembeni kifogásait fogalmazta meg. Ezt követően Robson a tőle megszokott baráti stílusban áthívta magához Villas-Boast egy csésze teára, majd azt kérte tőle, hogy elemezze a Porto következő meccsét, rámutatva a vitatottnak vélt pontokra. Robsont teljesen lenyűgözte, hogy Villas-Boasnak milyen agya van ajutballhoz, csakúgy mint annak idején Jósé Mourinho, akit ő tett meg segédedzőnek. A félig sikeres apostol Robsont követően Villas-Boas egyébként még akkor is a Portónál volt, amikor 2002-ben kinevezték Jósé Mourinhót a csapat élére: az A 2018/2019-es BL-szezonban azok a csapatok jutottak az elődöntőbe, melyek jól ötvözték a labdabirtoklást a letámadással - Liverpool- Tottenham házidöntő lett belőle (Fotók: TASR/AP, képarchívum) PSG Bayern München Manchester City Juventus Real Madrid Tottenham Sahtar Doneck Atlético Madrid FC Bruges Olympiakosz Dinamo Zagreb Bayer Leverkusen Galatasaray Crvena zvezda Atalanta Lokomotiv Moszkva Liverpool Barcelona Zenit Chelsea Napoli Borussia Dortmund Benfica Ajax Salzburg Internazionale Lyon Valencia Genk Slavia Praha RB Leipzig Lille ő dolga volt az ellenfelek feltérképezése. 2009-re Villas-Boas maga is vezetőedzővé vált, a portugál Académicát irányította, mielőtt 2010-ben a Porto trénere lett volA modern futball új korszakát az Arrigo Sacchi-féle AC Milan hozta el na. Az első szezonjában veretlenül nyerte meg a bajnoki címet, majd az Európa-ligát is elhódította a Braga fölött aratott 1-0-s sikerrel - az ellenfelet egyébként az a Domingos Paciencia irányított, aki akaratlanul is elindította Villas- Boas edzői karrierjét. Rögtön az Európa-liga-győzelem után Villas-Boas kiérdemelte Robson és Mourinho elismerését, sőt, meglepő módon Guardioláét is, akivel korábban még soha nem találkozott személyesen. „Mindig is inspirációt jelentett a számomra, mert a módszerei által fantasztikus futballt játszik a csapata - magyarázta Villas-Boas. - A minőség, amit képvisel, és a filozófiája egyfajta mintát jelent nekem a mindennapokra.” Talán ez volt á figyelemfelhívó jel Roman Abramovics számára, aki nemrégiben menesztette Carlo Ancelottit, és aki epekedve sóvárgott egy olyan Chelsea-ért, amelynek jó a megítélése - így lett végül Villas-Boas a Chelsea edzője mindössze 34 évesen. Ez egy igen bátor és kockázatos húzás volt, és bizony Villas-Boas nem is örvendett túl nagy népszerűségnek Angliában, ahol gyakran „laptopedzőnek” nevezték, akit sokkal jobban érdekelnek a statisztikák, mint a játékosok w A mi sajátosságunk, hogy a lehető leghamarabb, a pálya legmagasabb pontján visszaszerezzük a labdát, amiben mindenkinek részt kell vennie. menedzselése. Villas-Boas azonnal megpróbálta átültetni a Porto játékát a Chelsea-re, de mindezt kiábrándító eredménnyel tette. Villas-Boas végül nyolc hónapig húzta a Chelsea kispadján. Kevesebb mint öt hónappal a kirúgása után Villas-Boas visszatért a Premier League-be és a Tottenham Hotspur edzője lett, Harry Redknappet váltva. Itt is azonnal nyilvánvaló vált, hogy Villas-Boas letámadást fog játszani a csapattal. A 2012/2013-as idény nyitómeccsén a Tottenham 2—1-es vereséget szenvedett a Newcastle otthonában. Villas-Boas azt kérte a csapatától, hogy támadják le az ellenfél öszszes játékosát, kivéve a két középső védőt, Steven Taylort és James Perch-t, akik így 100, illetve 98 százalékos passzpontossággal zárták a meccset, miközben a többiek átlagos passzpontossága 77 százalék volt. Ez is csak azt erősítette meg, hogy Villas-Boas továbbra is hisz a magas blokkban, és esze ágában sincs felhagyná vele. Tottenham, a modern futball iskolája A Spurs általában magasan, agreszszíven támadott le. A londoniak játékának az volt az egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a kezdőkapus, Hugo Lloris söprögető kapusként rendszeresen kifutott a tizenhatoson kívülre, és olykor látványos fejesekkel tisztázott az ellenfél hosszú indításainál. A Spurs néha félelmetesen játszott Villas-Boas irányítása alatt, elsősorban a szenzációs Gareth Bale-nek köszönhetően. A Spurs 2012 szeptemberében, a Premier League-érában először 3-2-re győzni tudott az Old Traffordon, ahol a Moussa Dembélé-Clint Dempsey duóval agresszíven letámadták Paul Scholes-t és Michael Carricket az ellenfél középpályáján. Gyakran megesett azonban, hogy a Spurs túlságosan intenzíven támad-
